Eger - hetilap, 1868

1868-01-23 / 4. szám

31

mánya által november 8-ikán tartott ülés jegyzőkönyve. — Tudomásul vétetik.

2) Olvastatott Perczel Mór tábornok levele, hogy a „Honvéd“ czimü hírlap pártolása és a gyűjtök szaporitása által eme kitűnő nemzeti katonai szaklap fenállhatása tekintetéből mennél nagyobb érv szereztessék. —• A leérkezett gyüjtöivek mikénti elosztása és ennek sikeréről a központhoz teendő fölterjesztéssel elnök úr bízatott meg.

3) Elnök előadja, miként a kápolnai csatában elesett honvédek emlékére felállítandó szobor leleplezése idejének bizonytalan időre elhalasztását kihirdetni — úgy a sorsjegyek állását és a pénztár rendezését szükségesnek ajánlja. — Elnök ur meg- bizatik a gyüjtöivekkel megbízottak felhívására, hogy a kezüknél levő iveket, úgy a bejött összegeket is hovaelőbb bemutassák, 8 ez által a közkívánathoz képest az adományozók névsora, valamint az idő rövidsége miatt, a már eleve kitűzött leleplezési határidő elnapolása hírlapok utján az „Eger“ — „Hon,“ — „Honvéd“ és „Ung. Lloyd" czimü hírlapok utján országszerte közhírré tétethessék. — Továbbá megbizatik elnök ur, hogy a rendezéssel megbízott küldöttséggel magát érintkezésbe tevén, a czélzott hangverseny s azzal kapcsolatban levő tárgysorsjáték megtarthatása tekintetéből határidőt tűzhessen ki, s ahhoz képest a még fenmaradt sorsjegyek elnöki utón megkereső levél kíséretében a legközelebbi honvédegyletek és magánosoknak azzal küldethessenek meg, hogy az el nem kelt sorsjegyek a kitűzött határidő előtt egy héttel előbb Kaan Sándor úrhoz, mint a sorsjegyek kezelőjéhez beküldessenek.

4) Elnök indítványozza, miként a honvédsegélyzö-egylet jegyzöségénél levő, egyedül a honvédegyletet érdeklő’ összes iratokat a megválasztott honvédegyleti jegyzők átvegyék és külön kezeljék. — Ez indítvány elfogadtatván, egyszersmind utasit- tatnak a jegyzők az iratok átvételére és azoknak rendes kezelésére.

A jegyzőkönyv felolvastatván meghitelesittetett.

Bene János, Lenkey Károly,

h. őrnagy és vál. tag. h. e. elnök.

Kaan Sándor, Drisnyey István,

h. hadnagy és vál. tag. b. őrnagy és egy. jegyző.

Felhívás.

Azon honvédekhez, akik 1848—49-ben a magyar alkotmány és a haza védelmében részt vettek, és hadászati tudományukat a harcztéren szerezték, felszólítom egyszersmind az egri müveit osztályhoz tartozó ifjúságot minden vallás- vagy rangkülönbség nélkül, hogy részt vegyenek azon hadászati tudományok felolvasása és magyarázásában, melyek elkerülhetetlenek a honvédelem szervezésénél.

0 Felsége koronás fejedelmünk és királyunk Magyarország haderejét kifejtve, reményli birodalmának épségét az által biztosítani, hogy egy uj honvédelmi rendszert állíttasson egész birodalmában, melynek alapja más nem lehet, mint nemzeti.

Hogy ezen czél eredményre is vezessen, a kellékek bármi oknál fogva is nem mellőzhetők.

Szükséges tehát, hogy jó eleve sorakozzunk, és megszerezzük azon hadászati tudományokat, a melyek által képessé teszi magát egy nemzet, a harcztéren magának olyan tekintélyt kivívni, milyenre ősei példája és dicsősége, buzdító például szolgálnak.

A közelmúlt események elszomorító emlékeket hagytak hátra a történelemnek, — iparkodjunk, és ne sajnáljunk semmi nemű fáradozást, hogy magunkat képessé tegyük, tettleg is bebizonyítani hazánk és királyunk iránti hűségünket, és azon álláspontra jutni legyen törekvésünk, melyet a magyar nemzet történelme számunkra örökségül hagyott.

A müveit ifjúság feladata, magát vezénylő szerepekre kiképezni; a tapasztalt öregebb honvédek kötelessége, az ifjakat bevezetni és őket képessé művelni azon szerepre, melyet egy harcz igényel.

Ne maradjunk hátra, és kövessük őseink példáját, óvjuk meg nemzetünket, hazánkat és királyunkat a meglepetés vészt hozó következményeitől, hogy a véletlenül bekövetkezhető események árja bennünket is el ne sodorjon.

Ezen törekvésünket a rágalom sem gyanúsíthatja akkor, midőn minden hazafinak be kell látnia, hogy itt nem politikáról, ha- j nem valódi honvédelemről van szó; és midőn ezen szent köteles- ' ségnek kívánunk eleget tenni , minden pártkérdésnek meg kell |

szűnnie, és a haza üdve azt kívánja, hogy a honvédben minden külön vélemény egybeforrjon.

A felolvasások minden kedden, csütörtökön és szombaton délutáni 5 órától 6 óráig a városház nagytermében nyilvánosan megtartatnak, melyet a város képviselőitől megnyerhetni reményem van. —

Kelt Egerben, január 10-én 1868.

Lenkey Károly.

1848-iki honvéd-huszárezredes.

Politikai hetiszemle.

A külpolitikai helyzet békés alakot öltött. Ez képezi most a politikai világ jelszavát. Mindinkább meggyökerezik azon nézet, hogy a béke ez évben nem fog megzavartatni. „A fekete pontok napról napra jobban halványulnak ; most már azon meggyőződésben lehetünk, hogy a diplomatiának sikerülni fog, hábo- ritlanul fentartani Európa békéjét.“ E szavakat intézte Napóleon császár egy diplomatához. E rögtöni békés fordulatot a Franczia- és Poroszország közti viszonyok javulásának tulajdoníthatjuk, mit porosz lapok is megerősítenek. Az említett két ország közötti viszonyok javulását pedig azon körülmény idézte elő, hogy Poroszország eddigi magatartását a keleti kérdésben megváltoztatván, félig-meddig szakított Oroszországgal. A „Patrie“ Írja, hogy Franeziaország Belgrádban Szerbia harczias demonstratiói miatt erélyes előterjesztéseket tett, s e lépésében nemcsak Ausztria, hanem Poroszország is támogatta, Anglia pedig hasontartalmu jegyzéket intézett a szerb kormányhoz. Ugyanazon hatalmak Bukarestben is mérsékletet tanácsoltak. A görög kormányt pedig együttes jegyzékben intették a nyugati hatalmak, hogy a krétai fölkelök támogatásától s igy a semlegesség megsértésétől tartózkodjék. Méltán reméli tehát a „Patrie,“ hogy a hatalmak egyetértése meg fogja hiúsítani a béke megzavarására czélzó szándéklatokat. Vajha úgy legyen ! Minden békebiztositások daczára nem nyomhatjuk el aggodalmunkat a jövő iránt, ha meggondoljuk, mily mohó sietséggel fegyverkeznek a hatalmak Euró- paszerte.

Szentpétervári tudósítás szerint, ott a Gortscbakoff- és Igna- tieff-párt közt a harcz már kiütött. Gortschakoff alkudozások utján akarja rábírni a Portát, bogy keresztény alattvalóinak engedményeket adjon, mert a cselekvő föllépésre nem látja még az időt elérkezettnek; ellenben Ignatieff tbnok a balkáni szláv népek fölkelését akarja előmozdítani, hogy . ily módon kényszerit- tessék a Porta engedményekre. Azt állítják, hogy a czár szintén az utóbbi véleményen van, ámbár még rövid idő előtt máskép gondolkozott. De talán az újabb politikai események ismét visz- sza fogják téríteni a jobb útra.

A párisi és florenczi kormányok közt már több hét óta alkudozások folynak, melyeknek czélja, a franczia megszállásnak az egyházi államokban lehető gyorsan véget vetni. Egy florenczi tudósítás szerint, Napoleon az olasz kormány részéröli bizonyos biztosítékok mellett hajlandó volna, csapatait az egyházi államokból visszavonni. Azonban ezen föltételek teljesítése egyrészt a pápai kormánytól is függ, miért is ezzel az illető bizalmas alkudozások már megkezdettek. — Ugyanezen tudósítás szerint, Me- nabrea minisztériumának politikája iránt a bizalom az országban mindinkább szilárdulni kezd. A „France“ florenczi tudósítója szerint, Menabrea az olasz képviselő-kamrában mintegy 35 szavazatnyi többségre számíthat. — Az uj olasz minisztérium több politikai okmányt tett közzé a közelmúltban, melyek nagyon rósz világot vetnek á korábbi Ratazzi-miniszteriumra. Ezen okmányokból kitűnik, hogy Ratazzi az utóbbi garibaldista invasiót illetőleg egy húron pendült Garibaldival.

Konstantinápolyból az angol lapok távsürgönyt közölnek, mely szerint Ali basa és Fuad basa kilépnek a minisztériumból, s helyöket állítólag Kiamil és Mustafa basa foglalják el. A nagyvezér további rendelkezésig Kréta szigetén marad. Ali és Fuad visszalépése alkalmasint a korszerű reformokat sürgető ifjú török párt győzelmét jelentené, mi igen kívánatos volna. Még most azonban az egész miniszterválság jelleméről semmi bizonyost sem tudunk. Nehány nap előtt oly távsürgöny is érkezett Konstantinápolyból, mely szerint Ali és Fuad állomásaikon megmaradtak volna.

Kréta szigetén a fölkelök aligha fogják sokáig folytathatni a harczot, minthogy soraikban a legnagyobb szükség uralkodik. A szigeten nem termesztettek semmit, s Görögországból újabb időkben megszűnt az élelmiszerek szállítása, mert az athenei bi-