Eger - hetilap, 1869

1869-08-05 / 31. szám

242 a nevezett lap állitja: az alkotmányos reformok elfogadása felett többé nem lehet kétség. Az ir egyházbill az angol felsöházban majdnem a felismerhetlen- ségig lön módosítva, s mintán az alsóház a maga részéről, lényegében helyreállította annak eredeti szövegét, a javaslat ismét a lordok előtt került szőnyegre. A felsöház a mndositvány föntartását hatá­rozta el, s miután Granville kijelenté, hogy ily körülmények közt nem vállalhat további felelősséget, mielőtt miniszter társaival nem értekezik, végre is egy compromíssum jött létre, s igy a harcz vég­érvényesen befejeztetett. Irland szabadelvű lapjai a compromissu- mot csöndes megelégedéssel fogadták, mig némely orangista lap a legkeserübb kifakadásokban tört ki. Az egyiptomi alkirály megérkezett Alexandriába, s a lakosság a legmelegebben fogadta. A „Triest Ztg“ szerint még a pyrenei fürdőből intézett volna egy köziést a hatalmakhoz, melyben élénken fájlalja, hogy az ellene emelt gyanúsításoknak sikerült Konstantiná­polyban gyanút gerjeszteni ellene. Azonban tényekkel fogja loyalis eljárását bebizonyítani, s végül azon reményét fejezi ki, hogy a ha­talmak részükről is igyekezni fognak a portának ama fölvilágosi- tást nyújtani, mely egyedül fogná lehetségessé tenni, hogy a jogok és kötelességek mindkét részről barátságos utón állapíttassanak és határoztassanak meg. Spanyolország nem bir kibontakozni ama szerencsétlen hely­zetből, melybe önmagát sodorta. Legújabban Don Carlos, egyik trón­követelő párthívei lázadási kísérletet tettek. Hasztalan igyekeznek a Madridból érkező távirati tudósítások elhitetni a világgal, hogy Spanyolország nyugodt, hogy a carlista mozgalmaknak semmi na­gyobb fontosság nem tulajdonítandó. Ilyet csak a legvérmesebb op­timisták terjeszthetnek s hihetnek. Kétségbevonhatlan, hogy a car- listák nem csak pénzzel, hanem tekintélyes fegyvereserővel is ren­delkeznek, ha csak részben igazak is Don Carlosuak 44 millió köl- csönéről szárnyaló hírek, mely összeggel ö a hadiköltségekre rendel­keznék, s a kedvező eredménynyel folytatott toborzásokról érkező tudósitások. Don Carlos maga tartja kezeiben ez ügy gyeplőit. Tény, hogy Spanyolország éjszaki részén tekintélyes csapatok ala­kultak, s hogy eddig még nem sikerült azokat szétszórni. A „Fran­ce“ jelentette is már, hogy Don Carlos jnl 26-án Bordeauxban volt, de ott nyomát vesztették, s gyanítják, hogy a spanyol határok felé ment. Azonban a legújabb tudósitások egész bizonyossággal állit - ják, hogy Madridban van. Az uj kormánynak tehát ugyancsak meg­gyűlt a baja. Alig foglalta el helyét, már egy újabb lázadás kitöré­sétől kell tartania. Ideje volna már, hogy Spanyolország kormánya ügyes és erős kezekbe kerülne, s hogy valahára kibontakoznék az ország szerencsétlen helyzetéből. Levelezés. Besscnyő, aug. l én. T. szerkesztő úr! Nálunk is, mint mindenütt megyénkben , a befejezett aratás után, a szellemi kérdések legföbbikévei, az iskola- ügygyel foglalkoztunk. Múlt hó 18 án ugyanis az iskola ügyben népgyülést tartottunk, hogy a megyei tanfelügyelő ur felhivó levele folytán iskolánk jövője felett határozzunk. Le^z szives t. szerkesztő úr, a község ez ügyben hozott higgadt és komoly következő határoza­tának becses lapjában tért adni. Miután nehány izraelita lakost kivéve, ezen község lakosai tisz­tán róm. katholikuíok, a község alelemi kettős tanodája kath. jelle­gét továbbra is mind maga feltartja, mind mások által ilyennek tekin­tetni komolyan kivánja, Egyházmegyei főpásztorának, egri érsek ő nagyméltóságának e község iskolái és gyermekei fölötti főfelügyeletét továbbra is elismeri, sőt tiszteletteljesen kérelmezi. Akarja továb­bá : hogy lelkésze a kebelbeli közbirtokos lakosok által szabadon vá­lasztott iskolai szék tagjaival, az ifjúság vallásos nevelése és ok­tatása fölött mint eddig, úgy ezentúl is őrködjék, s minthogy e köz­ségben az iskola eddig sem volt községi, hanem kath. közbirtokossá­4T Á R Az úszók. Elbeszélés a franezia forradalomból. (Folytatás) E nap délutánján egy bárka, mely eddig a part egyik kanyaru­latában vala elrejtve, az öbölre leereszkedő siirü ködöt fölhasználva, mitsem törődve a tenger fenyegető külsejével, minden vitorláját kife- szitve Jerseybe sietett kikötni. Azon időben midőn történetünk szerepel, az ily titkos utazás nem tartozott a rendkívüliek közé, mivel a menekültek a st. maloi kikötőt lebiztosb menhelynek tárták. Habár a vámőrök egész raja őrzé is e partokat, a lejtők itt- ott oly mélyek s boltozatosak valának, s ezen látszólag tömör sziklatömeg közt oly sok ismeretlen öböl, kikö­tő kínálkozott a sajkáknak, hogy a fölfedeztetés majdnem lehetetlen volt. Itt néha soká, de mindig biztonságban lehetett várni, és ha a tengerpart Árgusai százszemü tekintete az áthatlan ködbe, vagy holló­fekete éjbe be nem hathatott, zajtalanul indult el egy- egy bárkaajól- örzött partokról Anglia felé, A csempészüzlet jól jövedelmező kere­setág volt akkor, s némely st. maloi kereskedő ekkor lön dúsgazdag­gá. Az 1793-diki csempészek pedig kárositák a kincstárt, mivel a menekültet szállító sajka, rendszerint gyár és egyéb csempészczik- kekkel rakva jött vissza Angliából. A sajkában, melyet a köd védel­me alatt kievezni láttunk , egy 20—22 éves ifjú ült, ki a hajósok vésztjósló szavai ellenére a kievezést parancsolta. St. Juan marquis úr nem minden vonakodás nélkül határzá el magát hazája elhagyására. Atyja, ki kevéssel azelőtt halt el, előre látván az 1789-iki év eseményeinek következményeit, sietett birtoka­it pénzzé tenni. Az ifjú tehát nagy javadalmak birtokában s a király iránti ragaszkodásból, haladéktalanul felajánlá szolgálatát de la Rou- hieri urnák; személyes működésével épenugy, mint vagyonával segité a bretagnei összeesküdtek terveit; de miután az összeesküvés fölfe­deztetett, s az összeesküvők fejei lehulltak, minden kötelék alól fölol- dottnak érzé magát. Belátta, hogy minden észszerű védelem e neme­sekkel lehetetlen, kik egyetértés helyett előléptetés fölött viszálkod- tak, s kizárólag gyermekies kitüntetésekkel foglalkoztak, vezérül pedig nem a legügyesebbet, hanem a leghangzatosb nevű nemest kívánták. 0 felfogta az elhirtelenkedett ügy következményeit s a herezeg tehetet­lensége miatt nem bizott a merénylet sikerültében. Midőn pedig a terv, C Z A. f melyet Rouhieri lángesze épített, hajótörést szenvedett, e férfiú emlé­kének, ki mindenesetre hős leendett, ha barátai nem akadályozzák, nehány könyet áldozván, saját sorsára gondolt. Vára a part mellett, feküdt; egy szekrénybezárva atyjától reámaradt kincseit, minden ve­szély nélkül érte el menekülése helyét. Alig hagyta el a rothenneufi öblöt, midőn vihar támadt. A föl- zúdúlt hullámok annyira megtölték vízzel a jármüvet, hogy az a kor­mánynak nem engedelmeskedve, elmerült. A hajósok mind belevesz­tek, csak a marquis, ki kitűnő úszó volt, tartá fönn magát az ej beáll­táig a vizen, időről időre segélyt kérve , mig végre hihetetlen erokö- déssel, sikerült neki egy a parttól távollevő sziklát elérni. Kime­rülve, majdnem eszméletlenül rogyott össze, s miután még egyszer kért volna segélyt, fejét az el nem hagyott ládára hajtva elszunnyadt. Mindez egy órával történhetett Malescot vizbeugrása előtt. E- eleinte úgy vette észre mintha nem is haladna,mivel a jéghideg viz iz­mos tevékenységét gátolá. Minden feje fölött megtört hullám elszé- dité őt. De nem sokára győzedelmeskedett hüllő természete; a vér újra keringeni kezdett ereiben s minden ütés által magasra emelkedett a hullámokból, miként ama halak, melyek zivatar idején kiteszik sima testüket, a vadász halálthozó ólmának. Pár perez múl­va oly kellemesnek találta helyzetét mintha ágyában pihenne. A vámőr pontosan megmagyarázta a halásznak az irányt, melyet követnie kell. „Három tengeri mértföld Kausche kikötőjétől, 3./4a beme­nettől“ — mondá a derék férfiú. Malescot haldék nélkül ez irányban indult, gondosan kikerülve a sziklákat. A vihar ismerte öt. Fen- sőbbsége érzetében gyakran a legiszonyúbb zivatarok idejét választá, hogy a vízbe ugorván , a csodálkozó tömeg előtt ügyességét s erejét mutogassa. A mint a vámőr mondá, félraértföldnyi utat tengeri viharban tenni Malescotnak, csekélység volt. S most valóban daczára a hul­lámok szokatlan hatalmának, a megjelölt helyhez közelgett. Malescot megállt, a viz fölszinén tartózkodva egy test körrajzát szerette volna fölismerni; de sehol semmi sem mutatkozék. Miv el azonban munkáját teljesíteni kivánta volna, s azonfelül egy tallér és három huszas közti különbséget kiszámítani elég ideje volt, oly esz­közt használt, milyet a vadászok a vad nyomnélküli eltűnésénél al­kalmaznak. 0 először egy kört vont képzeletében a valószínű hajótö­rés helyéül, melynek központjául egy a vizből kiemelkedő sziklát vett

Next

/
Thumbnails
Contents