Eger - hetilap, 1869
1869-08-19 / 33. szám
Az „Eger“ 32-ik számának nyiltterében, „Korszerű jakabolás“ czime alatt, egy ferdítéseket és rágalmakat tartalmazó czikk jelent meg, melynek írója engem a t. közönség előtt akadékoskodó, házsártos és kapzsi embernek eróködik feltüntetni. Nevét ugyan nem irta alá, mert érezte, hogy nevének aláírása lakonikus czáfolata lett volna saját koholmányának, vagy mert arra számított talán, hogy a t. közönség tolláról meg fogja ismerni a madarat! én mindazáital azon természetéhez illő álöltönyt, mely alatt rug- dalódzik. szükségesnek látom róla lerántani, hogy a t. közönség megismerhesse a szép maszkot. Tessék csak ide nézni! ..............Áh! ... . dr. SCHVARZ DÁVID Ä Nemde nagyon sokan fogad ni mertek volna, hogy őt fogom a bokorból kiugrasztani V? — Es még ilyen ember (ki senkivel sincs jó egyetértésben) akar magához lerántani engem, kit Egerben 23 év előtt történt letelepedésem óta mindenki békés, csendes embernek ismer.-----Azt mondja a kis hamis, hogy lakása házamban egészségtelen v olt: s hogy reggeltől estig pokoli lármát kellett hallania! — Hát miért tűrte ezt két (!) egész évig? Különben az meglehet, hogy lakása egészségtelen volt; de neki mint orvosnak tudnia kellene, hogy a tisztá- talanság nem csak szégyen, hanem ártalmas is; már pedig tessék bárkinek az általa odahagyott lakást, melyet én tisztán adtam át neki, megnézni, s ha ott most a tisztogatásnak legkisebb nyomára akad valaki, akkor dr. Schvarz Dávid a legfinomabb ember. — Ami pedig a lármát illeti, bizony én nem állhattam meg szó nélkül azt. hogy éjnek idején mindig jöttek mentek cselédeihez holmi éjjeli csavargók, s többszöri felszólításom daczára is ő a kapukalcsot cselédeinek szabad rendelkezése alatt hagyta. S misem bosszantóbb az egész napi munkálkodásban elfáradt s pihenni kívánó emberre, mint az éjjeli zaj. — A mi ellene indított keresetemet illeti, ez nem sajtó terére, hanem bíróság elé tartozik, s erről csak annyit említek, hogy az adófizetést Schvarz Dávid szóbeli egyességben fogadván el, miután adott szavát most megtagadta, kénytelen voltam őt bíróság elé idéztetni. Különben modoráról nagyon jellemző fölvilágositást adhatna W . . . . rné egy tiszteletre méltó asszony, ki csak rövid ideig lakott házamban vele egy folyosón, s kire botját elég nemtelen volt emelni, és ki e miatt hosszasabb betegségbe esett. Ennyit jónak láttam elsorolni azok kedvéért, kik sem vele sem velem nem ismerősek, részint hogy jelenleg tudhassák, miszerint amit ő (t. i. Schvarz auf Weisz) rólam irt, az hitvány rágalom, részint hogy az esetre, ha jövőre ismét előhúzná a mocsokból tollát, fölösleges legyen hazugságait czáfolgatnom. A kik ismerik Dóvidlt, azok úgyis tudják, hogy ő hamis húrokat penget. / ■4$-. A Mein J. /,. f. /r# jt p Cf P*” í-'í t( *. /-f f* j/. f / ' / Jfftr'... $ ß X í f ■f * '* ; • ~ / , ~ V át .-r " / f / ■■ • 09*^ /$! << —-------------“Sót- Eger/l869. Nyomatott az érs. lyc. könyv-, és kőnyomdájSlian íjáíai .9 l r x JT
