Eger - hetilap, 1869

1869-03-04 / 9. szám

68 IV., 10 a város II., 11) a város I., 12) a város Ill ik negyede. Ha ne­tán valaki e sorozatban nem szavazott volna, mig a szavazás tart, jelentkezhetik, s a 8 első negyedből elmaradottak a 8 első negyed megszavazása után, vagy legutoljára, jogukat gyakorolhatják. Választási elnöknek Fülöp József, helyettes elnöknek Ecsedy László, jegyzőnek Kempelen Béla, helyettes jegyzőnek Dusárdy József egyhangúlag megválasztatnak, miről is jegyzőkönyvi kivonat­tal értesittetnek. A választás alkalmával a kellő rendrei fölHgyeletröl való gon­doskodás törvény szerint is a választási elnököt illeti. A választási nap törvény szerinti kihirdetésére a polgármeste­ri hivatal, úgy a szószékben leendő hirdetésre a helybeli székes- egyház lelkészei megkerestetnek. Egyszersmind a választási elnök a kellő intézkedések tételére fölbivatik. Jelen jegyzőkönyv hitelesítésére Schönberger Soma, Kósa György, Eisenman János és Fekete Károly kiküldettek. Politikai hetiszemle. Eger, márcz. 3. A franczia-belga conflictus az uj belga vasuttörvény miatt, be­fejezettnek tekinthető. A frauczia sajtóban élesen folytatott polé­mia elnémult. A franczia kormáuy megelégedett a belga kormány azon nyilatkozatával, hogy nem volt szándéka Francziaországot sérteni, s a vasuttörvény előterjesztésénél csupán gazdászati tekin­tetek lebegtek szemei előtt. E kérdés tehát elaludt, még mielőtt a békére nézve veszélyessé válhatott volna. A spanyol országgyűlés múlt hó 22-én teljesen megalakult. Serrano fölszólító azt, hogy gyorsan végezze munkálatait. Prim ki­emelte egyértelműségét Serranoval a forradalom és a többé soha vissza nem térő dynastia megbuktatásának előkészítésében, s tilta­kozott az ellen, mintha ő, mint azt felőle hirdették , közreműködnék a megbukott dynastia visszahelyezésében. 0 érdekeit s életét, mint eddig, úgy ezután is a szabadság diadalára óhajtja föláldozni, s mindenkit fölszólít, hogy csak bátran haladjanak előre a forradalom ösvényén. — Az országgyűlés köszönetét szavazott az ideiglenes kormánynak, s a legfőbb végrehajtó hatalmat 180 szavazattal 62 ellen, Serranora ruházta át, ki jelenté, hogy a jelenlegi minisztériu­mot megtartja, meljnek programmja nem más, mint a forradalom elvei, s nem kíván mást, mint az ország mielőbbi végleges rendbeho- zását. A mi a spanyol trónbetöltés kérdését illeti: több párisi lap jelenti, hogy don Fernando, a jelenleg uralkodó portugál király atyja, kész elfogadni a spanyol koronát, ha azzal a cortes megkínál­ja. Don Carlos, kinek nem igen van reménye a trónra, minden való­színűség szerint, minden eszközt meg fog kisérleni a korona meg­szerzésére. Mint a „Köln. Ztg“-nak írják, Párisban febr. 24-én szer­ződést irt alá, melynél fogva egy belga fegyvergyáros neki 14,000 fegyver azonnali átszolgáltatására kötelezi magát. A mi a carlisták hadi tervét illeti, ezek először Cataloniában és Arragoniában szán­dékoznak föllépni, mire nézve már minden intézkedés megtörtént. A támadás megkezdésére rendelt hadtestet most szervezik; hogy mily erős lesz, nem tudni, csak azt beszélik, hogy a lovasság, mely már szervezve van, 1200—1300 főre rúg. Egy madridi távirat szerint, Bercellonában közelebb commu- nisticus színezetű mozgalom volt. A zavargók önkéntesek által szét- szórattak, s a főkolomposok elfogattak. Montenegróban újra mindenható a muszka befolyás; a jól ér­tesültek meg vannak győződve Konstantinápolyban, hogy Miklós fe­jedelem, ki mint tudva van, közelebb Szent-Pétervárott látogatást tett, nemsokára nyíltan ellenséges állást fog elfoglalni. Ezen meg­győződés arra bírta a Portát, hogy intézkedéseket tegyen a monte­negrói határokon, a régóta tervezettjerőditési munkálatok megkezdé­sére. Ezen munkálatok czélja a Szerbiába vezető szorosokat meg­erősíteni, hogy ez által azon esetre, ha Montenegro fegyvert ragad­na, az összeköttetést Szerbiával elvághassa. A „Nasse Listy“ Cettinjéböl azon érdekes hirt közli, hogy több albán türelmetlenül várja a montenegrói fejedelem visszajöttét azon czélból, hogy mint saját uralkodójoknak, hódolatukat nyilvánítsák. A török katonaság néhány nap óta a montenegrói határokat minden ol­dalról bekerítette. Egyiptomnak is van alkotmánya, mint már tudjuk. Az alkirály febr. 10-én nyitotta meg Kairóban a képviselők gyűlését. A trónbe­széd kiemeli, hogy Egyiptom a nem épen kedvező aratás daczára ele­get tehetett minden pénzügyi kötelezettségének; hogy az ipar emel­kedik; az iskolák mindig látogatottabbak lesznek; s végül a törvény­kezés reformját helyezi kilátásba. Lissabonból távirják, hogy egy királyi rendelet megszünteti minden portugál birtokon a rabszolgaságot. Levelezés. Tarnavidék, febr. 20. Fel-Debrö megfordult ... de azt tartja, elég volt egyszer, és hiszi az Istent, hogy többé nem fordul meg — t. i. 1865-ben a szél­balnak választott, most pedig a jobboldali jelölt Szathmáry László mellett képez egy tömör, erős egészet. És azt csakugyan megmutat­ta Fel-Debrö, hogy a mely oldalra egyszer fekszik, van ereje azon maradni is. Al-Debrön mindkét jelölt zászlója kilógg a faluháza „vértelké­ből“, s a mostani szellös napokban testvériesen ölelkezik, — minden­esetre kedélyes és szép dolog a mai világban. Pedig itt a nép meg­győződése mellett valóban komolyan argumentál. „Itt érzem, a szivemben — mondja egy jobboldali a másik párt vezérének — és fájva érzem, hogy a mennyi bort kendtek most megisznak, annyi vér fog folyni a mi gyermekeink s talán a mi ere­inkből is, — ha kendtek győznek.“ Mire fájó izgalommal, nedves szemmel mondja a másik: „Csak ezt ne mondta volna kend, hogy a gyermekeink ereiből fog folyni a vér . . .“ „De ezt mondom, mert ezt érzem,“ erősiti az első; — és igy megy elegiai bús han­gulatba a kedély, mely „nem iszik nagy hűhóval, csak úgy csendes énekszóval.“ Tófaluban is leng a testvérzászló; de úgy hallom, ember nem igen van alá, noha pedig nem régen vala egy ember, ki vendégséget szerze és sokakat meghiva, — és sokan meg is jelentek; de mégis több volt a csusza, mint az ember, mert mint beszélik, néhány tófa lusi ember még a csuhujjban is hozott haza belőle. De mindez csak volna, ahogy volna ; e tájon Verpeléth „a nevezetes, Kilencz falu rá figyelmez.“ A kaáli bal-conferentia után el is kezdett ott is mozogni vala­mi — hogy majd talán vonal s eshetöleg csatavonal lesz — de bi­zony csak pont maradt. Három szál ember lement a balzászlóért; de ennyire nem merték rábízni. Kedélyes estéket mindazonáltal szeretnének szerezni; de a jó kedvig soha sem érhetnek. Valami Istvánfi nevezetű exkántor, most magánzó, oly irgalmatlan lőréket ad eléjök, hogy midőn szopogatnák, s egymásra néznek , mindnek arra áll a szája, hogy „keresztények sírjatok,“ úgy hogy már akadt ember, ki egész indignatióval kérdezte, hogy hát mit vétettek ők, hogy im „eczettel itatják.“ No már ettől igazán szégyenlene megszédülni a verpeléthi em­ber, a ki olyan borhoz van szokva, hogy hajdan a vármegye vicis- pánja évi fizetése fejében megelégedett belőle három akóval. Említett ur egyébiránt azt mondja, hogy szintén említett csige­réből ad 6 írtjával akónként a jobbpártnak is, (de ezek azt mond­ják : „köszönjük; de nem iszunk,“) mert hiszen neki csak az az „elve,“ hogy az istentelenül gonosz bort értékesítse. Melyre nézve még csak egy episodot említek. Egy éjjeli tanyát szétugrasztván a rendőrök, egy embert el akartak fogni, mert egy késpenge kiállt a zsebéből; azonban kisült, hogy az ember ártatlan, „csak a bortól nyilt ki a bicska.“ Egyet meg maguk vertek meg, mert ez a hordó mellett azt dalolta, hogy : „Három hordó borom van , Mind a három csapon van, Olyan édes , mint a méz , Ki mit szeret, arra néz.“ Megverték pedig azon kétszarvu okoskodás alapján, hogy: vagy szemtelen, a ki ilyet mer mondani, vagy pedig, hogy gúnyo­lódik. Pedig hát ez fölkapott nóta; erre éneklik a Szathmáry-párti- ak is, hogy: „Fenn lobog már a zászló, jtljen Szathmáry László ! Ő lesz a mi követünk , Nem kell Zsoldos minekünk. Szathmáry a követünk, Ilyen ember kell nekünk , Nyitó virág a szive , Fényes csillag a lelke.

Next

/
Thumbnails
Contents