Eger - hetilap, 1868

1868-01-23 / 4. szám

29

zet fizetéseinek javitására, ha azok a magas kormány által fedeztetnek. Végre:

Inditványoztatott , hogy miután a vasút Egertől távolabbra terveztetik elvezettetni, a minisztérium egy indokolt folyamodványban kéretnék föl a végett, hogy a kérdéses pest-miskol- czi vasút Eger városát lehető legközelebb érintse. Mely indítvány elfogadtatván, a szükséglendő fölterjesztés elkészítése megrendeltetett, s ennek az illető helyeni átnyujtásával, úgy a keliö lépések megtételével Csiky Sándor, Eger városa országos képviselője bízatott meg.

A második egri gőzmalom ügyében.

E lapokban közöltetett azon társaság múlt évi decz. 15-iki végzése, mely Egerben egy második gőzmalmot állítani szándékozik. Ezen végzésben felhivatik minden aláíró, hogy a részvényesek számát szaporítani igyekezzék. Az eddig aláirt összeg 26 ezer ft vagy is 130 részvény; kell pedig legkevesebb 500 rész- , vény. Az aláirás tehát mintegy negyedrészét fedezi a szükséges összegnek; vájjon lehet-e remélem, hogy még közel 400 aláírót szerzünk, ha ennyi hirdetés és felhívásra csak 112 aláíró akadt; és kivánatos-e az, hogy az 500 részvényest összegyüjtsük ? Én az elsőt nem remélem, a másodikat nem is kívánom, sőt a legnagyobb calamitásnak tartanám. Ha valamire, úgy egy iparvállalatra reá- illik ama közmondás: „sok szakács elsózza az ételt.“ — Ha kaszinó, dalárda vagy más efféle társulat létesítése volna a czél, akkor legyen minél több részvényes; ezekhez a személy kell. De iparvállalatnál nem annyira részvényes, mint részvény kívántatik ; minél k evesebb részvényes és minél több részvény.

A 112 aláíró után van eddig 112 részvény, felül van még 18, ez tudomásom szerint hármunk közt oszlik fel; igy tehát valamennyi aláirott csak is egy részvénynyel járul a vállalathoz. Ennyi érdekeltséggel nézetem szerint nem állítunk gőzmalmot. Az aláirt neveket tekintve úgy látom, hogy számosán vannak köztünk, kik ezreket képesek befektetni e vállalatba, és mégis csak egy részvényt Írtak alá. Mit akarnak tehát ez urak az egy részvényükkel? Vagy hiszik a vállalat hasznosságát, vagy nem;

Hugó mint hóhérsegéd mit sem tehetett többé. Az öreg hóhér megragadd ugyan ruháját, hogy visszatartsa, ez azonban őrültként kiszakitá magát kezeiből, s tovairamlott. Az öreg pedig önmaga volt kénytelen munkáját végezni. Az öreg hóhér — amint az olvasó talán már észre is vévé — ugyanaz, ki Hugót az ön- gyilkosságtól visszatartóztatá. Részint rábeszélés, Ígéret és gazdag jutalmazás, részint rendkívüli szükség és könnyelműségből lépett e fiatalember az öreg hóhér szolgálatába. S ez Hugónak nem csak azt Ígérte, hogy kizárólag egyedül őt teendi örökösévé, hanem anyagi szükségleteit is oly gazdagon fedezé: hogy e fiatalember teljesen elfeledé, honnan nyeri anyagi jólétének eszközeit, annálinkább, mert esetlegesen jó hosszú ideig nem találkozott alkalom, vállait állásának kötelmét teljesíteni. Midőn Johannát ismét fölleié, szégyennel gondolt állására, de az öreg iránti lekötelezettségét már csak azért sem szegheté meg, mert most Johannát, kit a legfőbb nyomorban talált, segélyeznie kellett. 0 tehát szükség és álszeméremtől indíttatva, ámitóvá lön. Migaz öreg kötelmének teljesítésében Hugót nem vala kénytelen igénybevenni, jól folytak a dolgok, de midőn ez nyilvánitá a fiatalember előtt, hogy eddigi életmódját nem fogja folytathatni, ba nem határozza el magát végkép, hivatásával összekötött kötelmét egyszersmind teljesíteni is — s az ilyes példázgatások naponkint sűrűbbek levének az öreg részéről, — belátta Hugó, hogy helyzetében változásnak keilend történni. Más keresetforrást feltalálhatni, lehetetlenségnek tetszett előtte, és ép ezen határozatlan helyzetében, midőn magán semmikép sem tudott segíteni, volt hirtelen végrehajtandó nagybátyja gyilkosának, egy előtte ismeretlen, Sauter nevű férfiúnak halálos-ítélete. Hugót most az öreg hóhér a legerélyesebben szólitá fel, hogy a kivégzésnél segélyére legyen. Hogy az öreget megnyugtassa, megígérte ugyan, kivána- tának eleget tenni, de önmagában ez utálatos cselekvénytől any- nyira megborzadt, hogy erősen elhatárzá végre is, nem tenni egyebet a kivégzésnél, mint az elitéltet tétlenül a vesztőhelyre elkísérni, történjék aztán bármi.

Johanna kérelme, hogy a kivégzésnek szemtanúja lehessen, még sokkal nagyobb zavarba hozá őt, innen van, hogy honmaradását oly határozottan követeié. Hugó akkor rendkívül küzdött

ha hiszik, miért nem fektetnek tehát belé tekintélyes összeget, hogy nevezetes hasznot vehessenek? hiszen minden ember óhajtja a hasznot! ha pedig nem hiszik, minek az az egy részvény is? Úgy látszik, hogy legtöbben csak hazafiságból írták alá részvényüket. A hazafiság igen szép dolog, de iparvállalatnál keveset ér; mert az ilyen hazafiaskodót a vállalat kevéssé érdekli; a mely vállalattal pedig keveset gondolnak, az kétségtelenül megbukik, vagy pedig csak úgy tengődik, hogy legfölebb a kezelő veszi hasznát, a részvényes pedig — mint mondani szoktuk — a nix-en marad. Ily vállalatba nem lehet vagyont befektetni.

Szükséges tehát, hogy lehetőleg minél több részvényt írjanak alá, hogy minél inkább érdekelje az illetőt a dolog. Ha csak negyvenen Írunk is alá 5 vagy 10 részvényt, már lesz 40—80 ezer forint; és ezzel el lehet indulni, a többit majd kipótolják az egyes részvényesek. De természetes aztán, hogy ezeknek nem sok szavuk lehet a dologhoz, mert olyanok, kik a dologban magukat kevéssé érdeklik, nem határozhatnak más vagyona felett; és aligha csalatkozom, hogy többen csak azért nem Írtak alá több részvényt, mert nem tudják, mily kezekbe jut vagyonuk ? 200 ftra csak azért van a részvény szabva, hogy idővel könnyebben forgatható legyen; de azért vállalhat mindenki akár 50—100 részvényt, ha bírja. Legczélszerübb volna, ba néhány vagyonos egyén tenné magáévá az egész vállalatot, ők biztosítanák a részvényeket, de ők lennének a gazdák is!

A legkülönösebb a dologban az, hogy a társulat (ha szabad már igy nevezni) már befizetéseket sürget, holott még arra sincs képesítve, hogy az első lépést megtegye. Hiszen az eddigi aláirás csak kijelentése annak, mennyivel szándékozik az aláíró résztvenui ? és csak akkor lesz kötelező, ha alapszabály lesz, és ezt az illető részvényes olyannak találja, hogy vagyonát befektetheti. Különös, hogy alapszabályról még csak most van szó, holott a kezdőknek, már az első gyűlésben ezzel kellett volna fellépni és azt megvitatni. A társulat most gondolkozik alapszabályról. Hátha ez olyan lesz, melyet egyik másik nem fogad el? mi lesz ekkor a befizetett pénzből? Uraim! még a kezdettől is igen messze vagyunk. Joo János.

önmagával, minden áron szabadulni kívánt volna utálatos válla- [ latától, de hiányzott hozzá a kellő erélyesség. így érte el aztán ! a kivégzés napját, s annak szomorú következményeit.

Ki tudná leírni Hugó meglepetését és ijedelmét, midőn az j elitéltben, kit a vérpadra kisért, a csuklyaszerü sapka levétele ! után — saját kedvesének atyjára ismert! Az álnév, melyet az | ékszerkereskedő fölvett, mindezt eddig akadályozá.

Ezen borzasztó esemény első pillanatában Hugó öngyilkosságra gondolt. Kétségbeesett hangulatát azonban leküzdé. Lehet- lennek képzelé, hogy bocsánatkérés és még egyszeri viszontlátás nélkül Johannától elválhasson — ö remélni kezdett — el akart kedveséhez menni, lábaihoz borulva bocsánatért esdeni; de erre csak később, este felé érzett magában elegendő erőt. Este zavarban, bánatteljes kebellel lépett Johanna szobájába. Kedvese ; a legnagyobb mérvű forrólázban feküdt ágyában ; de mindamel- i lett fölismeré öt, s ijedten kiáltott föl: „El innen, te gyilkosa I atyámnak! El innen, te vérrel beszennyezett! te hóhér! te i csaló!“

Hugó az ágyra borul, és zokogva esdekel meghallgattatá- ! sért, de hasztalan, Johanna magánkivüli állapotban lévén, sem arczát, sem hangját nem ismeré föl többé. Több héten át húzódott el a szegény leánynak őrültséggel határos magánkivüli állapota; de Hugó nem távozott el tőle, hanem várt, remélt és erősen hivé, hogy e szerencsétlen teremtményt még boldoggá teendi, mert ezalatt kedvezőbb kilátásai nyíltak jövendőjét illetőleg. Egy távolabbi rokona ugyanis hirtelen meghalt, s annak tekintélyes vagyonából egy rész Hugóra szállt örökségkép, s ép elegendő volt arra, hogy e fiatalember az életben szerény állást foglaljon el.

Alig hagyá el kedvesét a láz, esküvel erősité előtte, hogy legkisebb csepp vér sem szennyező be öt, mert semmi részt sem vön az Ítélet végrehajtásában.

Johanna teljesen elbivé Hugó őszinte vallomását.

Egy negyedév múlva megáldá az egyház szolgája a szerelmesek viszontagságok által megszilárdult frigyét. — Hugó pedig — mi legkevésbbé sem csodálandó — ezután is ellensége maradt a halálbüntetésnek. (Németből.) V—gh J—».

*