Eger - hetilap, 1868

1868-07-16 / 29. szám

250

vétetvén, azzal adatik ki Puky Miklós l-sö alispánnak, hogy a mint a Benkó Albert szbirótól kivánt jelentés beérkczend, a fent hivatkozott miniszteri rendelet értelmében az abban jelzett huszárezredek elhelyezéséről szóló hivatalos jelentéseket a honvédelmi minisztériumhoz elnökileg terjeszsze föl.

Országgyűlési tudósítás.

Pest, jul. 14.

A képviselöház f. hó 8-iki Ülésében Csiky Sándor kérvényt nyújtott be a konstantinápolyi magyar gyarmat tagjainak részéről, melyben a magyarországi leánygyermekekkel űzött rabszolgakereskedés panaszoltatik. Ugyanő egyúttal határozati javaslatot is terjeszt elő, mely szerint: „határozza el a ház, hogy ezen kérvény a kérvényező bizottságnak oly utasítással adatik ki, miszerint ezt sürgősen tárgyalván, ebben egyenesen a dolog szoros érdemére szolgáló véleményt a képv. ház elébe haladék nélkül bemutassa.“ (? !) Ezután következett a házadórul szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása, mely f. hó 9-én azzal lön befejezve, hogy a törvényjavaslat több rendbeli módosítással elfogadtatott. Ugyancsak a 9-iki ülésben a miniszterelnök felelt a nemzetiségi kérdésben Hodosiu és több képviselő által minap tett interpellatióra, kinyilatkoztatván, hogy e fontos ügy még a jelen ülésszak alatt el fog intéztetni. Kihirdettettek az ő Felsége által szentesített uj törvények a dohány-, lotto-, szesz-, bor-, hús-, sör- és czukoradókrul. Ezután Simonyi Ernő határozati javaslatot terjesztett elő, mely szerint a ház kimondandó lenne, hogy Asztalos János és Madarász Vilmos, bármi legyen az ellenök indított per vége, most szabadon bocsáttassanak. E javaslatra az adótörvények befejezése után kerül a sor.

A jul. 10-iki ülésben elnök bemutatta egyéb kérvények közt Újvidék város panaszát a kormány ellen, mely ott az alkotmányos életet kormánybiztos küldése által megszüntette. A ház elhatározta, e panaszt mielőbb tárgyalni. Napirenden volt a jövedelmi adótörvényjavaslat tárgyalása. A ház hosszabb vita után elhatározá, a törvényjavaslatot visszautasítani a pénzügyi bizottsághoz, mely uj alakba fogja azt önteni, tekintettel a kisebbség külön véleményére és a vita folytán kifejlett véleményre.

A képviselőházhoz még folyvást érkeznek tiltakozások azon községek részéről, melyek nevében Madarász ama hires petitiót benyújtotta. A f. hó 11-iki ülésben Dapsy Vilmos, Rimaszombat város közgyűlésének ilynemű tiltakozását nyujtá be, melyben ki van mutatva, hogy Rimaszombat 17,000 lakosa közül csak 39-en írták alá a petitiót, ezek közt is alig van egy-két választó, s öaz- szesen alig járulnak valamivel az adóhoz. — Napirenden volt a személyes kereseti adórul szóló törvényjavaslat, melyhez áta- lánosságban senki sem szólván, részletes tárgyalás alapjául elfogadtatott, mi azonnal meg is kezdetett, s folyama alatt élénk vita fejlődött ki.

Ájul. 13-iki ülésben az igazságügyminiszter felelt Simonyi Ernő minapi interpeliatiójára a hétszemélyes és kir. tábla bírái iránt. Ezen bírák miniszteri ellenjegyzése, úgymond, azért maradt el, mert a bíróságok úgyis rövid idő múlva újjá lesznek szervezve. Deák Ferencz nem osztja a miniszter nézetét, hogy a koronázás előtti kinevezéseket utólag ellenjegyezni nem lehetne. Határozati javaslatot terjeszt elő, mely szerint a ház elvárja a minisztériumtól, hogy a mulasztást mielőbb pótolni fogja, 8 kijelenti, bogy a fönálló itélőszékek eddig hozott s a bíróságok törvény általi Szervezéséig hozandó határozatai ellen csupán azért, mert az itélőszék tagjai közt oly egyének is vannak, kik még a koronázás előtt s miniszteri ellenjegyzés nélkül neveztettek ki, jogérvényes kifogást tenni nem lehet. — Ez indítvány tárgyaltatni fog. Ezután a személyes kereseti és házadó véglegesen megszavaztattak. Végül tárgyaltatott az adók behajtása, befizetése és a pénzügyi törvényszékek iránti törvényjavaslat.

A fővárosi társasélet s irodalom köréből.

Pest, julius 11.

(Cs. Gy.) Politikai, egyleti, társaséleti újdonságok, irodalmi mozzanatok, közgazdászati ügyek s érdekek annyira igénybe veszik ma minden oldalról a közszellemet, hogy Argosként száz szemmel kellene bírnunk, ha ezen érdekes események mindeni- kére visszaemlékezhetnénk, vagy azokat egyenkint registrálhat- nók. — Amott uj részvénytársulatok vannak alakulóban, melyek a vasútépítéstől kezdve a sodaviz készítéséig terjesztik ki mtikö- désöket; itt a két circus birtokosai, Renz és Ciniselli, ölnyi falragaszokban hirdetnek uj mutatványokat, vagy a munkásegylet hívja egybe tagjait; mig itt végre — bár elég gyéren — egy uj irodalmi mü vagy röpirat kelt érdeket. A hírlapok is hemzsegnek hirdetésektől, melyek, habár a reclamirozást gyakorta Űzik is, a főváros kereskedelmi, forgalmi élénküléséről tanúskodnak.

Hát még a falak közt, itt látható csak a valódi közélet! az országgyűlésben, hol még a legszárazabb kérdésben — a pénzügyi vitáknál — sem hiányzanaklzajos jelenetek; az egyenlöségi körben, mely valóságos fiókországgyülés, miután egyes szakosztályaiban politikai, nemzetgazdászati, sőt egyházi ügyekről is tanácskozik ; az ügyvédi egyletben, melyet a szőnyegen levő perrendtartási reform igen foglalkodtat; a honvédegyletben, mely ma a honvédemlék létrehozásában szorgalmaskodik, szóval, mindenütt. Hátravannak a roppant számú részvénytársulatok, ipari, gyári, vasúti consortiumok. A tudományok s művészetek múzsái e közben az akadémia falai között, a képzőművészeti társulat termeiben, —melyek, miután magyar születésű művészek, festők s szobrászok müveit tárják föl, kétszeres érdeküek reánk, — s a múzeumi és Eszterházy-képtáraknak elég sűrűn látogatott helyiségeiben verik föl tanyáikat. A helybeli dalárdák, a pesti nemzeti dalkör, az unió, a jogászdalárda stb. élve a természet kellemei által fölajánlott alkalmakkal, a szabadba díszes kirándulási ünnepélyeket, melyeket válogatott hölgykoszoru szokott kisérni, rendeznek.

A kegyesrendi gymnasiumi dalárda múlt vasárnap tartotta díszes közönség jelenlétében a kis redoute termében zárünnepé- lyét. Ott láttuk Haynald érseket s Peitler püspököt is. A közönség élénk figyelemmel kisérte a fiatal műkedvelők előadásait, kik közt kitűnő reményekre jogosító ifjú erők vaunak. Mindenütt tehát, öregeknél, férfiaknál, ifjaknál a legélénkebb mozgás, sürgés- forgás lelhető föl, még a „saison morte“ napjaiban is.

De ha a fővárosi nép „elite“-jét látni akarod, úgy ne sajnáld a költséget s fáradságot, s tekints be Renz lovardájába. — A művészetektől nem azért tértem át a circushoz, mintha én ez ntóbbit is a művészetek országába helyezném: bizonyára, ha a szép aesthetikai fogalma nem volna egyéb, mint a kellemes, a mulattató, úgy a lovardái látványok, a művészet első rendű nyilatkozatainak tekintethetnének. Azonban az a bökkenő, hogy Renz direktor is, mint mindannyi circus-birtokos, nem annyira arra tekint, hogy mi szép, hanem mi hasznos, mi jövedelmező. Reá nézve mindegy, ha a közönséget bohóczai néha a legfrivo- labb ötletekkel mulattatják is, csak a pénztár teljék meg minden este. Ö tudja, hogy nincs hatalmasabb mód a közönség tetszését megnyerni, mint folytonos változatosságot teremteni az előadásokban, s meg is felel ennek. Akrobatáinak testgyakorlati mutatványai meglepők; lovainak minősége első rendű, a ballet, melyet ügyesen föl vön programmjába, s a folyton változó képek s mutatványok, minő pl. egy utazó család megtámadása rablók által, — igen nagy érdeket kölcsönöznek a nagy fénynyel kivitt előadásoknak. E mellett Ciniselli circusa, mely Arlsdorf egykori nyári színháza helyén épült föl, sem érdek nélküli, jóllehet elég szerencsétlen gondolat volt tőle, a világ első circusával versenyezni, s Renzzel Pestre jöne, mert e mellett teljesen háttérbe szorittatik.

A múlt évi jó termés, a folyton lendülő ipar s forgalom igen emelék a néposztályokat anyagi tekintetben, s igy ez idén több pénzt költhet népünk szórakozásokra s mulatságokra. Az idei termés is jó kilátással kecsegtet, de a legjobb aratást, legalább itt Pesten, hol különben nincs vetemény, Renz direktor tette. 0 bizonyára nem panaszkodhatik részvéthiányról, mert a nép, mely lovardájában már el sem fér, különösen vasárnap, midőn egy talpalatnyi üres hely sem marad, circusát legkedvenczebb mulatságai közé számítja. Pedig mondják róla, hogy midőn egy jótékonyságáról ismert pesti egylet titkára öt tisztelettel fölkérő, hogy az egylet részére jótékonysági előadást rendezzen, boszusau s e szavakkal utasitá őt el kérelmével: „Igen, igen, Pesten csak koldulni tudnak!“

Hagyjuk egyébiránt a telhetlen urat aranyhalmain ülni, s térjünk át egy nemesebb, de szerencsétlenebb szív, egy szegény költő, Hugo Károly sorsára,kinek a költészet bájkertjei nem képesek physikailag tápadó gyümölcsöt nyújtani. Szintén közmondásossá vált már ugyan a költők szegény sorsa, s egy régi vers tartja:

Dat Galenus opes, dat Justinianus honores;

Séd vacuos loculos solus Homerus habet.

Juvenál is mondja a költőkről, hogy a sütök közelében te-