Eger - hetilap, 1869
1869-07-22 / 29. szám
226 Tekintveazon kegyeletet, melylyel e város közönsége az 1848-49- iki szabadságharczban dicsőén elvérzett honvédeknek tartozik, igen méltányos, hogy Eger ezen tiainak nevei megörökítve az utókornak is általadassanak; ennélfogva kérdés alatti emléktábla megszerzéséhez szükséglendö 45 o. é. ft a legnagyobb készséggel felajáultatik a annak a város magán tulajdonát képező ajánlati pénztárból leendő kifizetése ezennel utalványoztatik. Fölolvastatott a magyar orvosok és term, vizsgálók XIV nagygyűlésének elnöke, illetőleg titkárai aláírásával ellátott meghívó levele, melyszerint f. év szeptember 6-tól 11-éig Fiúméban tartandó nagy- gylilésbeni képviseltetésre Eger városa közönségét felhívja. A polgármester megbizatott, hogy azon egri lakosokat, kik kérdéses nagygyűlésben résztvenni kívánnak, s Eger városa képvisel- tetését elvállalnák, jelentkezésük esetére őket ez érdembeni képviseltetésre hatalmazza fel, ennélfogva felhivatnak mindazok, kik ilynemű képviseltetést elvállalni hajlandók, hogy magukat f. év augusztus 10-én a polgármesteri hivatalnál jelenteni sziveskedjenek. Fölolvastatott Soprony és Szathmárnémeti sz. kir. városok közönségének megkereső levele, melyben a városokra a katonai beszállásolásból felmerült terheket panaszolván, ezen terheltnek arányozása tekintetéből az országgyűléshez intézett kérvényüket támogatni kérik. Miután Eger városa már hason tartalmú kérvényét az országgyűléshez fölterjesztette, ennélfogva ezen megkeresések tudomáséi vétetvén, ezen körülményről a nevezett városok értesittetni határoztalak. Inditványoztatott, miként tekintve azon körülményt, hogy az országos adóuak kényszerutjáni behajtása Eger városára is elrendelve lévén, az már tényleg foganatosittatik is ; minthogy pedig Eger városából a legutóbbi két hó alatt is 16.686 ft 78 kr. országos adó folyt be, a miből föltételezni lehet, hogy Eger lakossága az önkéntes adófizetésre is hajlandó, — tekintve másrészről, hogy Eger lakói kizárólag bor termeléssel foglalkozván, egész évi fáradozásainak némi jutalmát csak is a szüret befejeztével nyeri el, ennél fogva a n. m. pénzügyminisztérium felkérendő lenne, miként az elrendelt adóvégrehajtást f. év novemberhó 1-sö napjáig felfüggeszteni méltóztassék. A tett indítvány elfogadtatván, a n. m. pénzügyminisztérium ily értelemben föi- kéretni határoztatok. Az ellenzék magyar nemzeti német újsága. A czél szentesíti az eszközt. Bizony keserűség fog el, ha meggondoljuk, hogy hazánkban magyar emberek irányában kell fölszólalnunk nemzetiségünk védelmére ; magyar emberek, fényes érdemeket kivivőit férfiak karját kell fölfognunk, hogy az elnemzetlenülés tőrét öntestükbe ne döfjék. Avagy nem Janus-képü eljárásmód-e az, midőn évek hosszán ellenzékünk által azt halljuk a legcsábitóbb syren hangon énekeltetni, hogy a magyar állam függetlensége igy úgy nincs biztosítva a jelen közjogi alakulat által, mig ugyanazon perczben a magyar állam fön- tartó eleme, a magyarság létalapjai megsemmisítésére látjuk ugyanazokat lelkesülten közreműködni? Avagy talán legújabb időben annyira változtak volna bizonyos oldalon a nézetek, miszerint magyar állam német nemzetiség által is fönn volna tartható ? Oh! ha e nézet kapott túlsúlyra, úgy bocsánatot kell kérnünk azonnal a tiszta personal unió elleni netán folytatott ellenzésünk bűnéért, mert igy kénytelenek vagyunk beismerni, hogy az önök által teremtendő osztrák-ungarisch államszövetség közös érdjeinek ér- vényitésénél az összhangzó működés eszközlésére a fejedelmi személy egysége is elegendő lesz, mert ugyan mi oka is volna ellenkezni az uj germanische ungarnak lajtántuli faj rokonaival ? Összeegyeztethető eljárás talán az is, hogy mig egy oldalon a közös véderő eddig még ki nem küszöbölhetett német vezényszava ellen fölszólalnak, addig másik oldalon a magyar ember szájába oly elragadólag illő német nyelvet, a legmagyarabb érzelmű baloldali családok szentélyébe ültetik. Babért, babért e nemes kezdeményért! A magyar ellenzéknek szabadelvüsége ez emelkedettségét csak bámulnunk kell, de követni nem tudjuk, mert gátol ebben azon kicsinyes nemzeti particularismus, melyen önök oly gyorsan túl bírtak emelkedni. Hisz a magyar irodalom a legerősb egész Európában, olvasó közönsége százerekre megy, akadémiája kiadványait az alföldi juhászok is ismerik; hogyan is lehetne ily nemzetiséget oly kicsinyes módon félteni, mint ahogy mi azt féltjük. Örülni, kimondhatlanul ujongni fognak küldőik, midőn megtudandják, hogy önök minden magyarok legszabadelvübbjei, mert az eddigi nemzetiségi álláspontot lábaik alól kirúgva, azon világpolgári polczra emelkedtek, honnan önérzettel hirdethetik a tant: minden kü- lönszerüségeknek s részies nemzeti érzelmeknek el kell némulni az emberiségi magasabb fogalom előtt; az erősebb nyelv családjába olvadás egyedüli czélja s végeredménye a század művelődési irányának, ezt tehát minden értelmes embernek elő kell segitnie. Kétségkívül alig várják, hogy aláírásaiktól ragyogó édeshoni német nyelven irt czikkeiket láthassák, hogy lerakhassák hálájuk s kegyeletük adóját lábaikhoz, körülbelül oly hízelgő szavakban, mint melyekkel a szegedi balpártiak mondák föl a szolgálatot a „Hon“ máj. 23-iki számában. Mi részünkről megmaradunk továbbra is magyar nemzetiségünk hű őrzői, mert korántsem bírjuk még átlátni a nemzeti részies irány szégyenitö voltát akkor, midőn minden müveit nép azt követi s midőn a világ műveltség legnagyobb biztosítékát minden gondolkodó fő ép a részies irányok súrlódása s életerős létében szemléli, nem pedig a hanyatlást jelző egybeoldadásban. Önök pártjának soha pénzre, a munka jutalmára nem vágyó írói, kik tisztán a nemzet hálája s kegyeletéből élnek, kétségtelen föl fognak szólalni e vakmerőségünk ellen, melylyel az önök által felköltött germanisaló áramlatnak ellenállni merészkedtünk; tudjuk hogy újjal fognak ránk mutatni, mint a deákpárti pártdüh kifejezőire, de ez Ítéletükkel önmagok fölött törendnek pálczát, mert e szavaik tanúságot fognak arról szolgáltatni, miszerint fölfogásuk s meggyőződésük szerint nincs s nem is képzelhető már oly ember, ki pártszenvedélyen fölül tudna emelkedni s kit egy miniszteri szék iránti vágynál magasb érzelmek is lelkesíthessenek. — Szokott gyanúsító modorukkal megvesztegetett toliakról fognak mesélni olvasóiknak, de belsejükben érzeni fogják, hogy e sorokban a nevelés, gyermekkortól fogva táplált érzelmek s gondolkozásmód általi megvesztegetett ész hangja szól. Lehet, hogy túl hevességről fognak vádolni, s részben talán igazuk is lesz, mert nem minden embernek van oly szerencsés természete, hogy legszentebbje t. i. nyelve és érzülete megsértésénél bölesészi nyugalmából ki ne sodortassák. Mindazáltal erős meggyőződésünk, hogy szavaink a legnagyobb mérsékletről tesznek tanúságot, ha azon veszélyekhez mérjük, melyeknek féltékenyen őrzött nemzetiségünk itt Europa közepén ki van téve. Vájjon Königrätz után van-e még valaki, ki hinné, hogy ma is még a tudományos cosmopolitákkal állunk határainkon szemben, kik politikai téren minden legcsekélyebb nyomásnak engednek s aláza tosan meghajolnak ? — Vájjon a világ polgárias német szellemnek egy félszázad alatj összetartó erős nemzeti é r z ü 1 e tt é fejlődése oly mély íitok- e előttünk? avagy tán azon különbséget nem bírjuk felfogni, mely 60 millió atomjaira oszlott, egybetüzö érzülettel nem törődő s viszont ösz- szetartó, nemzetiségét bálványozó 60 millió ember közt fonál! ? Kiélni s győzni akar, ellenét sohase kicsinyelje, becsmérelje, hanem igyekezzék az ezáltal előkészített veszélyekhez mért óvszerekről gondoskodni. A német tengertől a fekete tengerig (Rumania) a teutonok műveltsége s ezer alakban nyilatkozó beolvasztó ereje működik ; a balti tenger partjaitól Francziaország szivéig egy nemzeti tömörülés van rohamos folyamatban, s csak egyedül mi magyarok legyünk oly vakok, hogy ezt ideje korán észre ne vegyük, de sőt pártszenvedély bői elősegítsük ? Ók német hazát alkotnak maguknak Amerika vadonjai közt ép úgy, mint Ausztrália bötermésü földjein, az anyaország büszke e gyermekeire s ezek viszont ö reá. A német ajkunkat egész földkerekségen egy nemzeti érzület kapcsa fűzi egybe s mindezt csak mi nem tartjuk veszélyesnek ; mindettől csak mi ne féltsük másfél ezreden át híven föntartott sajátszerűségeinket s anyanyelvűnket? A franczia kakas már 70,000 párisi német ajkú s érzelmű út- czaseprötöl sem szégyenli félteni nemzetiségét; Duuy franczia művelődés ügyér, sugalmazott lapjába a Revue de 1’ Instruction publique-be máj 13-ikán egy „Caveant consules“ czimü és Giadoz által irt levelet ép a német nemzetiség ezen emelkedő súlya ellen s e 70,000 ember német érzelembeni nevelése s művelése által késztetve nem restéit fölvenni; ebben a szerző legkevésbé sem tartá fölöslegesnek a 35 millió franczia figyelmét fölhivni azon jelenségre, miszerint 1500 év múltán most először történik ismét, hogy Gallia a teutonok által elárasz- tatik, legfőbb tanszékeit ezek töltik be s minden ügyekre óriási befolyást kezdenek gyakorolni; s mindezekkel szemben csak a magyar sajtó volna azon szomorú helyzetben, miszerint ő tőle magyar embe-
