Eger - hetilap, 1869
1869-10-07 / 40. szám
315 újabb hírek szerint nem idegenkedik, Cubát kezeiből jó pénzért kibocsátani. A florenczi kormány nem ellenzi, hogy az olasz püspökök a zsinatra Rómába utazzanak, de föntartja magának a további intézkedéseket mindazon körülmények iránt, melyek közt az állam törvényei és jogai megsértethetnének. Erről az igazságügyminiszter körirat által értesítette a föállamügyészeket. Mint a „France“ Írja, a franczia külügyminiszter is kinyilatkoztatta egy körjegyzékében, hogy Francziaország föntartja cselekvési szabadságát a zsinat oly határozatai ellenében, melyek a franczia közjog elveit megtámadnák. — Római tudósítás szerint, szept. 24-ig 70 püspök kérte fölmentetését fontos okok miatt a zsinatra való megjelenéstől. A szász kamrák szept. 30-án nyittattak meg. A trönbeszéd többes közt mondja: hogy a király kezdettől fogva azon igyekezett, hogy a szövetség kiépítését a szövetségi alkotmány nyomán elősegítse és támogassa; de mint eddig,úgy jövőre is, arra fog törekedni, hogy azon határok, melyeket a szövetségi alkotmány az északnémet szövetség és az egyes államok jogai közt von, föntartassanak, és azon vonal át ne lépessék, melyen túl az egyes államoknak sem elegendő befolyásuk, sem elegendő tekintélyük nem maradna, hogy erőteljes szövetséges tagokkint sikeresen működjenek, s egyúttal saját ügyeiket a szükségnek megfelelöleg rendezhessék. A király végül hangsúlyozza, hogy ö magát e tekintetben szövetséges társainak fölfogásával és nézeteivel teljes egyetértésben lenni tudja. — Másnap az első kamara megnyitásakor az elnök hangsúlyozta Szászország függetlenségét a szövetségi alkotmány határain belül. A szultán és egyiptomi alkirály közt fönforgó viszály eloszlatásán a franczia, angol és osztrák-magyar követek előbb maguk, utóbb pedig a porosz és orosz követekkel egyetérve fáradoztak, mig végre a legújabb hírek szerint sikerült nekik a viszályt annyira elintézni, hogy a Porta beleegyezett, miszerint a fönforgó nehézségeket az al- kiraly látogatásakor csak fogja ismét tárgyalni. De hátha az alkirály nem érez kedvet a konstantinápolyi útra, mint nem rég csakugyan hire járt? A politikai láthatár e tájékán a fekete pont még korántsem tűnt el egészen. A bajor képviselőház nem tud megalakulni, mert az elnökA Foscolok , mint mindazok, kik nem csupa szokásból adnak estélyeket, s kiknek csak egy férjhez adó leányuk van, királyilag kitettek magukért. Nem tudom, mennyi viaszgyertyát égettek el ez estélyen, de e fényt és a frissítők bőségét még senki fölül nem múlta. Egy hajó csupán azért ment Máltába, hogy onnan a legszebb narancsokat hozza ; a szultán egyik szakácsa, ki a legutóbbi háború alkalmával esett foglyul, csupán csak sorbetkészitéssel bizatott meg, s megbizása teljesítése által bizonyságot tett volt gazdája Ízléséről. A sütemények Veronából, Dandolo János kemenczéjéböl kerültek ki, kit azonban nem kell összetéveszteni Dandolo Ferenczczel („kutya“ melléknévvel), ki 1328. körül velenczei dogé volt, és semmi nevezetest sem cselekedett. Szóval, a sütemények fölülmúltak mindent, mi: Velenczében vagy más vidéken valaha ettek. Marino orvosa tilalma folytán nem evett; azonban nejének, ki igen jó étvágygyal birt, megengedte, hogy kedve szerint egyék; ekkor lehete látni a világ legszebb fogait s oly fehér kezeket, mint a férj szakálla, rózsaszín s gyöngyfényü körmökkel, mint a laguna kagylói. Míg a Foscolo-palota nagy termében az aranykönyvbe jegyzettek igy mulattak, nesztelenül szelte egy gondola az Or- fano csatorna vizét. Nem volt azon a fekete zászló, mint a patríciusokén; a kormányon egy evezős tilt. A hajó elején pedig köpenybe burkolva, szemére vágott kalappal, egy ember állott mozdulatlanul. A gondola csakhamar kiért az Orfanóból, s egy szűk csatorna árnyékába tért, hol egy magas komor fal előtt megállóit, mely ez oldalról a herczegi palotát védte. Az ismeretlen könnyedén ugrott ki a szárazra, s egy alacsony ajtón koczogtatott. Hihetőleg várták, mert az ajtó azonnal megnyílt, s egy fiatal lány jelent meg a küszöbnél. Néhány szót súgott az éjjeli látogatónak, ki nagyon levelűnek látszott. A szobalány taglejtése mintha azt kérdezte volna: „Hát mit tegyek ?“ Az ajtó bezáratott, s az idegen gondolájába lépett. Dühös volt, vagy kétségbeesett, ezt azon ökölfitésröl gyanítjuk, melyet homlokára tett, s a sóhajokról, melyek ép tüdőről tanúskodtak. Az evezős nem mozdult. — Miért nem evezsz? kiáltá egyszerre az idegen mérges hangon. választásnál egyik fél sem bir többségre jutni, ötször szavaztak már, s a szavazatok mindig egyenlően oszoltak meg. így nem marad egyéb hátra, mint a képviselöházat föloszlatni. Levelezés. Árokszállás, szept. 29. Hogy lehetőleg rövid legyek, hosszas levél helyett hírek alakjában fogom közleni mindazt, mi ez idő szerint társas életünk körében némi érdekkel bir. A legnagyobb magyart városunkban e hó 7-én temették ei. Neve Móczár József, s 6' 5' magas volt. Értelmes, jó hazafi s jó ember volt. — Az ujonczozás befejeztetett nálunk ; besoroztatok 40 a rendes hadseregbe, 41 a honvédséghez, ezenkívül 4 a pottartalék- hoz, 3 pedig egy éves önkéntesnek állt be. — Ferenczy Pál szilárdul épített s költségesen berendezett gőzmalma rövid idő alatt megnyílik. — Városunk képviselö-testülete legközelebb erélyesen sürgetni készül a gyöngyös-jászberényi ut kiépítését. Ugyané testület elhatározta a város területén újabban négy nyilvános ártézi kút készítését, s azt, hogy az első biróságok székhelyének meghatározására nézve, saját érdekei szempontjából kérelmet terjeszt az igazság- ügyminiszterium elé. — Több árokszállási kis birtokos eladván mindenét, Szatmárban telepedett meg, hol olcsó földeket vásárolnak ösz- sze. Még többen is készülnek Gyöngy és Czégény szatmári községekbe. —• Városunkban Rádi Borbála kisasszony legközelebb leány- növeldét nyitott. —Pethes József több árokszáiási választó-polgár ellen, az 1865-ben ellene benyújtott országgyűlési petitio tételei alapján Pest város törvényszéke, mint kiküldött bíróság előtt indított s megvesztett becsületsértési perében, már 800 ftot lefizetett e perköltségek részletes törlesztésére. Ez összeg, az érdeklettek egyetértésével, valószínűleg valami maradandó jótékony czélra fog fordit- tatni, a még befolyandó részletekkel együtt. — Mintegy két hó előtt, valami korcsmái összeszólalkozás közben, városunkban egy, Illavá- ból nem rég haza került hires juhász, fején fejszeéllel erős és beható vágást kapott. Búra sérült féloldala azonnal bénult lön, s csak mankón járhatott, de sebe lassankint beheggedt, s már közbámulatra kigyógyultnak látszott, midőn a seb kiujulása folytán végre mégis — Parancsát várom, uram. — Hallgass nyomorult, nem ezt kérdeztem. A megrettent evezős hallgatott. — Kapok-e választ ? kiálta haragosan az ifjú. — De hát hova akar menni, uram? kérdé a szerencsétlen gondolás, ki azt sem tudta már, feleljen-e vagy hallgasson. — A pokolba! — Melyik utón ? — A melyiken akarsz. A gondolás fogta evezőjét, mig az idegen ismét hozzálátott a sohajtozáshoz, s kezével az ablakokra mutogatott. — Hol vagyunk ? kérdé hirtelen az evezőstől. — A nagy csatornában, uram. — Vigy Bembohoz. A gondolás azonnal megfordító csolnakát, s a nagy csatornából kifelé igyekezett. Tiz perez múlva a gondola a hires kereskedő háza előtt megállóit. Tizenegy óra lehetett, s a tisztes Bembo, kinek boltjából került ki legalább fele a Foscolo-palotában hullámzó fényes öltözékeknek, igen, a tisztes Bembo aludt; ablak, ajtó zárva volt. Az ismeretlen kopogtatott a kalapácscsal. Nem kapván feleletet, erősebben zörgetett, végre oly lármát és zörgést csinált, hogy az egész utcza fölébredt. Erre lassan megnyílt egy ablak, melyből az öreg főnök tisztes feje látszott, s mellette még néhány megrettent kereskedölegény feje, kik azt hitték, hogy a törökök működnek a kapunál. Bembo, kit segédei egyike költött fel, azt hitte, hogy az utolsó ítélet már megérkezett. De a zajból ismeretes hangok Uték meg füleit, s igy kissé magához tért, s kidugta orrát az ablakon. Az ismeretlen aligha fölismerte, mert roppant hangon kiáltá : — Nyisd ki, sátán fia! Erre Bembo nem felelt. — Tolvaj, gyilkos, gyújtogató, hallod-e! kiáltozó amaz folyton. — Nyiss ajtót, vagy kivégzem mind, ki Bembo nevet visel, nődet, gyermekeidet, atyádat, ki meglopott engem , téged, ki engem akarsz megölni! Kinyitod-e hát? *
