Eger - hetilap, 1869
1869-09-09 / 36. szám
VII. évfolyam SO szám. Szeptember 9-én 1809. Előfizetési di;: Kérész évre . . 5 ft - kr. Félévre . . 2 ft 50 kr. Negyedévre . . S ft ’i*l kr. Egy hónapra . — 45 kr. Egyes szám . — 12 kr. Hirdetósejíért minden hasábzoti petit sorht ly után 4, bélyegadó fejéi en minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 kr dzettetik. Politikai s vegyes tartalmit íietilao, megjelenik minden csütörtökön. Itiadó-lúvatal: a lyeeami nyomda. Kiüíiz «•(ésekeí elfog*.-) •• a az e r k e a ztti a <f g ( Széchenyi-ulcza 26. az.) — Jentaeh O. könyvkereskedése a mi.iden Hr. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő: egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 írt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenstein és Vogler, — Pesten: Zeisler M. király-utcza 47. sz. Melyek legyenek az ipartörvény főelvei ? Szemben azon lázas várakozással, mely egy ipartörvény hozatala iránt hazánk iparosait már évek óta függőben tartja, kötelességünknek tartjuk, hogy a fontos tárgyról mi is néhány szóval megemlékezzünk. Ha valami fölött, úgy a behozandó ipartörvény valósziniileg szabadelvű rendelményei iránt nincs az érdeklett osztály kellőleg tájékozva, s úgyszólván teljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy iparosainknak a czéhszerkezet kiváltságoló természetét pártoló oly túlnyomó többsége, haraggal, de sőt egyenes ellenszenvvel fogja fogadni a szabad ipar törvéuyitését. S ha e világos tudattal szemben valaki mégis csodálkozva kérdené, hogy az iparosok akarata ellenére miért fog az iparszabadság törvényittetni, annak azt felelném: mert a nemzetnek már évtizedek előtt világosan kifejezett többsége minden alkalommal kijelenté, hogy kiváltságok osztályt nem tűr, ennélfogva a munkásságot kiváltságilag gyakorló ezéheseket sem, mert a többségnek eltökélt szándéka — (se szerint törvényhozásunk sem ismer pártokat, mivel ott egy képviselő sincs, ki a ezéhek föntartását óhajtaná) a ezéheskedés betegségében sínylődő magyar ipart, a beteg szabad- kozása daczára is, hazánknak a szabadság szellemétől erősített foglalkozási ágává tenni; mert azon kiáltó igaztalanságot, miszerint a munkálkodbatás, két keze fáradozása utáni megélhetés egyes ezéh- ben egybeállt tagok kizáró szabadalma legyen, tovább egy perczig sem tűrheti; mert tökepénzét, eszét és munkáját hová fordítani mindenkinek szabadságában állván , az ezt gátolni akaró ezéh-rendszer, mint a szabadság elvének ellensége, minden értesmes előtt már rég elvetendönek tartatik. Minden embernek elidegenihetlen joga az, hogy szabad, ha akar, dolgoznia, s ti ezéhesek e jogtól akarnátok megfosztani a hon minden más tekintetben szabad polgárait ? Nem, ez lehetetlen, hisz ti is szeretitek a szabadságot, éltetek s véreteket készek vagytok áldozni a magyar társadalom szabadságáért, ti nem lehettek oly gaztalanok, hogy bármely polgártársatok munkaszabadságát bármi tekintetben gátolni akarnátok. Hisz egyedül a munka nemesíti az embert igazán, enélkül el teli sztikségkép állatiasúlni! Meg vagyunk győződve, hogy ti ezéh- )ártolók ezt nem czélozzátok, s tudjuk, hogy csak némi aggodalmatok vannak a szabad ipar iránt, s minthogy azokat megoldani kétesek nem vagytok, visszavonultok a ez éh-szerkezet ősi bástyái nögé. Sok és igen indokolt aggodalmak forognak főn, de ezeketegy- izerre megoldani, egy kissé hosszas lesz; lássunk tehát csak egyet- tettöt, nevezetesen azt, hogy szabad ipar mellett majd nem fog a uester jó legényeket kapni, mivel minden segéd elmegy, hogy ön- illó műhelyt alapítson. Ez aggodalomra legjelesb hírlapírónk, Fáik diksa, midőn az öt a Pest-Lipótvárosban követjelöltjelil fölléptetö livei körében törvényhozási tevékenysége fölötti nézeteit elmondaná, többek közt e világos szavakkal felelt, s népszerűsítő az ipar- szabadság eszméjét a nagy számmal jelen volt iparosok előtt: „Eugedjék meg önök, hogy még egy tárgyat megérintsek, daczára annak, hogy belépteinkor egyik barátom aggalmasan figyelmeztetett, hogy ép ezen kérdés elől térjek ki, mivel erről szólva, igen sok előítéletet sérthetnék — t. i. az iparszabadság kérdését. — Barátom óvaintése azon ifjúkori mesére emlékeztet, a melyben a lovngvárba lépő lovag valamely jó szellem által figyelmeztetik, hogy egyik vagy másik kincset ne érintse, mivel az romlására lehetne. Rám nézve azonban e körülmény egy okkal többet szolgáltat arra, hogy a kérdést egész nyiltau közelítsem meg, mert épen azon kérdések iránt, melyeknél köztünk véleménykülönbség forog főn, kell előbb egymással tisztába jöniink. Pacta clara boni amici. — Én határozottan azon véleményben vagyok, hogy a szabadság ép oly természetű mint a levegő ; ugyanis hosszabb időtartamra semmiféle térből sem zárható ki, mivel ha ez megkiséreltctnék is, ajtón, ablakokon újólag betódulna. A személyes és polgári szabadságnak is megvannak a maga kérlelhetlen következményei, melyekkel neiu lehet úgy elbánni, hogy ugyanazokat egyik helyen helyeseljük, míg a másiknál megtagadjuk. — Fölösleges idövesztegetés volna, ez állítást elméletileg bizonyítgatni; de ha a dolognak csupán gyakorlati oldalát tekintjük is, azt fogjuk találni, hogy az iparszabadság nem oly veszélyes, mint a milyennek látszik. Történetesen Bécsben az iparszabadság életbeléptetésének szemtanúja valék. Ott is nagy félelem uralkodott a mesterek között; ezek ugyanis azt hitték, hogy valamennyi segédjük odahagyja, csakhogy önállóan dolgozhassék, mi által a mesterek rövid idő alatt mind a munka, mind a szükséges munkaerőtől meg lesznek fosztva; egy perezre valóban egy kis zavar keletkezett is. Minden ember természetszerűleg önállóság után vágyik, s ki erősen hiszi, miszerint tud röpülni, az szárnyait legalább egyszer megkísérli. A boldogság azonban csakhamar végét érte. Hozzám például eljött azon segéd, ki szabómesteremnél ruháimat varrta volt, s kért, hogy nála dolgoztassak; én a szegény emberen szívesen segítettem volna, mindazáltal önérdekemben azon kérdést voltam kénytelen hozzá intézni: hogy vájjon azon esetben, ha ö átadott finom kelmémet elrontja, képes-e káromat megtéríteni? vájjon, ha netán 24 óra alatt egy öltözék ruhára volna szükségem, rendelkezik-e annyi munkaerő fölött, hogy kivánatomnak eleget fog tehetni? — Ilyen és ehhez hason kérdéseket kelle emberemhez intézni, mire azonban ő csak tagadólag válaszolhatott. így jártak mások is, s végre is belátták a segédek azt, hogy az önálló müködhetésre nem elég a puszta muukaügyesség, de kell ahhoz némi tökepéuz és összeköttetések, melyek azonban csak több évi fáradozás gyümölcsei szoktak lenni. Az igaz, hogy az Ugyesb segédeknek a mesterek az eddi ginéi magasb dijt voltak kénytelenek adni, a segédek azonban mégis csak visszatértek, kevés kivétellel, kiknek egy része azonban soha dolgozni nem akaró naplopó volt, mig másik része, hitel és tökére birt szert tenni; az elsők úgyis haszuálhatlanok, az utóbbiak pedig ezéhrendszer mellett is, talán kissé későbben, s több formaságok
