Eger - hetilap, 1868

1868-04-02 / 14. szám

119

netu képteleu az egyes ember valami jelentékenyt, a mai társadalom nagy és sokféle szükségeihez képest kivinni, ép oly csodálandó hatalomban mutatkozik az egyesült erő. Az árvák jobblé- teért óhajtjuk, hogy a két párt itt is egygyé olvadjon, shiszszük, hogy* lelkesülését siker követendi. L’órinczfy.

Budapest, márcz. 30-kán.

Közéig a tavasz ismét! A nap szebb sugarakat bocsát ki, mióta zöldelni kezdő hegyek és téreken nyugodbatik meg, s mintegy diadalmat ül a föld fölött, mely rideg jég- és hóleplét pán- czélként használd ellene, s hidegen véré vissza annak sugarait, inig most engedve a hosszabb ostromlásoknak, meglágyul s szeretettel fogadja ismét keblébe a rég nélkülözött sugarakat, melyek e fölötti örömükben ködfátylukat vesztett tisztább légkörön át közelgnek a földhöz.

Megvan a nagy természetnek is a maga költészete, melyet az egész emberiség ért, mert el van ragadtatva e jelenet által, m: ön a nagy természet tényezői e kedélyes kibékülési napjaikat üli. ; s az e jelenet fölötti elragadtatás a főváros lakóinak ajkain egy ,ki a szabadba“ óhajtásban nyilváuul.

Ép is tehát e vágytól vonzatva a helyi gőzös födélzetére ment» m, hogy a császárfürdőbe tóduló rajjal egy ideig együtt lehessek.

Az élet eszméuyitett légköréből az itt látottak nagyon is lerántottak, sokat láttam, mi kedélyhangulatomat méltán elko- moritá.

Legelőször is ezek a csúf cyiiuderek boszantottak, melyeknek láttára karjaimba 1861-diki alkotmányos rángatózásokat kaptam. Mit mondjak továbbá a nők ruházatáról ? Lehet, hogy ha nő írná e sorokat, elragadtatással nyilatkoznék az itt látottak fölött, ezer meg ezer kis tárgy foglalná el kedélyét, talán gyönyörrel tekintene minden szalagra, minden virágcsokorra egyen- kint, érdeklené a ruhák szabása, kelméje s minden egyéb apróságok; a férfit mindezek hidegen hagyják, ö mind e jeleneteket összeségükben veszi, s a rá tett egész benyomásból alkotja ítéletét.

Bocsásson meg a kedves hölgykoszorú, ha az én szerény Ítéletem nem leend kedvező. Nem akarom én itt nevetségessé tenni a hiúságot, mivel ez öröklött baja az emberiségnek, de véleményem szerint az ez iránti hódolatnak is megvan a maga határa, mely ha tullépetik, utálattal igen, de tetszéssel kit sem tölt el. Ha a nő, a férfi eszménye, az emberiség védangyala, e fönsé- ges szerepéből kiesve hiúság játékbábjává, kereskedők áruczik- keinek kirakat-oszlopává aljasul: ugyan mondhat-e akkor kedvező ítéletet a nyugodt észltdö?

A fővárosban azonban még tűrhető e kép, mivel e pom- paüzésben nagyrészt csak a közgazdagulás nyilvánul, de ha vidéken is utánozni kezdik ez arámlatot, az borzasztja el csak igazán a gondolkodót. — Budapestre Parisból a divatlapokkal együtt elhozza a munkás kereskedelem az annak követhet ésére szükséges pénzt is, mig a vidékre csak a divatlapok meuuek ki, a pénz pedig visszamarad. Csak e nagy vagyonállapot-különbséget feledik tekintetbe venni divatmámor által elfogult fiatalabb vidéki hölgyeink, s ez által mind maguk jövőjében, mind szüleik vagyonállapotában a legnagyobb károkat okozzák.

No de elfordulok e szomoritó társalmi kinövésektől, és szórakoztatóbb jelenetek felé fordítom tekintetemet.

A hatalmas kereskedelmi hajók mélyen szelik a Duna széles árját, a fölzavart hullámok élénken nyaldossák a kimosott partokat, könnyű gondolákat emelve a tajtékzó vizszinen, s mindezen haladás rövid 30—40 év müve legyen csak ? . . . . Igazán hihetetlen.

E folyam hány századon át folyt le hasznosithatlau, nemzetek éltek s enyésztek el partjain, mig végre a jelen században érte csak el azon jelentőséget, melyre a mindenek alkotója teremte.

Ép most suhan el hajónk a pompás lánczhid alatt, mely a magyar ember keblében a legszebb keserédes emlékek föl- idézője.

Nem kell valami nagyon élénk képzelem ahhoz, hogy mind e benyomásokkal szivünkben, lelkünk elé idézzük Széchényi nagy szellemét.

Ott lebeg ő lelki szemeink előtt, egy kézzel a tudományok palotájára, másikkal a lábai alatt sürgölődő kereskedelemre mutatva, ajkairól mintha e jósszavakat hallanék: Magyar, jövőd teremtője önmagad vagy, nagy lész, ha egybekapcsolod azon két

irányt, melyet számodra kijelöltem; müveid a komoly tudományt, mert ez veleje a nemzet testének, az ismeretek által megedzett nemzeti szellem a legfőbb biztosítéka fönmaradá3unknak ; de viszont ne feledd el a másik tért sem, művelj nagyokat az anyagi téren, építs, újíts minduntalan, mert csak szellemileg és anyagilag egykép gazdag nemzet képes nagyokat művelni, szóval, nagy nemzetté lenni.

És e nemzet nagy védszelleme szive óhaját, képes volt átérteni, mire mint egy varázsütésre megváltozott hazánk külalakja s belső élete.

Hógörgeteghez hasonlag indult meg ez óriás szellem, magával rántva mindazon előítéleteket s megállandósult akadályokat, melyek nemzete haladástörekvését meghiúsíthatnák. Ö meghalt, de csak testileg, szelleme örökké élni fog; milliók közt oszlott meg láuglelke, kik mindnyájan hű végrehajtói nagy czélzatainak. Nyílt tért hagyott ö hátra számunkra, szabadok is vagyunk, használjuk föl tehát ez előnyös körülményeket, s életünk minden per- cze nemzetünk nagygyá s boldoggá tételére legyen szentelve.

S—y F—ez.

Politikai hetiszemle.

E pillanatban nincs semmi sötét felleg a politikai láthatáron — igy ir a berlini félhivatalos „Prov. Corr.,“ mely nyilatkozatnak a párisi lapok sem mondanak ellent. A politikai hangulat tehát békésnek mondható.

Az utóbbi napokban érkezett tudósítások fejedelmi látogatásokat helyeznek kilátásba. Ismételve Írják, hogy Napoleon császár a nyáron Vilmos porosz királyt s az orosz czárt meg fogná látogatni. Humbert olasz koronaherczeg közeli házassága is több fejedelmi személy összejövetelére fog alkalmat szolgáltatni, többek közt a porosz és orosz trónörökösök is Florenczbe mennek az említett alkalomra. Az „Etendard“ szerint az ausztriai császárné június hóban látogatást teend Párisban, Napoleon herczeg pedig a „Journ. des Debats“ szerint, husvét után Bécsbe jő, látogatása Beust bárónak már be van jelentve. Napoleon herczegről lévén szó, megemlítjük, hogy a herczeg, a környezetében levők jelentései szerint, nagyon meg volna elégedve azon fogadtatással, melyben Berlinben részesült; de egyszersmind azt is megerősítik, hogy nem ereszkedett mélyebben politikai kérdésekbe, mi azonban nem zárja ki azt, hogy a herczeg utazásának politikai czélja volt; e czél abban állt, hogy a porosz kormány nézetét különböző fontos tárgyak iránt kipuhatolja.

Utolsó számunkban megemlékeztünk azon, Párisban közelebb megjelent röpiratról, melynek szerzőjéül Napoleon császárt tartják. É röpirat fölött, a franezia lapok egyhangúlag pálezát törnek. Legkeményebben kel ki ellene a „Siécle,“ mely azt mondja: „Melyek a napóleoni dynastia jogezimei ? A röpirat megmondja. Az első császárság küszöbén ott találjuk a 18. brumaire államcsinját. Kétszer diadalmaskodott az erőszak, s ezt talán meg akarják velünk dicsőittetni ?“ A nevezett lap továbbá nem találja megvalósítva a Lajos Napoleon által tett szabadelvű Ígéreteket, melyekkel jónak látta a népet hitegetni. — Különben azt mondják, hogy midőn a császár annak szükségét bevallja, miszerint a nép előtt, igazolnia kell magát, beismeri, hogy Francziaor- szágban az átalános elégedetlenség terjed. És valóban, a rósz hangulat napról-napra erősbödik az eiviselhetlen és hasztalan terhek miatt, melyeket a kormány a országra ró. Az elégületlen- séget nagy mérvben növeli az uj hadseregtörvény. Katonai törvény alig talált valaha oly ellenszenvre a népnél, mint a mozgó nemzetőrségi törvény. Az ország minden vidékein, de leginkább délen, tüntetésekre és nvilt ellenállásra talál a nemzetőrség ösz- szeirása. Legnagyobb fontossággal a bordeauxi zavargások bírnak, hol a katonaság lőtt a népre, mely a rendőrséget megszalasztotta. E körülmény is egy argumentum arra, hogy Napoleon császár a békét minden áron fenn akarja tartani. Dynastiájára nézve egy nagy háború folytatása könnyen végzetessé válhatnék.

Azon hir, hogy Károly fejedelem Románia függetlenségét május hóban ki fogja kiáltani, folyvást tartja magát. Ézen eshetőséggel szemben a szultán jelentékeny haderőt pontosittat össze Rustsukuál, s állítólag el van határozva, katonailag megszállatni a Romániát, ha Károly fejedelem annak függetlenségét csakugyan kikiáltaná. Hogy e tény könnyen európai háborút idézhetne elő, nem szükség bizonyítanunk.

Lengyelország teljes beolvasztása Oroszországba, mind a mellett, hogy rég emlegették már az orosz kormány ily drasticus rendszabályainak bekövetkezését, fájdalmas meglepetést okozott