Eger - hetilap, 1868
1868-12-31 / 53. szám
418 levő, úgy gyanús és csavargó egyénektől a lőfegyver, a községi elöljárók javaslata alapján, a kerületi szolgabirák, — rendezett tanácscsal ellátott városokban pedig a rendőrkapitányok által elvétethetik. 2) A ki város vagy község belsejében, utczákon, téreken, rósz akaratból, könnyelműségből, vagy negédességből lődöz, rendőri utón első esetben 25 ft, ismételt esetben 50 ft, a ki pedig embercsoportban lődöz, 50 ft pénzbírsággal, vagy fizetési képtelenség esetében a 25 ft helyett 1 havi, az 50 ft helyett 2 havi fogsággal büntetendő, melynek kitöltésére az illető marasztalt a megyei börtönbe fog kisértetni; a bevett pénzbírság az illető községi iskola javára fordittatik. Ezen rendelet 1869. év január hó 1-én életbe léptetendő, s a városok és községekben a szokásos módon kifüggesztés, dobolás, templom előtti hirdetés által január 1-töl 4 egymásra következő vasárnak kihirdetendő. Puky Miklós első alispán elnöki székéből fölemelkedve, (decz. 19.), megindulással vegyes elhatározottság hangján kijelenti, hogy haladott kora s egyéb körülményeinél fogva hivatalát tovább nem folytathatván, a megyei közönség nagybecsű bizalmából eddig viselt tisztéről lemond, s azt a megyei bizottmány kezei közé, honnan átvette, vissza leteszi; s ezzel a megyei pecsétet a megye asztalára helyezvén, majd a gyűlésben jelenvolt legidősb tisztviselőnek, Kürthy Ferencz központi főszolgabírónak átadván, miután a kérő és marasztaló többszörös fölszólalások után is lemondásához való ragaszkodását ismételve határozottan kijelenté, a teremből, hol a meglepetés és sajnálat mély csendjét hagyta maga után, eltávozott. A Kürtby Ferencz közp. főszolgabíró elnöklete alatt tovább folytatott gyűlésben a meghívott 2-od alispán Isaak László csakhamar megjelenvén, előbbitől a megyei pecsétet átveszi, s az elnöki széket elfoglalja, hol a fájdalmas meghatottság élénk szavaival ad kifejezést a váratlan esemény fölött az egész bizottmány által osztott mély sajnálatának, s azzal végzi beszédét, hogy küldöttség neveztessék ki, s menjen azonnal Puky Miklóshoz, fölkérendő őt a bizottmány nevében, hogy engedve a szeretet és bizalom fölhívásának, lemondását vegye vissza, s elnöki székét ismét foglalja el. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatván, Isaak László 2-od alispán elnöklete alatt Erdélyi József főjegyző, Kürthy Ferencz központi főszolgabíró, Vassváry Károly t. tiszti főügyész, Szuhá- nyi János törvényszéki ülnök és Szabó Imre főmérnök azzal küldetnek ki, hogy megbízatásuk bevégeztével jelentésüket azonnal megtegyék. A küldöttség visszaérkezéséig az ülés fölfüggesztetik. A küldöttség visszaérkeztével az ülés folytattatván, elnöklő másod alispán, mint a küldöttség elnöke, fájdalommal jelenti: hogy a köztiszteletti férfiú — kihez küldve voltak, a küldöttség megjelenése s a szeretet és bizalom isméti nyilvánításáért érzékeny szavakban fejezte ugyan ki köszönetét, de bár sajnálattal a megválás miatt, újólag is határozottan kinyilatkoztatta, hogy komoly megfontolás után tett lemondásához rendületlenül ragaszkodik. Puky Miklósnak az első alispáni hivatalról ezen váratlan és megváltoztathatlan lemondását fájdalmas szívvel és mély sajnálattal iktatja a bizottmány jegyzőkönyvébe. Ki a haza szent ügyét ifjú kora óta jó és rósz napokban, benn a házban, és kinn a nagy világban — hol számlizöttkép bujdosott, — annyi hűséggel és következetességgel szolgálta, mint ö, annak nevét egy nemzet írja szivébe,s érdemeit e jegyzőkönyvbe foglalni felesleges. De hivatalában tanúsított erélye, pontossága és buzgalmáról, mikben példakép vala, — s ezekkel szemközt az egész megye szeretete, bizalma, és tiszteletéről — miknek elnöki székében oly méltó tárgya volt, — nem hallgathat e jegyzőkönyv. S midőn ezt hálás szívvel ide jegyzi a bizottmány, csak azon kötelességnek tesz eleget, melylyel a valódi érdem iránt viseltetni tartozik. Minthogy az ekképen megüresedett első alispáni hivatal betöltésével késni nem lehet, határoztatik i hogy az ez iránti tanácskozás végett 15 nap alatt bizottmányi gyűlés hivassák össze, s ennek eszközlésével Isaak László 2-od alispán megbizatik. A megye főispáni helytartója pedig ezen lemondásról, valamint az annak következtében hozott határozatról is, levélben értesittetik. Okolicsányi József megyei föpénztárnok kijelenti, hogy szemeinek gyöngesége miatt hivatalát tovább nem folytathatja, s ezen kényszerű helyzetben tisztéről ő is lemond. A megye buzgó e's érdemes tisztviselőjének lemondása sajnálattal tudomásul vétetik, s erről a megye főispáni helytartója levélben értesittetik. A fővárosi társasélet s irodalom köréből. Pest, decz. 27. (Cs. Gy.) Egy új év előestéjén vagyunk, mely, ki tudja, mily válságokat rejt méhében. Mint a hajós, ki vészes szirtek ■4 T Á R \ A sors keze. (Vége.) 1835. február hó egyik napján Wiggers az őrség közelében a fegyverek előtt járt le s föl. Ismeretes hangok Utók meg füleit. Hallá, a mint az őr egy matrózzal németül társalgóit. Ez ugyan ParamaribóbaB nem volt föltűnő, hogy valaki németül beszélt, hisz oda a sors minden nemzetből vetett néhányat. Azonban föltűnt a matróz kiejtése. Mintha scbaumburgi volt volna ; közelebbről szemlélve a beszélőt s még lépteit is látva, ismerőst ismert föl benne. A matrózhoz lépve, néhány pillanatig oldalról jól szemügyre vette, aztán kérdé: —• Nemde német vagy, és pedig kiejtésed után ítélve schaumburg i. — Igen, őrmester úr!-válaszolt a matróz, katonásan köszönve s mintegy csodálkozva nézve az altisztre — nevem Null Jakab. Mégis jól gondolkodtam ! mosolyga a tiszt. •— Rég eljöttél j otthonról ? — Egy éve lehet — tiszt úr, volt a válasz. — Ezelőtt mint pinczér én is laktam egyideig azon a vidéken — mondá a tiszt, egykedvűen folytatva a beszélgetést — ismerőseim is vannak ott. Akkoriban egy rablóbanda űzte a vidéken mesterségét. A mi vendéglőnket is megrohanták egy éjjel, ki ! is rabolták, de egyetlenegyet sem foghattak el. Ha jól emlékszem, akkor már néhány be volt fogva gyilkosság miatt. Azonban nem tudhattam meg, később mi történt velük, mert időközben Lübeck- be mentem. Csakugyan volt valami igaz e dologban, s hogyan végződött? C Z A. §► — Volt ám — felele a matróz — a gazemberek bevallottak mindent, s mindkettőt halálra Ítélték. Az egyiket Modernek hittak, ezt 1831. jan. 15-én lefejezték; hideg csípős idő volt, most is emlékszem, : . de a másik megugrott, ezt Funk Henriknek hitták, s azóta mit sem hallottunk felőle. Az altiszt nagyon feszült kedélyben látszott lenni.— És hogyan van Funk neje s gyermekei ? — kérdé mohón, mialatt fövegét levette, s kezével párszor homlokát megtörölte. E kérdésre a matróz meglepetve s kémlőleg nézett a tisztre, mondván : Az asszonynak nem a legjobb dolga van; tudtom szerint, el van fogva, s kényszermunkára kárhoztatva, mig férje előkerül. E szavakra a tiszt megrettent, s halálsápadtság terült el arczán. — De hát hogy vannak akkor Funk gyermekei, ha az asz- szony zárva van ? — tudakozók tovább — azok bizonyára megnőttek azóta ? — Hogy vannak ? — azzal ugyan kevesen törődnek ! — Ekkor hirtelen gyanú gerjedt a matrózban, s miután ismételve jól végignézte a tisztet, fölkiáltott: — Utóvégre is tán ön Funk Henrik ! — s erre, feleletet sem várva, a faképnél hagyta a tisztet. Wiggers meglepetéséből magához térve, megtörölgette homlokát, mely égni látszott s mormogá : — Hála Istennek, még sem ismert meg! Azonban a rövid beszélgetésnek mégis rósz következései lettek. A matróz, kinek a tiszt talán nem igen tetszett, elbeszélte társainak a scbaumburgivali találkozását; ki, úgy látszik, sokat is tudott az ottani rablóbandáról, s nagyon is körülményesen tudakozódott Funk családjáról, miért is úgy látszott neki, hogy