Eger - hetilap, 1868
1868-02-13 / 7. szám
VI. évfolyam 7. szám. Február 13-án 1808. Előfizetési díj: Egész évre . . 5 ft kr. Félévre . . . 2., 50 Negyedévre . . I ,, 20 , Egy hónapra . — IJ „ Hirdetésekért minden hasábzott Borhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Politikai 8 vegyes tartalma hetilap, meajelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad a szerkesztőnél/ (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jent a eh <1. könyvkereskedése s minden Hr. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő : egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: B é c s b e n: Haasenstein és Vogler, — és Oppelik A., — Pesten: Zeisler M. Nagy-mezö-utcza 30. sz. Hevesmegye dohánytermesztése s fogyasztása. (Folytatás.) Megyénk változatos talaja a hegy és rónasággal egyenlő mérvben van megáldva, felét ugyanis a középponti Mátra tekintélyes tömbe, másik felét pedig az ennek tövében kezdetét vevő magyar alföld képezi. A dohánytermesztést tartva szem előtt, csak ez utóbbi rónavidék bir előttünk érdekkel. Nem akarom itt elősorolni azon 39 község és 10 puszta neveit, melyek a dohánytermesztésre engedélyt kaptak, mivel akkor a hevesi alföldrész úgyszólván minden egyes helységét meg kellene neveznem, de egyedül az észak- nyugati termesztési határt szeretném mégis körvonalazni, mivel a fogyasztási viszonyoknál e vonal főfontosságú szereplő, annál nagyobb lévén a kincstár dohányjövedéke, minél távolabb fekszik valamely község e termesztési területtől. Az Eger völgyében csak az első község t. i. Makiár bir engedéllyel. A Laksó vize két ágazata völgyeiben a termesztési vonal legészakibb részét éri el, s itt a két végpont Eger-Szalók és Szólát. A szorosb értelemben vett Mátrát jobb felől ölelő Tárná folyó képezte völgyben szintén behatol e vonal a hegység szivébe egész Sz.-Máriáig, de innen kezdve állandóan megmarad a rónán s Domoszlót, Ugrát, Gyöngyös-Halászt északon; Atkárt Hortot, Csányt nyugaton magába zárva, ez utolsónál a Jászságba olvad. A megyének e határvonal és a Tisza közt elterülő, s 20 ínfűéi alig többet tevő földje 5%-át dobányültetvények foglalták el 1866-ban, 10,477 holdnyi terület lévén beültetve. — E kerületből nehány évvel ezelőtt a kivitelre termesztés is megengedtetvén, 2649 holdat ültettek be c czélra, holott a többi 7828 holdon a kormány részére történt a termesztés. Megyénk dohánytermesztését nem egyedül magábau, hanem az egész magyarbirodalommal viszonylatban kedvén fölfogni, mivel csak igy lehetséges annak jelenlegi tiszta képét adni, e térre is kiterjesztem figyelmem. Hogy mily jelentékeny szereplő hazánkban megyénk dohánytermesztése, az, az itt következő három számadat egybebasonii- tásából legvilágosabban kitűnik, melyek megyénk a kormány számára való dohánytermesztése területének, népessége- és ösz- szes kiterjedésének a magyar birodalom hason viszonyaival történt egybevetéséből álltak elő, s azoknak egymás közötti nagy különbsége legvilágosb tanúsága termesztésünk nagymórvti- ségének. Ezek szerint pedig, míg megyénk az egész ország kincstári termesztési területének több mint 7%-át zárja saját határi közé, addig népességre nézve csak l*/3 %-kal, terülelre nézve pedig épen 0.8 %-kal szerepel. Legyen ennyi elegendő a területre nézve s térjünk most át arra, hogy ezen 1 □ rnfdnél nagyobb területen mennyi állitta- tik elő ? Mint már föntebb is megemlitém, a termesztés részint a külfölddeli kereskedésre, részint a kormány részére történik, ez utóbbi az 1866-ik évre számadásilag kimutatható, de az előbbit csak hozzávetőleg határozhatni meg. Lássuk tehát elsőbben a kormány dohánymennyiségét, mint nagyobb jelentőségűt. A kápolnai beváltó-bivatal az 1866-ik évben 49,014 mázsa dohányt 354,641 frt értékben váltott be, egy mázsa dohányt tehát 7 frt 25 krjával vett át, még ehhez hozzá kell adui a hasonlag ezen általam fölvett területen termesztett | 133 mázsányi pélvi dohányt is, mely azonban közel fekvésénél j fogva a kiséri beváltó-hivatalhoz szállitá terményét, hol az 1068 írtért, tehát mázsája átlag 8 írtjával váltatott be, s akkor teljesen és tisztán tudjuk, hogy Hevesmegye a kormány szükségletét 49,147 mázsa dobánynyal 355,709 frt értékben födözé. Ennél azonban kissé hiányosabb lesz a kiviteli dohány ezen évi mennyiségének meghatározása, mivel a termény már nem megyénkben, hanem az ország központján mázsáltatik föl, mindaz- által hozzávetőleg megkísérlem annak kimutatását. Általán 9 mázsa középtermést szokás egy holdra fölvenni, mivel pedig 2649 hold ültettetett be, ennélfogva 23,841 mázsa termést bizton fölvehetni, a mi azonban, mázsája roszabbúl fizettetvén, t. i. 4—5 írtjával, 95,364 írtnál nagyobb értéket nem képviselt. Ezzel azonban az összes termés mennyiségét s értékét még korántsem tudjuk, ha ehhez hozzá nem veszszilk azon tetemes dohányfogyasztást, mely a kormány részére termesztett do- hányföldekröl az egyedárúság ellenőrködése hatáskörén kívül használtatott föl, mit ha fölveszünk, ngy az összes bevesmegyei termesztés 84,272 mázsa dohányt állított elő, melynek értékét 509,878 írtra tehetjük. A termesztési viszonyokkal ily módon megismerkedvén, mielőtt megyénk fölötte érdekes s változatos dohányfogyasztási viszonyairól szólanék, szükségesnek tartom e fogyasztást közvetítő tözsrendszert nehány szóval megvilágítani. Az egyes dohánygyárakból az elárusitásra alkalmassá tett gyártmány a birodalom nagyobb városaiban fölállított raktárakba szállittatik, az egyes pénzügyi felügyelőségek e dohány eladás végett! átvételére árlejtést, hirdetnek, s a föeladás-vagyis a főtőzs birtokjogát az nyeri meg, ki legkevesebb járulékért vállalja azt el. Ä járulék (provisio) többnyire minden 100 frtnyi árúból 2—3 irtot tesz, a mely nyereségért a főtőzs-tulajdonosok az eladást kezelik, s egyszersmind kötelességük minden évnegyedben az eladottakról részleges kimutatást készíteni, azt a m. k. pénzügyi felügyelőségeknek benyújtani. Ilyen főtőzs van megyénkben kettő t. i. Egerben és Gyöngyösön, melyek egyenesen a raktárakból födözik szükségletöket; ezek után bárom főtőzs következik, melyeket csak az különböztet meg a. kis tözsektöl, hogy a megye jelentékenyebb városaiban állíttatnak föl, s közvetlen beszámolnak az eladottakról a felügyelőségeknek; a mennyiben pedig nem a raktárakból, hanem saját legközelebbi főtözsiiktöl nyerik készletöket, annyiban tökéletesen egyenlők a kis tözsekkei, s ilyenek megyénkben a péter- vásári, pászthói és hevesi főtözsek, melyek elseje Egerből, a két utóbbi pedig Gyöngyösről látja el magát a szükséges dohány- gyártmányokkal. Ez egész hálózatot a kis tözsek jelentékeny száma egészíti ki, melyeken át a népélet legelrejtettebb fészkébe is lebocsátkozik az egyedárúság, s elönti azt gyártmányaival. Ez utóbbi intézetből 264-et mutat föl megyénk, s ezzel befejezvén a tözsrendszer ismertetését, a fogyasztást annál sikeresebben terjeszthetem a nyilvánosság elé. Tárgyalásom az 1866-ik évre s 1867. első felére szorítkozik, a mely két különböző jellegű időszak elseje a csekély, utóbbija a nagyobb kincstári dohány-fogyasztásnak szolgálhat példájául. Közzéteszem tehát elsőbben az 1866. évi, általam egybeál- litott kimutatást, s abhoz fűzöm majd egyes észrevételeimet.
