Eger - hetilap, 1869
1869-08-19 / 33. szám
259 Rómából azt írják a „Pali Mail Gusette“-nek , hogy a rendőrség nagy forradalmi összeesküvést fedezett föl, melynek czélja a concilium összejövetelét meggátolni, vagy ha az nem sikerülne , a tárgyalásokat gyilkosság és gyújtogatások által megzavarni. A rendőrség ismeri a kolomposokat, valamint a helyet, hol összejöveteleket tartanak, úgy hogy az összeesküvés csak az abban résztvevőknek válhatnék kárára. Ugyancsak római tudósítás szerint, a pápa sajátkezű levélben fordul Napoleon császárhoz , tudatván , hogy a franczia csapatok visszavonása esetére a conciliumot el kellene napolni. A császár ennek folytán sietett ő szentségét biztosítani, miszerint egy pillantig sem késend, a magas katholikus gyülekezetét az óhajtott oltalomban részesíteni. A conciliumra az előkészültek kettöztetett erélylyel folynak, s ez bizonyítja, hogy a fönebbi tekintetben nem táplálnak komoly aggodalmakat. A magyar orvosok és természetvizsgálók 1869. évi szép tember 6-kától 11-ikéig Fiume városában tartandó XIV. nagygyűlésének előrajza. Miután hazánk és a külföld orvosait s természetvizsgálóit az idei, Fiumében tartandó XlV-dik nagygyűlésre meghíni már szerencsénk volt, most a résztveendö tagok érdekében kötelességünknek tartjuk, az u t a z á s s gyűlés elő rajzára vonatkozó tudnivalókat részletesebben megismertetni. Az utazásra nézve szolgáljanak a követ ke zendök tudomásul: 1. Örömmel és az általunk megkeresett társulatok iránt a legnagyobb elismeréssel jelentjük, miszerint valamennyi vasúti, gözhajó- zási igazgatóság megengedni sziveskedett, hogy a nagygyűlés tagjai f. é. augustus 28-ikától szeptember 30-áig a rendes vitelbérnek csak felét fizessék azon pályák vonalain is, melyek hazánk határain kivül esnek. Ily leszállított áron utazhatni tehát a kir. magy. északi, tiszavidéki, állami, déli, Ferdiuánd császár északi, Erzsébet-nyu- gati,mohács-pécsi vasúton, az első magy. dunai, s az első cs. kir. dunagőzhajózási hajókon, valamint a tengeren Fiúméig a Lloyd gőzösein. Magától értetik, hogy ezen engedélyek csak a Fiumébe való menetre s visszajövetre használandók. 2. Hogy a gyűlés tagjai ezen kedvezményt élvezhessék, szükséges, hogy magukat jó eleve igazolásij egygyel lássák el; ily czélból a nagygyűlésen résztvenni kívánók — kik azt még eddig nem tették, f. é. augustus 26 ikáig Rózsay József tr. főorvoshoz, a nagygyűlés levél- s pénztárnokához szíveskedjenek fordulni (lakása : Deák-tér 54. sz.), ki is a hozzá intézendő bérmentes levelekre, melyekhez az illető a 6 frtnyi fölvételi dijt, továbbá nevének, állásának, lakhelyének s az utolsó postának pontos följegyzését mellékli, az igazolási jegyet postán azonnal megküldi. Figyelembe hozzuk azt, hogy — már eddig is nagy számmal lévén a beirottak — kik magukat jókor nem jelentik, ha az utazásban, szállásban hiányt szenvednek, maguknak tulajdonítsák. 3. A Fiumébe jutásnak legfőbb vonala a déli vaspálya Budától Triesztig s innen a Lloyd tengeri gőzöse , mely vonalon Fiumébe és vissza a viteldíj körülbelül 24 frtba kerül. A ki reggel Budáról elindul, másnap reggel Triesztben a gőzösre szállváD, estére Fiumébe ér. F. évi szeptember 3., 4., 5-ikén naponkint induland ily czélból Triesztből egy gőzhajó Fiumébe; mihez képest minden lehető zavar elhárítására óhajtandó, hogy az utasok egy része már 3-ikán reggel Triesztbe s este Fiumébe érkezzék. 4. Azok, kik az utazási kedvezményeket nem szándékozván igénybe venni, Pesten igazolási jegyet nem váltanak, méltóztassanak magukat a fiumei központi bizottságnál a szállások megrendelése végett bérmentes levélben jelenteni. 5-ször. A Triestbe jövő tagokat megbízott képviselők fogják a Lloyd-féle gőzhajóra utasitani, a Fiumébe érkezőket pedig küldöttségek üdvözölvén, a beirási helyre kisérendik. Agy ti lés előrajza következő: A tagok beírása szeptember 3., 4., 5 ikén d. e. 9-töl 12-ig és d. u. 3-tól 8-ig a városházán történik , hol a pénztárnok és egy külön bizottság jelenlétében a megérkező tagok magukat a nagygyűlés név- könyvébe írják be. Mindenki beírja vezeték- és keresztnevét, polgári állását, a szakosztályt, melyben működni vagy résztvenni akar, tartandó tudományos értekezésének czímét, állandó lakhelyét, és agyülés helyéni lakását. A mennyiben már előbb — az utasítási igazolvány kiállításakor — nem fizetett, a 6 irtot leteszi. Ekkor igazolási jegygyei láttatik el, melylyel a beirott tagoknak minden jogával s előnyeivel élni fölhatalmaztatik; a beiratás után föl véti jegy, szállási utalvány, az egii XIII. nagygyűlés évkönyve, továbbá Fiume s vidékének lájrajza, a gyűlés emlékére veretett fémek mindenkinek kézbesittetnek. Szeptember 5-éu esti 8 órakor gyűlnek össze a tagok a casino helyiségeiben — Fiume városa részéről rendezendő ismerkedési estélyre. ki engem egykor szegény hajótöröttet fölvevén, szegénysége daczára az utolsó falatot osztotta meg velem. Köszönöm ezt önnek. Köszönet neked is Mari, ki egy ismeretlennek adtad mindenedet, a mivel e világon bírtál: kezedet, szivedet. Köszönöm mindkettőtöknek, hogy engem ez idegen földre követtetek. „Eduárd, szakitá öt félbe az ifjú nő, ne beszélj igyr hiszen csak kötelességünket teljesítettük. Nem, oh nem, ti többet tettetek .... kötelességem jótetteitek- röl megemlékezni, mivel van még egy más visszaemlékezés hátra .. . .“ „És milyen az ?“ kérdé Mari kíváncsian. Eduárd hevében talán elárulta volna magát; de ezen rósz időben tett kérdés magához téritette , s vadul rnondá: „Semmi, megtiltom neked, hogy faggass, vannak ügyek, melyeket nem szabad ismerned.“ Az ifjú nő hallgatva hajtá le fejét, s egy köny futott végig halvány arczán. Ekkor zajosan kezdtek az ajtón kopogni: „Ki veszi magának e szabadságot . . .?“ Kiáltá Eduárd oly büszke hangon, mely teljes ellentétben állt szegényes ruházatával. Az öregebb nő fölkelvén, ki- nyitá az ajtót. Egy kis vézna emberke jött be, annyira hajlott, hogy háta épszöget képezett görbe, sovány lábaival. Egy munkásruhába öltözött fiú követé. „Jó napot! mondá a belépő — mialatt szemei a legnagyobb gyorsasággal vizsgálat alá vevék a szoba bútorzatát. ,,Mi baj ?“ kérdé Eduárd. „Nem sok", felele a kis emberke, mialatt a mosoly egy nemével hozzátevé: „Az ur nem emlékszik már reám, látom; az igen egyszerű. A lakók és háziurak csak a határnapon látják egymást, és mivel ön sohasem fizet. . . ." „Már itt a határnap?“ kiáltá Eduárd szinlett meglepetéssel. „Már? már a harmadik határnap, ha önnek úgy tetszik, hallja-e?“ Eduárd a földig látszék lenyomva lenni nyomora súlyától. „He Jan, mondá a háziúr segédjének, ki mindeddig mozdulatlanul állt az ajtó mellett. „Ez az ur azt mondja, hogy jól van.“ „Parancsára igen is“ felele Jan. „Mit szólsz hozzá Jan?“ A megszólított figyelmesen nézett Shepp urra, mivel ez volt a háziúr neve, mintegy arczárói akarván valamit olvasni, melyet azonban az uzsorás arczát elborító ezer ráncz kibettizhetlen varázskönyvvé tőn. „Ez tréfál nemde?“ mondá az öreg. „Távozzék,“szólt Eduárd fölindulva. „Pompás, ... és a pénzem, ha önnek úgy tetszik . . .“ „Holnap megadom!“ „Holnap? hallod-e Jan, azt ismétli, a mit már oly gyakran mondott: holnap.“ „Parancsára igenis !“ válaszolá Jan. Az ifjú ember alig tartóztathatva magát, elfojtá boszuságát és mondá: „Akar ön holnapig várni?" E szavak a türelmetlen kihívás hangján ejtve, gondolkozóba ejték az öreget. Egy pillanatig Eduárd és társa karjait vizsgálgatá. „No jól van, mondá, mintán a szemlé t bevégzé, még egyszer meglágyulok; de holnapután mulhatlanul, hallod-e?. . . de elég már, elég, vagy rendőr avatkozik ügyünkbe.“ Shepp ur ez utolsó szavakat már a küszöbön állva ejté ki, s nem kutatva szavai hatását, bölcsen behúzta az ajtót. Midőn eltávozott, az anya és leánya félénken nézték társukat, ki némán járkált ide s tova. „S hogy fogja ezt eszközölni?“ kérdé végre az anya, lassú hangon, némi vonakodással. „Még nem tudom, hanem ez embert ki kell fizetnem.“ E szavakkal gyorsan vévé kalapját, s elhagyta a szobát, mialatt a két nő sírva borult egymás karjaiba. „Könyörüljön rajtunk az Ur, hogy rósz gondolat ne jusson elméjébe“ ! kiáltá Mária. (Folyt, köv.) *
