Eger - hetilap, 1869
1869-03-04 / 9. szám
68 IV., 10 a város II., 11) a város I., 12) a város Ill ik negyede. Ha netán valaki e sorozatban nem szavazott volna, mig a szavazás tart, jelentkezhetik, s a 8 első negyedből elmaradottak a 8 első negyed megszavazása után, vagy legutoljára, jogukat gyakorolhatják. Választási elnöknek Fülöp József, helyettes elnöknek Ecsedy László, jegyzőnek Kempelen Béla, helyettes jegyzőnek Dusárdy József egyhangúlag megválasztatnak, miről is jegyzőkönyvi kivonattal értesittetnek. A választás alkalmával a kellő rendrei fölHgyeletröl való gondoskodás törvény szerint is a választási elnököt illeti. A választási nap törvény szerinti kihirdetésére a polgármesteri hivatal, úgy a szószékben leendő hirdetésre a helybeli székes- egyház lelkészei megkerestetnek. Egyszersmind a választási elnök a kellő intézkedések tételére fölbivatik. Jelen jegyzőkönyv hitelesítésére Schönberger Soma, Kósa György, Eisenman János és Fekete Károly kiküldettek. Politikai hetiszemle. Eger, márcz. 3. A franczia-belga conflictus az uj belga vasuttörvény miatt, befejezettnek tekinthető. A frauczia sajtóban élesen folytatott polémia elnémult. A franczia kormáuy megelégedett a belga kormány azon nyilatkozatával, hogy nem volt szándéka Francziaországot sérteni, s a vasuttörvény előterjesztésénél csupán gazdászati tekintetek lebegtek szemei előtt. E kérdés tehát elaludt, még mielőtt a békére nézve veszélyessé válhatott volna. A spanyol országgyűlés múlt hó 22-én teljesen megalakult. Serrano fölszólító azt, hogy gyorsan végezze munkálatait. Prim kiemelte egyértelműségét Serranoval a forradalom és a többé soha vissza nem térő dynastia megbuktatásának előkészítésében, s tiltakozott az ellen, mintha ő, mint azt felőle hirdették , közreműködnék a megbukott dynastia visszahelyezésében. 0 érdekeit s életét, mint eddig, úgy ezután is a szabadság diadalára óhajtja föláldozni, s mindenkit fölszólít, hogy csak bátran haladjanak előre a forradalom ösvényén. — Az országgyűlés köszönetét szavazott az ideiglenes kormánynak, s a legfőbb végrehajtó hatalmat 180 szavazattal 62 ellen, Serranora ruházta át, ki jelenté, hogy a jelenlegi minisztériumot megtartja, meljnek programmja nem más, mint a forradalom elvei, s nem kíván mást, mint az ország mielőbbi végleges rendbeho- zását. A mi a spanyol trónbetöltés kérdését illeti: több párisi lap jelenti, hogy don Fernando, a jelenleg uralkodó portugál király atyja, kész elfogadni a spanyol koronát, ha azzal a cortes megkínálja. Don Carlos, kinek nem igen van reménye a trónra, minden valószínűség szerint, minden eszközt meg fog kisérleni a korona megszerzésére. Mint a „Köln. Ztg“-nak írják, Párisban febr. 24-én szerződést irt alá, melynél fogva egy belga fegyvergyáros neki 14,000 fegyver azonnali átszolgáltatására kötelezi magát. A mi a carlisták hadi tervét illeti, ezek először Cataloniában és Arragoniában szándékoznak föllépni, mire nézve már minden intézkedés megtörtént. A támadás megkezdésére rendelt hadtestet most szervezik; hogy mily erős lesz, nem tudni, csak azt beszélik, hogy a lovasság, mely már szervezve van, 1200—1300 főre rúg. Egy madridi távirat szerint, Bercellonában közelebb commu- nisticus színezetű mozgalom volt. A zavargók önkéntesek által szét- szórattak, s a főkolomposok elfogattak. Montenegróban újra mindenható a muszka befolyás; a jól értesültek meg vannak győződve Konstantinápolyban, hogy Miklós fejedelem, ki mint tudva van, közelebb Szent-Pétervárott látogatást tett, nemsokára nyíltan ellenséges állást fog elfoglalni. Ezen meggyőződés arra bírta a Portát, hogy intézkedéseket tegyen a montenegrói határokon, a régóta tervezettjerőditési munkálatok megkezdésére. Ezen munkálatok czélja a Szerbiába vezető szorosokat megerősíteni, hogy ez által azon esetre, ha Montenegro fegyvert ragadna, az összeköttetést Szerbiával elvághassa. A „Nasse Listy“ Cettinjéböl azon érdekes hirt közli, hogy több albán türelmetlenül várja a montenegrói fejedelem visszajöttét azon czélból, hogy mint saját uralkodójoknak, hódolatukat nyilvánítsák. A török katonaság néhány nap óta a montenegrói határokat minden oldalról bekerítette. Egyiptomnak is van alkotmánya, mint már tudjuk. Az alkirály febr. 10-én nyitotta meg Kairóban a képviselők gyűlését. A trónbeszéd kiemeli, hogy Egyiptom a nem épen kedvező aratás daczára eleget tehetett minden pénzügyi kötelezettségének; hogy az ipar emelkedik; az iskolák mindig látogatottabbak lesznek; s végül a törvénykezés reformját helyezi kilátásba. Lissabonból távirják, hogy egy királyi rendelet megszünteti minden portugál birtokon a rabszolgaságot. Levelezés. Tarnavidék, febr. 20. Fel-Debrö megfordult ... de azt tartja, elég volt egyszer, és hiszi az Istent, hogy többé nem fordul meg — t. i. 1865-ben a szélbalnak választott, most pedig a jobboldali jelölt Szathmáry László mellett képez egy tömör, erős egészet. És azt csakugyan megmutatta Fel-Debrö, hogy a mely oldalra egyszer fekszik, van ereje azon maradni is. Al-Debrön mindkét jelölt zászlója kilógg a faluháza „vértelkéből“, s a mostani szellös napokban testvériesen ölelkezik, — mindenesetre kedélyes és szép dolog a mai világban. Pedig itt a nép meggyőződése mellett valóban komolyan argumentál. „Itt érzem, a szivemben — mondja egy jobboldali a másik párt vezérének — és fájva érzem, hogy a mennyi bort kendtek most megisznak, annyi vér fog folyni a mi gyermekeink s talán a mi ereinkből is, — ha kendtek győznek.“ Mire fájó izgalommal, nedves szemmel mondja a másik: „Csak ezt ne mondta volna kend, hogy a gyermekeink ereiből fog folyni a vér . . .“ „De ezt mondom, mert ezt érzem,“ erősiti az első; — és igy megy elegiai bús hangulatba a kedély, mely „nem iszik nagy hűhóval, csak úgy csendes énekszóval.“ Tófaluban is leng a testvérzászló; de úgy hallom, ember nem igen van alá, noha pedig nem régen vala egy ember, ki vendégséget szerze és sokakat meghiva, — és sokan meg is jelentek; de mégis több volt a csusza, mint az ember, mert mint beszélik, néhány tófa lusi ember még a csuhujjban is hozott haza belőle. De mindez csak volna, ahogy volna ; e tájon Verpeléth „a nevezetes, Kilencz falu rá figyelmez.“ A kaáli bal-conferentia után el is kezdett ott is mozogni valami — hogy majd talán vonal s eshetöleg csatavonal lesz — de bizony csak pont maradt. Három szál ember lement a balzászlóért; de ennyire nem merték rábízni. Kedélyes estéket mindazonáltal szeretnének szerezni; de a jó kedvig soha sem érhetnek. Valami Istvánfi nevezetű exkántor, most magánzó, oly irgalmatlan lőréket ad eléjök, hogy midőn szopogatnák, s egymásra néznek , mindnek arra áll a szája, hogy „keresztények sírjatok,“ úgy hogy már akadt ember, ki egész indignatióval kérdezte, hogy hát mit vétettek ők, hogy im „eczettel itatják.“ No már ettől igazán szégyenlene megszédülni a verpeléthi ember, a ki olyan borhoz van szokva, hogy hajdan a vármegye vicis- pánja évi fizetése fejében megelégedett belőle három akóval. Említett ur egyébiránt azt mondja, hogy szintén említett csigeréből ad 6 írtjával akónként a jobbpártnak is, (de ezek azt mondják : „köszönjük; de nem iszunk,“) mert hiszen neki csak az az „elve,“ hogy az istentelenül gonosz bort értékesítse. Melyre nézve még csak egy episodot említek. Egy éjjeli tanyát szétugrasztván a rendőrök, egy embert el akartak fogni, mert egy késpenge kiállt a zsebéből; azonban kisült, hogy az ember ártatlan, „csak a bortól nyilt ki a bicska.“ Egyet meg maguk vertek meg, mert ez a hordó mellett azt dalolta, hogy : „Három hordó borom van , Mind a három csapon van, Olyan édes , mint a méz , Ki mit szeret, arra néz.“ Megverték pedig azon kétszarvu okoskodás alapján, hogy: vagy szemtelen, a ki ilyet mer mondani, vagy pedig, hogy gúnyolódik. Pedig hát ez fölkapott nóta; erre éneklik a Szathmáry-párti- ak is, hogy: „Fenn lobog már a zászló, jtljen Szathmáry László ! Ő lesz a mi követünk , Nem kell Zsoldos minekünk. Szathmáry a követünk, Ilyen ember kell nekünk , Nyitó virág a szive , Fényes csillag a lelke.
