Eger - hetilap, 1868
1868-07-23 / 30. szám
— 262 folyton hirdetgetik, hogy a majoritás hazánk államiságát föladá, anyagi jólétét tönkre juttatá. Sőt ellenkezőleg, épen most látjuk ezeket teljes mértékben kidomborodni, s csendes, de biztos fejlődés által a virágzás és tökélynek nagyobb-nagyobb fokára vergődni. Baloldali atyánkfiái kétségtelenül meghökkentek azon szapora — sőt eddig páratlan részvét hallatára, mely a legújabb vasúti aláírásoknál mutatkozott, Bécsben és Pesten nehány óra alatt milliárdnyi pénzösszeg hevert, s az aláírások oly részvét mellett mentek véghez, minőben eddig aligha részesült egy vállalat. Legközelebbről is érdekes külföldi vendégeink voltak, kik szintén nagy kíváncsisággal jöttek hozzánk, nem ugyan politikai czélból, hanem, mit lakosságunk jobban szeret — mulatság végett. Értem a nemzetközi távirda-értekezlet Bécsben ülésezett tagjait, kik Go rove miniszter ur szives meghívására közénk jöttek. Fővárosi közönségünk érdekkel kisérte ezen jó külföldi urakat, kik internationalis, vulgo cylinder-kalap- jaik által s egyforma elegáns frakkjaikkal mindenütt, de főkép a császárfürdöi bálban, már messziről föltűntek. A miniszter ur mindent megtőn vendégei mulattatására; megvendégelte őket az „Európádban — e szálloda leginkább megfelelt e czélra — mely alkalommal toast toastra kelt; kivitte őket a városligetbe, a zugligetbe, a Margitszigetre az uj nagyszerű munkálatok megtekintése végett, a hajógyárba, mely, mint mondják, leginkább érdeklé az ipar és kereskedelem s tudomány e derék fiait. — A császár- fürdői bál még sem sikerült annyira, mert itta külföldi urak a hires magyar szépségeket igen gyér számban látták képviselve, s úgy látszék, hogy — mi különben alig hihető — szépjeink szándékosan vonultak vissza a tánczünnepélytől, mely a „platánok alatti“ csarnokokat minden szerdán oly élvezetessé teszi. No de egyébiránt megelégedtek vendégeink mind a fogadtatással, mind az itt látott, hallott, tapasztalt tüneményekkel, hiszen lehetnek közöttök olyanok is, kik a magyar népről és földéről a leghajmeresztőbb dolgokat olvasták jó szomszédjaink érdekes földirati müveiben. — Ha a pompás pesti Duna-partot, hol most palota palota mellett emelkedik, mig a folytonos sürgés-forgás, az ide-oda mozgó gőzhajók, csavargözösök az egésznek bizonyos angol tengervárosi jelleget kölcsönöznek ; ha a gyönyörű középületeket szemlélik, bizonyára meggyőződnek a felöl, hogy nem mind igaz, mi nyomott betűkkel tündöklik. Egykor azt irá egy külföldi ember hazánkról: Magyarországon kivüí nincs élet; a külföldi ember, ha fővárosunkba jő, ezt ugyan nehezen mondja, de kénytelen lesz elismerni, hogy hazánk méltó helyet foglal el az európai concertben, nevezetesen fővárosunk az európai nagy városok díszes koszorújában. Hátha még a művészetek, tudomány és a nemesebb társasélet nyilatkozványai gyakoriabbak volnának; ha közgazdászati fejlődésünk is európai színvonalon állana! Ez utóbbi tekintetben sok, igen sok történt egy év óta; előbbiben, s ez nem a kormány, hanem a közönség hibája, igen kevés. — Részben ugyan hallunk nyilvános tudományos és művészeti intézeteinkről egyetmást, de sokszor az oly csekélység, hogy más külföldi lapok szégyenlenék olyasmit csak nyilvánossá is tenni. Az akadémia egyes osztályai — tekintetbe véve roppant feladatukat, oly szegények, hogy ha segélyt nem kapnak, miként maguk is mondák, kénytelenek leen- denek működésüket fölfüggeszteni. így például a történelmi bizottság, melynek a fontos és érdekes „Magyar Történelmi Emlékek“ folytatására az idén nem jutott elég pénze. E bizottság működését ugyan gyámolitá a közoktatási miniszter ur, a mennyiben az országos költségkövetésben kijelölt közművelődési költségek között Mircse János hazánkfia részére egy szép összeget utalványozott, melynek segélyével az olaszföldnek történelmi emlékekben dúsgazdag levéltárait átkutassa, s a hazai ügyeinkre vonatkozókat lemásolja. A távirat minap értesített bennünket Mircsének két szép fölfedezéséről: első egy Báthory István által a XV. században irt „Magyarország történelme“, a másik: Beatrix királyné házassági periratai. Mindkettő érdekes újdonság történészeink számára. Nem annyira tudományos köreinket érdekli, bár kétségtele- leníil előttük is igen kedves eszme, Vachott Sándor költőnk szorgalmas özvegyének a jövő téli idényre hirdetett „f ö 1 o 1 v a- sási nötanodája.“ Ezen hasznos eszme, hogy t. i. a tudomány a társaséleti fölkarolás által terjesztessék, népszerüsittessék, hiszszük, hogy élénk pártfogásra találand mind az aristokratia, mind s főleg a polgári elem által, s igy ez inkább társasköri ismeretterjesztő, mint szorosan tudományos estélyek korántsem fognak exclusiv jellemmel bírni. Az erők, melyeket a derék özvegy s írónő ez estélyek részére megnyert, legjobb sikerrel kecsegtetnek. Gyulay Pál, Szász Károly, Szilágyi Sándor, Henszlmann, Than stb. megígérték szives közremüködésöket, s igy fővárosi hölgyköreinknek szép élvezetre lehet kilátásuk. E mellett azonban igen óhajtanék, ha az erre hivatottak szorosb értelemben vett szaktudományi estélyeket rendeznének, melyek már igazán tudományos jelleggel bírnak, korszerű tárgyakat érintenének, irodalmi ügyek fölött diskutálnának; ilyenekre mind Pesten, mind vidéki városainkban igen nagy szükség van, mert a tudományt, tudományos szellemet' és irányt nem lehet egyszerre a nép elé paragraphizálni, hanem lassú, csendes, — de annál biztosabb terjesztési eszközök által, milyeneket számtalanszor nyújt a társas- és közélet, fölébreszteni és ápolni. De ezen száraz consideratiókból egy lábra kapott hir zavar meg, mely némileg igen ideális s igy poeticus, de a mellett szép és helyeslendő hazafiui alappal s jellemmel bir ; s ez a magyar milleniumnak, nemzetünk ezeréves ittlétének meg- örökitése egy czélszerü s dicső emlék által, mely a késő utókorig hirdesse ezen örvendetes eseményt, mely népek életében vajmi ritka. Platon szerint .a nemzetek ezer éves fönállásuk folytán vagy elenyésznek, vagy, s adja a magyarok Istene, hogy nálunk is igy legyen, megújult erővel lépnek rendeltetésök pályaterére. E nemes és hazafias ügyben Pest városa képviselőtestülete legközelebbi ülésében fog egy bizottmányt kiküldeni, mely indítványt teend az 1889-ben, tehát csak huszonegy év múlva történendő emlékünnepély iránt. Az inditváuyozók, kiknek élén Szentkirályi főpolgármester áll, oly nagy mérvű előkészületeket kivánnak tétetni, „hogy az ünnepély necsak méltó fénynyel ülessék meg, hanem emléke a késő utókorra is átszálljon.“ Politikai hetiszemle. Eger, jul. 21. A fölfedezett spanyol összeesküvésről mind több és több részlet jő napfényre. A „Gazette de France“ e tárgyról igen fontos tudósításokat hoz, melyeket állítólag egy igen magas állású egyéniségtől kapott Madridból. Ezen közlő szerint, az összeesküvők terve volt, letenni Izabella királynőt, s helyette nővérét, Montpensier herczegnőt ültetni a trónra. Ily értelemben már rég alkudoztak Montpensier herczeggel, ki az ajánlatokat nem utasította vissza. A herczeg tudván, hogy a forradalom, melynek élére áll, nem lehet tekintélyes szövetséges nélkül, Poroszországhoz fordult volna. A herczeg ajánlatai már kedvező fogadtatásban részesültek volna. A porosz kormány nem habozott fölajánlani jó szolgálatait, s a megkivántató pénzt is megadni, de a következő föltételek alatt: az uj királynő ne keresse Francziaország általi elismertetését a franczia-spanyol szövetség aláírása árán, következőleg Spanyolországnak semlegesnek kell maradnia, ha Porosz- és Francziaország közt kitör a háború. Végre Spanyolország ne tegyen semmi lépést, semmi tüntetést, mely Olaszországban az actio szabadságát zsibbaszthatná, hanem nézze el, hogy Olaszország szabadon cselekedhessék Francziaország ellen. — Ez röviden a „Gazette" tudósítása. Ugyanily értelmű tudósítást kapott a „Journal de Bruxelles“ állítólag hiteles forrásból. A „Fr. Corr.“ is azt Írja, hogy Poroszország a spanyol összeesküvés részese. Párisi kormánykörökben is alaposnak tartják e közleményt. — Montpensier herczeg és neje jul. 18-ikán Lissabonba érkeztek, hol a szokásos tisztelgéssel fogadtattak. A „France“ megczáfolja j azon hirt, mintha Francziaország figyelmeztette volna a spa- ! nyol kormányt az összeesküvésre. Prim spanyol tábornok pedig hírlapokban nyilatkozik, hogy 7 hónap óta nem távozott Londonból, s leveleit a franczia kormány nem bontotta föl. — Madridból j gyéren érkeznek távsürgönyök, azok is a kormánytól származnak, s jelentik, hogy az egész félszigeten nyugalom uralkodik. Belgrádból kevés újabb hir érkezett. F. hó 16-án Milojevics Lázár smedrói alpraefectust fogták el, ki azon ajánlatot, hogy az összeesküvésben részt vegyen, visszautasba ugyan, de hallgatá- i saért állítólag 800 aranyat fogadott el Radovanovics Páltól, az összeesküvés fejétől. Az összeesküvők pőrében f. hó 23-án lesz a végtárgyalás. — A fejedelem gyámnokaiul megválasztattak: Stev- cza Mibaelovics nyug. senatuseluök, Czenits igazságügyi és Vi- ! lojkovics belügyminiszter. j A délnémet szövetségből katonai bizottság lett. Ez eredmény- nek Francziaország örülhet legkevésbbé, mert külön szövetség
