Eger - hetilap, 1868

1868-02-27 / 9. szám

74

11. Berecz Ferenez kertészeti szakosztályi elnök előadja, hogy a mennyire virágzó volt kezdetben az egyesület, annyira alá- szállott a jelenben, minek oka leginkább a részvét hanyatlásában keresendő; indítványozza tehát, hogy szólittassék föl minden tagja az egyesületnek, miként nem kötelességből, de az tigy iránti buzgóságból, mindenki szerezzen egy-egy uj tagot, igy a jelenlegi 200 tag rövideden 400-ra szaporodnék, mely szám elegendő volna arra, hogy az egylet előbbi virágzó állapotába jusson.

Az indítvány helyeseltetett, s meghagyatott az elnökségnek, hogy e tárgyban felhívó leveleket nyomasson, s az nemcsak a jelenlegi, hanem a volt tagoknak is megküldessék, s teszi ezt azon reményben, hogy a kívánt eredmény nem maradand el.

12. Móczár János alelnök, mint a jász testvérekkel fölmerült félreértések tisztába hozatalára kinevezett küldöttség egyik tagja, az elnöki jelentésben foglalt, e tárgyra vonatkozó kitételre, felvilágosításul megjegyzi, hogy a küldöttség a kerület különféle helyeiről egy alküldöttséget nevezett ki, mely az ügyet mielőbb elintézze ; azonban a közbejött politikai viszonyoknál fogva ezen ügy is, mint minden más, háttérbe szorittatott; kéri tehát a közgyűlést, hogy a küldöttséget szorgalmazni szíveskedjék.

A küldöttség fölhívandó, hogy megbízását mielőbb eszközölni szíveskedjék.

13. Felolvastatott az 1866-ik év óta bevett tagok névsora.

1866- ik évtől kezdve rendes tagokul: Dely István, Fehér Lajos,

1867- ik évtől kezdve rendes tagokul: Almásy Gyiirky Lilla, Divi- aczky Károly, Duza Antal, Kálazdy Mór, Kocziáuovich József, Kovách Ignácz, Kúsz Máté, Pájer Autal, Sztráda Béla vétettek be. A jelen közgyűlés alatt 1868-ik évtől kezdve rendes tagokul beje lentattek: Isaák István, Lovassy József, Rádi Endre, Zimányi Alajos.

Mindnyájan hazaíiui örömmel Udvözöltettek.

14. Jelen jegyzőkönyv hitelesítésére az alapszabályok értelmében : Isaák István és Iiády Endre egyleti tagok kérettek föl.

Ezek után elnök a tagok lelkes pártfogását kérve s magát további szívességükbe ajánlva, az ülést berekeszté.

Végre mielőtt a gyűlés eloszlott volna, a bemutatott szép számú gyümölcspéldányok, a jelenvolt egyleti tagok között kisorsolás utján szétosztattak ; mire az ülés eloszlott.

Kelt mint fenn. Hitelesiték: Isaák István, Rádi Endre. Jegyzetté : Rigó Antal, titkár.

Politikai hetiszemle.

Keleti hírek szerint a török birodalmat a legnagyobb veszély fenyegeti. Belgrádból, Bukarestből, Rustsukból érkező számos levél bizonyítja, hogy a határ hosszában a szerb és román kormányok beleegyezésével folyvást fegyveres bandák szervesz- kednek, melyek nem sokára át fogják lépni a Dunát, keresztül- mennek Bolgárországon, s a Balkánra vetik magukat, hogy innen a háborút nyújtsák, mint a kandiaiak a Fehérhegyen. A bolgároknak megígérik régi birodalmuk visszaállítását, a szerbeket szintén a régi Szerbország visszaállításával kecsegtetik; a görögök sem maradtak hivatás nélkül, s igy valamennyi keresztény nép között átalános felkelést remélnek előidézhetni. Az „Epoque“ is jelenti, hogy magántudósitások szerint, a fölkelő csapatok a Dunafejedelemségekben növekedőben vaunak. Mindezen nyugtalanító hírek daczára, több tekintélyes párisi lap azon meggyőződését fejezi ki, hogy ha lesznek is itt-ott kitörések, nem tarthatunk az európai béke komolyabb megzavarásától mindaddig, mig Anglia, Francziaország és Ausztria közös politikát követnek Keleten. E tekintetben nagy a biztonság úgy a politikai, mint a pénzügyi körökben.

A szeptemberi egyezménynek Menabrea által tervezett módosítása felől — írja egy flórenczi levelező — sok hir szárnyal. Francziaország, mondják, beleegyezett volna, hogy csapatait a pápai területről visszavonja, s azon csapatokat, melyek a pápa szolgálatában maradnának, nem fogja a franczia hadsereg kiegészítő része gyanánt tekinteni; ellenben Olaszország kötelezi magát, hogy a pápai terület elleni minden betörést megakadályoz. E hírrel azonban a franczia lapok jelentései ellenmondásban vannak, melyek szerint a római területen fekvő csapat-osz- tály „megszálló sereg“ czimet nyert volna. Legyen bármiként, annyi bizonyos, hogy Francziaország Menabrea kabinetje iránt jó hajlammal viseltetik, s igy kész lesz egyetmást megtenni, hogy őt tisztjében megtartsa. — Nem épen roszul értesült egyéniségek azt állítják, hogy Franczia- és Olaszország közt egy uj

szövetségi terv van tárgyalás alatt, s az illető alkudozások már messzebbre haladtak volna, mint némelyek csak álmodni is mer nék. Lehetséges, hogy ezzel összefüggésben állnak ama rendkívüli tengerészeti fegyverkezések, melyek iránt a miniszterelnököt egy ülésben interpellálták is, ez azonban nem adott felvilágosítást. — Itt meg vannak arról győződve, hogy ha Keleten a dolgok veszélyesen alakulnának, Olaszország ismét — mint a krimi háborúban — Francziaország mellé állana.

Flórenczi tudósítások jelentik, hogy déli Olaszországban egy erős hadtest állittatik föl. állítólag a brigantik figyelemmel tartása végett, de talán még inkább azért, mert Nápoly és Szi- cziliában a hangulat a legroszabb, s ennélfogva komoly rendzavarásoktól tartanak a bourbonisták részéről. A „Siécle“ szerint Nola tartományban rendetlenségek merültek föl, állítólag maga a polgármester állott a fölkelők élén. Girgenti tartomány több helységében is kiütött a lázadás. Nápolyt már csak egy hajszál fűzi Olaszország többi részéhez.

Párisból, febr. 17-ről Írják a „Köln. Ztg“-nak : Tegnap a Tuileriákban sajátságos, még mély titokba burkolt esemény történt. Déli 1 óra tájban egy jól öltözött férfi azon helyen, hol rendesen az udvari kocsik szoktak állani, valódi majom-ügyességgel (igy beszélik a palotabeli emberek) átmászott ama magas rácsozaton, mely a Tuileriák udvarát a Place du Caroussetól elválasztja. Onnan szélgyorsan a pavilon de l’horloge felé iraralott, s az eléje állókat félrelökte, s a császár osztályába ért. Egész az előszobáig elönyomult már, mely közvetlenül a császár dolgozó-szobája előtt van. Az ott jelenvolt hadsegédeknek és szolgáknak azonbau sikerült őt elfogni. Midőn őt a Tuileriák rendörbiztosá- nak irodájába vitték, csak e szavakat mondá : „J’en veux á ses dames.“ A rendörbiztos irodájába érkezve, a még meglehetősen fiatal ember eleinte egészen nyugodtan viselte magát, egyszerre azonban, midőn nem ügyeltek reá, az ablakhoz rohant és kiugrott. Vájjon azon szándéka volt-e, hogy megmeneküljön, vagy hogy megölje magát, nem tudni. Azonban ismét kézrekeritették, mert azon árokba esett, mely a Tuileriákat a rakparttól elválasztja, és súlyosan megsérült. Ugyanis balkarja eltört, feje erős zúzást szenvedett, s orra betört. Azonnal a Charité kórházba vitték. Állapota nem veszélyes, de még most nem lehet öt kihallgatás alá venni, s e szerint még nem tudják, ha őriilt-e, avagy valóban gonosz szándéka volt. Elfogatása alkalmával mondott sza vaiból könnyen azt lehetne következtetni, hogy a császárné ellen akart merényi követni el. A császárt ezen esemény igen kellemetlenül érinté.

Az angol felsőház f. hó 14-iki ülésében Irland első titkára a kormány nevében indítványt tett, hogy a „habeas corpus“ acta felfüggesztése Irlandra nézve jövő évi márcziusig kiterjesztessék. Mély sajnálkezással, úgymond, kénytelen a kormány ezen indítványt tenni, hogy a féniek nyugtalankodását ellensúlyozza. A kormánynak már most biztos tudomása van a forrongás czéljáról: a jelenlegi rend felforgatása után az ir köztársaság volna megalapítandó. Az összeesküvés nemcsak Amerikában, hanem a szárazföldön is támogatásra tudott szert tenni. A „habeas corpus“ acta felfüggesztése következtében már eddig is sikerült a kormánynak, hogy az összeesküvés több főnökét megkeritse, másokat elrettentsen, és ártalmatlanokká tegyen, anélkül, hogy rendkívüli törvényszékekhez kellett volna folyamodnia. Jelenleg 96 személy van elfogva, a múlt évben 265 elfogatás történt, ezek közül csak ll-en voltak bérlők, a többiek a legalsóbb, legmüve- letlenebb rétegekből valók.

A lengyel királyságban foganatba veendő változásokról, s általában az orosz kormánynak Lengyelországra vonatkozó uj politika programmjáról szárnyaló hírek még mindig tartják magukat. A „Czas“ újólag constatálja, miként az orosz kormány a keleti Ugygyel szemben Leugyelországot be akarja vonni pánszláv érdekeibe, azonban még nem határozott véglegesen a mód felöl, minthogy két rendszer fekszik előtte: az egyik a régi orosz-német bureaukratiáé, — a másik tisztán orosz, mely azon reménynyel kecsegtet, hogy Lengyelország leveretése után Oroszország szabad utat nyit magának a nyugati szlávok közé. Berg grófnak Sz.-Pétervárott való hosszasb időzése e véleményt megerősíti. A magasb kormánykörökben is elismerik a Lengyelországgali „ki egyezkedés“ opportunitását. Sz.-Pétervárott — mint a „Dz. Pozn.“ írja — erre vonatkozólag két párt áll egymással szemben.