Eger - hetilap, 1869
1869-02-04 / 5. szám
34 hetetlen követelmény Űrügye alatt, melynek a minisztérium hasonló végrehajtói állásánál fogva, hacsak azon hibát nem akarja elkövetni, melynek megyénk alkotmányos élete áldozatni esett, semmi esetre sem engedhet, — a kormánykövetelés visszautasítása, mi megyénk alkotmányos életének fölfüggesztésére okul szolgált. Végül nem mulaszthatjuk el hangsúlyozni azon legforróbb óhajunkat s reményünket sem, hogy megyénk szeretett főispáni helytartójának szives közbenjárása minélelőbb ki fogja eszközleni a királyi biztos visszahivatását, s másrészt megyénk tisztikara is mindent el fog követni, hogy a kivételes állapot nyűge alól megyénk az alkotmányos intézkedéskör megszokott gyakorlásához újólag visszatérhessen. Saary Ferencz. Városi ügyek. Az Eger város részéröl 1869. év január hó 31-én tartott képviselői ülésben a következő ügyek tárgyaltattak: Eger városa törvényszékének kérvénye, mely szerint az uj törvénykezési rendtartás értelmében , Eger városának birtok- birósági joggal leendő fölruháztatása iránt intézkedést kér tétetni. — Jelen kérvény folytán e tárgyban az igazságügyminisz- teriumhoz szükséglendö fölterjesztés készítése küldöttségre bízatott. Több egri lakos azon kérelme folytán, hogy a szalonna, zsir, füstölthús és kolbász, úgy szalámi mán a fogyasztási adót kezelő hivatal által ez évben életbe léptetett új nemű adóztatástól mentessenek föl; — azon körülmény tekintetbe vételével, hogy ezen neme az adóztatásnak ez ideig még gyakorlatban nem volt; jövőre nézve fölmentettek, s a f. év kezdetétől általok e czimen befizetett összeg visszaadatni határoztatok. Fölolvastatott Bucher József óvó-nevelő kérelme, mely szerint, a „kacsa“ czimü épületet, — miután abból a távirdai hivatal f, év april hó 1-én ki fog költözködni, kisdedóvodahelyiségttl átengedtetni kéri. — Mielőtt ez ügy érdemlegesen elintéztetnék, véleményadás végett a szülői bizottmánynak adatott ki. Végül-4 T A R Egy kunyhó az amerikai vadonban. (Vége.) Az ebek Eleonora lábaihoz feküdtek, ki finom ujjait bozontos bundájokba mélyesztvén, egyideig játszadozott velők, majd meg tenyerébe hajtá fejét, és csendes álomnak látszék magát átadni. Hugó sokáig gondolkodott a sajátságos kalandon, végre magát bágyadtnak érezvén, fát tön a tűzre, és leheveredett bivalybőrös pamlagára. Alma eleinte vad és félelmes volt, de csakhamar tündériesen széppé változék. Eleonora állott előtte, és esdö tekintetet vetett reá; aztán sötét, fekete fölhő fedé el annak szép vonásait, mely midőn elvonult, Eleonórát közelegni látta; ekkor karjait terjesztő ki, hogy a hozzá menekvöt ótalmába vegye; de e pillanatban fölébredt. És csakugyan igaz volt, amit álmodott, mivel a szép hölgy előtte állt. A meglepetés és öröm egy fölkiáltásban tört ki belőle, azonban Eleonora arcza komoly, mondhatni, kétségbeejtő kifejezést öltött, ujjával csendet intett, és suttogá : „Ha kedves önnek az éjét, egy hangot se adjon. Hallja csak! A ház előtt indiánok vaunak. Álljon föl, fegyverezze föl magát, és a leghomályosabb szögletbe álljon. Előrelátó legyen és hallgatag, mivel álnok ellennel leend dolgunk. Azt hiszik, magam vagyok. A nyomorultak kétségkívül meggyilkolták atyámat, és leányát főnökük kunyhójába akarnák hurczolni.“ Hugó vitéz férfiú volt, és a hazai csatatéreken nem egyszer szerzett babérokat; ezek hallatára a harczi szellemet föltámadni érzé ereiben. Egy kétcsövű puskát és néhány pisztolyt vett magához, melyekből egy jó harczos előrelátásával mindjárt vacsora után eltávolította a nedves töltéseket, s újakkal váltá föl. Fölhúzd azok sárkányait, sőt még azon néhány pisztolyt is, melyeket a nő adott át neki, megpróbálta. Ekkor egy igen előnyösnek látszó szögletbe vonta magát a kandalló mellett, Eleonora pedig azon helyre veté magát, melyet Hugó imént hagyott el, s pisztolyait kezében tartá. Hugó éles hallású vala, és mégsem hallott eddigelé semmit, miből ellenség jöttére következtethetett volna, noha a vihar elcsen desedett, és csak olykor hallatszott egyes üvöltés, a haldokló szélvész utolsó sóhaja, melyet rémes farkasorditás egészített ki. Ekkor a két eb, mely eddig márványszoborként állt az ajtónál, fülelni kezdett, és a tűzhelyhez sorapolygott, mire ö is tompa morajt vélt hallani a födélzeten. Lörinczfy János azon kérelme, hogy a Hatván II. negyedben 651. sorszámú háza előtti térnek 2 ölnyire leendő bekerithetése, és annak kertté leendő átalakithatásáért esedezik — a k. i. tanácsnak helyszíni szemle eszközlése és véleményadás végett kiadatott. A követválasztás körüli teendők intézkedésével meg bízott központi választmánynak f. év január hó 3l-én tartott ülésében tárgyaltatott a belügyminiszter urnák múlt hó 26 ról kelt 1716. számú rendelete, melyben meghagyatik: hogy a központi választmány a választók összeírására naponként a délutáni órákat tűzvén ki, a választók könnyebbsége tekintetéből az összeírások a délelőtti órákban is teljesitendök; egyszersmind a fölszólamlásokra teendő intézkedés megtételére hívja föl a választmány figyelmét. Figyelembe véve azt, hogy ha az összeírások a délelőtti órákra is kitüzetnek, az sem a törvénynyel, sem a választók érdekével ellentétben nem áll; — a választmány, föntartván magának a délutáni órákra s a vasár- és ünnepnapokra kitűzött összeirási rendeletet — a délelőtti órákban 10 órától 12-ig fogja az összeírást eszközölni. A mi a miniszteri rendelet azon részét illeti, melyben a fölszó- lamlási napok kitűzése iránt intézkedik; miután a f. év január 13-án tartott ülésben fölvett, s már a n. m. belügyminiszterhez fölküldőtt jegyzőkönyv szerint,e részben történt intézkedés s az szabályszerüleg ki is hirdettetett,— tudomásul vétetik, s erről az ide vonatkozó hirdetmény csatolása mellett, a belügyminisztérium értesittetik. A fővárosi társasélet és irodalom köréből. Pest, jan. 24. *) (Cs. Gy.) A farsang, mely az idén kivételes rövidségü, — kezdődött és végződik. *) E levelet csak jan.'28-án, tehát lapunk múlt számának megjelente után kapván, csak most közölhetjük. S z e r k. C Z A. |k Ezek az indiánok — gondolá magában — bizonyosan a kéményen akarnak bemászni, azt hívén, hogy Eleonora magában van, s igy veszély nélkül hatalmukba keríthetik; miért is el nem vévé szemeit a tűzhelyről, melynek tüze izzó hamuvá égett. Szive hangosabban dobogott, midőn egy vörös bőrű durva lábat vett észre leereszkedni. Az ebek egyszerre vevék észre, de úrnőjük intésére visszavonultak. Az indián óvatosan szállt le, sérelmetlenül és zajtalanul ért a földre. Alig volt ideje körülnézni, midőn a nagyobbik eb, legcsekélyebb hangot sem hallatva neki ugrik, és torkon csipé oly erővel, hogy a vad földre hanyatlók. A másik segített neki, és éles fogaival térdét oly erősen tartá, mi egy pillanat müve volt, hogy a vad meg sem moczczanhatott. Hugó látta, hogy itt több van kettőnél, tehát tennie kell; észrevétlenül a nélkül, hogy a kintlevö indiánok gyaníthatnák jelenlétét, elővevé vadászkésé^ és a vörös ember szivét úgy döfte át, hogy az ugyan nem vert többé. Eleonora fölugrott helyéről; s egy vizsgáló tekintetet vetve az indiánra, mondá Hugónak: ' „Ez Wa-wa-tu-see, barátja Hi-vas-see-nek, azon fiatal főnöknek, ki engem nejéül óhajtott. Azért jött ezen utón a szobába, hogy neki és a többinek az ajtót megnyissa. Foglalja el ön előbbi helyét, és kisérje figyelemmel a történendöket.“ Úgy történt, a mint megmondotta. Megkisérlék az ajtót kinyitni, aztán egy fütty hallatszott, mire csendesség lön. A fiatal katona erősen figyelt, s már majdnem türelmét veszté, midőn az előbbihez hasonló tompa moraj lité meg fülét, mely egyre észrevehetőbb lön; azt hitte, hogy a vadak, vélve, hogy kémjök ott benn pórul járt, másikat küldöttek, miért is fölhúzott pisztolylyal várta a szerelmes ellenség jöttét; és csakugyen egy másik rézbörü ereszkedett alá, s csodálkozó meglepetéssel tekintett a földön fekvő atyafira. Most fejét fölemelé, és egy rémitö ordításban tört ki, mely harczkiáltás, de ez utolsó szava volt, mivel Hugó golyója a többit beléfojtotta. Ekkor Hugó elöugrott rejtekéböl, és Eleonórához menvén, átadá pisztolyát, hogy töltse meg. Alig fordult meg, már a harmadik indián is lemászott, vagyis inkább ugrott; azonban alig hogy fölegyenesedett, egy golyó a kétcsövűből földre terítette, és két társa mellé terült. A negyedik indián azonban nem oly könnyen volt legyőzhető. Ez Hi-vas-see maga 1
