Eger - hetilap, 1868

1868-06-04 / 23. szám

I

197

hazánkfia terve legtöbb pártolóra talált. Mi megnéztük e szobortervet, s az emelkedettséget, mely e műn nyilvánul, meghatva szemléltük. A művész helyesen fogta föl Széchenyi működésének czélját és jelentőségét, midőn tervében Széchenyinek oly állást adott, hogy egyik kezében a tudomány symbolumát tartja előre, mig a másikban a kardot — a harcz jelvényét szorítja hátra. S valóban, eme két finom, mondhatni, rejtélyes vonásban fekszik a legnagyobb magyar működésének egész talánya. Hátra a karddal — előre az észszel! ezek voltak azon epochalis szózatok, melyek a nemzetet úgyszólván sarkaiból kiforditák, mely lerázva az ószerü typust, sietett haladni az ész és cultura fáklyáinál. Ha valamikor, úgy most, midőn sokszor hányatott államunk hajója a kikötőbe szállott, mikor elmondhatja magáról a lantos szavait : „Partra szállottam, levonom vitorlám“ — mondom, most illendő megemlékezni azon jótékony erőről, mely öt mozgásba hozta, s melynek szelleme végre is annyi vészterhes hányatás után parthoz segité öt. Sietnünk kellene tehát az emlék fölállításával; nem értem ezalatt, hogy elhamarkodjuk azt, jóllehet fájdalom, nálunk az elhamarkodás s rákléptü lassúság közt ritkán van középül.

De nemcsak a legnagyobb magyar emlékszobra, hanem miként kortái'Sai nevezhetők, a „haza atyjának“, a derék József nádornak emléke is oly sokáig várja a fölállítást. Ez utóbbi ügyében végre valahára megmozdulának a városi atyák, s határozatba ment, hogy ez ügyben fog valami határozatni, mi ? még senki sem tudja. Azon emlékszobor, melyet néhány év előtt idegen helyen idegen kéz által készíttettek, s mely József nádort a Sz.-István-rend lovagruhájában s nem nemzeti öltönyben ábrázolja, — nem tetszik, miután a nádort nem lehetett ily öltözetben látni. Erre jól jegyzé meg egy fővárosi lap, hogy ha e szempontot fogadjuk el irányadónak, ugv mit ítéljünk a bécsi pompás Jó- zsef-szoborról, mely a nagy fejedelmet római alakban ábrázolja, jóllehet őt sohasem látták ily helyzetben. Valóban idején volna, ha városi atyáink már valahára gondolnának e szobornak felállítására, melynek talapzata a latin felírással együtt már készen áll — de pusztán, s igy a Józseftérnek különös, bevégezetlenségi jelleget kölcsönöz.

E két, szóban levő szobron kívül igen emlegetik a Petőfi- szobor felállítását is, s az adakozások még mindig folyamatban vannak e czélra. S igy ha évek múltával az eddig jámbor szándékként táplált óhajok megvalósulandanak, fővárosunk külseje s aesthetikai alakja is méltóbb leend.

Pedig egyátalában fővárosunk méltósága megkívánja, hogy a külcsinra is jobban figyeljünk. A városi hatóság kebelében működő szépitési bizottság alig ad magáról élet jelt A külvárosok egyes utczái — de még a belvároséi is visszataszítók a bűztől, piszoktól. Gyakran, kivált esős idő után, egész tócsák lepik el a külváros azon nagyobb utczáit, melyeken a közlekedés legnagyobb, s térdig sáros lészsz, ha ilyenkor a külsőbb tájak valamelyikére szándékozol menni. Tehát nemcsak a vidéki ember Ízleli a zápor nem kellemes utóhatásait, hanem Pestnek, édes hazánk fővárosának gyermekei is. Reméljük, hogy a foganatban levő vízvezeték, melyen Lindley hires angol mérnök s emberei épen most dolgoznak, e bajok legtöbbjén — legalább a fővárosban — segitend. Csak várjunk, várjunk!

E sok jeremiád után, raelylyel olvasóimat, kik vidéki létökre bennünket, szegény pestieket sokszor — de talán alaptalanul — megirigyelnek, a „publica salus“ kedvéért untatám, nézzük meg, mint működnek tudományos közintézeteink s egyleteink, melyek talán egyedül képesek ilyenkor vonzalmat nyújtani az itteni életnek a szorgalmas, tudvágyó elmék előtt.

Tanúi s hallgatói valánk azon érdekes havi ülésnek, melyet a Kisfaludy -társaság, a magyar szépirodalom „alma materije múlt szerdán rendes helyiségében,az akadémia épületében tartott.

Greguss Gyula újonnan megválasztott Kisfaludy-társ. tag, ki részint a természettudományokat nagy kedvvel űzi, részint Camoens Luziadiáját szépen lefordítván, a hazai szépirodalom körül is érdemeket szerzett, ma székét egy érdekes felolvasással foglalta el. Czime volt: „a természettudományok s a szépirodalom közötti határvonalokról.“ Korszerűen fejtegette a hanyatló szépirodalmi Ízlés okait, s ezeket ő jobbára a természetnek felületes vizsgálatában véli találni. A kérdést még több oldalról illustrálta, a természet utánzását, a művészi leírásokat ő csak a természet szorgalmas tanulmányozása által mondja elérhetőnek. Valóban a természettudományok ma felette száraz tanulmánynak tartatnak a közönség jó részénél, pe- j dig ha tekintjük a láugelméjü Goethét, ki költői lényével a természet buvárlatát megegyeztetni tudta, azonnal meggyőződhetünk ezeknek izléz-, szellemfinomitó, emelő hatásáról. — Ezen érdekes fölolvasást Hun fal vy Pál felolvasása követte, — Aristophanes jellemzése Veres Ignácz tanártól — fejtegetve a nevezett görög tragoediaszerző művészetét, ennek jellemét, vázlatát, fővonásait. Emlité, hogy néhány darabjának tárgya még ma is korszerű. Még egy népballada mutattatott be Marton f f y Károly egri mérnöknek szives küldeményéből, melynek tárgya hasonnemü ballada által már ismeretes. Apróbb folyó tárgyak elintézésével az ülés befejeztetett.

Az ülések, melyeket e társulat tart, a hallgató közönség — néha még hölgyek részéről is szép számban látogatvák — mig a tagok között a buzgalom csekélyebb. A coripheusok közt ott láthatni az elnököt, a patriarchalis szivélyességü s néma jókedvű báró Kemény Zsigát, az örökké élénk s eleven Toldy Ferenczet, a komoly méltóságú s rokonszenves arczu Horváth Mihályt, a kis ember, de nagy kritikus Gyulai Pált, ki ritkán mosolyog, de akkor annál satyrikusabban. Vannak ki- sebbhiríi celebritások is itt mintegy d i i m i n o r u m gentium,“ kik körül a hallgató, tudvágyó ifjúság — longus ordo idem pe- tentium decus — foglal helyet.

Politikai hetiszemle.

Napoleon herezeg egy párisi távirat szerint f. hó 1-én indult konstantinápolyi útjára. Az „Esti Lap“ párisi tudósításai szerint a herczeg Németországon keresztül Becsnek veszi útját. Jun.

23-ika táján érkezik Buda-Pestre, hol 5—6 napig fog időzni. Meu- don gróf név alatt incognito utazik, s magánszemélyi minőségét szorosan meg akarván tartani, vendéglőben veend szállást. Utazásának czélja: tanulmányozni a, viszonyokat Európa azon részeiben, a melyeket még eddig látni nem volt alkalma.

A „.Köln. Ztg.-“nak Írják Párisból, hogy a hangulat a bécsi kabinet és Francziaország közt hidegebb lett, mit az Ausztriában kilátásba helyezett pénzügyi rendszabályoknak tulajdonítanak, mely rendszabályok a franczia tőkepénzeseket is érdeklik. Grammout herczeg hir szerint már utasítást is nyert b. Beustnál komoly előterjesztéseket tenni, oly rendszabályok életbeléptetése ellen, melyek czélja a külföldet is megadóztatni.

A múlt héten több lap Gumbiunenből (keleti Poroszországban) táviratokat közlött, melyek szerint politikai fölkelő csapatok kezdenek alakulni a gács lengyelországi határokon, s állítólag Langie- witz volna azok szervezője. E hírekről Bécsben mitsem tudnak; orosz és porosz forrásokból eredtek azok, s egy lem bergi távirat szerint nem egyebek ozélzatos koholmánynál. Ily híreket maga az orosz kormány terjeszt, azon czélböl, hogy ily módon a lengyeleket, mint nyugtaiankodókat tüntetvén föl, irtó politikáját némileg igazolni látszassák. Megemlítjük még, hogy a bécsi lengyel reichsratok nem tartják valószínűtlennek, hogy fölkelő csapatok alakulnak, de ezek alakítását Oroszország egy ismert agent pro- vocateurjének, bizonyos, Maliszewszkiuek, tulajdonitják. Langie- witznek annál kevésbbé lehet benne része, mert ö jelenleg Konstantinápolyban van.

Tudvalevőleg a romániai külügyi minisztérium jegyzéket intézett a hatalmakhoz a zsidó-kérés tárgyában, s a legkeserübb kifejezésekkel akarja abban meghazudtolni a bukareszti osztrák főkonzul ez ügyben tett jelentését. Ezen jegyzék a legsajnosabb benyomást tette Bécsben, úgy hogy a kormány szükségesnek látta a bukaresti kormánynál erélyes jegyzékben fölszólalni, melyben követeli, hogy vonja vissza Golesco román miniszternek az osztrák fökonzul ellen intézett meghazudtoló jegyzékét. Ausztriát ezen követelésében mind Angol-, mind Francziaország támogatja, a bukaresti kormány azonban még eddig nem mutatott hajlamot a visszahúzásra. Ez ügyből még bonyodalom is támadhat.

A francziák, úgy látszik, jól érzik magukat Rómában, legalább nem készülnek onnan mostanában távozni. A „Siécle“ írja, hogy a franczia katonai íntendatura Civitavecchiában hét hóra kötött szerződéseket az ottani kórház részére szállítandó mindenféle czikkek iránt, t. i.junius 1-töl decz. 31-ig. Civitavecchi- án kívül az egyházi állam egész területét franczia csapatok tartják megszállva.

Törökországban több helyt komoly nyugtalanságok fordultak elő. A Bosniában fekvő Tecsainban hir szerint nagyobb mérvű fölkelés tört ki; Osman pasa lovassággal sietett annak elnyomására. Rustsukból szintén rósz hírek érkeznek. E vár.os kő-