Eger - hetilap, 1869
1869-07-29 / 30. szám
235 2) Mily hőfokig kell a bort fölmelegiteni ? Pasteur eredetileg 75° C. ttizött ki. Ismételt kísérletek azonban kétségtelenné tették, hogy erre nézve 50—60° is elégséges. Az erre vonatkozó vélemények a bizottmánynyal közöltettek. A többség oda nyilatkozott, hogy miután a magasb hőfokig való melegítésnél semmi kár vagy hátrány nem tapasztaltatott, 55—60° határai közt a magasb hőfokig való megelégitésre kell törekedni; mig a kisebbség úgy vélekedet, hogy a melegítésnek 55°-ot nem szabad meghaladnia. Okul az hozatott föl, bogy magasabb hömérséknél a veszteség,mely a melegítésnek elkerülhetlen követője, nagyobb leend; azonban ez semmi esetre sem jelentékeny, és azonkívül még előnyösebb is, hogy a bor rendes hőmérsékét minélelőbb visszanyerje. A közönséges borokra nézve e kérdés nem bir fontossággal. De ha tinóm borokról van szó, úgy tanácsos az 52 fokot meg nem haladni, nehogy a bor zamatja (bouquet) a túlmelegités által szenvedjen. 3) Kell-e a fölmelegitett borhoz, — mint a föl nem melegítettél tenni szokták, — 1 % alkoholt keverni az elszállítás előtt ? Ez nemcsak azért eszközöltetik, hogy a bor ez által a rontó körülményekkel, melyeknek kivan téve, daczolhasson: hanem azért is, hogy erősítő alkatrészei növekedjenek. E pótlás különösen a forró tájakra s gyarmatokra menő borokra nézve ajánlatos. A mi a bor tartósságát illeti, Pasteur azon véleményben van, hogy e pót-alkohol haszontalan, ha a bor fölmelegittetik; de mint a tapasztalás tanúsítja, az egészségre nézve nem fölösleges. A kereskedők megkívánják, hogy a borok legalább 1? % alkoholt tartalmazzanak; igy tehát a gyarmatokra szállítottak 13 %-ot tartalmaznának. A bizottság egyhangúlag azon nézetnek hódolt, hogy ezen alkohol-tartalom a melegített boroknál szem előtt tartandó. Miután ezek a megelégités alkalmával körtilbelől '/2 % alkoholt veszítenek, tehát az elszállítás előtt e biáuyt 1 1 2 % el pótolni kell. E nézet azonban aiigha alapos, miután kétségtelen, hogy a melegítés jelentékeny veszteséget nem von maga után; mert Pastuer az alkoholtartalmat megelégités előtt és után pontosan meghatározta. Különben az alkohol-pótlék szüksége a melegítés fokozására nézve igen kétséges. Nem azok a legkitűnőbb borok, melyek legtöbb végbevitt jótéteménynyel egyesülve segített némileg helyzetén. Megemlékezett arról, hogy ö oly ügyes úszó, miként félnapig is ellehetett a vízben fáradság nélkül, s hogy különböző alkalmakkor bátorsága s ügyessége által mentett meg hajótörést szenvedteket, akkor mikor már a menekülés lehetőségére senki sem gondolt többé. Más részt előbbi társai megegyeztek abban, hogy ö vad, kincs- és becsvágyó ember-, s ha jelenlétekben Malescot háztartása vagy neje jött szóba, sokat jelentöleg rázták fejőket, s ha még a hajójavító rettenthetlen etn- berszeretetét dicsérék, akkor tudaták, hogy ez inkább hiúság és birtokvágy, mint saját emberi érzelmeinek eredménye. „Az ember, igy szóltak, ki végveszélyben van, jól fizet, azután a parton állnak a nézők, kik tapsolnak és „éljen“t kiáltanak; de legyen csak a szerencsétlen éjjel veszélyben, hol senki sincs, ki öt látná, ki dicsérné és jól megfizetné, akkor beszéljetek róla“. Hogy az ekként beszélőknek igazuk volt-e, bizonyíthatja egy esemény mely 1793-iki év egyik sötét viharos éjjelén történt. Malescot már három óra óta nyugodott, midőn heves ajtózörgés álmából fölriasztá. S azt hivén, hogy a pusztán elkésett koldus áll ajtaja előtt, megtiltá nejének az ajtó kinyitását és nyugodtan más oldalra fordult; de az ütések mindig erősböd- tek, mig végre Malescot megunván a zajt, morogva fölkelt s botját vévén eltolta a fareteszt, mely az ajtót beléről zárá. „Gyorsan Malescot, gyorsan öregem ! mondá a jövevény, ki senki más nem volt mint a fölvigyázó vámőr, kinek házikója nehány száz lépésnyire egy hegy szakadékban volt, hajótöröttek vannak ott alant, a vámhajó horgonyozik és egyikünk sem tud úszni. Vedd szaporán mentőköteledet és vizbe !“ Mig az őr beszélt, sivitott a szél a száraz harasztban, zúgtak a közel parton megtört hullámok, a tengeren dühöngött a vihar s a nyomorult gunyhó deszkái ropogtak, s egymást lökdösék, mint öszszel a fákon megmaradt elszáradt levelek. Malescot félig meztelenül reszketett a hidegben s mit sem felelt „Az idő sürgős — folytatá az őr — s én a gyorsfutás daczára tiz perczet vesztettem, melyet egész évi zsoldommal szeretnék visszavásárolni. Az utolsó kiáltás gyenge, de szivszaggató volt, segítség. Segítség az Isten szerelmére!“ Malescot még mindég hallgatott, végre álmos, gúnyos hangon feleié : „Minek vagytok hát a parton ? egy csapat ingyenélö, ki nem tud egyebet, mint a szegény embert zsarolni; a viztől fél mint dühödt alkoholt tartalmaznak. A 8—9 % fölötti alkohoholtartalom a borokban csakis azok föntartására bir elönynyel, mig egészségi szempontból az inkább káros, mint jótékony hatásnak mondható. A mi a hordók kikénezését illeti, azt nem kell elmellőzni. A kénecssav, mely a bor által felszörpöltetik a parasiták kifejléséro gátlölag hat, melyek levegővel is be juthatnak a hordóba a dongákon keresztül, ha a kénezés után a hordóban üres tér keletkezik. 4) Mily készülék a legczélszerübb a borok fölmelegitésére '< A készüléknek oly nagynak kellene lenni,hogy 10 óra alatt mintegy 500 liter melegített bort szolgálhasson. De azon készülékek közöl, melyeket a bizottság működni látott, egy sem birt e munkaképességgel. Az orleansi készülék csak 30 s a beziersi nagy készülék 120 heetolitert szolgáltat. E szerint a tengerészeti igazgatóságnak bárom hóra volna szükséges, hogy egész borkészletét főlmelegitse. Egyébkint e kérdés megoldása nem sok nehézséggel járt. Csakhamar össze lett állítva oly készülék, mely 10 óra alatt 531 hectoliter bort szolgáltat 5—9 cent. költséggel bectoliterkint. Nagyobb borkereskedésekben vörös rézből készült vezető-csövek vannak alkalmazásban; a borok színanyaga ugyanis a fölliletre rakodik, és mintegy mentő béllést képez úgy, hogy a bor az ércz- edénynyel nem érintkezhetik. Mindamellet a bizottság a czinezést ajánlja. A czin a bor izére semmi befolyással sincs, mint ezt egy tapasztalt borkezelö bebizonyitá. A bizottság jelenlétében 31 hordó bor 270 liter tartalommal melegittetett föl, mely bor a kétévi útra kelő „Sybille“ fregattára fog szállíttatni, kisérlettétel végett; és ugyan e borok első fele az egyik, másik fele a másik év végén lesz elhasználandó. Biztositja-e a fölmelegités a borok épségét minden időre, azt természetesen bizonyossággal nem állíthatjuk; noha kétséget nem szenved, hogy e műtét hosszú időre minden változás vagy romlás ellen megóvja a bort. (Term.) H. K. Politikai hetiszemle. Eger, juh 28-án. A „Journal offieiel“ f. hó 17-ről kelt császári rendeleteket közölt, melyek által következő miniszterek neveztettek ki: Duvergier eb . . . Mentett-e vámőr csak egyszer is embert? Nem .... és mégis megkapta heti fizetését, mig mi semmit. És én ezalatt éhséggel küzdők ...............de mégis .... igy megy ez a világon! Jó éjt Soleil polgár. Nőmmel mondatok majd egy „de profundis“t a megholtak lelkeiért, ez minden amit értök ily viharnál tehetünk. A vámőr keveset gondolt az ö és társai ellen emelt mély váddal, de a halász szívtelensége föllázitá öt„Mi? úgymond, tehát veszni hagyod e szerencsétleneket, kiket megmenteni neked oly könnyű dolog volna. Az utolsó kiáltás alig félmértföldnyire hangzott a tengerről, s ez csak játék neked, mivel gyorsabban haladsz a vízben, mint a szárazon.“ A halász felelet helyett becsapta a szúette ajtót,megesküdvén,hogy ily időben egy lépést sem tesz, ha mindjárt az egész St. Malo forogna is veszélyben. A vámőr mozdulatlanul maradt helyén, ő ugyancsak egyszerű katona volt, ki zsoldjából élt; de a szerencsétlenek jaj kiáltása mázsányi súlyként nehezült szivére. — Újra kopogni kezdett „Malescot! kiáltá, szegény ember vagyok; de ha csak pénz indít, ne tagadd meg segélyedet, három húszast adok, ha egy élő embert ho- zasz“. E pillanatban megnyílt az ajtó és Malescot állt a küszöbön, kivájt tökkel fején, míg a mentő kötél karjára volt tekerve. „És ha az ember halva lesz ?“ „Úgy legyen tied az Ígért pénz fele“ mondá a vámőr elbámulva a kalfater kapzsiságán. — „És ha senkit sem menthetek meg ?“ folytatá Malescot.| „Könyörüljön rajtad az Ur; te fölötte kemény vagy a szerencsétlenek iránt. Akkor fáradság jutalmául egy tallért kapsz.“ „Jól van, mondá Malescot, mialatt egy lépést tőn a távozásra, de mintegy meggondolva a dolgot,hozzátevé: „Add ide a tallért Soleil ? polgár“. — „Ha visszatérsz“. — „Add ide most; igen vagy nem.“ ? A vámőr undora eltitkolása nélkül adá át a pénzt. Így jogot vön magának, parancsolni. „Előre, azonnal" mondá ő. — Malescot nem mondatta ezt magának kétszer. Minden erényt nélkülözvén, mégis birt a munkások nagyobb részének erényével, a munkás becsületességével. Ha kifizették, úgy dolgozott. O keveset törődött az emberiséggel és a nemeslelkü ösztönnel; de ez neki itt erős munkának tűnt fel 3 húszasért, és egyéb semmi. Gyorsan haladt a vámőr társaságában a part felé. Egy perczczel később keresztet vetve magára, vizbe ugrott. (Folyt, köv.) *
