Eger - hetilap, 1868

1868-02-13 / 7. szám

58

A rendkívüli mellékletben olvasható felszólamlás vége egy hosszú indokolás, melyből a következtetés, — nem tudjuk, mi okból? — kimaradt,*)]s azért nem lehet tudnunk az egésznek tulajdonképi czélját sem. Ezen indokolás azonban oly egyes részleteket tartalmaz, melyeket szó nélkül nem hagyhatunk.

Valótlan, egészen alaptalanul kigondolt ráfogás, hogy Ná- násyné az árvaházat csak egy szóval is ellenzetté volna valaha, és azért nem is kellett semmi küzdelmen keresztülmenni. Ezt tanúsítja az alapszabályok 1. §., mely egyenesen szülétlen, pártfo gók nélküli árvákról való gondoskodást tesz ki az egylet czéljául, a mely pedig az ö részéről semmi ellenzésre sem talált. Hanem igen is ellenzetté azt, a mit épen a visszavonult nők közül többen inditványoztak, hogy t. i. a nőegylet a dologbáz felállításához és annak kezeléséhez fogjon, és e végből a néhai Fehér kanonok ur által a városnak hagyományozott pénzt is szerezze meg; mert dologháznak, a mi csakugyan a fegyenczháznak egy neme szokott lenni, kezelése nem nöegyletbez való.

A képre gyűjtött pénznek az árvaházra leendő fordításába miért nem egyezik bele Nánássyné, azt már bővebben megvitatta máskor, azért arról itt csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy az alapítványok egész felforgatására vezetne az ezt kívánó nők elvének alkalmazása. Továbbá, hogy Nánásyné, még mielőtt csak valakinél volt volna is, azon tisztelt asszonyság, ki az adakozókat megkérdezni ajánlkozott, hogy hajlandók volnának-e a képre adott pénzeiket, az árvaházra átengedni, mielőtt, mondjuk, valakinél csak volt volna is, (a mit saját vallomásából állítunk), tudatta vele, hogy miután nem áll azon feltétel, mely alatt azon pénzt az árvaházra átengedni hajlandó volt, t. i. hogy nem lehetne a meglévő pénzből képet szerezni, ne menjen senkihez felszólítás vé gett, s azon tisztelt asszonyság mégis azért is, annál nagyobb hévvel járt el mindenhová, még pedig egyenesen azon valótlan előadással, hogy Nánásyné maga kívánja ezen átengedést. Ebből azután meg lehet Ítélni, mily jogosan járt el azon tisztelt asz- szonyság ezen ügyben, s mily joghatálya lehet az ily álúton kiszedett nyilatkozatoknak!

Midőn tehát Nánásyné oly pénzt, mely nem a leendő árvaházra adatott, nem akar annak átadatni, nem mondathatik jogosan, hogy megröviditené annak alapját. E nézetükkel az összes journalistika ellenkezőt vall; — pedig a sajtó a közvélemény tolmácsa, melynek megvan a maga egészséges jogérzéke. A mi pedig azt illeti, hogy megpereltetett volna: az is egy teljesen alaptalan ráfogás, mert ö ezért semmi perrel meg nem támadta- tott eddig. Bírói megintést tárgyazó kérvényt adott be Helle- bronthné a nöegylet nevében egészen jogtalanul, s igy érvénytelenül, már csak az okból is, mert az alapszabályok szerint nem volt hivatva hatóságok előtt az egyletet képviselni; de azért is, mert azt saját önkényéből, az egylet minden befolyása nélkül tette, a mint hogy az egylet azt, hogy nem teszi magáévá ezen, Nánásyné elleni fellépést, azzal is nyilvánította, hogy Nánásyné lemondását el nem fogadta.

A felszólamlásban a Zalár József volt egyleti jegyző úrral való ügy is teljesen alapjából van kiforgatva. Nánásyné a decz. 15-iki közgyűlésben Hellebrontné azon állítására, hogy ö indítványozta a képre adakozóknak felszólítását, azzal válaszolt, hogy ezt Zalár ur tanácsolta. Hellebronthné talán az azon gyűlésben uralgott zajban ezt roszul értvén, azt hitte, hogy Nánásyné azt tagadta volna, mintha ő megbízott volna valakit a lapokban megjelent felszólítás megírására. Ezen félreértésből azután most egész nyilvános meghazudtolást szeretne ellenében bizonyítani; azonban a gyűlésben jelenvoltak ezt jól tudják, miben van ? azok tehát ezt mosolylyal fogadják, a kik pedig jelen nem voltak, azokat tévútra nem képes vezetni.

A kiegyenlítés mindig azzal kiséreltetett meg, hogy adjuk meg magunkat mi ellennézetüek a visszavonult nőknek ! Már pedig ezt nagyobb hatalmasságoknak sem mindig sikerül elérni, főleg oly ellentől, kiben egy kis önérzet van.

Az merőben alaptalan ráfogás, mintha bárki is akár a decz. 15-iki közgyűlés előtti választmányban, akár a decz. 15-iki közgyűlésben felmutatta volna azon ivet, mely szerint 272-en nyilatkoztak volna oda, hogy a képre adott pénzeiket az árvaházra átengedték, mert azon állítólagos ivek, melyekre hivatkoznak, folytonosan kezeik közt voltak, s most is ott tartatnak. De ha az történt volna is, nem ott volt volna annak helye, hanem az előtt

kellett volna az adakozóknak Írásban nyilatkozniok, ki egykor a pénzt tölök kérte, s ki őket most ezen nyilatkozat-adásra felszólította: Nánásyné előtt; ő előtte pedig még mai napig sem nyilatkozott senki.

Mindezekből látható, mily alaptalan a visszavonult nők egész felszólalása, kik egyébiránt távol attól, hogy visszavonultak volna, nagyon is üdvtelen cselekvés terére léptek, felszólítván az egyleti tagokat, hogy magukat töröltessék ki onnan, hogy igy azután megmatathassák, hogy Nánásyné alelnökiete alatt az árvaház nem fog létesülhetni.

Azonban az egri hölgyek nem hagyják magukat félrevezettetni; ők szent kötelességeknek tartják az árvák ügyét annál nagyobb hévvel pártolni, s midőn olyanok, kiknek elvállalt tagsági minőségük erkölcsi kötelességükké tenné az egylet czélját előmozdítani, az ellen fordulnak, ebben oly eljárást látnak , melyet senki nem helyeselhet, s a miben az egylet ügyét jobban szeretők, mint a személyekkel talán ellenszenvezök, őket nem követhetik, s nem is követik, mert a febr. 2 iki nagygyűlés óta csak jobban csoportosulnak a jó ügy körül, s tömegesen róják le elvállalt kötelezettségeiket.

Adja Isten, hogy városunk, s vidékünk minden lelkes honfia és honleánya karolja fel az árvák ügyét, lépjen a szegény árvák fölsegélésére egyesült egyletbe, s tehetsége szerint mozdítsa elő ennek szent czélját, és személyt nem tekintve, a jó ügyet pártolni kedves kötelességei közé számítsa! Kérjük is ellenfeleinket-is, hogy ezen sajnos viszálynak véget vetve, az általok is szentnek hitt, általunk is annak vallott czélra vállvetve egyesüljünk, és nem vitatkozással, hanem valahára apártfogók nélküli árvákat segélyezéssel foglalkozunk, és mozdítsuk elő egyleti czélunkat.

Több egyleti tag nevében:

Fülöp Józsefné. Unj József né. Kapácsy Ferenczné.

*) Nyomdai hibából maradtak ki a következő zárszavak : „ennélfogva a termet elhagyni jónak láttuk.“ Szerk.

Egervárosi és vidéki hírek.

— F. hó 8-án érkezett városunkba a kassai káptalannak Szabad és Krausz kanonok urakból álló küldöttsége, üdvözlendő az uj kassai püspököt, kit a megye örömmel vár kebelébe.

— (Kér elem.) Mindazon tiszteit hölgyek és urak, kik a hevesmegyei jótékony-nöegylet javára valamit aláírni, illetőleg magukat abba tagokként beirni szíveskedtek, az egylet f. é. febr.

2-án tartott közgyűlésében hozott határozat értelmében fölkéretnek, hogy adományaikat, illetőleg tagdijaikat, ha még be nem fizették volna, az egylet pénztárnoknője, Derszib Ferenczné úrnőnél e hó végéig befizetni ne terheltessenek, hogy igy az egylet kitűzött czélja valósitásához közelíthessen.

Egyszersmind felhivatík városunk és megyénk minden lelkes honfia és honleánya, kinek az elhagyott árvák sorsa szivén fekszik, hogy az egylet czélját pártfogolni, s minéi melegebben felkarolva részint egyes adományával, részint tagként magát beírva elősegíteni szíveskedjék. Nánásy-Csernyus Amália,

egyleti alelnöknö.

— Kimutatás a Kápolnán felállítandó honvédemlék alapja javára múlt hó 29-én Zsadányon tartott tánczvigalom eredményéről. — Bevétetett belépti dijakból 83 ft, Almásy Vincze ur küldeménye 5 ft, fölülfizetésekböl, és pedig: Zeley Kálmán 1 ft, Szalaga 1 ft, Pellet Lajos 50 kr, összesen 2 ft 50 kr. Aláírás ut- jáni adakozásokból: Bárány Alajos 1 ft, Királyi Ferencz 1 ft, Oláh István 30 kr, Horváth Pál í ft, Völgyi Béla 60 kr, Arday Sámuel 20 kr, Török László 50 kr, Szabó Alajos 50 kr, Lőven- bacb Miklós 50 kr, Dutka Ágoston 20 kr, Stenszler László 50 kr, Kis József 1 ft, Dutkay István 1 ft, Jankovics József 20 kr, Kó- czián György 1 ft, Moráng János 50 kr, egy valaki 10 kr, Majzik Emészt 20 kr, Majzik Vilmos 10 kr, Rády Sándor 1 ft, Siskovits Lajos 20 kr, Zettner Károly 1 ft, egy valaki 17 kr, Hutter Károly 1 ft, Farkas János 50 kr, Keller János 50 kr, Fodor István 1 ft, Rötby 40 kr, zenészek 1 ft, Jettléry Mihály 50 kr, Dobé Zsigmond 1 ft, Vizi és Sz. 2 ft, Endre Antal 1 ft, Rádyné 50 kr, Petheő Sándorul ft, Jettléry Gyula 1 ft, Rehák János 1 ft, ifj. Joo István 50 kr. Összesen 25ft 67 kr. Mindössze 116ft 17 kr. Levonva akiadást 82 ft 61 krt, marad tiszta jövedelem 33 ft 56 kr, mely összeget rendeltetése helyére a midőn átszármaztatnék, egyszersmind alkalmat veszek magamnak, úgy a tisztelt közönség nagyrabecsült, szives pártolásáért, mint a kegyes adakozók azon nemes áldozatkészségéért,hogy adományaikkal egy szent ügyet előmozditani szíveskedtek, a rendezőség nevében őszinte köszönetemet nyilvánítani. T.-Bod, február 4-én 1868. A rendezőség megbízásából : Jetthléry Gyula, községi jegyző. (Átadtuk illető helyen. Szerk.)