Eger - hetilap, 1869

1869-04-08 / 14. szám

106

ntán i860, évi május hó 12-töl megítélve lévő 4%-tóli késedelmi kamat fizetésétől ezeunel fölmeutetik. Végül

Thalabér Mór adóbehajtó állomásától felmentetvén, ezen állomás betöltésével a polgármesteri hivatal megbizatott.

Hevesmegye központi választmányának ülése.

Megyénk közp. választmánya f. hó 3-án, Isaak László másodalispán elnöklete alatt, ülést tartott, melynek tárgya a kápolnai választás uj határnapjára vonatkozó belügyminiszteri rendelet volt. A fölolvasott miniszteri rendelet következőleg hangzik;

Heves és K.-Szolnok t. e. megyék központi választmányának.— Megütközéssel értesültem a központi választmánynak azon föltűnő határozatáról, mely szerint a kápolnai kerületben meghiúsult képviselőválasztás uj határnapjául f. évi május hó 26-ik napja lön kitűzve. A központi választmánynak a kápolnai kerület országgyűlési képviseltetését késleltető ezen határozata mi által sem indokolható, mert a kápolnai kerületben fölmerült sajnos kicsapongásnak az illetékes közegek részéröli megvizsgálása, és a vétkesekül találandók- nak megfenyittetése a képviselőválasztástól külön álló tény lévén, annak folyamatba vétele, illetőleg befejezésének bevárása a kápolnai kerületnek képviseletlenül hagyását épen nem indokolhatná, a pártfondorlatnak ily hosszú tartamú kiterjesztése pedig nem a fölizgatott kedélyek lecsillapítását, hanem épen az ellenkezőt, annak élesbbé fokozódását szülné: ezeknél fogva úgy a jó rend helyreállítása, és a már is elég hosszasan tartó sajnos izgatottság lecsillapítása tekintetéből, valamint az 1848-ik V. t. ez. szellemében is, melynek 36-ik §-a az uj szavazást, ha az egy napon be nem végeztethetik — már a következő napon megkezdetni és befejeztetni rendeli; — különösen pedig az országgyűlést f. hó april 20-ára egybehívott, f. évi február 6-án kelt kegyelmes királyi levél rendelkezéséhez képest, midőn a közp. választmányt fönérintett határozatának helytelen voltára komolyan figyelmeztetem, egyszersmind rendelem : hogy a kápolnai képviselőválasztásnak f. évi május hó 26-ik napján leendő megtartása iránt hozott határozatát ezonnel hatályon kivül helyezvén, szigorú felelősség terhe alatt újra, és akként intézkedjék, miszerint a kápolnai kerület országos képviselője, a f. évi april hó

20-án megnyitandó országgyűlésen pontosan megjelenhessék. Bu dán, 1869. év márczius 26-án. B. Wenckheim Béla m. k.

Ezen miniszteri rendelet fölött két óráig tartó vita keletkezett, melyet Németh Albert nyitott meg egy, a királyi biztosra vonatkozó recriminatiókkal telt beszéddel, melyet azon inditványnyal végzett, hogy a közp. választmány a belügyminiszteri rendelettel szemben ragaszkodjék továbbra is korábbi határozatához.

Ezen indítvány mellett emeltek még szót: Csiky Sándor, Pet- ravich Bertalan, Zsoldos Imre, Vasváry Károly és Szederkényi Nándor, ez utóbbi azon módosítással, hogy a belügyminiszterhez egy

T A II

Maligieri Bianca.

(Történeti beszély.)

(Folytatás,!

A lelkész mélyen föl!élekzett,s szelid szemeit ájtatosan emeléaz égre: „Csodálatosak az Ur utai,“ mondá alig hallbatólag. „S nekünk meg kell azt futnunk, a nélkül, hogy kérdeznek : miért ? Isten a bűnöst gyakran kegyével halmozni, a jámbort hangja átkaival tetézni látszik. Ez történt Lídiával. Hogyan ? azonnal elmondom.“

A padra ült Luigi mellé, odanyujtá neki kezét, melyet ez benső melegséggel szorongatott.

„Mondtam már,“ igy kezdé szavait, „hogy én lombardiai származású vagyok. Pádua környékén egy kis községben lelkész valék, s hiveim között csendben s nyugodtan éltem könyveim s virágaimnak. A nagy világgal semmit sem törődtem. Istennel foglalkozni, őt müveiben, az élő s élettelen lényekben csodálni, ez volt éltem egyik fögyönyörüsége. Egyszer, midőn egy szép nyári este lakom ajtaja előtt ülve, a tündöklő csillagokat szemléltem, egy kocsi állt meg házam előtt. Két ur s egy nő lépett ki abból, s felém közelgetett. „Ön a lelkész?“ kérdezé az egyik, s miután igenlő választ nyert, folytatá: „Tüstént vezessen a templomba!“ „Minek?“ mondám. „Hogy bennünket megeskessen“, volt a válasz. Határozatlanul álltam előttök, s nem tudtam, mit tevő legyek. Akkor a nő esdöleg rám tekintve, megfogá kezem, szelid angyalhangon mondá: „Oh tegye meg ön, s én naponkint fogok Istenhez imádkozni boldogságáért!*

bővebben indokolt fölirat intéztessék, mihez Németh A. es indítványa többi pártolói is csatlakoztak. A miniszteri rendelet elfogadása s annak értelmében april 20-ika előtt kitűzendő uj határnap mellett tartottak jeles s megdönthetien érvekkel támogatott beszédeket: Vavrik Béla, Babies János és Babies István.

Miután szólásra többé senki sem jelentkezett, elnök azon kérdést: elfogadják-e a miniszteri rendeletet, vagy fölirat mellett továbbra is ragaszkodnak a közp. választmány korábbi határozatához ? névszerinti szavazásra bocsátván, 26 szavazat a miniszteri rendelet elfogadása, 33 pedig a határozat f'öntartása s fölirat mellett nyilatkozott, s igy ez utóbbi indítvány 7 szótöbbséggel határozattá emeltetett. E kérdés eldöntése után Zseudovics József inditványára a kápolnai választás határnapja máj. 26-ról, a máj. 27-re eső urnapi sz. ünnep miatt egy nappal előbbre, azaz máj. 25-re tétetett át. Végül Babies János a többség határozata ellen pártja nevében óvást tett, mely azonban jegyzőkönyvbe nem vétetett.

Képviselőválasztások(Folytatás.)

Újabban képviselőkké megválasztattak :

Bor e c z k e n (Erdély): gr. Káluoky Dénes jobboldali.

E r zséb e t v á r o s b a n: Patrubány Gergely és Dániel Már ton jobboldaliak.

Hátszegen: Barcsay Kálmán jobboldali.

Jászkunság ladányi kerületében Hajdú Ignácz baloldali (nem Pap Mór, mint múlt számunkban más lapok után hibásan közöltük. A többi már közölve volt.)

Kővár vidékén: Pap József és Buttyán László jobboldaliak.

Medgyesszékben: Grazer Frigyes és Binder Lajos jobboldaliak.

Sopronmegye kismartoni kerületében Török Sándor jobboldali. (A többit már közöltük.)

Szászvárosszékben: Tanárky Gedeon és Wagner jobboldaliak.

Vasmegye muraszombati kerületében Berke József baloldali. (A többi már közölve volt.)

Eddig közöltük 396 választás eredményét, ebből jobboldali 235, baloldali 161, melyből mintegy 50 szélsőbaloldali. A jobboldal eddig 74-gyel van előnyben. Hátravan még Magyarországban és Erdélyben 13 választás. Ezenkívül uj választásnak lesz helye az elhunyt Böszörményi László s Kossuth Lajos (két kerületben) és Kossuth Ferencz helyett, kik a mandátumot nem fogadták el, s végre mindazok helyett (Ivánka Imre, Madarász József, Vukovics Sebő, Babes Vincze, Ludvigh János, Lónyay Menyhért), az egyik kerületben, kik két helyen választattak meg. Végül megemlítjük, hogy

C 7á A.

„S ezen nő az volt, ki engem ápolt?“ szakitá félbe Luigi.

„Igen !“ mondá a lelkész, fejével bizonyitólag integetve. „De halld csak tovább Oly esdöleg nézett rám, s nem tudom, hangjának kedves zengése, vagy az arczából kisugárzó aggály és szeretet oko- zá-e, elég az hozzá, hogy kérésének ellentál I ui nem valék képes: a templomba vezettem őket. Sötét volt, csak az oltár előtt égő örök lámpa pislogott, s a megtelt hold halvány fénye vetett halvány világot a templom magasra emelkedő ive alá. Gyertyát akartam gyújtani, de az urak közül a magasbbik , kétségkívül a vőlegény, visz- szatartott: „Fölösleges,“ úgymond, parancsoló hangon, „megértjük egymást sötétben is.“ „No tehát kövessenek!“ mondám. Hallgatva jutottunk el a szentélybe, s én a lámpa pislogó fényénél az oltár lépcsőjére álltam. A magas ur megfogá a leány kezét, leborultak az oltár lépcsőzetére, s én nehány rövid, szivemből merített szavakkal, összekötém őket az örök frigyre. Midőn az ünnepélyes igent kölcsönösen kimondták, s a szertartásnak vége volt, az ifjú nő férjének karjaiba omlott: „Most már egész valóm, mindenem, egész életem a tied!“ mondá elragadtatással. „Most már szerethetlek örökre!“ E pillanatban a lámpa meglobbant, lángja megvilágitá ar- czát, s megmutatá a legszebb vonásokat, melyek annyira el valának árasztva szerelem, ártatlanság , meghatottság és boldogság által, hogy magam is megbüvölve álltam előtte, s szerettem volna örökre ez angyali arezot nézni. Azután hozzám fordulva megköszönték szolgálatomat. Én kikisértem őket kocsijokig, mely velők azonnal gyorsan elrobogott.“