Eger - hetilap, 1868

1868-04-23 / 17. szám

146

és 1868-iki törvények világosan kimondják, hogy te törvényjavaslatban terjesztessék elő, hanem csak mint határozati javaslat, mely az országgyűlés megegyezésének és 0 Felsége szentesítésének hozzájárulta ptán átalános kötelező erejű leszen. sA lényegre vonatkozólag a minisztérium föladata kettőben állhat: vagy minden egyes adónemre uj törvény hozatalát ajánlani, vagy ideiglenesen a múlt korszakbeliek törvényesitését a szükséges javítások és reformok eszközlése mellett. Ez utóbbi módot találja a pénzügyminiszter most követendőnek, mig majd a törvényhozás uj törvényeket hozand; addig is a fennálló, mintegy 1000 rendeletet összefoglalja, hogy igy könnyebb átnézetet lehessen nyerni felőlük.

Ezek után a pénzügyminiszter leteszi a költségvetést a ház asztalára, s egyszersmind bemutatja az ezzel kapcsolatban hozandó törvények javaslatait u. m.: az egyenes, só, dohány, szesz, czukor, bélyeg, bor és húsfogyasztás, lotto stb. adó iránt, végre a közterhek behajtásáról; kéri továbbá, hogy mivel előreláthatólag május 1-ig, mint a meddig a minisztérium felhatalmaztatott az adók beszedésére, a költségvetés megszavazva nem lesz, a meghatalmazás továbbra megadassák. — Áttér aztán a pénzügyminiszter a múlt évi pénzügyi kezelés eredményének eesetelésére, miből kitűnik, hogy az előirányzott bevételeknél több hajtatott be, ellenben a kiadások nem rúgtak a minisztérium takarékossága folytán a kiszabott mértékre. A magyar államot terhelő államadóssági járulék és a közös költségek havi részletei a közös pénzügy- miniszternek beküldettek; úgyszintén elégtétetett minden kivánalmaknak e földtehermentesitési igények körül. Sajnosán tapasztalta azonban a pénzügyminiszter, hogy a megyék részéről a pénzügyi kezelés a kellő támogatásban nem részesült, továbbá az államjövedelmek megcsonkítása máskülönben is tetemesen éreztetett.

Az államköltségvetés részleteire térvén, elmondja az irányelveket, melyek a minisztériumot vezérlették. Főfontosságu elv volt, hogy az államháztartásban az egyensúly fentartassék, hogy adósságot ne kelljen csinálni, mely más nemzetek tanúsága szerint hógörgetegként aztán folyton növekedik. E czélra három mód van : lényegileg takarékosság, helyesen felosztott adórendszer és hasznos beruházások; formailag a rendes és rendkívüli költségvetés különválasztása, miután a rendesnek rendes, a rendkívülinek rendkívüli forrásokból kell fedeztetni; a pénzügyminiszter továbbá világosság tekintetéből a netto budget rendszerét állítá fel, s a különféle pótlékczimeket, melyek teljesen feleslegesek, egyesité. A czélt mennyire érte el, mutatja, hogy összesen csak 1.800,000 frt hiány mutatkozik s remélhető, hogy helyes gazdálkodás és befektetés által a jövedelem idővel növekedni, a kiadás csökkenni fog. — Ezek után kifejti a pénzügyminiszter az egyes adónemek remélhető jövedelmének mennyiségét, felvilágosító megjegyzésekkel kisérve mindegyiket.

Lónyaynak 1% óra hosszat tartott beszédét a képviselők nagy figyelemmel hallgatták.

Az államköltségvetést egész terjedelmében helyszűke miatt nem közölhetvén, érdekesnek tartjuk mégis rövid sommás átnéze- tét nyújtani: Szükséglet: I. Rendes szükséglet: 1. Legfelsőbb udvartartás 3.100,000 forint. 2. Cabinetiroda 36,400 frt. 3. Közös ügyek 22.448,000 frt. 4. Államadóssági járulék 32.827,000 frt. 5. Országgyűlés 946,000 frt. 6. Miniszterelnökség 100,500 frt. 7. A Felség szem. kör. miniszt. 86,500 frt. 8. Belügyminisztérium 9.313,500 frt. 9. Pénzügyminiszter 7.376,000 frt. 10. Közmunka és köziek. 2.656,000 frt. 11. Kereskedelmi 458,500 frt. 12. Vallás- és közoktatás 1.111,000 frt. 13. Igazságügy 2.923,000. 14. Honvédelem 512,600 frt. 15. Horvát-tót kanczellária 1.989,000. 16. Föld- teherm. adósság 14.683,000 frt. Összeg 100,567,000 frt. összehasonlítván a fedezettel 98.680,000 frt., mutatkozik hiány 1.887,000 forint. II. Rendkívüli szükséglet. 1. Közösügyek 8.058,800 forint.

2. Belügyminisztérium 150,000 frt. 3. Pénzügyim 3.771,000 frt. 4. Közlekedési m. a) ut- és vízépítés 2.306,000 frt., b) vasutak és csatornák 20.000,000 frt. 5. Kereskedelmi minisztérium 663,000 frt. 6. Igazságügyi m. 200,000 frt. 7. Horvát-tót kanczellária

200.000 frt. Összeg 35.348,800 frt., hozzászámítván a rendes szükségletet 100.567,000 frt., főösszeg 135.915,800 frt. — Fedezet.

I. Rendes fedezet. Pénzügyminisztérium: 1. Egyenes adók

54.744.000, 2. Fogyasztási adók 10.723,000. 3. Jövedékek

20.875.000. 4. Illetékek 9.393,000. 5. Államvagyon 2.859,000. Kereskedelmi minisztérium: 6. Bányailletékek 29,000. Vallás- és közokt. minisztérium: 7. Járulékok, tanpénzek és téritmények

57.000 ft. Összeg 98,680,000 frt. II. Rendkívüli fedezet. 1. Közös

activákból Magyarországra ez évben eső rész 8.058.800 2. Államjavak eladása 90,000. 3. Koronái jószágok úrbéri kötvényeiből

570.000, 4. Adóhátralék 6.372,000. 5. Bérleti hátralékok 1.245,000. 6. Pénzverési nyeremény 900,000. 7. Vasúti kölcsön 30.000,000. Összeg 47.235,800. Főösszeg 145.915,800 ft. Összehasonlítván az összes szükséglettel, 135,915,800 forint, mutatkozik fölösleg

10.000. 000,forint.

Á költségvetés részleteiből megemlítjük a következőket: A telekadó 34,850,000 a házbéradó 3,077,000, a házosztályadó

2.900.000, a személyes kereseti adó 7.400,000, a jövedelmi adó

6.500.000, a boradó 1,923,000, a söradó 1.000,000, a hasadó

1.580.000, a sójövedék 10.200,000, a dohányjövedék 9.575,000 írtra van téve. A magyarországi megyék 6 millió fítnyi költségei közt Heves-Szolnokmegye 167, 611 írttal szerepel. A rendkívüli szükségletben ott találjuk a vajdahunyadi várat, e nagy nemzeti emléket is, melynek helyreállítására 50,000 frt vétetett föl.

A f. hó 17-iki ülésben, az igazoló bizottság véleményezése alapján, Kandó Kálmán és Ormós Sándor képviselőket a ház némi vita után igazolta. A 18-iki ülésben a törvények kihirdetési módja és a kereskedelmi s iparkamrák iránti törvényjavaslatok, az illető bizottsági jelentések alapján némi változtatással, átalá- ban is, részletesen is elfogadtatván, végleges megszavazásuk a mai ülésre tűzetett ki, mi ma csakugyan meg is történt. Ugyancsak a mai ülésben elfogadtattak a gödöllői koronajószág beczik- kelyezése, valamint a magyar pénzek verése iránti törvényjavaslatok is, melyek végleges megszavazása a legközelebbi ülésre tűzetett ki.

A fővárosi irodalom s társasélet köréből.

Pest, apr. 18.

(Cs. Gy.) Irodalmunk érdekesb tüneményeiről Ígértem szólani. A fővárosi sajtó, könyvárus-hirdetések időről időre nagy mennyiségű uj munkákról tesznek tanúságot. Ha e munkákra egy szempillantást vetünk, úgy tapasztalandjuk , hogy nagyobb részök napi érdekű, ephemer becsű, vagy a korkérdésekbe vágó röpirat, — olyas nagyobbszerü irodalmi vállalatra, mely nem a modern belletristika köréből veszi tárgyát, hanem valóságos t u- dományos becsesei bir, ritka könyvkiadó vállalkozik. Je- lesb Írók müvei, ha tisztán szaktudományiak, csak igen csekély olvasóközönségre találnak, holott a zugirók ephemer becsű irkafirkái, ifjú költérek elmevirágai még mindig jól elkelnek. Ekként a nemzeti művelődés egyoldalú irányzatából nem bir a korszellem igényeinek megfelelő magaslatra emelkedni, s nagyobbrészt irodalmi dilletantismus, s nem kellő szaktudós-képzettség azon irányzat, melyet értelmiségünk tagjai követnek.

Igaz, hogy itt sem állhat kivétel nélkül e tétel, mert egy, habár aránylag csekély, de mégis tekintélyes kisebbsége az irodalommal foglalkozóknak, komolyabbakra szánja magát. A komolyabb humaniórák erélyesebben müveltetnek, a reáliák kedvelőinek száma lassankint szaporodik. A könyvpiacz, habár fehér holló ritkaságával, de mégis olykor nyújt oly müveket, melyek bármely müveit nemzet előbaladottsági színvonalán állanak. Más müvek gyengébbek ugyan, de mégis elhatározott, komoly törekvés jeleit mutatják. Ein schwaches Bild, aber doch ein Bild! Végre kitűnő műfordításokat is vettünk közelebb.

Itt megemlitendönek tartjuk az ó-német „N i e b e 1 u n g e n“ eposnak, a középkori világirodalom egyik legkitűnőbb mtida- rabjának kitűnő fordítását, melyet Szász Károly jeles költőnk s fordítónk eszközölt. A fordítás jelessége méltó elismerésre talált az összes honi sajtóban, a hozzá mellékelt nagyszerű eszményített rajzok a mü érdekét még sokszorosan emelik. ANiebelun- g en-Lied ránk nézve már azért is igen érdekes, mert benne a nagyhírű „Isten ostoráról,“ a hunok Attilájáról,ennek udvaráról sok érdekes lelhető. Egy másik, kitűnő érdekessége leend irodalmunknak dr. Franki Vilmos fiatal történettudósunk „Pázmány és k or a“ czimü munkája, mely terjedelmes, több évi tanulmányokon kitűnő levéltárakban, pl. a római vaticániban tett nyomozások folytán létesült, s ha kivitele Franki eddigi működésének megfelelő leend, irodalmunk e nembeli első termékeivel, magával a „Hunyadiak korával“ egy sorba állíthatjuk. Pázmány működése különben is, ha több szempontból taglalható is, de legsikeresebben nemzeti szempontból, s reméljük, ilyenből fogja a fiatal szerző is müvének bíboros személyét megítélni s megörökíteni.

Ennyit az irodalomról, — nézzünk szét kissé a társadalmi