Eger - hetilap, 1869
1869-12-23 / 51. szám
404 jességre is kiterjeszteni figyelmét ? Ezután a közokt minisztertől kérdé: szándékozik-e intézkedést tenni egy orsz. csillagda fölállítása iránt ? Mindezen interpellatiók kiadattak az illető minisztereknek. Ezután a pénzügyi bizottság előadója benyujtá a bizottságnak az egyes minisztériumok költségvetésére vonatkozó jelentését. A decz. 16-iki ülésben ismét számos interpellate történt, a többi közt Csiky Sándor az egri szárnyvaspálya eddigi ki nem épitése iránt interpellálta a közlekedési minisztert. Az interpellate kiadatott gr. Miké miniszternek. Hens/.lmann Imre törvényjavaslatot nyújtott be a történeti és műemlékek föntartására vonatkozólag. Napi renden volt legelőbb a közlekedési miniszternek az utak föntartására kért 420,000 ftrtyi póthitelről szóló törvényjavaslata. A ház elhatározta, hogy e póthitel a jövő évi költségvetésbe vétessék föl. Következett Irányi két törvényjavaslata : egyike ezeknek az adóreformokról, másika a fölnőtt személyek oktatásáról szól. A ház elhatározta, hogy az elsőt nem fogja tárgyalni, a másodikat pedig maga Irányi visszavonta, miután a pénzügyminiszter nyilatkozatából meggyőződött, hogy az eszmét a kormány elfogadja, s csak formai szempontból van ellene kifogása. A decz. 17-iki ülésben gr. Zichy Jenő interpellálta a közlekedési minisztert: szándékozik-e a vasúti és gőzhajózási árszabályoknak a kereskedelem és ipar érdekében történendő módosítására enquét- szerü tárgyalást indítani? B. Simonyi Lajos is a közlekedést miniszterhez intézett interpellation az eszék-fiumei vasút tárgyában, melynek eddig csak kis része van kiépítve. Mindkét interpelláló kiadatott a köziek, miniszternek. Ezután tárgyalásra fölvétetett a pénzügyi törvényszékek ideiglenes föntartására vonatkozó törvényjavaslat, melyet a ház többsége rövid vita után elfogadott. Ezt követte azon törvényjavaslat tárgyalása, mely a bélyeg és illetékek iránti szabályok ideiglenes érvényben hagyásáról szól. Ez is elfogadtatott. Végül a pénzintézetek, részvénytársulatok és egyletek üzletére vonatkozó bélyeg és illeték szabályozására vonatkozó törvényjavaslat tárgyaltatott. A ház ezt is megszavazta. A decz. 18-iki ülésben az első órát a szokásos előterjesztések és interpellatiók foglalták el. Szentpáli Jenő kérdé a közlekedési minisztert: miért mellöztctnek a hazai szakférfiak a nevezett minisztérium külközegeinél, de különösen a vasutépitészetnél ? Hodos- siu fölvilágositást kért a keresk. minisztertől: miért hagyatott ki a nemzetiségi rovat a népszámlálási iveken ? Tisza Kálmán törvényjavaslatot adott be az államköltségvetés előterjesztéséről, melyben javasolja, hogy a költségvetést teljesen, az előző év első negyedében, föloszlatás esetén pedig az előző év szept. havában terjeszsze elő a minisztérium. Szalay Sándor határozati javaslatot adott be az iránt, hogy a ház decz. 23-tól jan. lOi-g üléseket ne tartson. Ugyanő törvényjavaslatot terjesztett elő aziránt, hogy a pénzügyminiszter fölhatalmaztassék, miszerint az adókat 1870. márcz. 31-ig, az 186% 18. és 28. t. ez. értelmében beszedhesse ; és az állam kiadásait a jövő évi költségvetés és a pénzügyi bizottmánynak erre vonatkozó jelentése alapján fedezhesse. Mindkét javaslat kinyomatni határoz- tatott. Végül tárgyalásra fölvétetett a pénzügyi bizottság jelentése az államköltségvetés tárgyában; a ház azonban azt határozta, hogy a költségvetés tárgyalásába mindaddig nem ereszkedik, mig Szalay Sándornak az ülések elnapolására vonatkozó határozati javaslata iránt nem intézkedett. A decz. 20-iki ülésben Török Sándor (soproni) egy országos műegyetem fölállítása érdekében, Detrich Ignácz pedig az úrbéri haszonvételek eltörléséről és a szőlőváltságról szóló törvényjavaslatokat nyújtottak be. Ivánka Imre interpellálta a pénzügyi és közlekedési minisztereket a nyíregyház-ungvári vasút kiépítése ügyében. Napi renden volt Szalay Sándor törvényjavaslata a minisztériumnak az adók további beszedését illetőleg adandó fölhatalmazás tárgyában, melyet a központi bizottság elfogadásra ajánl. A ház elhatározta, hogy e törvényjavaslatot ad. u ó órakor tartandó ülésben tárgyalja, a midőn aztán a többség el is fogadta. követte vörös ruhában, mint ez szokásban volt. A tizek az emelvényen foglalnak helyet, a tanácsosok pedig az emelvény lábánál elhelyezett székeken. A tizenegyedik szék üresen maradt. Ezt közönségesen a dogé szokta elfoglalni, midőn a főtanácsban elnökölt. A heti főnök intett a katonáknak, kik visszavonultak. Azután fölállott, s társai és a tanácsosok felé fordulva, mély hangon mondá : — Nagyméltóságu urak, alkalmasnak látszott nekünk, üléseink rendes helyét ma megváltoztatni. Egy vétek fölött kell ítélnünk, mely eddig hallatlan nemcsak a velenczei köztársaság, hanem minden ősköztársaság történetében is. Egy dogé azon ötletre jött, hogy fölforgatja a hatalmat. De Isten és a nagy sz. Márk nem engedték, hogy e merénylet sikerüljön. Hála nekik! A heti elnök elhallgatott, s utána a havi elnökök egyike kelt föl. Kezében egy pergament tekercset tartott, mely vörös betűkkel volt beírva. Az egész gyülekezetét hideg borzadály futá át. Erős hangon a következőket olvasá : „A mi tiszteletre méltó társaink, Gradeingo János, Delfino János urak és mi Malespiro Leonardo, havi elnökök, nem rég értesüljünk, hogy a tizek tanácsa, a seoatus, az elöljáróság és velenczei nemesség ellen egy utálatos összeesküvés szerveztetek. A dogé Fallieri Marino, elfojtván a becsület hangját, elfeledvén a szolgálatokat, melyeket ő és családja a köztársaságnak tett, nem félt az ő kormányát képező főbb urak megöletése által a köztársaság romlását előkészíteni. E vállalat kivitelére a velenczei admirállal s nehány hitvány emberrel szövetkezett; nem szégyenlette magát, ez emberekkel való érintkezés által lealacsonyitani azon méltóságot, mely- Lyel a velenczei köztársaság őt megtisztelte. Figyeltünk a fönem- litett Fallieri minden lépésére, az összeesküvés kezdetétől mindaddig, mígnem a bűnt oly tisztán láttuk, hogy lehetetlen volt kétel* kednük, miszerint a vétkes véghezvitt szolgálatai, ősei érdemei meg vannak gyalázva. Részint a vett jelentések, részint saját nyomozásaink következő tények bizonyosságára vezettek. „Fallieri Marino az ifjú Steno marquist üldözte, melyre némely külsőségek okot látszottak neki szolgáltatni, de mi minden alap nél- linek találtuk e gyanúsítást. ' • „Azonban, minthogy illik teljesen biztositani a senatus és a do- „e tekintélyét, mi kötelességünknek tartók, Steno marquist hat hónapi számkivetésre ítélni, hogy igy megtanulja az ifjú patrícius, miszerint a dogé személye ép oly sérthetlen, mint az általa képviselt köztársaság. „Fallieri Marino meggyalázva hitte magát a tanács engedékenysége által, s boszura határozta magát. Az admirál szemrehányásai folytán el lön határozva a velenczei nemesség megbuktatása, hogy igy önkényes urai legyenek a hatalomnak, és megváltoztassák a kormányformát. E forradalmi cselekvényt csakhamar egy másik követte. Steno marquis, midőn számkivetésbe akart utazni, elfogatott, s a herczegi palota egyik börtönébe vettetett. A két bűntárs bizonyos Coppoval szövetkezett, ki a sz. atya államaiból, a börtöntől félvén, szerzetesi álöltöny alatt Velenczébe menekült. A bra- vok négy leghatalmasabb főnöke is meghivaíott e gyalázatos tanácskozásba. Fallieri Marino pedig,a velenczei dogé, nem félt, ily emberekkel beszennyezni egyéni méltóságát,s a ráruházott kitűnő hivatalt. „Végre Fallieri Marino ma egy szárazföldi villába hitta össze a bűntársakat, s itt elhatároztatott a holnapi vérengzés. Láttuk, hogy veszélyes volna tovább várakoznunk; tehát befogattuk az összees- ktidteket. Az admiral, Coppo és a négy bravo elvették érdemlett büntetésüket. Fallierit illetőleg azouban nem tartottuk helyesnek, igazságot szolgáltatni a főtanács meghallgatása nélkül.“ Az elnök leült; a legmélyebb csend uralkodott a teremben. Most a dogé felé fordulva, a heti elnök vette föl a szót: — Fallieri Marino — mondá — elismered-e a hallott jelentés pontosságát ? — Elismerem — válaszold Marino bátor hangon — hogy ti a köztársaság zsarnokai és Velencze gyalázatai vagytok. Elismerem, hogy én titeket, tieiteket s minden pártolóitokat ki akartam végezni. Elismerem, hogy hazám kiszabadítását és szabadságát, melynek ti engesztelhetlen ellenei vagytok, akartam. Elárultattam ; különben tudnom kellett volna, hogy egy oly kormány, mely az árulókat fizeti, csak árulók által szolgálatik. Tegyetek, a mit akartok. A heti főnök parancsára a fogoly a mellékszobába vezettetett. Öt perez múlva a tanács elé hivatott, A tanácsosok és a tizek fölemelkedtek ülőhelyükről, midőn Marino a terembe visszajött, s a heti elnök kimondd a halálos Ítéletet. Marino minden megindulás nélkül hallgatta. A tanácsosok elhagyták a termet, a nemesek pedig egész az ajtóig visszahúzódtak, csupán Marino maradt az emelvény lábánál. A terem egyik szögletében egy alacsony ajtó nyílt meg minden zaj nélkül, s egy pap jelent meg. Lassan közeledett az elitélthez. Marino nem vette észre. A pap gyöngéden érinté karját. Marino megrázko- dott, s hirtelen visszatekintett. Látván a papot, tudta, hogy ........... — A főtanács siet — mond mosolyogva. Végeztünk atyám ! kész vagyok. Letérdelt a kőre. (Vége köv.)
