Eger - hetilap, 1868
1868-09-24 / 39. szám
337 Kálmán is. Mintán Deák és Ráday saját indítványaik mellett szót emeltek, elnök a kérdést szavazás alá bocsátó, s Deák indítványa átalános szótöbbséggel elfogadtatott. Ennek folytán a pénzügyminiszter azonnal előterjeszté az illető törvényjavaslatot az az 1868-iki költségvetésről, mely kinyomatni és mielőbb tárgyaltatni batároztatott. Ezután Grove miniszter a szőlődézsma megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot a ház elé terjeszté, mely tárgyalás végett az osztályokhoz utasittatott. Végül az elnök több törvényjavaslatot mutatott be, melyeket a ház szintén az osztályoknak kiadni határozott. A fölsőház eddig csak egy ülést tartott, f. hó 19-én, midőn a 38,000 ujoncz kiállításáról szóló törvény kihirdettetett. Ez ülésben mindössze csak 19 törvényhozó volt jelen. Vamszövetkezési érdekeink. I. Egy nemzet annál boldogabb, minél inkább vanaak productiv erői kifejtve, minthogy igy nemcsak módokat nyer, földi létét az élet kiilönnemü élvezeteivel édesbiteui, hanem erőt is, magát minden hatalmaskodások s jogsértések ellen oltalmazni. — Ezen elvnél fogva tehát Magyarországnak is érdekében áll, a honban részint szunnyadó, részint elfojtott productiv erőket fölébreszteni. Hogy e tekintetben nálunk még igen kevés történt, nem szükség bővebben fejtegetnünk ; mert mindenki eléggé tudja, mikép á minden kölcsönösséget kizáró kereskedési politika, hitelnek és keresetnek ellenséges ószerli feudális institutiók ezernyi balitéleteikkel és százados pereikkel, s a gyakorlati népnevelés hiánya, a kereskedést és ipart fölvirágozni nem engedték; tudva van az is, mikép törvényhozásunk ekkorig többnyire csak az^ alkotmányos jogok fentartásával lévén kénytelen foglalkozni, noha óráról órára újabb slirgetős statuskellékkel ismerkedett meg, miről egykor a sötétebb kornak alig volt csak sejtelme is, a helyett, hogy e kellékeket annak idején kielégítette volna, kénytelen volt a reformkérdések tömegét a végetlenségig nőni engedni. Valóban keserves egy állapot a mostani nemzedékre nézve, melynek azon kemény sors jutott osztályrészül, hogy e százados mulasztásokat pótolja, oly föladat, mely korunkig békés, alkotmányos utón egy országban sem fejtetett meg. E győzelem, úgy látszik, fülvilágoso- dottabb századunknak tartatott főn, melyben a szelidebb erkölcsök, jognak s méltányo sságnak elevenebb érzete, törvénytisztelet, fürgébb törekvés békésutoni keresetre s humanitás, a lefolyt századok daczát s dölyfét mindinkább háttérbe szoríthatják, s melyben egy törvényes kormány a közbéke mindennemű megzavarása ellen elegendő biztosítékot nyújt. — Ha e korban kezeinket nyugalmasan ölünkbe raknók, conserválgatva, mit conserválni már nem lehet; ha régi szokásként áltatva magunkat, a meztelen nyomort aranypalásttal fedezgetnök : úgy bizonyosan csak folytatnék őseink balfogásait, s honunknak gyászos jövendőt készítenénk. Azon abuormis állapot, melyben jelenleg vagyunk, óránkint több veszélylyel fenyeget, minthogy a nemzet segélyforrásai, a mindig tovább harapózó visszásságok elleni segély halasztgatásá- val mindinkább kiapadnak, s ekkép a javítások keresztülvitele annál nehezebb leend, annál több áldozatba kerülend, minél továbbra halasztatnak. Szóval, a cselekvés és működés napja megérkezett, a nemzet jólétét fenyegető veszélyt mindenki világosan látja, s ez többé immár nem titok. Szabadulást csak saját munkásságunktól s kitürésünktöl várhatunk, a kormánytól közrehatást s részvétet remélhetünk. Mi csak egy érdeket ismerünk, mely a kormánynak szintúgy, mint minden statuspolgárnak szivén fekszik, s kell, hogy szivén feküdjék. Ez az általános jólét terjesztése. Azon kérdésre : vájjon a jólétet szellemi vagy anyagi utón kelljen-e előmozdítani? azt feleljük: ott kell segíteni, hol a szükség legnagyobb, s annyira kell segíteni, mennyire a nemzet ereje megengedi. A nemzet szellemi kifejlődése, amennyire lehet, egyenlő lépést tartson az anyagi kifejlődéssel; egyikben sem kell őt akadályozni, sőt inkább segítségére kell sietni ott,hol hátramaradhatna, nehogy az első esetben, ha t. i. tisztán szellemileg halad,népe ábrándozóvá és gyakorlatiatlan szobatudóssá, ellenkező esetben pedig szellem nélküli munkagéppé nyomorodjék, s végre egyik esetben se legyen azon veszedelemnek kitéve, hogy az erösb szomszédstatusok concurrentiá- ja által elnyomassák. A bel-és külkereskedésre nézve a vámszövetséges státusokban teljes és korlátlan szabadság uralkodik. A tökepénz és értel'messég, s ipar és ügyesség, mely a szövetkezett státusok minden zugában előtűnik, nyílt mezőül nyeri munkásságának s befolyásának az egész szövetséges birodalmat határvám fölcsigázása nélkül. Túl van a kormány, túl van a nemzet azon hiedelmen, hogy egyiknek ipargyözelme csak a másik iparának sakban tartásával lenne eszközölhető; mert minden rész egyaránt érzi, miként az ily győzelem magára a győzőre nézve is romlás csiráit hordaná méhében. A szomszédtartományi gyárnokok már is tapasztalják, s naponkint mindinkább tapasztalnák, hogy azon édes nyugalom, melybe egy minden vetélytárs ellen biztosított piacz a gyármü- ipart beleringaíja, annak végső eredményben mindig kárára van, mert kelletén túl visszatartóztatja azon külföldi piaczoktól, hol a megszokott kedvezményeket nélkülözve, csupán nagyobb szorgalom és értelmesség által lehet nemzetgazdasági hasznot aratni. Innen pedig nem csak bizonyos elmaradás következik, hanem következik az is, hogy midőn azon országban, mely biztosított fogyasztási piaczul szolgált, a productiv erők bárha még oly lassan is fejlésnek indulnak, s igy abban a külföld számárai piacz mindinkább szűkül, mindinkább enyészik: a világ egyéb részei- beni piaczok már mások által elfoglalvák, s nincs hely, hol a természetes veszteségért pótlékot reméleni lehetne. Mint tudjuk, folyó évi máj. 27-én országgyülésileg tárgyaltatott a porosz király s kormányával Magyarország részéről kötött kereskedelmi és vámszerződés. Ez is érlelő korunk sajátságaihoz tartozik. Vannak idők,midőn eljö egy gondolatbuvár, és ellesi a természet rejtekműhelyének egyik ó titkát, és eszméjével, pislogó mécsvilágnál átvirasztott éjek szellemszülöttjével, az emberiség kifejlődési útjában megáll egy tájékozó mérföldkő gyanánt; de az emberiség a mutatott utón lassan halad, és vajúdik néha egy századon át, mig megszülem- lik egy esemény, mely a történetek forgó kerekének egy lökést ad. — Nem úgy korunkban. — Hol az a minden élőket messze túlsugárzó egyes nagyság, mely mintegy válaszfal álljon a tegnap és holnap között az emberi nem évkönyveiben ? Sehol és senkinél ; de az egész fürge hangyaboly mozog feszült iparral javítás után, folytonos győzelemmel a természet és avult századok » rozsdás zárain,s egy szellemtől ihletett sok apró erő egyesülete csodákat müvei, mint egy óriás. S azért nagy e kor, bármi aprókák emberei; hatalmas, mint az óceán, melynek hátán, miként Byron mondja: „százezer hajóhad nyomot nem hagyva hömpölyög.“ s a mely mégis csak cseppekböl áll. — Ily korban hamar érnek az események, s a politikai számtudós jósló szavának ómegája a teljesedés alphája lesz. Lörinczfy János. Hevesmegye és a Jászkerület gazdi, egyesülete részéről Gyöngyösön 1868. év szept. 7-én tartott rendes havi igazg. vál. ülés jegyzőkönyve. Jelenvoltak: Kováeh László, mint elnök, Kürthy Antal al- elnök, Csala Sándor, Hirschl, Lipót, Jablouszky Gyula, Mahovsz- ky Antal és Papp János igazg. Tál. tagok. 50. Elnök az egybegyült tagokat üdvözölvén, az ülést megnyíltnak nyilváuitja, mely után a közelebb Egerben tartott gazdasági kiállítást röviden körvonalazván, előadja, hogy a kiállítás nem felelt ugyan meg minden tekintetben azon kivánalmaknak, melyeket annyi buzdítás után reméleni lehetett; nem szabad azonban a számításból azon körülményt kihagyni, hogy a kiállítás napja alig tűzethetett volna e czélra kevésbbé alkalmas időre; ugyanis sem az állatokra,sem a gyümölcsre nézve augusztus hó nem azon időszak, mely kiállítás rendezésére alkalmas volna, de ezúttal nem is a czélszerüség, hanem azon alkalom, mely- nélfogva a magyar orvosok és természetvizsgálók lennének egyletünk részéről a kiállítás rendezésével megtisztelve — határozott. Ha tehát egyrészről az idő alkalmatlan voltát, másrészről azon körülményt nem hagyjuk tekintet nélkül, hogy magával a magyar orvosok és természetvizsgálók közgyűlésével is annyira el volt egyletünk több tagja foglalva — a kiállítást semmiesetre sem mondhatjuk olyannak, mely a gazdászat emelésére hathatós eszközül ne szolgált volna. Azonban mint szomorú tényt, sajnosán említi föl azon körülményt, hogy a kiállításban leginkább csak a nagy gazdák vettek részt, mig a kisebb gazdák — kiknek érdekében kívánatos leginkább a kiállítások rendezése — egészen visszatartók magukat, minek okát leginkább a szellemi töke hiányában találja; azért egyik fő föladatnak tartja, népünknél a hiányzó *
