Eger - hetilap, 1868
1868-07-30 / 31. szám
272 tartatnak. A t. ez; tagoknak szórakozásul ajánltatik az érseki nagy kert, továbbá az egy órányi távolságban fekvő, az egri érsekségi birtokhoz tartozó Fels ő-T á r k á n y helység. Ezeket, valamint a nagygyűlésre vonatkozó mindeunemü értesítést, jó eleve tudatni fogja a „Napi Közlöny“, mely a nagygyűlés tartama alatt naponkint meg fog jelenni. Pest, 1868. julius 21-én. Dr. Kátai Gábor, Kubinyi Ferencz, Dr. montedégoi Albert Ferencz, Dr. Flór Ferencz, a XIII. n.-gyülés titkárai. a XIII. n.-gyülés alelnökei. Országgyűlési tudósítás. Pest, jul. 28. A képviselőkáz jul. 21-iki ülésében napirenden volt Deák Ferencz határozati javaslata a kir. curia ügyében, melynek lényege kővetkező: A ház szükségesnek tartja a koronázás előtt kinevezett bírák utólagos törvényesitését; minthogy azonban az igazságügyminiszter ezt csak az uj bírósági szervezet megállapítása után véli eszközölhetönek, a ház elvárja, hogy ez akkor rög tön teljesítetni fog; továbbá hogy az eddig hozott és hozandó ítéletek jogérvényessége ellen csupán azért, mert a bírák közt vannak olyanok is, kik nem miniszteri ellenjegyzés mellett neveztettek ki, kifogást tenni nem lehet. — A ház a javaslatot némi vita után elfogadta. —• Ugyanezen ülésben Irányi Dániel pécsi képviselő megválasztatása ügyében vizsgálat lön elrendelve. Végül fölolvastatott Újvidék város kérvénye a kormánybiztos küldésére nézve s a kérvényi bizottságnak erre vonatkozó jelentése. A belügyminiszter a kormány eljárását igazoló beszédében megemlité egyebek közt azt is, hogy Miletics képviselő és Újvidék polgármestere, hiteles tanuk vallomásai szerint, a belgrádi gyilkosságban compromittált három egyénnel összeköttetésben állott. Ez és más okok szükségessé tették a kir. biztos kiküldését s Miletics fölfüggesztését polgármesteri hivatalától. A ház a belügyminiszter által adott nyilatkozatban megnyugodott. Á jul. 24-iki ülésben fölolvastatott a Konstantinápolyban elcsábított három magyar leány ügyében a bizottság jelentése. A bizottság az ezen ügyben beadott kérvényt a minisztériumhoz kiadatni javasolja, oly utasítással, hogy az a történt intézkedé- désekről a házat értesítse. A belügyminiszter tudatá, hogy a kormány már eddig is intézkedett ez ügyben, s már több ily szerencsétlen leány küldetett vissza Konstantinápolyból. A ház a bizottságjavaslatát elfogadta. Ezután a Madarász-féle hírhedt petiti- ók fölötti bizottsági jelentés került szőnyegre, mely oda szól : hogy a kérvényekben fölhozott dolgok egy része atörvényhozásnak úgyis folytonos gondját képezi, de az indítványozást oly alakban el nem ismerheti. Arra nézve, mit a kérvények a képviselöház alkotmányellenes működéséről sértöleg tartalmaznak,fejezze ki a ház roszalását, úgyszintén azon toborzók ellen, kik az értelmetlen népet ámítva aláírásra unszolták, részint pedig hamis neveket írtak alá. Ha pedig e hamisítások miatt lépések tétetnének, adassanak ki a kérvényezési iratok a minisztériumnak. — A bizottság javaslata elfogadtatott. így végződött a petitionalis tragikomédia,a főfaktor Madarász József nem nagy dicsőségére. A jul 25-iki ülésben Miletics Szvetozár, a belügyminiszternek reá vonatkozólag tett nyilatkozata folytán, indítványt tett: határozza el a ház, hogy a bel- és igazságügyiminiszterek fölhi- vandók, indítsanak Miletics ellen a ház engedelmének kikérése nélkül, a belgrádi összeesküvés miatt vizsgálatot, és az eredményről a házat értesítsék. — Ezen indítvány napirendre fog tűzetni. Következett a jövedelemadóra vonatkozó törvényjavaslat újabb tárgyalása, mely tegnap azzal lön bevégezve, hogy a központi bizottság javaslata némi módosításokkal elfogadtatott. Ájul. 27-iki ülésben az elnök meleg szavakban adta tudtul Sz.-Fehérvár o. gy. képviselőjének, Detrich Zsigmondnak halálát, s meghívta a képviselőket a temetésre. Ezután gr. Mikó közlekedési miniszter azt jelentette be, hogy a hatvan-miskolezi vasútról egy szárnyvonal fog Gyöngyösnek menni; a város már ki is nyilatkoztatta, hogy ezen intézkedéssel tökéletesen meg van eléged§ T A R € Az önvádló. A nortbamptoni grófságban, a kis Weedon várostól mintegy két angol mérföldnyire fekszik egy igen szép falusi jószág, mely e század kezdetén Brown Vilmos birtokában volt, kit gazdagnak tartottak, mert fényesen élt. 1813. év őszén egy este idegen vendég jött hozzá, ki igen barátságos fogadtatást talált házában. Ez idegen az egész vidéken ismeretlen volt. Miután Brownnal estelizett, hálószobájába ment, és kérte, hogy másnap korán keltsék föl őt. Azonban rá ! nem viradt több regg. Midőn az inas másnap a szobába lépett, hogy a vendég ruháit tisztítás végett kihozza, az halva, s már kihűltén feküdt az ágyban. Testén nyoma sem látszott valamely erőszaknak, és arcza egy alvónak nyugodt, kifejezésével birt. A ház nagy rémületben volt. Azonnal törvényes vizsgálatot rendeztek, azonban eredménytelenül, mivel nem nyerhettek semmi tudósítást, sem személyéről, sem családjáról. Úgy neve, mint halála neme rejtvény maradt, és többet nem tudtak felőle, mint hogy Weedon városán utazott keresztül, hol mindazonáltal nem időzött, és-hol öt hasonlóképen senki sem ismérte. Azon gyors közlekedés, melyet az európai államok minden részében a lapok idéztek elő, a nyilvánosság ezen nagy hálója, még akkor nem létezett. Mai nap egy ily esemény hire egész Angolországot villámgyorsasággal járná át, azonban 1813-ban minden grófság a másikra nézve külföld volt. Az esküdtek összegyűltek a holttest mellett, hogy a szokásos halottvizsgálatot megtegyék, és a fölött tanácskozzanak, hogy minő halállal múlt ki az idegen, természetessel-e, vagy erösza- I kossal? Semmijei sem mutatott gyilkolásra, ellenben minden azt gyanittatá, hogy a természetes halál álmában lepte őt meg, és ezért az esküdtek Ítélete igy hangzott, a mint ily esetekben az angol törvény parancsolja: „Meghalt az Isten látogatása következtében.“ Az idő haladt, és egy fénysugár sem hatott az idegennek koporsójára. A közvélemény határozatlanul nyilatkozott a gyilkosságról, de nem találtak erre nézve bizonyítékot. Sötét, határozatlan, de általános gyanú terhelte Brown Vilmos birtokost, >a kinél az idegen betért és meghalt, mert gazdagsága daczára sem volt különös tekintélye. Különféle ifjúkori körülményeire emlékeztek, melyek kellemetlen benyomást hagytak hátra. Kicsapongó volt, Z A. ftés sok adósságot csinált, emiatt Angolországból menekült, és csak atyja halála után tért vissza. Ezóta, ha nem is tisztelteivé, mégis nyugodtan élt. A most ráfogott gonoszságot természetesen semmi esetre sem lehetett ifjúkori tévedéseivel összeköttetésbe hozni, azonban azok emléke ezáltal annyival könnyebben ébresztetett föl, minthogy irigyelték gazdagságát. De Brown minden hírek daczára is teljesen nyugodt maradt. Két hónappal később bizonyos ember Weedon városába jött, ki a hir következtében értesült az idegen halála felől, és azt bizonyos okoknál fogva fivérének tartotta. A megholtnak lova és öltözete még a törvényszék fölügyelete alatt állott. Ezeket megmutatták neki, és ő testvérének sajátjául ismeré. A holttestet kiásták, és a meggyilkolt hasonlósága testvérével tagad- hatlan volt, mivel még nem rothadt el teljesen. A Brownra vonatkozó hírek, melyek már régen keringtek e vidéken, most hangosabbak lettek, és elhatottak Tompson György, a kereső testvérnek füleibe. A közvélemény Brown Vilmost tartá Thompson Henrik gyilkosának. Ámbár ezen vádolás nem alapult egyenes bizonyítékokon, a bíróságnak mégis tudomást kellett róla vennie; Brown Vilmos elfogatott és kihallgattatott. Az elővizsgálat nem eredményezett egyebet, mint a miről már eddig is beszélgettek, és a birák nem kételkedtek azon, hogy az esküdtek a vádlottat föl ne mentsék, habár a nép azon reményben volt, hogy el kell ítéltetnie. A nagy törvényszék előtti tárgyalás napja elérkezett. Az elnöklő hi ró oly ember volt, ki, a hol csak megjelent, mindenütt nagy benyomást tett, átható elmeéllel és biztos tapintattal birt. A bűnös ritkán kerülhette ki átlátó tekintetét, és mivel szigorú becsületességét ismerték, azért véleménye nagy fontosságú és az esktidfek ítéletében irányadó volt. E fontos dolog Vizsgálatára sok időt és figyelmet fordított. Az esküdtekhez igy szólott: „Ha önök azt hiszik, hogy a vádlott nem bűnös, azon esetre azt tanácsolnám, hogy a vádiratot elvessék. Gondolják meg önök, hogy uj bizonyítékokat hozhatnak föl. Ha az eljárás most folyamát megtartja, akkor a vádlottat egyszer mindenkorra föl kell menteni. Ellenben ha önök a vádiratot elvetik, akkor a vizsgálatot, mihelyt uj bizonyítékok jönek elő, azonnal ismét föl lehet venni, és a vádlott büntetés alá vonatbatik.“ Az esküdtek ezen esetben a biró túlnyomó tekintélye által
