Eger - hetilap, 1868

1868-10-15 / 42. szám

363

rapodott a társaságnak minden osztálya, a napszámos, mint a földműves, a tőkepénzes, mint a gyámok, s az iparos, mint a fogyasztó. — A productiv erőnek ezen mozgalmához még magasabb érdekek is csatlakoztak. A kormányoknak lehetetlen voltja dolgozó néposztályok törekvéseiben mint egy sürgető fölhívást nem látni, hogy a nevelő-intézetek czélszerlibb elrendezéséről, tágitásáról, szaporításáról gondoskodniok kötelesség, és gondoskodtak ; s ez viszont a nép erkölcsi s értelmességi nemesbedésé- re nagyon jótékony hatással volt, a nép takarékosságát a takarékpénztárak, ezeket viszont a növekedő kereset gyarapították ; a dugárusság mételye, mely a határlakosok erkölcsiségére oly mondhatlanul kártékonyán hat, a vámsorompók lerontásával mintegy 1200 □ mérföldről száműzetett; szóval: erkölcsiség, jó lét, szorgalom, rendszeretet s nemzetiség minden irányban annyira növekedett, hogy ha még ehhez a közlekedési eszközök egyesült erőveli bámulatos javítását és szaporítását is hozzáveszszük : lehetetlen meg nem győződnünk, hogy a német vámegyesület oly nagyszerű jótékony politikai tünemény, melynél eredményben fontosabbat, jövendőben gazdagabbat századok nem mutatnak.

Lörinczfy János.

Néhány szó ntczáink tisztántartásáról.

Nem csak megyénk közlönyében, hanem országos iapok- ban is olvastuk már azon, reánk nézve nem épen örvendetes tényt, hogy utczáink tisztaságára egyátalában semmi gond sem fordit- tatik.

A város tisztaságárai fölügyelet a városi hatóság hatáskörébe tartozik; de mit tegyen a hatóság, midőn városunk zilált anyagi helyzete miatt a legszükségesebb kiadásokat is alig képes fedezni ? Ha tehát az erröli gondoskodás erejét fölülmúlja, egyes polgárok szükségparancsolta kötelessége, oly módokról és eszközökről gondoskodni, melyek által ezen, városunkra méltán szégyenitő körülmény eltávolittathatik. Vagy gyönyörködjünk-e továbbra is azon porfellegekben, melyek városunkat — hacsak a jó Isten egy kis öntözésről nem gondoskodik — elborítják ? ttir- jük-e örökké azon roppant sarat és szemetet, mely hónapokig hever utczáinkon, s a gyalogközlekedést akadályozza ? ! Azt hiszem, minden polgárnak forró óhajtása, e bajokon, ha mindjárt áldozattal is, mielőbb segiteui.

Megyei rabok söprik ugyan néha, nagy ritkán főbb utczáin- kat, de ezt sem nem helyeselhetjük, sem elégségesnek nem tarthatjuk. Nem helyeselhetjük, mert a közmunka, minő az utczasöp- rés, a büntetés egyik üdvös és fölötte kívánatos czélját, a bűnös megjavulását nemcsak nem eszközli, de sőt azt lehetlenné teszi. Rég pálczát tört már a tudomány a raboknak közmunkákra való alkalmazása fölött. De elégségesnek sem tartjuk e módot a nyilvános tisztaság föntartására. Rendszeres söprés és öntözés szükséges ahhoz, kezelve rendes fizetéssel ellátott egyének által.

A mi egyeseknek lehetlen, lehetővé, sőt könnyűvé válik gyakran, ha arra többen egyesülnek. Áll ez a nyilvános tisztaságra is. Egyesüljünk tehát minél többen e czél kivitelére, és aláírás utján teremtsünk elő oly összeget, melyből az utczák söpör- tetése és öntöztetésének költségeit fedezni lehessen.

Mint mindennek, úgy ennek is kezdete nehézséggel jár, jól tudom ; de a nehézség egy kis jó akarat s némi áldozatkészség mellett könnyen legyőzhető, annal is inkább, mert egyelőre elegendő lenne, a Széchenyi- és káptalan-utczák s a lyceumtér tisztántartását eszközölni, mint oly helyekét, melyeken legnagyobb a forgalom, s legtöbb ember fordul meg.

Mielőtt a kivitel módozata fölött tanácskozás történnék, szükséges ismerni azon polgárok számát, kik az ügyet pártolásra méltatják. Mindenekelőtt tehát aláírási iv kibocsátása szükséges, melyre az illetők nevöket sajátkezüleg s kötelezöleg följegyezzék azon összeggel együtt, melylyel a czél kiviteléhez évenkint hozzájárulni hajlandók. Ha az aláírások kellő számmal megtörténtek, akkor egy comité lesz alakítandó, mely a terv keresztülvitelét kezébe vegye.

Addig is, inig erre a szükséges lépéseket megtehetem, föl kérem tisztelt polgártársaimat, szíveskedjenek indítványom életrevalósága fölött elmélkedni, s ha jónak és kivihetőnek találják — a mi fölött nem kételkedem — engem az annak idejében megindítandó aláírásoknál tényleg támogatni. Egy polgár.

Politikai hetiszemle.

Eger, okt. 14.

Szemlénket ismét Spanyolországgal kezdjük, mint a mely leginkább veszi igénybe jelenleg Európa figyelmét. — A spanyol legfölsőbb junta, átalános szavazás utján végre megalakult. Serrano és Prim diszelnökök, Aguirre valóságos elnök, Ribero és Ve- ga-Armijo alelnökök lettek. A junta 14 progressistából, 9 unio- nistából és 7 demokratából áll, következőleg a progressisták többségben vannak. Megalakult a minisztérium is, mely az országot mindaddig kormányozni fogja, mig az alkotmányozó gyűlés Spanyolország jövő államalkata iránt határozni fog, mely alkotmányozó gyűlésre a választások a „Gaulois“ szerint nov. 15-re fognak kiíratni. A minisztérium elnöke Serrano; Prim a hadügyi, Topete a tengerészügyi, Figuerolla a pénzügyi, Lorenzana a külügyi, Romero Ortiz az igazságügyi, Sogasta a belügyi tárczát, Ayala a gyarmatok, Zorilla a közmunkák ügyét vette át, s Benitez Madrid kormányzójává neveztetett ki. így majd minden párt képviselve van az ideiglenes kormányban.

Madridban a múlt hét folytán zajos napokat éltek. Prim tábornokot, ki f. hő 7-én érkezett oda, roppant lelkesedéssel és ovatiökkal fogadták. Oly nagy volt a tolongás, hogy több ember agyonnyomatott. E hó 8-ról pedig jelentik, hogy a nép a városon keresztül óriási tömegekben tolongott, zászlókat hordoztak körül ezen föhrással: „Le a concordatummal! Éljen a szabad Róma!“ A vallásszabadság és egyenlőség kikiáltatott. A város ki volt világítva. — A rend mindeddig nagyobb mérvben nem volt megzavarva, mindazonáltal egyes kihágások történtek, igy például Bravo korábbi miniszterelnök titkárát a nép súlyosan megsebesité. Ily esetek a belügyminisztert egy körirat kibocsátására indították, melyben sajnálatát fejezi ki a történtek fölött, s szilárd elhatározását tudatja, hogy a rendet főn fogja tartani. A körirat továbbá óvakodásra inti a népet az önigazságszolgáltatás gyakorlatánál, mert ez által ártatlanok fenyegettetnek, s mindenkit fölhí, hogy a bűnösök a törvényszéknek átadassanak.

Spanyolország jövendő államalkatáról még mit sem lehet tudni; habár a köztársasági államalkatnak is számos hívei vannak, mégis valószínű, bogy a monarchiái forma meg fog tartatni. Trónjelöltekül a következők emlittetnek: Montpensier herczeg, kiről azonban keveset beszélnek; továbbá a Bourbon dón Juan infansfia, don Carlos, kinek javára atyja lemondott a jelöltségről, s ki megválasztatása esetére VII. Károly nevet venné föl. Az ibériai unió hívei a portugalli királyt óhajtják, ki azonban határozottan vonakodik a spanyol korona elfogadásától. Az összes portugalli sajtó is ellenzi Portugall egyesítését Spanyolországgal, mig a diplomata nagy része állítólag ezen egyesítésen dolgozik, s Franczia- és Olaszország hir szerint szintén támogatják az ibériai unió eszméjét. A trónjelöltek közt emlegetik még Viktor Emánuel király második fiát, Aosta herczeget, Napoleon herczeget és Alfred angol herczeget is.

Említettük, bogy Izabella királynő tiltakozványt küldött Madridba. Ezen tiltakozványt a franczia lapok egyhangúlag ro- szalják, még a clericalis „Monde“ is úgy találja, hogy jobb lett volna a detronisált királynőnek teljesen hallgatni. Az „Epoque“ említi, hogy Izabella don Carlos javára lemondani szándékozik a monarchiái párt erösbitése végett. - Girgenti grófot a forradalmárok elfogták, de később engedelmet nyert a Portugallba távozhatásra. —' Megemlítjük még, hogy a királyi és forradalmi seregek közt Alcoleánál múlt hó 27-én vívott csatában a királyiak 800 halottat és 700 sebesültet, a forradalmiak pedig halottak és sebesültekben összesen 1100 embert vesztettek. A 25000 főnyi forradalmi sereget Serrano, a 23,000 főnyi királyi sereget pedig Novalicbes tábornok vezette.

Múlt heti szemlénkben megérintettük, hogy Konstantinápolyban összeesküvést fedeztek föl, mely miatt tömeges elfoga- tások történtek. Az összeesküvés czélja lett volna a szultán meggyilkolása és forradalom Murad herczeg trónörökösnek, Abdul Medsid előbbi szultán fiának javára, kit a mostani szultán állítólag mellőzni szándékozott, meg akarván szüntetni az eddig diva- j tozott örökösödési módot, hogy a trónt saját fia részére biztosit-