Eger - hetilap, 1869
1869-11-18 / 46. szám
364 valamennyi nevezetesebb határőrvidéki helység tiltakozik. Az izgatottságot, mely itt uralkodik, sokan nem annyira a határőrvidék polgárosítását elrendelő legf. kéziratnak, mint inkább a titokban működő reactiónak hajlandók tulajdonítani. Azon hir, hogy a Porta megengedte az osztrák-magyar csapa- patoknak a montenegrói határok átlépését, Montenegróban az „A. A. Ztg.“ szerint nagy fölindulást keltett; a fejedelem azonnal elrendelte volna, hogy 12,000 főnyi „legjobb“ csapatai a határszélen öszpon- tosuljanak. A fejedelem maga is meg fogna jelenni a csapatok közt. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a határ átlépése osztrák-magyar csapatok által, Montenegro részéről fegyveres kézzel utasittatnék vissza. Egyébiránt ily határátlépésre senki sem gondol, Bécsben jól tudják, hogy annak komoly következménye lehetne, mert Oroszország nem tűrné el szó nélkül. Politikai hetiszemle. A Francziaországból érkező tudósítások jelenleg nem foglalkoznak mással, mint miniszterválsági hírekkel, válastzói gyűlésekkel, republicanu8 és ultraradicalis képviseljöelöltekkel, forradalmi programmokkal s mindennap ismétlődő demoustratiókkal. Az izgatottság folyvást növekedőben van, s a viszonyokat ismerők azt állítják, hogy az agatatio Párisban a februári forradalom előtt nem volt nagyobb, mint jelenleg. A választói gyülekezetekben igen viharos jelenetek fordulnak elő. A szónokok nyíltan forradalomra izgatnak, s a rendőrhatóság nem tesz egyebet, mint hogy az izgatókat meginti, s ha az intést figyelembe nem veszik, a gyülekezetei föloszlatja. Rochefort Francziaországba visszatérte után, a La Chapelleben tartott gyülekezetben jelent meg először. Itt a tolongás oly nagy volt, bogy Rochefort az ablakon volt kénytelen belépni. A szószékre lépvén, kijelenté, hogy csak azért fogja a kivánt esküt letenni, hogy a császárságot megdöntse, s helyébe a köztársaságot állítsa föl. A rendörbiztos beavatkozása folytán zavar támadván, Rochefort elhagyta a gyűlést. Ledru Rollint is meg akarják Párisban választani képviselőnek. Öt haza híni, Rochefort negyedmagával Londonba ment, de Ledru Rollin kijelenté, hogy csak megválasztatása esetére fogna visszatérni. Elhatározását azzal indokolta volna, hogy nem akar felelősséget vállalni a visszatérése folytán netalán fölmerülő rosznak találta, s nem evett abból, de éjjel annyira kínozta az éhség, hogy legyőzte ízlését és evett. VI. Franceska. Marino már két napja, hogy neje szobájában nem volt. A szerencsétlen herczegnő legbelsőbb szobájába vonult, imádkozott és olvasott. Egy este bélépett férje. Marino nem szólt, hanem neje elé egy támlaszékbe leült. Sokáig nézte nejét, s végre mondá: — Asszonyom, ön megtanitott engem arra, mibe kerül az öregeknek a szerelem. Én szeretem önt, s mennyire ? azt tudja. Önnek adtam nevemet, herczegnövé s igy Velenczében a legtiszteltebbé tettem ; s önnek nem volt ereje bevárni, hogy férje halála fölmentse önt esküjétől. Nem tekintette sem az ön, sem az én rangomat, nem öregségemet és utolsó napjaimat. Ön egy becstelen, s én önt megátkozom. Franceska fölállt; arczárói harag, ajkairól megvetés sugárzott ; egyik kezét szivére, másikat a szék karjára téve, válaszolt: — Fönséges herczeg, igazságos leend, s be fogja ismerni, hogy sohasem válaszoltam azon sértésekre,melyeket — engem naponta fölkeresvén szobámban — rám halmozott. Én nem kerestem az önueli ö88zekelést, se nem óha jtottam, 8 azt is tudja, hogy családom akaratának engedtem, midőn önhöz mentem. Sohasem titkoltam ön előtt, hogy Steno marquist szerettem; de azt hitte, hogy az idő eltörli képét szivemről. Csalatkozott. De habár meg nem szűntem őt szeretni, sohasem tudattam vele, hogy hű vagyok hozzá. Eskümet híven megtartóm. Az ö esztelenségei az én erényem és az ön igaztalan- ságának bizonysága. Azért kérem önt, hagyjon föl üldözéseivel, melyek az ön becsületének ártanak, engem pedig semmiesetre sem érdekelnek. Marino e nyilatkozatra mintegy megmerevült; de a harag erőt vett rajta: — Tehát mindenütt csak lázangókkal kell találkoznom, — ki- álta — még saját házamban is! íme, most már a dogé neje is ellenkihágásokért. Kijelentette azt is, hogy megválasztatása esetére az esküt nem fogja letenni. — Úgy látszik, a kormány végre mégis so- kallani kezdi a zajos demonstratiókat, mert a mint egy párisi távirat jelenti, f. hó 12-én néhány, Rochefort párjához tartozó egyén elfogatott. Már hetek óta miniszterváltozásról beszélnek Párisban. Most a „Patrie“ és „Public“ ismételve megczáfolják az erre vonatkozó híreket. Szó volt Olliviernek, Napoleon herczeg barátjának a minisztériumba lépéséről. A császár alkudozott is vele, de siker nélkül. 01- livier állítólag azt kívánta, hogy ő bizassék meg egy parlamentaris minisztérium megalakításával, melynek ő elnöke lenne. De a császár még nem egyezett bele egy parlamentaris cabinetbe. A párisi hivatalos lap f. hó 13-iki száma egy decretumot tesz közzé, melyben a kormány, a senatus, a törvényhozó testület és az államtanács közötti viszonyok megállapittatuak. Irlandban nőttön nő az izgatottság, a féniek folyton demonstrálnak. A Castlebarban 50 ezer ember által tartott demonstratió alkalmával a communismus proclamáltatott. — Moore parlamenti képviselő az ir népet fölkelésre szólította föl, s Gladstonera irányzott heves támadások után irtóháborut ajánlott az angolok ellen. —Gladstone a lordmayor lakomáján aggodalmát fejezte ki az irlandi kérdés nagy nehézségei fölött. Spanyolországban még mindig eredmény nélkül keresnek királyt. Az unionistáknak nem kell Tamás genuai herczeg, mert még gyermek. Don Fernando jelöltségével is fölhagytak. Sőt úgy látszik, Spanyolország és Portugal közt nyílt szakadás állott be, mert mindkét állam visszahívta egymástól követét. Spanyolországnak tehát kilátása van, hogy egyelőre továbbra is király nélkül marad. Topete csakugyan kilépett a minisztériumból, s a tengerészet- ügyi tárczát ideiglenesen Prim vállalta el. Topete a cortesgyülés alelnökévé választatott. — Caimo és Sumer képviselők halálra, Amerell életfogytiglani száműzetésre és Serroala 12 évi börtönre i- téltettek az utóbbi fölkelésbeni részvétök miatt. —Egy madridi távirat jelenti, hogy a cubai püspök f. hó 12-én Candixban elfogatott. A püspök tetemes összeget hozott Cubából a carlisták részére, kik hir szerint La Bastidában ismét mozogni kezdenek. A porosz képviselőház közelebb két fontos indítványt fogadott el. Egyik az, hogy az esküdtszékek illetékessége mind a politikai, ségeivel tart! Hát nem elég, hogy egy nyomorult vakmerő daczolt velem az egész velenczei nemesség előtt; nem elég, hogy a tanács öt fölmentette, engem pedig nevetségessé tett; nem elég, hogy egy utolsó munkás jött palotámba, becstelenségemet szememre hányni! Most szégyen nélkül egy nő szemrehányásait tűrjem! Még ön is, ki nek térden állva kellene kegyelmet esdenie, még ön is szemtelenségével lép föl, s egy nem helyeselt szerelemmel dicsekszik ! — Semmivel sem dicsekszem — válaszolt Franceska nyugodt hangon, — de még azon megtiszteltetéssel sem, hogy ön bánatomra nejévé tett. Ön vádolt, én védtem magam. Ön vétkesnek hisz, s én ártatlan vagyok. Ön megengedi a gonosztevőknek, hogy védelmezhessék magukat, s az ártatlanoknak nincs meg e joguk? Ön tudta, midőn nőül vett, hogy szivem másé. Én nem Ígérhettem önnek mást, mint tiszteletet, hűséget és engedelmességet. ígéretemet beváltottam. — E hűség becsületére válik. Talán egy más esküt sem akart megszegni, midőn villájában Steno. . . A herczegnő remegett. Marino ezt észrevette, s kínját nyújtani akarta. — Igaz, ö csak száműzött, folytató az engesztelhetlen dogé — s én értem is, hogy a törvények iránt tartozó engedelmesség az előzékenység elől — melynek ő vala tárgya — háttérbe szorul. Több bátorság és udvariassággal kellene bírnia, hogy ily vendégszeretetet visszautasítson, s én mégis kegyetlen férj és herczeg vagyok, mert nyugalmát, s természetes, reményeit is, elrombolni merészkedtem ! — Tudtam, hogy élete Velenczében veszélyben forog. Én ctak menhelyet adtam neki addig, mig száműzése helyére elmehet. Vagy jobb lett volna, ha engedem őt legyilkoltatni ? — Oh nem ,hisz ön, mint tudom, igen jó szivü. De mitől félhetett? Nem mentette föl a tanács? — Elismerem, hogy a tanács kegyes volt iránta. De mások esküdtek össze ellene. — S tudja ön, kik ? (Folyt, köv.)
