Eger - hetilap, 1868

1868-06-18 / 25. szám

212

jelenté, hogy a felsőház az épitendö vasutakra vonatkozó törvényjavaslatokat illetőleg, a képviselőház határozataihoz készséggel hozzájárult.

Ezután Kerkápolyi felolvasta a központi bizottság jeleutéséí a jövedékek, a fogyasztási adók s az illetékekre vonatkozó törvényjavaslatok tárgyában. A központi bizottság a törvény- javaslatoknak némi módosítások melletti elfogadását ajánlja. A mi különösen a dohányegyedáruságot illeti, a közp. bizottság kimondatni indítványozta: utasittassék a minisztérium, hogy a monopólium megszüntetésére, vagy ha ez nem lenne lehetséges és kívánatos, reformjára vonatkozó tövényjavaslatot az 1870. évre szóló költségvetéssel egyidejűleg elöterjeszsze. Addig pedig, mig ez megtörténnék, a termelés s a külföldre való kereskedés kiterjesztésének eszközöltetését ajánlja. E tárgyra vonatkozólag a 7-ik osztály külön választmányt adott be, melynek lényege ez: utasittassék a minisztérium, hogy a szükséges lépéseket és előin- tézkedéseket úgy tegye meg, hogy a dohányegyedáruságnak a kincstár hátránya nélkül leendő megszüntetése iránti javaslatát idejekorán terjeszsze a ház elé, hogy az egyedáruság 1870. jan.

1-én tettleg megszüntethessék. — A sójövedék iránt is adatott be külön vélemény a 9 ik osztály részéről. Mind a jelentésnek, mind a külön véleménynek kinyomatása elrendeltetett.

A legközelebbi ülés holnap leend.

A fővárosi társasélet s irodalom köréből.

Pest, junius 14.

(Cs. Gy.) Roppant, öles falragaszok hívnak vasárnaponként bennünket mindenfelé. Amott rendkívüli szinielöadás van hirdetve, itt zeneestélyek, a külvárosi nép kedvelt Volkssüngereinek, a XIX. század ezen troubadourjainak részvétele mellett; amott a munkások hirdetnek összejövetelt, itt valamely vendéglő kertje nyittatik meg, s mit nem tudom még, mennyi szórakozás kínálkozik ilyenkor a pesti élvvágyó vasárnaphősöknek. De a legfőbbet majdnem kihagytam, a két lovardát — Renz és Ciniselli circusait, melyek most kedvencz-tárgyai a dandy-világ fecsegéseinek. Renz, a feldunasoron állította föl terjedelmes faépítményből álló lovardáját, Ciniselli a városligeti ut mellett az egykori Alsdorf-féle Thalia színház helyén. Renz circusa, mely a maga nemében világhírű, társait külféuy, csin és ügyességben fölülmúlja; különösen ügyesek bohóczai, s lovai is kitünőbbek Ciniselliéinél. Azonban azt találják, hogy ez utóbbi társaságában sokkal több a szép nő, s ezért neki is nagy közönsége van. Az elmúlt napok légmérséke épen igen kedvező volt a circus előadásainak, túlme- leg nem lévén, nem sietett ki a közönség a városból, mert egyébként a nyári hő mellett ugyan nem nagy mulatság a circus előadásait végig nézni: Ciniselli circusát „k i r á 1 y i circusnak“ nevezi, mint az olasz királynak tiszteletbeli lovászmestere; Renz kevesebb reclamot használ, gondolja: engem úgyis ország-világ ismer. A sok reclamirozásnál azon angol szokás jut eszünkbe, mely szerint azon kereskedőnek, szállítónak, iparosnak, kinek, ha csak egyszer is volt szerencséje megbízatást nyerni a királyi udvartól, van joga magát „királyi" czimmel fölruházni. így London városa utczáin gyakorta ilyes czimekkel találkozhatni: N. N. ö felsége a királyné esztergályosa stb. Ilyféle genesisnek örvendhet Ciniselli circusának „királyi“ czime is. — De ha a circusok a társasélet beszélgetéseiben szerepelnek, úgy van egy esemény, mely a politika s tudomány embereit ma kettős hévvel érdekli. Ezen esemény, mert valóban az, lánglelkü Horváth M i h á 1 y u n k munkája: „K o s s u t h Lajos újabb leveleire.“

E munkának genesise ismeretes. Ugyanis Horváth Mihály még néhány hóval ezelőtt a szegedi szabadelvű kör tagjává választatott, s erre levelet intézett a körhöz, melyben kifejti azon nézeteket, melyekre a történelembe vetett visszapillantások által jutott, Deák Ferencz és pártjának politikáját történelmi szempontokból is igazolja. Kossuth e levélre tett czélzást a pécsi választókhoz intézett levelében, s vádolta Horváthot, hogy feladni kívánja a nemzet önállóságát s alkotmányos létét, s hogy ezt haladásunk s jólétünk akadályának tartja.

Horváth Mihály itt bővebben kifejti azon eszméket, melyeket már levelében érintett. Az érdekes munkából néhány helyet kiemelünk.

Ha hazánk a mohácsi vész után kényszerítve érezte magát az osztrák házhoz folyamodni, úgy ez csak azt mutatja, hogy nem volt képes egyedül legyőzni az ozmánság megtámadását.'Más államhoz kelle folyamodni segélyért, de ezt egy állam sem nyujtandotta neki ingyen; amint elfogadta tehát az osztrák ház 1 uralmát, le kelle mondani a teljesen absolut függetlenségnek néhány attribútumáról. De nemzetünket visszatartóztatta az álszégyen attól, hogy ily, uj állása sajátságainak 1 megfelelő közösséget a lajtántuli népekkel elismerjen, sőt törvénykönyvében számtalanszorhangoztatá általánosságban függetlenségét, de a részleteket soha sem szabályozá, s így az absolut kormány tetszés szerint nyirbálhatott a nemzet jogaiból, még többet is, mint azt az uj viszony szükségletei megkíváuan- dották. 1608-ban, 1715-ben, 1723. és 1841 ben, végre 1848-ban is alkalma nyílt a nemzetnek a közös viszonyokat rendezni, de ismét visszatartó öt az álszégyen, jogait hangsúlyozta papíron, de az élet fájdalmasan megczáfolta eljárását. Csak az 1867-iki többség látott komolyan a közösügyek rendezéséhez, melyeknek szabályozatlan volta számtalan káros visszahatást szült nemzetünk közgazdászati életében s fejlődésében is.

A mű, mely különben is felette tanulságos, kettős érdekűvé lesz az által, hogy Kossuthnak több, eddig ismeretlen leveleit hozza, melyek Kossuthnak következetlenségére, szenvedélyességére tiszta világot vetnek. Kossuth már 1860-ban tudta, hogy a nemzet többsége óvakodik a forradalom ingó mezejére lépni, s ekkor Telekihez Írva kijelenti, hogyö „bármily föltételek mellett“ veszélynek tartja az Ausztriávali kiegyezkedést, de ha a nemzet mégis akarná a kiegyezést, „ám tegye, én sohasem állandók útjában, a nemzet az ur, .... én sohasem helyezendem magamat ellentétbe a nemzettel, ... de neki ezt nélkülem keilend tennie.“ Tehát Kossuth, ki most csak az 1867 iki kiegyezést mondja előnytelennek, már 8 év előtt kijelenté, hogy bármily kiegyezést veszélynek tart, s ki ünnepélyesen jelenté, hogy a nemzet törvényes akarata elöl kitér, még ma sem szűnt meg a kiegyezés müve ellen izgatni!

Kétségkívül nagy hatást teend e röpirat, mely szerzőnek általánosan elismert kitűnő irályában s könnyen folyo nyelvében tartva, tanulságos, érdekes olvasmánya leend mindazoknak, kik hazánk jelen állása s viszonyai iránt helyesen útbaigazító művet kívánnak. Mi hálával adózunk Horváfbuak, hogy ma, a napi vélemények s kapkodások labyrintjében oly határozottan síkra szállott egy politika érdekében , melynek helyességéről különben is meg valánk győződve. Valóban csak a történelem, mely, miként Cicero kifejté, az élet mestere, az igazság fáklyája, azon egyedüli mentő Ariadne-fonal, melynek segélyével a politikai nézetek s elvek labyrintjéből szerencsésen kimenekedhetünk. Igen, ez legyen iránytűje nemzetünknek minden politikai műveleténél.

Hagyjuk el most a politikát, s nézzünk be a tudomány csarnokába, az a k a d e m i á b a. A tudósok, kik, mint szintén emberek, meleg napon szabadba vágynak, felette kevesen vannak nyári időben itt jelen. Pedig az utolsó ülés (jun. 8-án) egyike volt a legérdekesebbeknek azon nagy fontosságú közjog-történeti értekezés miatt, melyet Pesty Frigyes Ív. tag, a te m esi bánság elnevezésének jogosulatlanságáról tartott. Az osztrák kormány, sőt egyes irók sem szűnnek meg a három vármegyét: Temest, Krassót és Torontóit e közös név alá vonni: temesi bánság. Pedig ezen elnevezésnek nincs semmi alapja, mert sem régibb törvényeink gyűjteményében , sem okleveleinkben elő nem fordul. 1368. nagy Lajos Koroghi Fülpös Lászlót fölmenté a bolgár bánságtói és temesi föispánságtól, s e tisztséget Heem Benedeknek ajándékozó. Azonban világosan meg van itt különböztetve a „banus" és „comes“ czime, azért nincs azoknak igazok, kik a temesi bánság elnevezését jogosultnak tartván, erre szoktak hivatkozni. A temesi bánság területe, jobban mondva, az említett három megye, csak a passaroviczi béke (1718.) alkalmával szakittatott el az anyaországtól, azóta az ország rendei követelték, hogy a „bánsági“ három megye csatoltassék vissza, de kérelmök csak 1779-ben teljesittetett. Az értekezés fényesen meg- czáfolja mindazon ellenvéleményüeket, kik a temesi bánság elnevezés mellett szólnak, s kimutatja, hogy ez nem volt egyéb, mint a bécsi kormány teremtménye.

Ezen ülésen még az öreg Brassai Samu értekezése (a módszerről) mutattatott be, de az öregur nem személyesen olvasta föl, hanem helyette Greguss Ágost. Ép ez volt a szerencse! mert tudvalevőleg igen bőbeszédű Brassai, s igy tán több óráig tartott volna a fölolvasás, holott Greguss a dolgot — közmegelégedésre — gyorsan elvégzé, miután jobbára csak a fejezetek czimeit ismertette. Az értekezés főleg csak a nevelési módszert tárgyalja. A budai népszínházban Molnár tevékeny szelleme uj darabokkal