Eger - hetilap, 1868

1868-05-21 / 21. szám

180

szoknak csupán egy passussa bir nemi politikai színezettel, t. i. midőn igy szólt a város polgáraihoz: „Saját szemlélődésem után akartam constatálni önök haladását és serkenteni önöket, meg lévén győződve, hogy Európa átalános békéjének közepette bizalommal fejleszthetik azt tovább.“ Ezt commentálgatták több napon át a lapok, ki akarván belőle magyarázni, hogy nem kell háborútól tartani. Mi, megváltjuk, sokkal jelentéktelenebbnek tartjuk az idézett császári nyilatkozatot, hogysem érdemesnek tartanók, reá több szót vesztegetni. A veszély kitörésének sokkal valószínűbbnek és közelebbinek kellene lenni, hogy Napoleon harcziasan nyilatkozzék. Aztán a mit a császár mondott, az való, ment jelenleg csakugyan béke van Európában ; a jövőről pedig hallgatott.

Romániában a helyzet a szó legszorosb értelmében fenyegető. A bukaresti osztrák főkonzulnak a külügyi hivatalba érkezett jelentése a legkedvezőtlenebbül tünteti föl Károly herczegnek és kormányának állását. A herczeg utóbbi utazása alkalmával mindenütt hideg közönynyel, némely helyen pedig nyilt boszankodás- sal fogadtatott. A zsidóüidözések miatti izgalom folyvást tart, sőt az „Etendard“ szerint újabb zavarok törtek ki Bakeuban, minek következtében a kormány katonaságot küldött oda, azt azonban a nemzetőrség nem engedte a városba bemenni; újabb katonai erőt kellett tehát küldeni, melynek segélyével a nemzetőrség a „Terra“ szerint lefegyvereztetett. Bukaresti tudósítás szerint, a kormány nem annyira a további zsidóüldözések miatti aggodalom ból, mint inkább az anarchia továbbterjedése miatti félelemből küldött helyőrséget Bakeuba. Egy ottani demagog lap már is nyilt fölkelést hirdet, fegyverragadásra szólítja fel a népet. — Az uj franczia konzul szigorú utasításokkal érkezett meg Bukarestbe, s felelőssé teszi Károly herczeget eddigi politikájának veszélyes következményei miatt. — Bukarestben közelebb részletes miniszterváltozás történt, minek azonban nincs politikai jelentősége, mert Bratiano, kinek minden bajt tulajdonítanak, tagja maradt a minisztériumnak, csakhogy a belügyi tárczát a pénzügyivel cserélte föl.

• A Porta csakugyan komolyan lépett a reform terére. Azon beszéd, melylyel a szultán az államtanácsot megnyitotta, s melyet állítólag ö maga készíteti, egyike volt a legszabadelviiebbeknek, és nagy feltűnést okozott. A szultán e beszédében különös erély- lyel nyilatkoztatta ki, hogy legsürgösb szükség, a régi szokásokkal szakítani, és őszintén közeledni az európai polgárosultsághoz. A szultán többek közt ezeket mondá: „Az államtanács megszeu teli a végrehajtó és birói hatalommegosztásának elvét. Tekintsék a tanács tagjai az államot egy testnek, mely mindenki egyesülése által azon czélzattal alapittatott, hogy a közjólétet s a nyilvános tanítás kiterjedését, e két, szivemeu fekvő tárgyat biztosítsa. Bármely hitvallást kövessenek is alattvalóink, ugyanazon haza gyermekei; nem önthetni beléjök a hitkülönbség miatt ellenséges érzelmeket. Mindenki kövesse hitét. Én kötelességet teljesítek, midőn mindenki jogát elismerem, s igy közzéteszem azon alapelveket, melyek engem vezetnek, s melyek korunk követelményei.“

A „Patrie“ szerint, ezen beszéd mély benyomást tett a keresztény alattvalókra, s a mohamedánok által is jól fogadtatott. De annál kevésbbé nyerte meg a muszkák tetszését; ők csak azt tartják jónak, a mi tölök jő ; szívesebben látnának oly reformokat Törökországban is, mint a minőket ők Lengyelországba behoztak, hol a kath. vallás csak tűrt vallásnak nyilváníttatott; hol a magániskolák ez év végével bezáratnak, s jövőre csak orosz iskolák fognak engedélyeztetni; hol lassankint minden lengyel hivatalnok elmozdittatik állásából, s oroszok által helyettesittetnek; s hol még folyamodások beadásánál sem engedtetik meg a lengyel nyelv használata. — Ily reformokat óhajtanának ők látni Törökországban is, s akkor nagyobb valószinüséggel remélhetnék, hogy a „béteg ember“ után nemsokára örökölhetnek.

Belgrádból azon fontos hir érkezett, hogy Oroszország lemondott a Szerbiára nézve szerződésileg őt illető jogokról, s a szerb törvényhatóság és szerb törvények alá vet minden, Szerbiában lakó orosz alattvalót. Oroszország ezen kezdeményezése természetesen ujjmutatás azon hatalmak irányában, melyek a régi szerződések értelmében kivételes jogokkal (konzuli bíráskodás stb.) bírnak Szerbiában, mint pl. Ausztria.

Gyöngyös, máj. 8.

Városunkban a leány-tanintézetek sok tekintetben hiányosaknak tapasztaltatván, több oldalról érkeztek hozzám felhívások és kérelmek, hogy ezen hiányra figyelmemet fordítanám. A közkívánatnak hódolva, egész bizalommal a városi képviseleti testülethez fordultam, ki e vállalat korszerűségét belátva, egész készséggel egy a városban fekvő, a város tulajdonához tartozó házat tágas udvarával és azon létező kápolnával, a fennebbi czélra rendelkezésem alá bocsátott. — A kívánt helyiség ekként birtokomban lévén, kiképzett és minden tekintetben alkalmas tanitónök- ről kelle gondoskodnom, ilyeneket szintén szerencsés valók a paulai szt. Vincze-szerzet társulatából megnyerni.

Az előkészületeket ily módon bevégezvén, hazánk szeretett Királynéjához azon alázatos kérelemmel folyamodtam, hogy az alakulandó intézetet legkegyelmesebb pártfogásába fogadni és megengedni méltóztatnék, miszerint ezen intézet, legújabban született fenséges gyermekének nevét viselhesse. A legközelebb hozzám leérkezett legkegyelmesebb leirat nemcsak megengedte, hogy az alakuló intézet a haza közörömére született fenséges fÖ- herczegnő Mária nevét viselhesse, hanem az intézet gyarapításához 1000 o. é. írttal is járulni kegyeskedett.

Ezen nagylelkű és királyi ajándék daczára kényszerítve ér- zém magamat számosb emberbarátok jóltevőségét is igénybe venni, minek következtében az alább megnevezett jótévőktöl nyertem már eddig is könyöradományokat, kiknek ezennel az oktatandó leánjkák és árvák nevében hálás köszönetét szavazok.

Midőn ezen alakuló intézetet újra a nagylelkű közönség általános pártfogásába ajánlanám, különösen azon lelkes honpolgárok és honleányokhoz intézem kérelmemet, kiket részvétre már felhívni, és aláírási Ívvel megkeresni bátorkodtam, hogy nagybecsű válaszaikat hovaelöbb hozzám megküldeni szíveskedjenek, hogy ekként képesek lehessünk a nemes czélnak megfelelő intézetet alakitni, mely mind a legmagasabb pártfogónőhöz, mind pedig azon örvendetes eseményhez, mely intézetünknek oly nagybecsű nevet kölcsönzött, — méltó legyen.

A kegyes adakozások utján eddig hozzám érkezett összegek következők:

Felséges Királynénk 1000 frt.

Gr. Szapáry Józsefné, gr. Károlyi György, Junák István kanonok, bg. Auersperg Sándorné, gr. Alrnásy György, gr. Szapáry Imre, Alrnásy Pál, Wodianer Albertné, b. Stillfrid Fülöpné, Haynald Lajos érsek s b. Orczy László, egyenként 100 frt.

B. BoxbergKárolynéés Skultéty Istvánná, egyenként 60 frt.

B. Baldaehy Antal, Rezucsek. zirczi apát, gr. Szapáry József, gr, Alrnásy Móricz, b. Beust Ödön, Gosztonyi Pálné, és Jeszenszky Sándor nejével, egyenként 50 frt.

Gyenes kanonok, mihálytelki lelkész 40 frt.

Gr. Alrnásy Kristóf és Tasilo, Absbahs Frigyesué, Rosko- ványi Ágoston nyitrai püspök és Kozmáry János, egyenként 25 frt.

Gr. Szapáry Gyula, Kovách László, Szöghv István egri kanonok, és b. Wimpfen Kálmán, egyenként 20 frt.

Schmidt Viktor 15 frt.

B. Orczy György, Alrnásy Vincze, Streitmann József, Kiss Ferenczné, Kürthy Antal, b. Wimpfen Ádolfné, Trajter kanonok és bátori lelkész, Pankovits munkácsi püspök, Fekete esperes és rakomazi lelkész, Hirsch! Sámuelné, Schmidl Ernesztina, b. Wenckheim Józsefné, Szaitz egri prépost-plébános és Koczia- novich József, egyenként 10 frt.

Borhy György 6 frt.

Batta Anna, Gosztonyi Imréné, Zaleczky Józsefné, Gosztonyi Béla, Székely Andrásné, gr. Szapáry Istvánná, Deme József gy.-halászi lelkész, Spitzer Anna, Weisberger Anna, Grünfeld Mária, Barna Róza, Bogdán Róza, Hoffer Borbála, Hoffer Rozália, Löwy Lina, Deutsch Netti, Schweitzer Johanna, Mintzér János, Pap Melchisedek, Zsoldos Gábor, gróf Dessewffy Emilné, gróf Schaffgotsch Frigyesné, Újhelyi János, Kálazdy Mór, Móczár János, Mahovszkv Antal, Zsiga Pál, Jablonszky fstvánné, Hám János, Hanák Vendel, Berecz Ferencz, Györffy Ignácz, Kln- betz Lajosné, b. Ötvös Antónia, Hanisz Eleonora, Sankovits Bertalan, Fekete Antal, Suppauer Borbála és Isaak István, egyenként-5 frt.

Trebitscher Samu, Spitzer Amália, Pap János és Szávoszt Frigyes, egyenként 4 frt.

Mőbert Mária, Trebitscher Róza , Hoffer Józsefné, Weisz- berger Julia, Rosenfeld Ernesztina, Schweitzer Sarolta, Spitzer Franciska, Sutman Julia és Csató Ferencz, egyenként 3 frt.

Ledniczky Józsefné, Malatinszky Ignáczné, Egerland Heléna, Bihari Laura, Kocziánovich József, Braun Terézia, Weisz- kopf Julia, Berger Johanna, Schwartz Netti, Danneuberg Hani, Todder Fanni, Braun Klára, Hartstein Rozália, Tuschak Marcus,