Eger - hetilap, 1868

1868-07-23 / 30. szám

270 devalváltatnék? A megyék t'ölirhatási joga vagy gyakorlata minden korlát nélkül s oly átalánosságban, mint azt a kisebbség javalja, nem terjeszthető ki a resistentiáig, mert ilyennek létezé­se mellett, nem csak a felelős miniszteri, hanem átalában bármely kormányzat, főleg administratioDalis szempontból, lebetlenné té­tetnék, s anarchia állana elő. És igy nem a többség, hanem a ki­sebbség javaslata fölött kiálthatunk igy föl: m i 1 y v é s z t h o z ó állapot lenne ez! Azt mondja tovább a kisebbség, hogy „jogunk van köve­telni, hogy csak a törvények uralkodjanak, ennélfogva bírnunk kell azon joggal is, hogy csak a törvényes rendeletnek engedel­meskedjünk, csak ha a fölterjesztési jog semmi korlátok közé sincs szorítva, csak akkor érdemli meg a jog nevét, hasznossá is csak akkor válhatik.“ Hogy csak a törvények uralkodjanak, azt, úgy hiszem, mindnyájan óhajtjuk, s egy rendezett államban kell is, hogy csak azok uralkodjanak; de ebből ismét nem az következik, hogy a törvénytelennek vélt, vagy valóban törvénybe ütköző rendelet­nek ne engedelmeskedjünk, hanem az: hogy ha a minisztérium ilyent bocsátana ki, ezért felelősségre vonassék, s megbüntettes- sék; mert épen azért óhajtottunk felelős kormányt, hogy az, tör­vénytelen rendeletéiért — mert a miniszter is csak gyarló ember, s mint ilyen, akarva vagy nem akarva ö is hibázhat — felelős­ségre vonathassék, de nem a megye, hanem az országgyűlés ál­tal, mert a miniszter nem a megyéknek, hanem az országgyűlés­nek felelős. Ha a megyéknek azon praeventiv joga lenne, hogy a törvénytelen rendeletnek nem tartoznának engedelmeskedni, ak­kor a miniszteri felelősség csak szójáték lenne, mert ez esetben törvényellenes rendelete a megyék által nem teljesittetvén , tör­vénysértést nem követhetne el. Én azt hiszem, hogy a minisztéri­um, az általa kiadott törvénytelen rendelet által, a törvényeken vagy egyesek jogán követhet el sérelmet; de ha a minisztérium ily rendeletéi a megyék által nem teljesittetnek, valódi sérelmet nem is követhet el. De fordítsuk meg az esetet, hát ha a megyefogta föl a dolgot j hibás szempontból, s a törvényes rendeletet is törvényellenesnek mondandja, s nem teljesítvén azt, az állam, vagy egyeseknek fog kárt és sérelmet okozni, vájjon ezen káros eredményért felelősségre vonható-e? Ugy-e nem, mert egy collegialis testületet felelősségre vonni nem is lehet. Midőn tehát a kisebbség a miniszteri felelős­ség föntartása mellett a megyék részére azon jogot követeli, hogy azok a törvénybe ütköző miniszteri rendeleteket teljesíteni nem kötelesek, azt is kell akarnia, hogy a minisztérium, mint legfőbb igazgató hatóság, nemcsak a valóságos, hanem a praesumtiv törvénysértésért is felelősségre vonathassék, a megye pedig a rendelet nem teljesítése által a törvényeken vagy a törvények oltalma alatt álló egyeseken elkövetett valódi sérelemért se le­gyen felelős! A mi más szavakkal annyit tesz, hogy a minisztérium a megyékhez nem is coordinált, hanem subordinált hatóság legyen. Ezt, vagy ilyent, úgy hiszem, az egész hazában senki sem óhajt! A mi végre a korlátlan fölterjesztési jogot illeti, a korlátlan szónak egy alkotmányos országban semmi értelme sincs ugyan, mert a korlátlan jog, alólról épen úgy mint fölülről, absolutismust föltételez; de ha már a kisebbség javaslatába ezt is beírta, né­hány szót erről is szólandok. Korlátlan jog csak elméletileg kép- j zelhetö, és igy practicus értelme nincsen; mert természetes és í igy legkorlátlanabb joggal, a vad állapotban élő állatok bírnak, j valamint az emberek primitiv állapotukban bírhattak. De reali- j tér azaz practice ezek sem bírtak, mert az erősebbnek hatalma ellen sem táplálékuk, sem életük biztosított nem volt, azért ál- : dozták tehát föl az emberek primitiv apróbb jogaikat, társaságba lépve, törvények által korlátolva, hogy a vagyon és élet biztonsá- | gát mint nagyobb és főbb jogot biztosíthassák. A jelen államvi­szonyok közt is tehát, hogy a nagyobb jogot, vagyis az ország­nak gyors és czélszerü kormányzatát lehetővé lehessük, az apróbb jogok korlátlan gyakorolbatását áldozatul kell hoznunk, áldoza túl tehát — ha bírtunk volna is vele — azon jogot is, hogy a föl­sőbb rendeleteket végrehajtani a megye köteles ne legyen, mert ez az országot épen oly veszélybe döntené, mint milyenbe dön­tötte Lengyelországot a veto. Egyébiránt, ha a kisebbségnek azon javaslata, hogy a me- j gyék a fölsőbb rendeleteket végrehajtani nem kötelesek, érvény- j re jutna, fölösleges lenne a korlátlan fölirhatási jog, mert ennek [ egyéb haszna úgy sem lenne annál, hogy a miniszter a megyének s ez viszont a minisztériumnak a jogból leczkét tartana. E czélra fölösleges lenne egy drágán fizetett miniszternek idejét igénybe venni, ezt teljesíthetné egy, a minisztérium által e végre delegált jogtanár is! Mindezeknél fogva a kisebbségnek azon javaslatát, hogy a megyék a minisztérium oly rendeletéit, melyeket törvénybe ütkö­zőknek tart, végre nem hajtani, félretenni, azok ellen annyiszor a mennyiszer, tehát korlátlanul, s ha a vitás kérdés igy ki nem egyenlittethetnék, az országgyűléshez fölirni jogosított legyen, szintén elvetendőnek vélem. A mondottak szerint a két különböző javaslatnak lényeges eltérései érdemileg ezekben öszpontosulnak: A többség az 1-ső pont megállapításával azt akarta elérni, hogy miután az 1848-iki törvények a jogokat nem megszorítani, hanem kiterjeszteni czé- lozták, a megyei önkormányzat a legszélesebb alapra fektettes- sék, és igy ebből sem a köznép, sem a vagyon, sem az érzelmiség képviselői ki ne rekesztethessenek. A kisebbség javaslata sze­rint ezzel ellenkezőleg, a megyei önkormányzatban közvetlen részt vehetők száma igen csekélyreszabatik, a tulnagy résznek e jog gyakorolhatásába csak közvetett befolyás engedtetvén, önkor­mányzati jogaiktól számosak megfosztatnának. A többség javas­lata ellen az hozatik föl, hogy az igen széles alapra van fektetve. A kisebbségé igen is szűkre. Ha ezen ellenvetéseket alaposaknak elismerjük, segíteni kell azokon, és pedig, ha a többség javasolta alapot szükebbre szorítjuk, ez csak a magasabb qualificatio meg­állapítása által érhető el, s ha ezt teszszük, ezáltal a legsze­gényebb, és igy az értelmességnek is a legalsóbb fokán álló egyének végképen elesnek ugyan, de az értelmiséget és vagyont képviselők annál inkább tömörülnek. A kisebbségi javaslat hiá­nyán ellenkező utón segíthetni, t. i. ha a választandók száma sza- porittatik; ámde e szaporítás által nemcsak hogy az értelmiség és birtok nagyobb számbani képviseltetése nem biztosittatik, ha­nem igen valószínűen az értelmetlenebb tömeg még inkább tul- nyomóságra emelkedhetése mozdittatnék elő. A 2-ik pontban a többség a megyei önkormányzatot, a fe­lelős miniszteriális rendszerrel öszhangzásba akarta hozni. A kisebbség pedig a megyék részére oly uj jogokat is követel, melyek ha 1848. előtt már fönállottak volna, vagy most fölállit- tatnának, a régi dicasterialis kormányzatot is, annál inkább a felelős miniszteriálist, nemcsak hogy megnehezítenék, de lehetet­lenné is tennék. A megyék rendezése tárgyában kelt, mindkét rendbeli küldöttségi véleményes javaslat már most indokolva s kölcsönö­sen taglalva, a tisztelt megyei bizottmányi tagok előtt fekszik, tetszésüktől függ azt elfogadni, módosítani, vagy egészen elvet­ni. Azon példabeszéddel zárom be soraimat: hogy ki hogyan veti meg ágyát, ugyfog nyugodni azon. Eger, julius 14. 1868. Martonjfy Károly. Nyom. az egri érseki lyceum könyvnyomdájában. 1868.

Next

/
Thumbnails
Contents