Eger - hetilap, 1869
1869-05-27 / 21. szám
163 jelentések közül megemlítjük, hogy Bónis Sámuel a semmisítő szék birájaul neveztetvén ki, képviselői állásáról lemondott, mi átalános sajnálkozással tudomásul vétetvén, Szabolcsmegye közp. választmánya uj választás eszközlésére fölhivatni határoztatott. Az interpeilati- ók sorát Ciotta János, Fiume képviselője nyitá meg, ki a fiumei vasút ügyében interpellálta a közlekedési minisztériumot. Utána Mi- leties Szvetozár, ezen nyughatatlan separatists, interpellálta a miniszterelnököt az osztrák-magyar külügyi kormánynak Bosznia irányában táplált szándéklatait illetőleg, s kérdé : 1) Van-e a magyar kormánynak, de különösen a miniszterelnök urnák tudomása arról, hogy a határőrvidéken oly szemlátomást háborút jelentő előkészületek tétetnek ? 2) Hajlandó-e legm. illetékes helyen befolyását oda fordítani, hogy az osztrák-magyar kormány ne kövesse Kelet irányában az interventio, Bosnia irányában pedig a foglalások politikáját? Mindkét interpellate kiadatott az illető minisztereknek. Ezután a 4-ik bíráló bizottság jelentése fölött, mely Klapkát végleg igazoltnak nyilvánitá, hosszas és meddő vita keletkezett. Majd a belügyminiszter emelt szót, felelvén Paulini Tóth Vilmos interpellatiójára, a katonaságnak a turócz-szent-mártoni „Matica“ helyiségébe történt elszállásolása tárgyában. A belügyminiszter válasza röviden oda ment ki: hogy a katonaság által elfoglalt helyiség nem a „Matica“ tulajdona, hanem a turócz-szent-mártoni városháznak kiegészítő része, és hogy a katonaság további ottmaradását a közbiztonság érdeke kívánja. Az interpellálót e válasz nem nyugtatta meg, s igéré, hogy 8 nap alatt fölmutatja azon szerződést, melyből kitűnik, hogy a katonaság által elfoglalt helyiség a „Matica“ czimti szláv irodalmi egylet tulajdona. Az interpellatiók sorát Németh Albert fejezé be, ki interpellálta az összes minisztériumot, továbbá külön a belügyminisztert, a miniszterelnököt és az igazságügyminisztert az ismeretes hevesmegyei határozat s a Hevesbe küldött királyi biztos tárgyában. Beszéde egy egész órát vett igénybe. Ezen interpelláló kiadatott a minisztériumnak. Végre a válaszfölirati javaslatok tárgyalására kerülhetett a sor. A vitát Pulszky Ferencz kezdette meg, támogatván a bizottság javaslatát. Pulszky után Tisza Kálmán emelt szót, terjedelmesen indokolván a balközép javaslatát. Ezután az ülés bezáratott. A május 21-iki ülésben fölolvastatott a 3-ik bíráló bizottság jelentése, mely gr. Ráday László választását megsemmisíti, mivel az összeírás a törvény világos szavaiba ütközik, és a belügyminiszter által kiadott utasítás figyelembe nem vétetett. E jelentés némi szóváltás után tudomásul vétetett. Ezután a miniszterelnök felelt Irányinak a magyar kir. testőrség iránt tett interpellatióra; válasza oda megy ki: hogy most mindenki lehet a magyar testőrség tagja, legyen az neBianca gyöngéden elvonva szájától a poharat, fenékig kiürité. „Bianca!“ szólt Luigi szelíden, „most jöj szivemre, karolj át szorosan, s Így, egymást csókolva haljunk meg.“-Bensőleg átkarolva tárták egymást. De nem sokára egy rázkódás futott végig Bianca egész testén, lábai tovább nem bírták, s Luigi karjaiból a pamlagra hanyatlott. Luigi egy jajkiáltást téve lábaihoz borult. Már torzultak vonásai, már a hideg izzadtság nagy cseppekben hullt alá halvány homlokáról, s szép szemein a halál éje kezdett borongni; de pillanatnyira a szerelem sugára megvilá- gitá azokat, s midőn Luigi beléjök nézett, vonásai boldogságról s mennyei kéjről beszéltek. „Hallod az édes dalt ?“ suttogá alig érthetőleg. „Ismered-e azt ? Nekem úgy tetszik, mintha most is, miként egykor, a gondolában ülnénk, s ábrándozva a gondola dalára figyelnénk. Mily szépen ragyog a nap! mily édes himbálózás ringat el nyugalomra! mily — “ A szó elhalt ajkán, tekintete megmeredt, s feje meglankadva hátrahanyatlott. „Bianca!“ kiáltá Luigi rémülten, „ne halj még meg! Vigy el magaddal!“ Még egyszer pillantott vissza kedvesére a halál révéből, s hal- latá édes nevét: „0 szeret!“ mondá örvendő hangon, s azonnal összeomlott. „Igen, ő szeret téged!“ szólt Luigi ünnepélyes hangon, „s veled együtt hal meg!“ Feje Bianca térdeire hanyatlott, s csend lett a teremben, melyben két hulla az élet és halál titkát az édes nyugalomban, megismerte. Kint pedig élénk zaj támadt, egy aggályos női hang lármázva kérdezgeté: „Hol van fiam ? hol van fiam ?“ Az ajtó hirtelen fölpattant, a dogé sápadtan, halálos félelem s kétségbeeséssel rohant be Lídiával együtt. mes vagy nem nemes, ha a magyar korona területén született; továbbá hogy a megyék azon jogot, melynél fogva a testörséghez ifjakat ajánlhattak, mivel az udvari szolgálat és katonai tanulmány nem valaösszeegyeztethető,többé nem gyakorolhatják; sjvégre hogy a testörségi alap sohasem volt elegendő a testörség föntartására, s a megyék azt mindig bizonyos öszzeggel pótolták, most pedig a hiány ö Felsége udvari háztartásából fedeztetik. Irányi megelégedett a válaszszal, de az alapra nézve föntartá magának a jogot, a költségvetés tárgyalása alkalmával szólani. Henszlmann Imre Schwarcz Gyulának a botoztatás tárgyában tett interpellatiójára vonatkozólag több rendbeli botozási esetet sorol föl, s az igazság- Ugyminisztert ez esetekre nézve interpellálja. Fölolvastatott ezután a gazdasági bizottság jelentése, mely szerint a képviselőhöz május havi költségvetése, az elnöki és háznagyi tiszteletdijakon kívül, 76,803 ft 732/3 krra rúg. Ezután a válaszfölirati vita folytatását megnyitá Simonyi Ernő, a szélsőbali javaslat érdekében. Utána Miletics Szvetozár emelt szót saját javaslata mellett, amely úgymond, a szerb szabadelvű párt programmját foglalja magában. Végül még gr. Szirmay Ferencz szólott a bizottság javaslata mellett. A május 22-iki ülésben elnökileg bejelentetett kérvények közül megemlítjük Eger város közönségeét, melyben magát a folytonos katonai beszállásolás és elöfogatok terhe alól fölmentetui kéri. A kérvények bejelentése után több bíráló bizottság jelentése olvastatott föl, melyek egyike a Miletics Szvetozár ellen beadott kérvényt okadatoltnak találja, és az elrendelt vizsgálat teljesítésére Jankovics Antal képviselőt jelöli ki, a ki az esküt a házszabályok értelmében azonnal le is tette. Ezután folytatták a válaszfölirati vitákat, melyekben résztvettek : b. Simonyi Lajos, gr. Zichy Nándor, Tóth Kálmán, Horváth Döme, Vukovics Sebő, Szamassa József, Csernátouy Lajos, Perczel Béla és Szilágyi Virgil. A máj. 24-iki ülésben Hoffmann Pál a fővárosban uralkodó szállásdrágaság iránt interpellálta a közmunka- és közlekedési minisztert, ki erre kijelenté, hogy kész ez ügyben enquéte-bizottságot összehívni. Szirmay Ödön pedig a pénziigymiuisztert interpellálta az iránt: hogy tett-e intézkedéseket a fagyás által okozott károkkal arányos adóeleugedést illetőleg? Az interpellatio kiadatott a pénz- pénzminiszternek. Majd a ház költségvetésének tárgyalására került a sor, mely alkalommal az elnök évi tiszteletdija 12,000 ftbau — melyhez 2000 ff. szállásbér fejében járul — a háznagyé pedig 3600 ftbau állapíttatott meg. Ezután folytatták a válaszfölirati vitát, melyben résztvettek: Bujanovics Sándor, Várady Gábor, Semsey Pál, gr. Andrássy Gyula, Máriássy Béla, Raisz Szilárd és Ludvigh János. „Ne idd meg Bianca!“ kiáltá a dogé. „Mindketten kegyelmet nyertetek ! Mindketten —“ Éles sikoltás szakitá félbe szavát, s Lidia mint egy villámtól találva a földre rogyott. Az anyai szív megtört, mert az anyai szemek az egyetlen fiú hulláját látták. A dogé összerezzenve, kínosan zokogni kezdett, s arczát markaiba rejté. — E nap óta Contarini dogé egy megtört, hallgatag férfiú volt. Szemei mindig bánatos kifejezésüek valának, s arczát soha sem viditá föl egyetlen futó mosoly. Keveset beszélt, s visszavonultan élt a dogé-palotában. . „ Sok szerencsétlenségen ment keresztül,“ Írja Daru, Velencze történésze. „Soha a köztársaságnak szigorúbb s gyászosabb dogeja nem volt, mint gróf Contarini; de ö bős, vitéz katona volt. Midőn a törökök még egyszer megtámadták Candiát, kérte a hármak magas tanácsát, hogy a flottával ö is elvitorlázhasson, az ellenséggel szembe szállani. A három férfiú eleinte nem akart beleegyezni, azt mondván, hogy Velencze dogéjának nem lehet magát azon veszélynek kitenni, hogy golyó vagy kard oltja ki életét. Nem akarták ezt a köztársaság érdeke miatt sem megengedni, de Contarini gróf keserű mosolylyal válaszoló : „Nekem golyó és kardvágás nem árthat, mert az élet fölvértezett a halál ellen. Fájdalmam sisakja alatt bizton szállók az ellenséggel szembe !“ De a sisaknak nyílásai is voltak ; mert a nagy tengeri ütközetben, melyet a velenczeiek Candia előtt vívtak a törökökkel, s melyben a vezényletet maga a dogé vivé, épen midőn lábait egy török három árboczos hajóra tévé, egy golyó által találtatott. Nehéz sebtől vérezve lerogyott. De ez alkalommal a török legyőzetett, s Candia Velencze számára megtartatott. A flotta diadallal tért visz- sza Velenczébe, de a nagy fregatte-on fekete lobogó lengett, s födél- zetén fekete ravatalon Contarini gróf, Velencze dogéjának holtteste volt kiterítve.“ ________ *
