Eger - hetilap, 1869
1869-12-16 / 50. szám
394 zásával vető meg. Az egylet alapszabályai körülbelül ezek : a) Az fgylet czélja : az annyira elterjedt, undok, bűnös s nemzetünket meg- gyalázó káromkodástól a községi tagokat,s ezek példájával gyermekeiket és egyebeket is elszoktatni. b)Hogy a fönebbi czél elérethessék, minden tag a becsületszó szentsége alatt kötelezi magát,hogy minden káromkodástól s álkozódástól teljes erejével őrizkedni tog, s azt házi népének is szigorúan megtilt ja. Ha minden vigyázata mellett is ilyen bűnt követne el, akkor minden egyes káromkodástól s átkozódástól, önként, csupánja becsületérzéstöl indíttatva, egypár krajczárt a legközelebbi vasárnapon az egylet pénztárába fizet. Ha pénz vele nemiévén, rögtön nem fizethet, azért a bejelentést megteszi, s 8 nap alatt okvetlenül lefizeti tartozását, c) A ki tag létére be nem jelenti magát, hanem más által jelentetik be, az minden egyes dijt kétszerezve köteles lefizetni, d) Minden ujhold-vasárnapon gyűlés tartatik a számadás megvizsgálása s egyéb teendők elintézése végett, e) A ki a tagok közül kötelességének meg nem felel, első Ízben az elnök által négyszem közt, másodízben a gyűlésben megintetik, harmadizben pedig miöt megrögzött, s erkölcstelenséggel bélyegzett egyén, a társulatból kirekesztetik, f) A káromkodásért bejövő minden pénz az olvasó-egyleté, illetőleg a községi könyvtár alapjáé. Vajha e szép példát minden község utánozná, s a valódi erköl- csiség ne válnék már maholnap valódi ábrándképpé, bauem fölfognák e nemzet, s enuek vezetői azt, hogy mi módon lehetne erkölcsi tekintetben is más nemzetek fölé emelkednie, s mikép lehetne a becsületesség valódi példányképe, mint voltak régen elhunyt őseink, buzgó s vitéz apáink ! Lörinczfy János. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház decz. hó 6-iki ülésébeu fölolvasíatott a gazdasági bizottság jelentése egy építendő állandó országház tárgyában. A bizottság javasolja, hogy egy egészen uj, mindkét ház s azok hivatalai és hivatalnokai számára alkalmas helyiségekkel biró ország- ház épittessék, s hogy az ehhez szükséges terv elkészítésére 5000 frtnyi dij vétessék föl a jövő évi költségvetésbe. Az uj országháza 1875-ig lenne befejezendő. — Kihirdettetettaz 1868-iki zárszámadások megvizsgálására kiküldött bizottságra történt szavazás eredménye, mely szerint megválasztattak: Gajzágó Salamon, Harkányi Károly, gr. Pejácsevics László, Wodianer Béla, Ordódy Pál, Ivánka Imre és Vályi János. E két utóbbi azonban nem fogadta el a választást. — Kollár Autal a kir. kisebb haszonvételek és jogok megszüntetése tárgyában törvényjavaslatot tett a ház asztalára, melynek kinyomatása elrendeltetett. Ezután a központi bizottságnak két jelentése olvastatott föl: a hirlapbélyeg eltörléséről és a pesti börze külön biróságáuak visszaállításáról. Végre szavazás történt a mentelmi bizottságnak Román Sándor elitéit képviselő kiadatása tárgyában beadott jelentése fölött, mely a nevezett képviselő elzáratá- sának megengedését javasolja. A többség elfogadta e javaslatot. A decz. 7-iki ülésben a horvát képviselők együttes interpellate intéztek a kormányhoz, melyben kérdik: mikor fog válaszolni Irányinak a magyar-horvát kiegyezési törvény néhány pontja meg nem tartása iránt régebben tett interpellatiójára? Ezután gr. Miké miniszter jelenté, hogy a Tisza árjai nemcsak a Bodrogközben törték át a védtölté8eket, hanem Beregböl és Felső-Szabolcsból is hasonló sürgönyöket kapott. A kár megmérhetlen, s oka abban rejlik, hogy a megkezdett s már milliókba került szabályozási munkák máig sincsenek befejezve. Ennélfogva kéri a házat, hogy a Tisza ármentesitésére javasolt 757,000 frt helyett 1,60(1,000 frtot vegyen föl e czélra a jövő évi költségvetésbe. A ház tetszéssel fogadta ez indítványt. Végül az 1868-iki zárszámadások megvizsgálására kiküldött bizottság két leköszönt tagja helyett szótöbbséggel megválasztattak: Muzslay Sándor és Házmán Ferencz. A decz. 9-iki ülésben egymást érték az interpellálok. Csak maga Miletics Szvetozár három rendbeli interpellatióval lépett föl, melyik egyike a szerb congressusra, a másik a cattaroi fölkelésre vonatkozik, a harmadikban pedig azt kérdezé az épen belépő miniszterelnöktől: vájjon ő tolmácsolta-e ö Felségének a keleti utat, s mi czélbói? Interpellatióinak fölolvasása másfél órát vett igénybe. Ezután b. Eötvös miniszter felelt Mi lettesnek a szerb congressus ügyében tett minapi interpellatiójára. A ház a miniszteri választ tudomásul vette, maga Miletics is, némi megjegyzések után, megnyugodott abban. _ A miniszierelnök benyújtotta a jövő évi ujonczo- zásra vonatkozó szentesített törvényt kihirdetés végett. Végül a ház áttért a napirendre, melynek első tárgya volt Tóth Kálmánnak a hirlapbélyeg eltörlése iránti törvényjavaslata. Ezt a ház minden vita nélkül, egyhangúlag elfogadta. Második tárgy volt a külön börze-bíróság visszaállítása iránti törvényjavaslat, mely rövid vita után szintén elfogadtatott. A fölsőház is tartott a múlt héten két ülést, melyek egyike (decz. 11.) különösen érdekes volt, mert abban a jogügyi bizottság jelentése olvastatott föl a testi büntetés eltörléséről szóló törvény4 T A II C Da mene aneóra! . . A te édes csókod Lelkem éltetője ; Ajkam is kinyílott, — Azt beszéli tőle : Adj csak még belőle, még egyet belőle! Z A. Mindig, mig csak élek, Zengni fogja lantom; Ha lezárul ajkam, Akkor majd sóhajtom : Adj, oh adj belőle, még egyet belőle! D a 1 á r. Örüljön a lelkem, Vagy emészsze bánat, Egyaránt e csókért Esd a vágy, kívánat: Adj hát még belőle, még egyet belőle! Olyan az én lelkem, Mint a csermely partja, — Suttogó hab csókját Szüntelen óhajtja: Adj hát még belőle, még egyet belőle ! Búgó gerliczének Csókot ád a párja ; Az én árva lelkem A te csókod várja : Adj hát még belőle, még egyet belőle ! Nymphák enyhe csókját Zengje bár a dalnok; Én csak, oh Elizám, A tiedről dallok : Adj hát még belőle, oh adj még belőle! Fallieri Marino. VIII. (Folytatás.) Steno megszoritá védője kezét, s követte gazdáját a számára kijelölt szobába. Pelizzare pedig a kolostor felé indult, s nyugodtan lépett a szobába, melyet másfél órával előbb elhagyott. — Nos ? kérdé a szerzetes. — Kereshetik már — mond Pelizzare ijesztő taglejtéssel. De itt az idő . . . — Mit akarsz ezzel mondani ? — Azt, hogy a főtanács már kivetette hálóját. A palotából kilépve, egy bravóval találkoztam. — Megölted? kérdé az álszerzetes, el nem fojtható aggodalommal. — Világos, mert itt vagyok. — Derék ember vagy, s ha Donatot el nem hibázod, csak dicsérni kellene erélyedet és bátorságodat. — Talán megértett, gondolá Pelizzare. Baj — úgymond, — de nem volt időm, a hullát tovább vinni; minden lépten sbirreke t láttam, s vigyáznom kellett, hogy Stenot ne öljék meg, mert igy sokét vesztünk. Siettünk egész a Rialto-hidig. Épen akkor bujt el a
