Eger - hetilap, 1868
1868-06-11 / 24. szám
203 bocsáttatik forgalomba 7500 akó, 1 akót 1 mázsa 2 fontra véve, 9000 m. 16. Zsír, szalonna, szappan, főleg Debreczen és Szegedről szállittatik évenkint 1000 m. 17. Mészárosok s egyéb húsvágóktól évenkint elszállittatik Dyers bőr 1000 m. 18. Pestről évenkint hozátik olvasztott faggyú 500 m. 19. Kassa vidékéről túró évenkint 200 m. 20. Az ózdi és nádasdi vashámorok évi vastermelése 700.000 m. 21. A tapolcsányi és szilvási hámorok évi vastermelése 300,000 m. 22. Az apátfalvi edénygyár évi szállítmánya főleg Pest felé 2000 m. 23. A gyertyánvölgyi üveghuta évi szállítmánya főleg Pest I felé 1300 m. 24. A szarvaskői mümalom évi szállítmánya vidékekre | 2000 m. 25. Az egri gőzmalom felhasznál: a.) Évenkint Eger, j Miskolcz és Gyöngyös vidékéről szállítani szokott 100,000 ! kila búzát, kiláját 70 fonttal véve, tesz 70,000 m. b.) Ezen búza- ! mennyiségből örlött lisztből a helybeli fogyasztáson túl el- 1 szállít Pest, Gyöngyös, Kassa és Miskolcz vidékére évenkint 50.000 m. c.) A zagyvái köszénbányából felhasznál évenkint j 15.000 m. d.) A szarvaskői és bátori kőszénbányákból 15,000 m. e.) Pestről olajat hozat évenkint 75 m. 26. Az egri bőrgyár hozat évenkint: a.) Pest és Bécsböl ! 1800 drb nyers bőrt, melynek súlya tesz 756 m. b.) Bécs és j Triesztből balzsirt 75 m. c.) Elszállít készített bőrt s enyvnek | használandó hulladékot Pest, Gyöngyös és Miskolczra 350 m. Agyárhoz szükséges közel 2000 mázsa csert és gubacsot az erdőségből szerzi be. 27. Az egri 25 tímár készítményéből elszállittatik s nyers ; bőr-alakban beszállittatik középszámitással 100 m. 28. Az egri 4 országos vásáron, úgy a hetenkint kétszer í tartott heti vásárokon megfordul 20,000 szekér, ebből a.) A pesti ! nagykereskedők a 4 országos vásárra megjelennek összesen I 2280 mázsával, b.) Az aszódi nagyobb kereskedők 1280 m. ' c.) A gyöngyösi röföskereskedok 1600 m. d.) A gyöngyösi, mis- kolczi apró röföskereskedok 2400 m. e.) A pesti készruha-, kalap-, nürnbergi s egyéb kereskedők 2000 m. f.) A miskolczi, gyöngyösi csizmadiák, szürszabók, szűcsök és festők 3000 mázsával. 29. Két fönnálló és egy mostanában alakult keményítőgyárnak évenkinti forgalma gyártmányokban tesz 27,000 m. Teszen tehát az összes forgalom igen megközelítőleg — 1.677,970 mázsát. Tavasy Antal, polgármester. A fővárosi társasélet s irodalom köréből. Pest, junius 6. (Cs. Gy.) A zugliget és Svábhegy festői látványu magaslatai pünkösd másod napján, midőn a szokásos évi búcsú- ünnep tartatott, ritka képet tártak elénk. A zajos tömeg, mely kisebb nagyobb csoportokban, mulatva, forgolódva, tánczolva üli meg e népünnepet, egy hangyabolyhoz tette hasonlóvá a vén Svábhegy s zugliget erdős lejtőit s mezőit. Itt egy vigadó vegyes társaságot látunk körösdit játszani, amott kis fiúk lapdát forgatnak ; itt legnagyobb hévvel foly a táncz, amott narancs s czipó repül, — szóval, leghívebb példája e látvány a „comme il faut“ pesti néplinnepnek. Természetes, hogy néha nem igen épületes látványokra bukkanunk, mert azt, ki ily alkalmakkor nem ismer korlátokat, gondolván — „egyszer egy évben" — a bachusi ital rendesen földhöz veri. Csakhogy fájdalom, a civilizált embert, a mint t. i. magát nevezi, sem kerüli el ily calamitás, mig az alsóbb osztályok közöl sokan ilyenkor rendesen elfelejtkeznek minden mértékről, s kivált az ifjabbak között ritkák a kivételek: rari nantes in gurgite vasto. Érdekes statistikai feladat lenne, kiszámítani, hány ember volt ma a Svábhegyen, mennyi a zugligetben, a pesti városligetben, honnan egyszersmind tanulságosan lehetne példázgatni, mily kedvelője a fővárosi nép az ünnepnapi excursióknak. A budai vámnál közel ezer jármű vonult el, ugyanannyi ment talán a pesti városligetbe. Képzelhetni, minő volt még a gyalogjárók száma. A svábhegyi búcsú hasonlított egy XIX. századi keresztes hadjárathoz, tekintve tudniillik a legvegyesebb elemekből álló néptömeget. Koronázás óta nem láttak itt ily nagyszáma publicumot egy tömbben. Azokat, kik honn maradtak, csak egy ok tarthatta vissza : a rekkenő hőség, mely keserű osztályrésze volt a kirándulóknak, mig a lejtős hegyoldalon a tetőre jutottak. No de hagyján! Közös bajunk az ilyenkor, szegény, gazdag érzi ezt, igy látjuk az egyenlőség eszméjét a természetben is kivivé- Mégis van egy egyén, kinek ma kétszeres hősége van, s ez nem. más, mint L ó n y a y pénzügyminiszter ö excja. Az ő hősége kétszeres: természeti, melyet velünk együtt oszt, s hivatalos, miniszteri, mely öt ma, a budget-viták előestéjén, kiválólag nyomja. Hiszszük, hogy javaslata, mely annyi oldalról megtámadtatott, legalább lényeges pontjaiban, elfo- gadtatik a majoritás által. De hagyjuk ö exciáját pénzügyi terveiben elmélyedve, s ne zavarjuk nyugalmát; ha már államférfiakat akarunk látni, nézzünk be inkább az országgyűlésbe. Benyitunk, s a véletlen úgy hozta magával, hogy épen a legnagyobb államférfiú (t. i. mint maga hiszi) Madarász Józsefünk ötlött szemünkbe, ki a szónoki emelvényről valamit nagy pathoszszalrecitált. Cato szózata: „Carthaginem censeo de- lendam,“ jut mindannyiszor eszünkbe, valahányszor e honatyát (?) ki talán méltóbb szereplésre lenne érdemes, halljuk. Rendes ref- raineje beszédeinek : „a majoritás feladta hazánk önállóságát11 stb., melyet már annyiszor ismételt, hogy már nem is boszantó, hanem untató. Ma azonban diadalünnepet ült. 131, mondd: száz- harminczegy község, melyet a közösügyi nyavalya még el nem sodort, küldé hozzá, miként mondá, petitiőit a 67-es alap ellen. Természetesen igen jó kedvet okozott a majoritásnak ez a kis epizód, mely tréfából a lelkes szónokot egyes helyeken megéljen- zé, mint például, midőn a kérvényező községek között Szilas- Bolhás, Madarász stb. falvak neveit olvasá. Öntelt arczczal, mint a hadvezér, ki munkáját diadalmasan bevégzé, szállott le a szószékről, mintán a terjedelmes, legalább tizenöt fontos kérvénycsomót, mint jó hazafihoz illik, nemzeti szinü szalaggal átfüzé a háznak zajos derültsége között. Egyébiránt e kérvények eredete s értékének meghatározására jó tudnunk, hogy Rimaszombat városa, melyet Madarász szintén ide sorolt, ünnepélyesen tiltakozik az 1867-iki alapra vonatkozó minden tüntetés ellen, s hivatalosad megczáfolja azt, hogy a Madarász által megindított kérvényezés- ben részt vett volna. E kérvények aláírói nagy részben holmi Írni nem tudó democraták, kik talán épen borivás közt s részeg fővel jelölték meg neveiket, mint Írni nem tudók, kereszttel. Egyébként hagyjuk meg szélsőinknek az örömet, hogy kézzelfogható elferdítésekkel igyekezzenek a közvéleményt maguk felé erőltetni; elitélte magát már egy párt, ha ily erőltetett ferdítéshez kell folyamodni, minő a Madarász által néhol törökmuzsika s korcsmazaj közt megindított „országos petitió.u S mégis Madarász ma úgy érzé magát, mint a diadalmas, s ember legyen, ki vele szemben e dicsőséget tőle eltagadná. Azon nap, melyen Madarász e diadalt aratta, P e r c z e 1 Mórra, Sz.-Tamás győzőjére, mély, megható, gyászos családi veszteséget hozott. Legidösb leánya, az angyal-szelidségtt P erezel Irma, ki a fiatal Ghiczy ügyvéd menyasszonya volt, már január óta tüdövészben szenvedett, mig a halál kérlel- hetlen karjait reá is kiterjeszté. „Egy angyallal kevesebb lett a földön -— igy emlékezett meg róla a haza bölcse — egy angyallal több az égben." Leírhatatlan Perczel Mór fájdalma leánya elhuny tán; benne nem csak egy kedves gyermeket veszített, hanem egy hű, vigasztaló barátot, ki édes szüleivel megosztva a számkivetés keserűségeit, oldalok mellett volt, támogatta őket. S most midőn a hazábai visszatérés örömén kívül még egy kedves és derék férjnek örvendhete már — félév óta kifejlődött tlidőbajának esett áldozatul. A meghalt temetésénél f. hó 5-ikén élénk részvéttel lehetett találkoznunk; ott láttuk Deák Ferenczet, ki nemes szive kegyeletnyilvánitásában késni nem szokott, a minisztereket, Ghyczyt, s más országgyűlési celebritásokat. A koporsót a honvédek környezték, s Perczel Mór, kinek különben is sápadt, hófehér arcza, ma egészen vérig kisirt szemekkel, megtörve látszott. Megdöbbentő volt a fiatal Ghiczyt látni, kinek földi ; boldogságai legnagyobbikát rejté e néma sir. Lassan vonult tova a gyászmenet a buda-pesti honvédség s díszes közönség kísérete • mellett. Megelégedéssel tapasztaltuk, hogy a temetkezési Unnepé- j lyen megjelentek azok is, kik különben politikai ellenfelei a tá- j homoknak, s élénk részvétet nyilvánítottak a súlyosan látogatott 1 tábornok iránt. Egyátalában, midőn társaséletben vagyunk, rit*
