Eger - hetilap, 1868

1868-10-08 / 41. szám

355 nyol határokon. A spanyol menekültek pártkülönbség nélkül sza­badon mehetnek Francziaországba bárhova, mint ezt a lapokhoz küldött hivatalos jegyzék kijelenté. Hogy ki lesz ezentúl az állam feje, aziránt még semmi bi­zonyost sem tudunk. A madridi ideiglenes kormány ugyan egy­hangúlag a köztársasági forma ellen nyilatkozott, és a monar­chiáit akarja megtartani, de a trónutódra nézve megoszlik vélemé­nye. Némelyek Montemolin grófot, dón Carlos legidősb fiát, má­sok a portugalli királyt vagy fivérét óhajtják; a portugalli király azonban visszautasítja a koronát. Ennek daczára kísérleteket akarnak tenni Portugall és Spanyolország egyesítésére. Az unio- nisták és progressisták ez eszmét pártolják. Montpensier her­ezegnek nem igen van kilátása. Egy párisi tudósítás szerint a fölkelés összes vezérei ellene vannak. A spanyol forradalom mellett minden egyéb politikai hírek és események háttérbe szorulnak, mindazonáltal megemlítünk azokból néhányat. Odesáből távirják, hogy Konstantinápolyban elfogatások történtek, állítólag egy a szultán ellen intézett összeesküvés miatt. Florenczböl távirat jelenti, hogy a hadügyminiszter 17,000 ember szabadságolását rendelte el. Azt hiszszük, ez intézkedést pénzügyi tekintetek tették szükségessé. A „Giornale di Roma“ a pápa egy levelét közli a protes tánsok és más akatholikusokhoz, melyben ezeket fölszólítja, hogy az átalános zsinat alkalmával egyesüljenek a katholikusokkal. A levél igy végződik: Ez egyesüléstől függ főleg a keresztény társadalom jóléte; a világ nem élvezhet igaz békét, hacsak egyetlen nyájjá nem egyesül egyetlen pásztor alatt. Krenski alezredes a porosz táborkarból a bukaresti kor­mány megkeresésére a román fővárosba indult, hogy ott a sere­get porosz mintára szervezze. A román kormány nagy erélylyel fegyverkezik. —• Garibaldi íia Menotti, sógorával együtt állítólag kereskedelmi ügyekben Bukarestben járt e napokban. Őt két ga- ribaldista tiszt előzte meg, hogy a körülményekkel megismerked­jenek, mint hiszik. Gyanús utazás! Az orosz czár szept. 29-én éjjel érkezett Varsóba, s mint a berlini lapok jelentik, hurrahkiáltások közt kocsizott a fényesen kivilágitott városon át a fejedelmi palotába. A „Drezd. Journal­nak írják Varsóból,-hogy a rendőrbiztosok meghagyták a háztu­lajdonosoknak, kiknek házain erkélyek vannak, s kötelezve vol­tak lobogók kitűzésére a czár megérkezésekor: hogy a lobogó­kat előbb mutassák be a rendőrségnél, mely azokat megvizsgál­ta, s ha veszélyeseknek nem találta, rnegstemplizte. A czár fényes fogadása, a kivilágítás sat. természetesen rendőrileg volt megpa­rancsolva. Azonkívül, mivel a rendőrség attól tartott, hogy a czár jelenléte forradalmi részről valamely „gonosz tettre“ szolgáltat­hatna alkalmat, mindenféle elővigyázati rendszabályokról gon­doskodott, mely buzgalmában egész a nevetségig ment. A Porosz- és Oroszország közötti viszonylat igen szívélyes. A „Schles. Ztg.“ az orosz czár potsdami látogatása alkalmából egész elragadtatással dicsekszik is ezzel, s nem tudja eléggé hang­súlyozni, hogy Porosz- és Oroszország a legbarátságosabb vi­szonyban állanak, és hogy valamennyi combinatio közül, melyet a Poroszország ellen ármánykodó hatalmasságok fölállíthatnak, egyik sem annyira bizonyos, mint PoroszországJegyetértése Orosz­országgal azon esetre, ha háborúra kényszerittetnék.“ — El- hiszszük, ha nem dicsekszik is vele az a jó újság oly fönhangon. Őszi levél. Verpelét, okt. 5. Épen midőn e sorok Írásához fogok, az eddigi napsugaras napokat borús ég, hűvös reggel váltja föl. Maholnap sárga levél borítaná az udvart, ha fás volna, napra feküdnék a kutya, ha me- legitne, szóval: beköszönt az ősz, midőn adér-izü szelek átjárván a hitványabb gúnyát, mint a nép mondja — megkérdezik: kit szógáltunk a nyáron ? Lesz-e eleség? lesz-e fütelék ? stb. Nálunk, noha a búza konkolyos, az aratás átalán jónak volt mondható ; sarjut nem kaszáltak, de széna elég jól termett. A sző­lőhegyeket itt-ott megcsapta a jég, és ott kevesebb bor lett, mint tavaly; de mindent összevéve, a szüret bőségesebb ... és úgy mondják, a bor jobb lesz. Meg is hiszem. Most még csak olyan keserves must formában pocsékolják, mégis nem csak kérdezik, hogy melyik ? — de szerte riadoz az uj nóta. Igaz, hogy ujbor, uj nóta . . de az is igaz, hogy egyikben sincs köszönet. A kukoriczatörés gazdagon ütött ki, ám az aszuszáraktól félig sem takart burgonyaföldek kevés reménynyel biztatnak. Mindazonáltal ezúttal is bebizonyul, hogy a homok soha nem csal egészen ; burgonya is, ha apró is, ha nem sok is, de mégis lesz ; a dohány meg a múlt havi egy pár esőn úgy nekisarjadzott, hogy a már egyszer kopár kórok újból szedés alá kerültek. Olyan ez a dohányos embernek, mint ha kétszer virít az akáczfa — a poétának. Ez utóbbinak azonban amaz is hasznát veszi — mert úgy mondják, akkor hosszú ősz van — és igy ked­vez az elkésett dohány száradásának. Most pedig csakugyan kétszer virágzott az akácz. Panasz tehát egyátaláu nincs. Sőt jót is tudunk mondani. A „tudósok“ gyűléséből nekünk is jutott valami, — arneny- nyiben szerencsénk volt Szabó József egyetemi tanár úrhoz. Többi között megnézte, a bizonynyal minden erre utazónak, részint hirtelen kinyúló alakja, részint kellemetessége által föltűnő, úgynevezett „Szentmari-vár“ dombot. Véleménye sze­rint vulcanikus képződés, mely nem birt kitörni. Csúcsa tehát valamikor vízszintes, legalább irányzatos volt környezetével — szilárdabb összetartása által azonban, mig szomszédait elmosta zápor, zivatar, szóval, az idő — ő igy kinyúlva megmaradt, vagy inkább megmaradva kinyúlt. Régen lehetett — csúcsainak, kö­veinek, s az egész kis hegynek gömbölyded alakja mutatja. Ál­lománya régibb és újabb képletü trachyt, mit Szabó ur, az Ande- sit-hegyek köveinek hasonlatánál fogva: andesit-trachitnak nevez. Egykor okvetlen épület, bizonyosan vár lehetett itt, mint a lehullt más faj kövek, és itt-ott a rájok tapadt cement is mutatja; de ez is régesrégen lehetett ... a rege sem szól róla... De jár itt most a szó egy újabb, sőt egészen uj dologról. Hir szerint, egy érdekeltnek utánjárása és kérelmezése foly­tán a magy. kir. belügyminisztérium megkeresést intézett a me­gye közönségéhez azon érdemben: mi véleménye van egy gyógy­szertárnak Verpeléten való fölállítása iránt? Mely ügy ha kedve- zöleg dől el, t. i. Verpeléten egy rendes gyógyszertár nyittatik - mindenesetre mind Verpelétre, nrnd legközelebbi vidékére nézve nagy áldás leend. Az őszi gyakorlatok után — keltve, nem kellve, — a kato­nák ismét csak berukkoltak ... és úgy hallom, nem épen törőd­nek a gazdáikkali csendes békesség föntartásával. Mig netán töb­bet is mondanék, ezúttal csak auuyit, hogy nekem az látszik, hogy ma is csak katona a katona. A mi mindenesetre szép dolog a háborúban az ellenséggel szemközt; — de az ország adózó pol­gára talán még sem ellenség ? És ha üszöcskéjét — mikor majd bekerülne — a télen ki kell kötnie, a katona-ló végett — legalább már egyéb bajlódása ne lenne; mikor a sok egyéb közt ez is vál­tig elég. És ezzel lehull az őszi levél; lehet, hogy sárga, de ez ter­mészetes az őszből; de még hizelgek magamnak, hogy talán nem zöld, a mi pedig nem épen ritkaság a vidékről. r. I. Eger, okt. 6. Múlt hó utolsó napjaiban oly örvendetes ténynek voltunk tanúi, melyről tekintve a ezélt, a legnagyobb elismeréssel kell nyilatkoznunk.Ugyanis: hogy a heves- és szolnokmegyei nők „árva- ápolda és szegények dolgozóháza“ nőegylete nemes törekvései­nek minél nagyobb mérvben megfelelhessen, — már eddig egye­sek nagylelkű adományaiból több ezer ftra menő tőkéjök gyara­pítására f. év szept. 27. és 29-ikén műkedvelői előadást ren­dezett. Tudva azon körülményt, hogy ezen jótékony egylet több hó­napon át saját helyiségében már is 15 árváról gondoskodik, a város közönsége a szinielőadás termét megtöltötte. Ezen részvét­nek, részint egyesek nagylelkű adományának köszönhető tehát azon fényes siker, mit ezen két előadás eredményezett. A műked­velőkben sem volt hiány, ők is fölfogva az egylet emberbaráti czélját, szívesen ajánlkoztak a közreműködésre. Á városok és községekben ajótékony egyletek megalakítá­sához, mtíködésök könnyítéséhez, és czéljaik előmozdításához hozzájárulni minden polgárnak erkölcsi kötelessége, — különö­sen pedig, ha arról van szó, hogy az elhagyottak nevelésben ré­szesüljenek, és jövőjükre gond fordittassék. Örömünkre szolgált tehát tapasztalni, hogy ezen eszmének városunk közönsége az ügy fölkarolása által eleget tett. De örömünk fokozódott, midőn szerencsénk volt látni Dominkovics Mária nemeskeblü urhölgy közreműködését. Habár szülővárosában eléggé ismeretes ezen téreni folytonos fáradozása, hathatós buzgólkodása, mindamel.

Next

/
Thumbnails
Contents