Eger - hetilap, 1869
1869-09-16 / 37. szám
VII. évfolyam 37 szám. Szeptember lfi-án 1869. Előfizetési díj: Egész évre . . 5 ft - kr. Félévre . . . 2 ft 50 kr. Negyedévre . . 1 ft 30 kr. Egy hónapra . — 45 kr. Egyes szám . — 12 kr. Hirdetésekért minden hasábzott petit sorhely után 4, bélyegadó fejéi en minden hirdetéstől 30, nyitttérben egy petit sorhelyért 8 kt rizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda, k Kifizetéseket elfogad- « szerkesztőség (Széchenyi-ulcza 26. sz.) — Jentsch O. könyvkereskedése s minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő : egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenst ein és Vogler, — Pesten: Zeisler M. király-utcza 47. sz. előfizetési fölhívás AZ POLITIKAI S VEGYES TARTALMÚ HETILAPRA. Előfizetési föltételek. Egész évre.....................................................5 ft — Félévre ....................................................2 ít 50 kr. N egyedévre....................................................1 ft 30 kr. E gy hónapra.........................................................— 45 kr. Egyes szám....................................................— 12 kr. K érjük az előfizetési pénzeket az „Eger“ kiadó-hivatalába (lyceumi nyomda), vagy a szerkesztőséghez (Széchenyi- utcza 26. sz.) mielőbb bérmentesen beküldeni. T. gyűjtőinknek hat előfizető után egy tiszteletpéldány- nyal szolgálunk. A lap pontos szétküldése iránt gondoskodni fog Az „Eger“ kiadó-hivatala. Melyek legyenek az ipartörvény főelvei ? (Vége.) Múltkor egész törekvésünket odaforditók, hogy az ipar teljes szabadságának elvét minél nagyobbvilágitásbanvédelmezzük, s most áttérünk egyes nagyfontosságú követelményekre, melyek elősorolásánál az „Anyagi Érdekeink“ egy jeles czikkéhez tartjuk magunkat. E szerint legelső föltétele a szabadelvüségnek, hogy lehetőleg minden polgári élethivatás, mint ipar, az ipartörvény által szabályoz- tassék. Az olyan ipartörvény nem lehet szabadelvű, mely a keresetágaknak csak csekély számára terjed, s melynél még e csekély szám is tömérdek rendőri, rendészeti intézkedés által kivételeztetik. — Mai nap például okvetlenül szükséges, hogy a nyomdászat, sőt az ligyvédkedés és az orvosi gyakorlat is, mint más kereseti ágak, az ipartörvény határozatai alá vonassanak. Általában véve, kivételnek csak oly kereseti ágakra nézve lebet helye, melyeknek viszonyai egészen sajátságosak, pl. a bányászat, a katonai szolgálat, mezőgazdaság, vagy oly személyekre, kiknél a foglalkozás azonossága és folytonossága egészen hiányzik, pl. a napszámos-munkásoknál stb. Ez első föltétele a szabadelvüségnek. A másik föltétel abban áll, hogy az ipar Uzelme lehetőleg szabad legyen az állami vagy hatósági beavatkozástól. A hatósági árszabásoknak a nem egyedárusági iparoknál semmi szin alatt nem adható hely. Mert ez esetben a foglalkozás megszűnik ipar lenni, mely mint ilyen csak a szabad verseny szabályait ismerheti irányadóknak. A hatósági beavatkozás az ipar megkezdésére, vagy mint mondani szokták : az iparjog elnyerésére is vonatkozik. Az ipar megkezdése csak olyan iparágaknál tehető bizonyos nehezítő föltételektől függővé, mely iparágakra nézve a közérdek és közbiztonság tekintetéből a rendőri ellenörködés mulhatlanul szükséges. A munkaadó és munkás közötti viszony az illető felek tökéletes szabad egyezkedésére bízandó. A dolog természete azt hozza magával, hogy minél szabadabb és emberhez méltóbb helyzetben van az iparos-munkás, annál többen fognak a külföldről és a hazai foglalkozás egyéb ágaiból az ipar felé özönleni, és akkor azután előáll annak lehetősége, hogy a munkáscalamitást a kinálat és kereset egészséges szabályai szüntessék meg, szóval, e tekintetben nem a méltánytalan és oktalan elnyomási rendszert, hanem a nemzetgazdaság helyes elvein alapuló méltányossági rendszert kell életbeléptetni. Egy jóravaló mester sem ad sokat azon jogra, hogy segédeit erőszakkal hatalmában tarthassa, mert jól tudja, hogy ilyen munkában nincs köszönet. Az újabb időben mindig nagyobb-nagyobb jelentőséget nyert a segédek önsegélyének azon sajnálatos neme,mely a tömeges munkamegtagadásban rejlik. Az ipartörvénynek e tekintetben is szint kell vallani: vájjon a rabszolgaság újabb nemének, vagy az emberi jognak akar-e érvényt szerezni ? Ha az ipartörvény a szabad ipar zászlaja alatt lép életbe, ilyen munkamegtagadás (strike) esetében a tiszta jogi álláspontot kell elfoglalnia. Minden embernek joga van dolgozni, vagy nem dolgozni; e szerint senkit azért, hogy a munkát megtagadja — ha egyéb vétséget el nem követ — büntetni nem lehet, és nem szabad. Ellenben felelőssé lehet valakit tenni azért, ha szerződését megszegi; felelőssé lehet tenni a szerzödés-szegés által okozott kárért teljes mértékben, meg lehet állapítani, hogy e kártérítési igény kiterjed a kártokozónak minden jövendőbeli keresményeire ép úgy, mint más világos adósság: szóval, a brutális rabszolgai kényszer helyébe az emberhez méltó felelősséget lehet és kell állítani. A szabadelvűséig negativ követelményeinek egy olyan ipartörvény, mely a fönebbi elvekre volna alapítva, talán eleget tenne. De a mai világban a „laissez faire.laissez passer“ elve nem lehet elégséges, különösen oly államban, hol az ipar és iparos-osztály még nagyon el van maradva. Nálunk az államnak arról is kell gondoskodni, hogy iparos-osztályunk versenyképessé lehessen, hogy az iparosszakképzettség megszerzése lehetővé tétessék s biztosittassék. E czélból az iparos-oktatást az államnak minden kitelhető eszközzel elő kell mozdítania. A legfőbb föladat — az ipariskolákról való gondoskodás — az ipartörvény körén kívül esik: de magában az ipartörvényben is tehetni elég intézkedést a végett, hogy a tanulási ösztön a fiatal iparos-nemzedékben fölkeltessék, vagy a hol az akarat hiányzik, ez akarat alkalmas rendszabályok által pótoltathassék. — A tanulási kényszer megszégyenítő eszköz
