Eger - hetilap, 1869

1869-02-18 / 7. szám

51 poroszlói közúti vaspálya létesítését illető lényeges intézkedés nem tétetett; nehogy azonban ezen tény elhallgatásából jövőre nézve kö­vetkeztetés vonathassék, a közmunka- és közlekedési minisztériumhoz fölterjesztés intéztetni határoztatik, melyben az fölkérendő, hogy mi­után a tervezett eger-poroszlói közúti vaspálya e város igényeit és ér­dekeit ki nem elégítheti, tekintettel múlt 1868. évi szeptember hó 6-ról kelt 2216. sz. a. kérelmünkre, — a múlt 1868. évi május 26-án tar­tott országos ülés határozata értelmében, — mely szerint, „hogy a hatvan-miskolczi vasútvonal végleges megállapításánál Eger városa és vidékének érdekei szintén számításba jöjenek, meghatalmaztatik a közmunka- és közlekedési miniszter, Eger várost a hatvan-miskol­czi vonallal valamely legalkalmasabbnak mutatkozó ponton szárny­vonal által hozni kapcsolatba oly módon, hogy ezen vonal a szükség és körülményekhez képest, idővel Egerből a gömöri vasipar-telepek felé folytattathassék, ez okból az egri pályaudvar hováépitése minisz­teri elhatározásnak tartatik fön,“ — hováelőbb intézkedni méltóztas- sék; hogy pedig ezen kérelem minél behatóbb eredményre juthasson, annak az illető minisztériumhoz, a város költségén leendő elvitelével Tavasy Antal polgármester és Kubik Endre képviselő megbizatnak. oly utasítással, miként a küldöttség számának szaporítása tekintetéből maguk mellé több önként ajánlkozó érdekelt tagokat is fölvehetnek. Ezután tárgyaltatott a vásári deszkasátorok mikénti elhelyezése tárgyában választott küldöttség következő jelentése: „A t. képvise­lő-testületnek múlt 1868. évi 2724. számú végzésével Brodi Jakab, mint a vásári deszkasátorok tulajdonosának azon kérelme — mely szerint a vásártéren egy bizonyos helyet kér kijelöltetni, hol mind közbiztonsági, mind rendőri tekintetben a vásári sátorok állandóan megmaradhatnának; mely esetben magát, a város részére évenként 400 írtnak fizetésére kötelezi, s egyszersmind kijelenti, miként köz- biztonsági tekintetből őrt állítani, s tüzrendőri szempontból a sátorok környékét kellő vízmennyiséggel ellátni fogja, — helyszíni szemle eszközlése s ez ügybeni véleményes jelentéstétel végett kiadatott. Ennek folytán a küldöttség a helyszínén megjelent, és úgy ta­lálta, hogy a kérdés alatti sátorok fölállithatására legalkalmasabbnak mutatkozik a papnyugintézet háta mögött lévő sertéspiacz, miután ezen helyen a •(. alatti terv szerint a sátorok kellő rendben föloszt­hatok lennének a nélkül, hogy e miatt a házak kilátása legkevesbbé is gátoltatnék, sőt a mennyiben a sátorokhozi följárás a papnövelde közén és a kacsaparton lenne eszközölhető, a közönség kényelmének is megfelelőbb volna, mint a jelenlegi hely, miután sáros időben a nagytemplomtóli följárás igen nagy nehézséggel jár. A sátorok állandó fönállhatását illetőleg véleményeztetik, hogy azok a kérdés alatti helyen állandóan meghagyhatók lennének; kü­lönösen azon indokból: mert a sátorok széthordása, és összeállítása, Ekkor megragadá testvére kezét, s mintegy erőszakosan ve­zető őt az erkélyre. „Nézd !“ monda, mindinkább növekvő szenvedéllyel, „nézd a hajókat ott a kikötőben összegyűlve, holnap, hajnalhasadtával elvi­torláznak, hogy szembe szálljanak az ellenséggel. Szép szigetünket, Candiát, a törökök ismét fenyegetik. Egy egész flottát küld Velen- cze, hogy Candiát megszabadítsa. Nyílt csatába száll a törökkel an- tak birtokáért. Ott nyílik meg a hir s dicsőség mezeje, és én nem mehetek oda! Nekem itt kell maradnom a kikötő őrzésére, itt kell maradnom tétlen nyugalomban, mig mások harezra és győzelemre sietnek! És miért? Mert ifjú vagyok, mondják, mert még pár évem hiányzik a férfikorig, melyben méltó lehetek egyik hajónk kapitány­ságának betöltésére. Oh Istenem ! ez árboczok csúcsáról ragyog fe­lém a dicsőség, és én nem küzdhetek azért!“ Elhallgatott, — sötét s bús tekintettel kisérte a hajókat, melyek a lidóból a canale grandeba vonultak. Elragadó volt látni azon pompás hajókat, melyek mozgó bástyákként hintázva közeled­tek. Velenczei lobogó s sz. Márk szárnyas oroszlánja lebegett min­den árboczon. A hajók derekainak lőréseiu az ágyúk torkai tátong­nak. A földélzeten a tengerészeti legénység volt fölállítva. A canale grande partjait sürli embertömeg lepte el, mely oda tódult, hogy ör­vendjen a pompás látványnak, s üdvözölje Velencze büszkeségét, a flottát. E pillanatban elkezdenek zúgni ünnepélyes hangon a sz. Márk tornyának harangjai. Mire a Maria della salutes Velencze többi há­romszáz tornyának harangjai adának választ, a büszke köztársaság búcsúdalát a harezfiakhoz érezbaugon zengve, s a távozóknak győ­zelmet, dicsőséget jósolva. A tenger tajtékzó habjainak zúgásával e zengeménybe vegyült, mint játékszert ragadta tovább az óriási bajókat, s száz és száz gondolát ringatott hátán, melyek a nagy egy-egy vásári időszakot értve, 6 hétbe kerül, és igy a 4 vásárt ille­tőleg, egy éven át 24 hétig, vagyis körülbelöl félévig kint létezik a nélkül, hogy a városnak legcsekélyebb hasznot is jövedelmezne, mig ellenben, ha állandóan meghagyatnak, a város évi jövedelme 400 o. é. frtal szaporodnék; másrészről pedig valamint köz-, úgy tüzrendőri szempontból sem jöhet kifogás alá, a mennyiben kellő számú örök tartása, úgy a sátorok környékének a szükséglendő vizmennyiséggeli ellátására a sátorok tulajdonosa kötelezve lenne ; sőt tüzeset idején a közönségre sokkal veszélyesebb az, ha ezen sátorok szétbontva, vala­mennyié egy rakásban a tulajdonos háza udvarán, — mely udvar há­zaktól környezve van, halmoztatik össze, mint ha a nevezett sertéspi- aczon a szabadban környezetlenül áll. Ha teiiát a fönebb előadottak tekintetbe vételével a sátorok fön- állhatása engedélyeztetnék, vásár alkalmával az ezen helyen árulni szokott miskolezi csizmadiák azon helyre tereltetnének, hol a fasáto­rok ez ideig fönállottak; a sertéspiacz pedig, miután a sátorok háta, és a papnyugintézet között 15 öl szélességű üres tér marad főn, ezen helyen, úgy a Skopecz-féle ház, és a papnövelde közötti téren továbbra is megtarthatónak véleményeztetik. Nehogy azonban ezen vélemény elfogadása esetén, folyamodó tulajdonos részéről akár az évi bérfizetés, akár a közreudőri tekintet­ből eszközlendő őrködés miatt visszaélés követtessékel; Bródi Jakab tulajdonos köteles lesz, tett s netán elfogadandó ajánlatának biztosí­tására minden tekintetben megbizható két kezest állítani, nemkülön­ben az őröket a polgármester közbejöttével s befolyásával fogadni és fizetni olyforinán, hogy valamint az évi bérfizetés, úgy az örök illet­ménye, negyedévenkint elölegesen lészen az időbeli polgármester ke­zéhez átszolgáltatandó, úgy a szükséglendő vizmennyiség meghatáro­zására és készentartására magát a városi hatóság intézkedésének alá­vetni, végül az első sor sátor, vagyis a főút közeit, melyek a vásártér nyugati részére néznek, a tisztaság megóvása tekintetéből bedeszkáz- tatni.“ A fölolvasott küldöttségi vélemény elfogadtatván, jóváhagyás végett a megyei bizottmányhoz fölterjesztetni határoztatott, minthogy azonban a megyebizottmány jelenleg nem létezik, ennélfogva jelen fölterjesztés kiadványozása ez alkalommal fölfüggesztetett. Eger, február 11. A „Magyar Újság“ múlt heti egyik számában Csiky Sándor aláírásával egy Egerből küldött levél jelent meg, melyben tudósító állítja, hogy gróf Szapáry Gyula királyi biztos ö méltósága a me­gyei és városi képviselő-választásokba beleavatkozva, a megye és város az ö működése által óriási pressio alatt áll. hajók körül összegyűlve úgy tűntek föl, mint nyüzsgő férgek az oroszlán körül. Egy pillanat alatt két részre szakadt a gondolák sötétlő töme­ge, s mintegy varázsütésre akikötő két széléhez vonultak. A canale granden, az arany bucentauron a dogé közeledett. Ott állt Contarini dogé magas s büszke alakja a hajó szélén, aranytól átszőtt hosszú öltönyben, aranyszarvú föveggel fején. Mögötte hosszú, rendőzött fekete ruhában állottak a nagy tanács tagjai s a titkos tanács ret­tegett háromsága, fekete álczával arezukon, a velenczei nép titkos ré­mei. Titkon büntetni s boszúlni, ez föladata a három férfiúnak, kik előtt a dogé maga is remeg, mert tudja, hogy egyetlen intésök elég, hogy életét veszítse, ha Velencze java úgy kívánja. A jelen ünnepélyes pillanatban a három rém látása sem bír­ta megszakasztani a nép üdvkiáltásait. Ok most csak dogejok ar- czába néznek. Az nincs beálezázva, öröm s büszkeség sugárzik ró­la. Karját emelintve üdvözli a hajókat; s e pillanatban megvillám- lanak a hajók lörései, s ágyuk morajával viszonozzák a dogé üdvöz­letét. „Jöj,“ monda Luigi reszkető ajakkal, mialatt Biancát a sza­lonba visszavezette, „nem nézhetem tovább, mert megszakad a szi­vem ! Oh ha velők mehetnék, szivem vérét ontanám ki az első bo­rostyánért, hogy ismeretlen nevemet dicsőséggel övezzem!“ „S azért életedet áldozd,“ tévé hozzá hirtelen Bianca. „Ha azt is ?“ folytatá Luigi elragadtatással. Mi lehet szebb, mint egy harezfi halála, midőn testvérei, harcztársai győzelemkiál­tásai s a harczi kürt vig harsonája között esik el! Ily halál megér­demli, hogy életen vásároljuk meg!“ (Folyt köv.) *

Next

/
Thumbnails
Contents