Eger - hetilap, 1868
1868-08-13 / 33. szám
288 S hol állunk ma ? i Minő óriási lépés, s minő óriási haladásnak vagyunk még í küszöbén ? A fővárosban eddig nem sejtett élet pezseg. • A kereskedelem és ipar, mint varázsütésre, óriás léptekkel halad előre. És hidd meg, kedves barátom, hogy a miképen a dögszagot megérzi bizonyos kukacz, és megjelenése már halált jelez: úgy más részt a feltámadásnak, az erős életnek, haladásnak, nagy jövőnek is megvan előhírnöke, a kereskedelem és ipar egyezerre felüti tanyáját, hol ily roppant változás ily rövid idő alatt áll elő, ott a jelen egészséges alapokon nyugszik, ott a jövő biztos. A jövőnek ezen biztos alapját, a jelent a mi politikánk szülte, s ez az, miről neked Írni kívánok. Értsük meg egymást. Ily nagy dologban a hideg számítás kizár minden álszégyent. Azon politika, melynek számítása nem alapos, vészt vészre halmozhat, üszköt dob a gyúanyagba, és üdítő meleg helyett föllobbanást hoz. s levegőbe röpíti azt, a mit üdíteni, melegíteni akarna. Hogy pedig a baloldalnak mai programmja ilyen, hogy az i hazánkra veszélyes, az oly erős meggyőződésem, hogy gyöngesé- gém érzete sem képes visszatartani attól, hogy meg ne kisértsem, elmondani indokaimat, miért állítom, a mit ime állítok. Gyöngeségemnek teljes érzete sem képes visszatartani attól, hogy meg ne támadjam azokat, kiket Ti ma lelkesen követtek. És ha egyébre nem is szolgáltak ezen szavaim, mint arra, hogy figyelmessé tettelek egyre-másra, hogy megfontolást, higgadt átgondolást eszközöltem, már elég van téve annak , mit én kötelességnek, szent kötelességnek tartok. Avagy nem szent kötelessége-e minden becsületes hazafinak, ha meggyőződésével ellenkező irányban látja haladni hazájának fiait — ezek között egy kedves barátját — felszólalni s elmondani a meggyőződés szavával mindazt, mi keblében aggodal- j mat támaszt, elmondani mindazt, a mi meggyőződése szerint a hazára káros lehet. Csak egyet kérek tehát t ő 1 e t e k, s ez nem egyéb, mint az, hogy n e 1 e‘g yetek elfogultak és szenvedélyesek, mert a politikában csak kétcardinalis vétek van, mely magát keservesen szokta meg- boszulni, s ez az elfogultság és szenvedélyesség. Nem te, nem én, hanem a haza minden előtt! — ez legyen jelszavunk, mint volt eddig is. Megyei élet. Kettős megyéuk bizottmányának f. hó 3-áu, Puky Miklós első alispán elnöklete alatt folytatva tartott havi ülésében következő tárgyak fordultak elő: A vallás- és közoktatásügyi minisztérium értesíti a megye közönségét, hogy a földművelési, ipar- és kereskedelmi minisztériumban minták dolgoztatnak ki, melyek a szükségelt utasítással együtt, a népmozgalomra vonatkozó adatok bejegyzése végett annak idején szét fognak küldetni; szükséges lévén azonban, hogy a nevezett minisztérium magát a szétküldendö mintanyomtatványok mennyisége és nyelvbcli minőségére nézve tájékozhassa: ennélfogva fölhívja a megye közönségét, hogy a területén levő izraelita anya- és fiók hitközségek jegyzékét a mellékelt minta szerint egybeállittatni, a mintának nyelvbeli minőségére vonatkozó rovatait a szükséges jegyzettet betölteni, és az ekként kiállított kimutatást f. évi aug. végéig múlhatatlanul fölterjeszteni siessen. Az említett nyomtatványt minták mennyiségének meghatározása tekintetéből megjegyéztetik, hogy minden anya hitközség számára fiókjával együtt csak egy, öl rendbeli kimutatásból álló minta fog szükségeltetni, több csak azon esetben, ha valamelyik tiókegyház más törvényhatóság területén léteznék. A mellékelt kimutatási minták az összes fő- és alszolgabi- ráknak, a hatósági területükön létező izraelita hitközségeknek a miniszteri rendelet értelmében összeírása végett azon meghagyással adatnak ki: hogy a kellőkép kitöltött mintákat f. évi aug. 25-ig az első alispánnak, ki azokat elnöki utón azounal fölterjeszteui fogja, bemutatni mulaszthatlau kötelességüknek ismerjék. A honvédelmi minisztérium a jövő évben átvouuló katonaságért fizetendő kártérítési összeg meghatározhatása czéljából fölhívja a megye közönségét, hogy területén minden katonai átvonuló s egyéb jelentékenyebb helyeken 1867. okt. 1-től folyó évi szept. végéig divó húsárakat nyomoztassa ki, és az azok középárát kimutató részletes, és a főjegyzőkkel ellátott, kimutatást, saját véleményes jelentése kíséretében, f. évi okt. 10-ig múlhatatlanul s pontosan terjeszsze föl, megjegyezvén, hogy a főjegyzőkben a hús középára egy egész bécsi font és háromnegyed bécsi font után lészen kiszámítandó, s a jelentésben az ár meghatározására vonatkozó adatok, tapasztalatok, kérelmek elösorolandők. Az összes fő- és alszolgabiráknak azon meghagyással adatott ki, hogy a kívánt kimutatásokat pontosan elkészítvén, azokat kellő időben bemutatni siessenek.-éT Á R C Z A. §#A rósz lelkiismeret. A hajófedélzet karfájához dűlve szemléiéin a tenger sötétkék vizében el-elczikázó fényes apró delfineket. A nap forrón lövelé sugarait, s én már álmos levék, a midőn a hajó másik oldaláról hirtelen zajos bangók hallatszottak, és figyelmemet föl- ébreszték ... A kormányon álló tengerészen kívül az összes legénység a hajó belsejében volt, s ebédelt. Tökéletesen fölis- merém a kapitány zord hangját. „Mit gondolsz, te alávaló eb? Azt mered mondani, hogy nincs bátorságod az árboczra fölmenni, s a szélvitorlát elereszteni !“ E szavakra hatalmas arczulcsapás hallatszék, s utána csendes zokogás, miből következtetém, hogy az ütést a kis Rickets Róbert szenvedő. — Rickets Róbert az összes hajólegénység kedvencze vala, máskülönben oly kevéssé alkalmas a tengerészeire, mint egy gyöngéd leányka. Gyenge testalkatásu volt és szükmellü, arcza szelíd kifejezéssel birt, s bizonyos volt, hogy épen nem önként jutott a hajóra. Olykori nyilatkozataiból kitűnt, hogy édesanyja másodszor egy vad, kicsapongó emberhez ment nőül, s a fiút azon ürügy alatt, hogy nem győzi a tanítás költségeit, elfogá az iskolától, s határozott kivánata mellett, hogy tengerész legyen, Gorman hajókapitánynak átadá 10 frtnyi ajándékkal, hogy az utóbbi, a különben szerinte haszontalan fiút — annál bizonyosabban elvállalja. A fiú nemsokára tapasztalá, hogy igen szomorú helyzetbe jutott, mert Gorman kapitány egyike volt a legnagyobb zsarnokoknak . . . Már a midőn Liverpoolból St-Francescóba utaztak, s jobbára angolokból álló ügyes legénységgel rendelkezett, iszonyúan szigorú volt; de miután ezek elszökdöstek, 8 ő Kalifornia partjain kénytelen volt a visz- 8zautazásra mindenféle csavargókat fölbérelni az előbbiek helyett, bánásmódja gyakran elviselhetlenné lön. A másodrangu kormányos is elhagyá a hajót, sőt sokszor ugyan ezt magam is akarám tenni; de tekintve, hogy én a hajó harmadrangú kormányosa lévén, mint ilyen — miután különben is a hajótulajdonos kegyencze va - lék — még előmenetelre is számolhatók, folytattam hivatásomat, és lemondtam a kecsegtető aranybányászat szándékáról. — Most a szegény fiú hangját haliám : „Kapitány úr! ön velem gyalázatosán bánik. “ „Hát minek jöttél a hajóra, te renyhe pimasz?“ — rival rá a kapitány. „Nem is volt az soha az én akaratom,“ válaszoló a fiú, „hanem mostohaatyám s ön kényszeritettek engem.“ „Én ? — te hazug semmirekellő.!“ „Igen ön ; vagy nem kapott azért 10 frtot ?“ Erre egy második, sokkal hatalmasabb ütés következett, s utána fájdalmas nyögés és esés hallatszott. Én észrevétlenül a hajó karfájától távoztam, s a nagy árbocz mellé húzódtam, a hol a legközelebbi pillanatban pacskolást hallék a vízben, mire a kapitány azt kiáltá: „Egy fiú esett a tengerbe ! minden ember a födélzetre!“ — A kapitány rendesen sötét rézszinü arcza most krétafehérségü volt, s ö nyugtalanul föl s alá futkosott, s úgy osztogató párán - csait. Én egy pillanatra látám a fuldoklónak a habokból görcsös eroködéssel kapaszkodó karjait! de azonnal ezek is elmerültek, s a szerencsétlen fiú nyomtalanul eltűnt, s mi nem láttuk őt többé. #Már minden ember elfoglaló helyét, hogy a hajót visszafor-
