Eger - hetilap, 1868
1868-05-28 / 22. szám
187 foglalta. Az 1848-iki és 49 iki események alatt hallgatott, csak egyszer ment a haza akkori három legbölcsebb fiával: Deák Fe- renczczel,Batthiáuyi Lajossal, s id. Majláth Györgygyel együtt hg. Windischgrätzhez, követségbe, mely azonban semmi eredményű nem volt. A világosi fegyverletétel után számkivetésbe küldetett, önkéntesen választott helye Melk volt, hova öt magasztos történelmi reminiscentiák vonzották. 1853. óta Bécsben szabadon lakhatott. 1860-ban a bizalmi férfiakból összeállitott tanácskozmány tagja volt, az 186% országgyűlésen már hangja gyengült vala, hattyúdala idősb Majláth György országbíró fölött mondott akadémiai emlékbeszéde volt, 1866-ban a kalocsai érseki székre kineveztetett, melyet, miként hajdan az egrit, szintén el nem foglalhatott, mert a halál még a következő év márcz. 13-án elragadta. Neve emlékzetes lesz, mint szónoknak, egyháznagynak, államférfinak s Írónak. Müvei]: „Josephinismus,“ „Angol türelem/1 „Népszerű archaeologia,“ elméje s tudománya tekintélyes emlékei. Ipolyi az emlékbeszédet különösen érdekessé, remekké tette egyes epizódok közbeszövése, helyes reflexiók s elmélkedések melléklése által, melyekben Lonovicsot, mint szónokot, mint embert domborító ki. Az emlékbeszéd mindenfelé közfigyelmet keltett s sajnos, hogy nehány száz, a „Pesti Hírnök“ s „Idők Tanujá- ] hoz“ c8atoltatott példányon kívül közkézre nem került. Vajha I szerző segítene ezen! Ez emlékbeszéd páratlan élvezetet nyújtott az akadémia száraz értekezéseiben különben gyönyörködni nem tudó közönségnek, s annak átolvasása bizonyosan korszerű a befészkelödött előítéletek megsemmisítésére. No, de ezen élvezetes emlékszónoklat után, melyhez hason lót úgyis ritkán hallhatunk, hagyjuk el a komoly múzsák templomát, s térjünk be Thalia papjaihoz. Anemzeti színházban b. Eötvös négy felvonásos vigjátékát adják: „Éljen az egyenlőség.“ Kétségtelenül talpraesett alapgondolattal bir, föltüntetni a társadalmi egyenlőtlenséget a szóval hirdetett demokratiával szemben. A politikai egyenlőség már tény, de a társadalmi egyenlőség mindig pium desiderium lesz. Avagy nem látjuk-e a közéletben, hogy egy egyén, ki szóval a legnagyobb demokratának vallja magát, mást büszkén lenéz, mert véletlenül nálánál egy rangfokozattal fölebb áll. Különösen sikerűitek e vígjátékban a jellemek, a drámai bonyolítás azonban kevésbbé ügyes, minek talán oka az, hogy Eötvösnek nem sajátképi tere a dráma. De a nemzeti színházon is túltesz a budai népszínház. Itt» ! miként a falragaszok mindenfelé hirdetik, „Századunk legna- 1 gyobb csodáját,“ Faber beszélőgépét mutogatják. Ki merné tagadni, hogy a csodák s boszorkányságok korában élünk ? csak az kár, hogy a csodák kissé kisszerűek. Ezen beszélőgép is, habár szerkezete nagy ügyességről tanúskodik, még annyira hiányos, hogy egyes szókat is igen rekedten ejt ki. Egy valaki tréfából „éljenBismark“-ot mondatott vele, de alig bírtunk a törött hangokból e névre következtetni. Különben mi a gép töké létesítésétől sokat remélünk. Politikai hetiszemle. A múlt hét érdekes politikai hírekben nagyon szegény volt.' Egyik vagy másik lap hozott ugyan egy-két sensatiós hirt, de úgy látszik, csak azon czélból, hogy az egyhangúságot kissé megszakítsák; mert sensatiós híreiket illetékes helyről azonnal határozott czáfolatok követték. így állván a dolgok ,nem csoda, ha politikai lapok úgy, mint olvasóik, különösen Párisban, még folyvást a „béke-e vagy háború?“ kérdésével bíbelődnek. A francziák fővárosában most ez a jelszó: az aratás minőségétől függ minden. Ha ez jó lesz,a béke ez évre biztosítva van,mert akkor a kormány kedvező választásokra számit- hat;ha ellenben roszul fog kiütni,úgy csakegy diadalmas háború idézhetne elő kedvező választásokat. Tehát e kérdést julius és augusztus hónapokban a gabnahordó szekerek oldják meg. Egyébiránt a helyzet ma sem ro^zabb, mint volt ezelőtt egy héttel. A közelebbi időkben semmi olyas nem történt, a mi a világot közelebb vitte volna a háborúhoz. Ha Párisban a harczi párt reméli is a háborút, Berlinben a közel jövőtől legalább nem igen tartanak. Napóleon herczeg utazásáról még sem mi bizonyost sem tudunk. F. hó 22-én kellett volna a herczegnek indulnia, de megtörtént-e ez? a távirda még nem jelentette. Pá risból azt Írják, hogy a berlini és a szent-pérervári kabinetek a herczegnek Galicziáha és Magyarországba utazása ellen előterjesztéseket tettek. Annyi bizonyos, hogy az említett kabinetek a herczegnek ily iránybani utazását nem néznék jó szemmel. Utazásról lévén szó, megemlítjük, hogy Berlinben bizonyosnak tartják, hogy Vilmos király Napóleon és Sándor császárokkal jul. vagy aug. hó folytán Potsdamban találkozni fog. Ezen szék munkáit, hanem a magáncsaládok levéltárait is. Felhasználja Buday többek közt Tinódyt is, abból egész lapokat szóról szóra idézvén, s ez volt alapja annak, hogy kutforrásaim közt Ti- nódy Sebestyént is fölemlitém, de magam Tinódy munkáját nem bírom, épen úgy nem, mint nem bírja azt Balássy Ferencz ur sem, s azt látom: hogy Tinódy munkáját valamint én csak Buday, úgy B. F. ur Katona idézetei után ismerjük, és ebből az következik, hogy mit Tinódy munkájából Buday nem idéz — Katonát nem bírom — azt én nem tudom, a mit ellenben Katona nem idéz — úgy gyanítom, hogy Budayt, mely is mai korban szintén az igen ritka s keresett könyvek közé tartozik, B. F. ur nem bírja — azt B. F. ur nem tudja, s igy történt az, hogy azon tényt, hogy Horaonnay Gáborné Eger védelmére 24 katonát küldött, miután ezt sem Forgács, sem Istvánffy, sem Tinódy felhasználása mellett Buday föl nem említették, én sem említhettem föl, sőt mint negativ argumentumot abbeli főállitásom támogatására, hogy H. Gáborné a vár védelmében személyesen részt nem vett, föl is használtam. Ha ennek ellenében B. F. ur Katona után mint positiv érvet Tinódy állítását felhozza, a kérdés igen egyszerűen elintézettnek lett volna tekinthető, mert negativ érvem ily positiv által megsemmisittetvén, azt én csak köszönettel veszem vala, mert csekély tudomásom egy positiv adattal gazdagodott. De itt nem állapodik meg B. F. ur, kedves földim, — mert hiszen mindketten székely eredetűek vagyunk — hanem áttér a véleményezés terére, s először is kutforrásaim nagyobb vagy kisebb hitelessége fölött mond véleményt, s abbeli véleményemet, hogy vájjon honnan meríthette Vahot Imre azon állítását, hogy H. Gáborné a vár védelmében személyesen részt vett, nemkülönben azon másikat is, hogy az egri hős nők igen valószínűen a köznép asszonyai voltak, ellenvéleménynyel akarja megigazítani. Kedves földim! a véleményezés mindenkinek szabad, s oly tény fölött, mely nem kétségtelen igazságon nyugszik, csak is véleményt lehet mondani, az eltérő vélemény azonban az ellenkező véleményt nem igazítja meg, mert ha ezt tenné, akkor nem vélemény lenne az, hanem igazság, mely előtt a véleménynek el kell enyészni. Lássuk tehát, hogy véleményeink mennyire s miben térnek el egymástól? Azt mondja B. F. ur, hogy az általam kutforrásokul fölemlített Forgács Ferencz, Istvánffy Miklós, Tinódy Sebestyén stb. közül csak Tinódy az illetékes, sőt legtöbb hitelt érdemlő forrás, sőt ennél is tovább menve, Tinódyt egyedülinek mondja, s állítását azzal indokolja: hogy Tinódy az egri ostrom ideje alatt Kassán tartózkodván, a később oda visszatért katonáktól, kik a vár védelménél jelenvoltak, mint szemtanuktól, a védelem folyamáról leghívebb és legrészletesebb tudomást szerezhetett, és szerzett is, melyet azonnal meg is irt, s 1553-ik évben Kolozsváron ki is adott.sat. Forgács Ferencz ellenben Eger ostroma ideje alatt távol hazájától tanulmányai végett Olaszországban tartózkodott, honnét csak 1556-ban, midőn váradi püspökké nevezteíett ki, jött haza, történelmi munkáját 1566-ik és igy az egri ostrom után 14 évvel kezdette — Horányi állitása szerint — írni. B. F. ur nézete |szerint Forgács, Istvánffy és Sambucus az egri ostromot mindannyian később Írván, mindnyájan Tinódyt követték, és igy ismétli fentebbi állítását, hogy az egri vár ostromát illetőleg a legelső és legilletékesebb kutforrás Tinódy. Én nem osztom B. F. urnák ezen véleményét, s ezzel ellenkezőleg úgy vélem, hogy mindazon tényekre nézve, melyeket Forgács is megirt, Forgács a hitelesebb kútfő, azonban oly tényéknél, melyeket Forgács föl nem említ, Tinódy ellenben annak megtörténtét fölemlíti, jó, sőt illetékes kutforrásul Tinódyt ismerem el. Hogy ezen véleményemet támogathassam, szükséges e két írónak egyéniségét, a mennyire czélomra szükséges, megismertetnem. Forgács Ferencz ily nevű ős, előkelő család ivadéka, tudományának gyarapítása végett Olaszországban tartózkodott, honnan egyenesen váradi püspökké neveztetett ki, tehát főpap, s tudományosan képzett egyén volt. Ki volt Tinódy? felelet: a 16 ik szá*
