Eger - hetilap, 1867
1867-03-07 / 10. szám
77 Vegyes hírek. ** Ö Felsége legújabb biztos fairek szerint csak szombaton fogja magas látogatásával fővárosunkat szerencséltetni. — (István fölie rezeg temetése Budán,) márcz. 1-én, a halott rangjához képest egyszerűen, de mégis fényesebben ment véghez, mint az elhunyt kívánta, mert a testvérföváros- elökelőbbjei mind összesereglettek ravatala körül. A beszente lést egri érsek ő excja végezte a várkápolnában, hol öt requiem mondatott a magas elhunytért ugyancsak egri érsek ö excja, s Lipthay, Lipovniczky, Pauer és Lévay mlgos püspökök által. Jelenvoltak : József és Károly Ferdinánd föberczegek, egy tábor nők, mint a belga kir. udvarnok, s egy százados, mint az olden- burgi udvarnok képviselője, a magyar miniszterek, a fővárosban levő püspökök, a főrendi és képviselőház számos tagjai, a polg. és katonai hatóságok képviselői. — (A hálaadó istenitisztelet az alkotmány helyreállításáért) múlt vasárnap tartatott meg Egerben, a székesegyházban, mely alkalommal Máriássy Gábor püspök s érseki helyettesiül- ő mlga pontificált. Már reggel taraczkdurrosgások hirdették a várból a nap jelentőségét. A roppant nagy székesegyház majd egészeumegtelt ájtatoskodókkal. Jelenvoltak amegyei, városi és pénzügyi hivatalnokok, a cs. kir. katonatisztikar, a tanulóifjúság; a kaszinói tagok testületileg, valláskülönbség nélkül, a jogászok kardosán, a ezéhek és legényegylet zászlóikkal jelentek meg. j Ma reggel tiz órakor a papnövelde kápolnájában az intézet alapitója b. e. Telekessy István püspökért gyászistentisztelet tar- tatik, melyet alkalmi beszéd előz meg. — (M i s k o 1 c z r ó 1,) márcz. 3-ról a következő sorokat vettük : T. szerkesztő nr! Az „Eger“ 8-ik számában megírtam önnek, miként fogadá Miskolcz az ősi magyar alkotmány helyreállítását polgárilag, most van szerencsém jelenteni röviden, miként ülte meg az alkotmányünnepélyt egyházilag is. A helv. vallásuak — mint biztos forrásból értesültem — még múlt vasárnap (febr. 24-én) tartották meg a bálakönyörgést. A róm. kath. egyház pe dig ma ülte meg a lehető legnagyobb fénynyel. Kilencz órakor telve volt a mindszenti egyház minden felekezeti ájtatoskodóval, de nem hivatalos ájtatoskodókkal, mint a boldogult Bach- és Schmerling-rendszer alatt sokszor tapasztaltuk, hanem olyanokkal, kiknek arczán őszintén nyilatkozott a bála a Teremtő iránt, hogy kedves hazánkat 18 év sanyarai után kiragadta a sokféle provisoriumból, s ránk derítette ismét egy boldogabb korszak örvendetes hajnalát. A szent miseáldozatot ngos s főt. Beller József apát mutatta be az egek urának teljes segédlet mellett, mely alatt minden főbb cselekményt taraczklüvések üdvözöltek az Avas csúcsáról. Az ünnepélyen jelen volt Borsodmegyes városunk tisztikara is. — Az izraeliták, halljuk, jövő szombaton tar- tandják meg a hálatiszteletet. Sajó. — A pest-losonczi vaspályán, Pesttől Hatvanig az első próbamenet f. hó 3-án tartatott, s fényesen ütött ki. Kevés nap múlva az egész pályaterület járható lesz. — A „Pesti Hírlap“ czimti politikai napilap mutatványszáma megjelent. A szerkesztő gr. L á z á r K á 1 m á n, prog- rammjában többek közt ezeket mondja: Mi mint az időszaki sajtó egyik igénytelen közlönye, mindig híven őrködni fogunk alkotmányunk, mint legfőbb nemzeti kincsünk minden legkisebb része fölött is; de e mellett nem fogunk megfeledkezni ama számtalan érdekszálakról sem, melyekből a nemzet élete szőve van. Jelszavunk lesz az alkotmányosság paizsa alatt az anyagi és szellemi jólét előmozdítása. Ezek érdekében higgadtan , megfontolva , de férfias nyíltsággal és függetlenséggel fogunk szólani.“ Előfizetési ára negyedévre 3 frt 50 kr, márcz. végéig 1 frt, junius végéig 4 frt 50 kr, szept. végéig 8 frt, decz. végéig 11 frt 50 kr. — Az egykori „Pesti Híradó“ czimíi hetilap márcz. 4-ike óta „P e s t i Hetilap" czim alatt folytatja pályáját. Iránya és szelleme jellemzésére idézzük a felelős szerkesztő Áldor Imrének az előfizetőkhöz intézett szavaiból a következőket: „A legelső erény és mulhatlan kötelesség most szerintünk a nyilvánosság terén az óvatosság, azon óvatosság, mely fontolva beszél és cselekszik, s bár bírálva fogad el mindent, a mérséklet hangján szól, s az önmegtagadás nagy erényét hirdeti a tömegnek.“ A szerkesztő ígéri, hogy igyekezni fog eltalálni a kellő mértéket a csatlakozás és opponálásban egyaránt. — A politikai heti szemlét Fáik Miksa írja. Atalában a lap tartalmas és változatos. Főmun- katársa Vértesi Arnold. Előfizetési ára egész évre 5 ft, félévre 2 ft 50 kr, negyedévre 1 ft 30 kr; a „Magyarország és a nagyvi- lág“-gal együtt (melynek ára külön egész évre 8 ft,) egész évre 12 ft, félévre 6 ft, negyedévre 3 ft. f A párisi világkiállításra szánt magyarországi tárgyak már útnak indíttattak. Magyarország képviseltetésére a kiállítás érdekében alakult országos központi bizottmány Térey Pál (gazdaság,) Rózsa. Lajos (ipar) és Henszlmau (szépmüvészet) hazánkfiait küldötte ki legfölsöbb megerősítés mellett kir. biztosokul. f (Horváth Mihály „Magyarország történetének“) hatodik kötete, mely II. Lipót trónraléptétől a bécsi — Hej öcsém! —Fölpillantott, s egy középkorú, magas termetű ember állt előtte. — Mi bajod? hisz úgy nézesz ki, mintha beteg volnál — szólitá meg az idegen. — Beteg voltam uram — mondá az ifjú. — Úgy okosabban tennél, ha ágyba feküdnél. — Nincs nekem se hazám , se apám, se anyám , se testvérem. Igen beteg valék, mig azon férfi házában laktam, ki engem nem szeretett, s most örvend, hogy megszabadúlt tőlem. — Tehát munkát keressz ? kérdé az idegen. — Mindenesetre. — Az idegen jól szemközt nézte az ifjút. — Hogy híuak fiam? Az ifjú egy pillanat alatt tisztában volt önmagával, s anyja nevét vette föl. —- Moore Alva. — — S hány éves vagy ? — Tizennyolcz. — — Én pedig egy ültetvényes vagyok az orangei grófságban, nevem Vanwick Náthán. Fiam nemsokára megérkezik egy hajón, zöldségeket hoz, ha kedved van, eljöhetsz velünk, én hasznodat venném. — Csakhamar megegyeztek. Este már Vanwick szép lakában voltak. Alva mindjárt otthonosnak érezte magát a jó, barátságos család körében. Elbeszélte nekik kalandos életét. Rövid idő alatt az egész család tiszteletét és szerétét megnyerte. Egy este, midőn Alva Marinak — Vanwick leányának újságot olvasott — hirtelen belép a postáról hazatérő Vanwick, s oly zavart vala, hogy szóhoz is alig jutott. Még sohasem látták öt igy. — Mi baj ? — kérdé neje. —• Semmi, semmi! válaszolá — hanem jöj csak Alva , nézzük meg a lovakat. A megszólított letette az ujságlapot, s követte urát. Midőn az istállóban voltak, Vanwick a földre tette a lámpást, s becsukta az ajtót. — Alva — kezdé, mintegy harczolva önmagával — valid j ki nyíltan, Moore Alvanak binak-e ? — Az ifjú igenlöleg vá- i laszolt. — Valóban ? — — Igen uram. Én nem hazudtam, — Moore, igy nevezték j anyám családját, s ö e nevet adta nekem. — Nincs más neved ? Hát Mandelnek nem neveznek? — Nem uram. — Nem ez atyád neve? — Nem, az én atyámat Burtonuak hitták, és ö tizenhárom éve, hogy meghalt. — Hát Mandelt New-Yorkból nem ismered? — Igen — válaszolá Alva. — S ő nem atyád ? — De kérem, mondja meg miért kérdezősködik ? — Mert lenn a faluban Molite nevű rendőrtiszttel találkoztam, ki mint ö mondá, egy fiatalembernek nyomában van, ki atyjától — Mandel Jakabtól megszökött. — Miután a fiatalembert leírta, a postamester hozzám igazította, hogy nálam van, — s minthogy öt atyjához akarja visszavinni, igy én mindent elmondtam neki. •— Vájjon eljöhet-e ide, selvihet-e innen engem erőszakkal ? — Mindenesetre! — Uram ! ön igen szives volt irányomban, s higyje el, nem leszek hálátlan. Az öreg Mandel vagyonom miatt ellenségem. Nem mondhatok el mindent önnek, mit tett már, s mire képes ő, , — hanem házába nem térhetek vissza. Segitsen most rajtam! Vanwick az ifjú szemébe nézett s Ígérte. Alva szobájába sietett, hogy mindent összepakoljon; hanem alig időzött ott egy negyedórát, midőn Vanwick berontott, hogy a rendőrtiszt a házban van, látta öt az istállóba menni. Alva az ablakon akart kiugrani; de Vanwick visszatartó öt. A következő j pillanatban léptek hallatszottak a lépcsőkön.
