Eger - hetilap, 1869
1869-04-22 / 16. szám
123 az igazolási bizonyítványt nyert munkások nevei és az igazolási bizonyítvány száma és kelte bejegyeztessenek, úgyszintén a munkások fölfogadásáról időközben érkezendő bejelentések is rendesen beik- tattassanak. A visszaélések tekintetéből szükségesnek véli a bizottság azt is, hogy a munkabérlő az igazolási bizonyítványt mindaddig magánál visszatartsa, raig a munkás a szerződött munkát be nem végzi; ennek bevégeztével pedig az igazolási bizonyítvány a munkásnak adassék vissza, s egyszersmind a munkabérlö által a munka bevégzéséről neki bizonyítvány állítassák ki, hogy — ezeknek elömuta- tása mellett — a munkás ismét más munkát vállalhasson. Egyébiránt, miután a munkabéri szerződések már ez évre többnyire megkötve vannak, a munkabéri szerződések kötésénél azigazo- lásibizonyitványok alkalmazását, a bizottság a folyó évre kivihetőnek nem látja; azt azonban a f. évben is alkalmazhatónak vélné, hogy az eddig már kötött munkabéri szerződéseket a kihirdetéstől számi- mitandó 15 nap alatt, az ezután kötendőket pedig a kötéstől számítandó 15 nap alatt mind a munkabérlő, mind a munkás azon helység elöljáróságánál, hol a munkás lakik, bejelenteni tartozik, s a jelentést elmulasztó fél a munkabéri szerződés teljesítését nem követelheti; egyszersmind a bizottság kimondandónak véli azt is, hogy ha a bejelentések szerint valamely munkás többeknél is beszegödött; ez esetben köteles a mezei rendőri közegnek azonnal a dolog elintézésére és a rósz hírnevű munkás megfenyitése végett jelentést tenni. 2- or A munkabéri szerződések megszeghetlensége iránti helyesebb fogalom legiukább azáltal gyökereztethetik meg, ha a mezei rendőri ügyek gyors és pontos igazságkiszolgáltatásra találnak, mit a bizottság csak azáltal vél elérhetőnek, ha a mezei rendőri ügyeket, nem a sok teendőkkel elhalmozott szolgabirák, hanem külön mezei rendőri közegek kezelik, s ezek a mulasztásokért szigorú felelősség alá vonatnak. 3- szor. A munkabéri szerződések megszeghetlensége iránti helyesebb fogalom még azáltal is tetemesen elömozdittathatnék, ha a munkabéri szerződések körüli eljárásnál mind a munkabérlö, mind pedig a munkás érdekei kellő figyelembe vétetnek; ennek következtében, a bizottság valamint egyrészről kimondandónak véleményezi, hogy a fölfogadott munkás a munkabérlö kivánatára a mezei rendőri közeg által a munka teljesítésére karhatalommal is beállítandó ; úgy másrészt a munkabér iránt fönforgó panaszokat, ha azok barátságos utón el nem intézhetők, a mezei rendőri közeg, a szakértők véleményének, — kik közül egyet a munkabérlő, másikat a mun„Istenem! Istenem ! úgy el van veszve!“ Luigi mosolygva nézett rá :„Mi bajod Bianca?“ kérdezte. „Miért lettél oly hirtelen komolylyá ?“ „Semmi! semmi!“ szólt sietve. „Hanem tudod Luigi, hogy férjem téged nem ismer, 8 miután szerelemféltő, könnyen indulatba jöhet, ha itt talál.“ „Hogyan? Bianca,“ kérdezé Luigi, „te félsz férjedtől? mondd meg neki, hajö, ki vagyok én.“ „Nem, jobb lesz, ha elrejtőzöl.“ „Én elrejtőzzem!“ szólt Luigi meglepetve. „Nem, te ezt nem komolyan mondod“ Róza ismét az ajtóhoz simult, s hozzá illesztett füllel hallgatód- zott. Egyszercsak mint fölrezzentett tigris, Biancához ugrik : „Lépteket hallottam,“ szólt pihegve, „valaki a folyosón a katonákkal beszél.“ „Az a dogé!“ mondá Bianca kétségbeesve, s kezeit összekulcsolva, Luigi előtt térdre borult: „Luigi, ha valaha szerettél, hallgass rám ! Menj, kövesd Rózát; tedd meg azt anyád miatt. Oh könyörülj, s távozzál!“ „De mit jelent ez?“ kérdezé Luigi ámulva. „Mit —“ „Most ne kérdezd,“ szakitá félbe Bianca, „mindent meg fogsz tőlem tudni. Kövess, attól függ a te s Biancád élete !“ Remegve vonszolta öt egy kis ajtóhoz, mely a szoba egyik szögletén állott, s fölnyitva azt, a vonakodót erőszakkal tolta be rajta, s tüstént rázárta. Alig történt meg, azonnal föltárult a föajtó, s azon a dogé belépett. Bianca térdeiről hirtelen fölemelkedett,s ellankadva egy székre ült. Kezeit összekulcsolva, keblére lecsüggesztett fővel, ajkai a kétségbeesés s aggály imaszavait rebegték. A dogé egy pillanatig az ajtónál állva maradt, vérben úszó szemeit, mint prédára leső tigris, a terem minden zugában körüljárkás, harmadikat pedig az eljáró bíróság választ— kihallgatása után, azonnal gyorsan és igazságosan intézze el, és hozott Ítéletét végrehajtás által is haladéktalanul foganatosítsa, a fölebbezési jogorvoslat csak birtokon kívül fogván használtathatni. Egyébiránt addig is, mig a munkabéri szerződések tárgyában bővebb intézkedés történik, czélszerünek véli a bizottság, hogy az 1840. 9. t. czikknek a raunkabéri szerződésekre vonatkozó 37. és 38. szakaszai, minthogy ezeknek tartalmáról a nép kellő tudomással nem bir, újólag kihirdettessenek, és a helység házánál folytonosan kifüggesztve tartassanak. Kelt Gyöngyösön, 1869. april 8. Móczár János, elnök. Mahóvsz- ky Antal. Szávoszt Frigyes. Györffy Ignácz. A munkálat egész terjedelmében elfogadtatott, s az egyesületet megkereső kir. biztoshoz mielőbb fölterjesztetni rendeltetett; a bizottságnak pedig a munkálatért, mint becses műért, köszönet szavaz- tátik. 10. Fölolvastatott a k.- szolnokmegyei gazd. egyesület levele, mely szerint a f. év. máj. 20-tól 23-ig tervezett állat-és gépkiállítás nak — miután a békésmegyei gazd. egyesület is ugyanazon napokban fogja kiállítását tartani — f. év május 24-töl 27-ig terjedő napokra leendő áttételét meghatározó jegyzőkönyvi kivonatot, valamint a kiállítás előrajzát megküldi; kérve egyszersmind az egyesületet, hogy kebeléből, a ki állítandó állatok bírálására, egy pár tagot kiküldeni szíveskedjék. A küldemény szives köszönettel fogadtatott, s az állatok bírálására báró Flöttnig Adolf és Fehér Lajos egyleti tagok küldetnek ki; ezeken kívül mint póttagok gr. Szapáry Imre és Farkas János egyesületi tagok szintén kiküldetnek, azon meghagyással, hogy egyik vagy másik kiküldött tagnak akadályoztatása esetében a kivánt tisztet teljesíteni ők szíveskedjenek. 11. A szabályok értelmében jelen jegyzőkönyv hitelesítésére Malióvszky Antal és Móczár János urak kérettek föl. Kelt mint fenn. Hitelesiték: Jegyzettet Malióvszky Antal. Móczár János. Rigó Antal, titkár. Politikai hetiszemle. A külföldi lapok constatálják, hogy az átalános helyzet Fran- czia- és Poroszországot illetőleg határozottan megnyugtató jelleget öltött. Lavalette franczia külügyminiszternek a törvényhozó-testületben tett nyilatkozatai határozottan békések, s átalában az ellenzéket tatá. Akkor indult neje felé, a ki közelgésére remegve mindinkább összeroskadt. „Hol van Luigi?“ kérdezé hideg nyugalommal. Bianca megrázkodott, és semmit sem felelt. A dogé ismételte, a kérdést, s Bianca alig hallhatólag susogá: „Nem tudom 1“ „Ön nem tudja!“ szólt Contarini kitörve, „Nem tudja? öt perez előtt még önnél volt 1“ „Igen“, válaszolta, „itt volt, de azonnal távozott.“ A dogé gúnyosan fölkaczagott: „Nem tudja azt ön, signora, hogy nekem mindenütt kémjeim vannak, s a dogepalotában semmi sem történhetik, mi előttem titok maradhatna? Én azt mondom, Luigi itt van 1 A palota minden kijárásai bezárvák, s kívülről katonákkal van körülvéve. A futás minden kísérlete halált hoz Luigi urra.“ „Mindenható Isten!“ szólt Bianca észrevétlenül, „ö el van veszve! Contarini a káröröm pokoli kifejezésével nézett rá: „Rajta signora“, mondá gúnyolódva, „rajta, tekintsen rám most szokásos jeges mosolyával, mondja most: én nem szeretem önt, csak hogy kívánságom teljesüljön, azért lettem nejévé“ „Ah, ön kegyetlen !“ sóbajtá Bianca. „Nem az volt-e ön is ?“ válaszolá gúnyosan. „Hányszor ostromoltam önt kérésemmel, hogy csak ez egyetlen szót mondja ki: „szeretlek.“ De ön hidegen nézett rám, s mindig csak ez volt utolsó szava : „nem mondhatom, mert az hazugság volna tőlem !“ „De most kimondom,“ szólt, kezeit esdeklöleg a dogé felé emelve. Esküdjék meg, hogy Luigit kímélni fogja, s azonnal kimondom.“ Ismét kaczajra fakadt s folytató : „Most már mondaná ön, de lássa, mily különösek a szivek; most már én nem akarom hallani. Nekem csak Luigi kell. Itt nincs, talán megtalálom amott.“ (Folyt, köv.) *
