Eger - hetilap, 1867
1867-03-07 / 10. szám
74 „A felsöház tegnap (4-én) esti hat órakor tartott ülésében b. Vay Miklós indítványára egy értelmüleg fogadta el a képviselőház e részbeni határozatát. Ugyanily értelemben fogadta el a párisi világkiállításra küldendő múzeumi tárgyak iránt hozott határozatot is. Összesen 180 db. különnemű arany és ezüst s más becses régiség fog küldetni. Országos biztosul e tárgyak mellé dr. Römer Flóris akadémiai tag és jeles szaktudós választatott meg, s részére 10 frt napi dij határoztatott.“ A kormány által Magyar- és Erdélyország részéről kért 48 ezer ujoncz kiállítása iránt a f. hó 2-án megkezdett tárgyalást tegnap folytatta a képviselöház, s d. u. 3 óra tájban a miniszteri előterjesztést 256 szóval 57 ellenében elfogadta. Ma a részletes vita folytattatott, s annak bevégzése után a javaslat némi módo- sitással elfogadtatott. A minisztérium előtérj esztvénye a köztörvény hatóságok visszaállítása tárgyában. A felelős minisztérium a köztörvényhatóságok alkotmányos hatáskörének mielőbbi visszaállítását fökötelességei közé számítja. Azonban a megyei hatóságokat illetőleg az 1848-ik évi törvényeket betű szerint végrehajtani nem lehet; mert a 16-ik t. czikkben nincs kimondva a megyének azon joga, hogy a megyei bizottmányokat újra választhassa, sőt még az időközben elhalt vagy kilépett tagok pótlása sincs megengedve, a tisztikarra nézve pedig a 17-ik t. czikk nem átalános tisztujitásról, hanem csak a támadt hézagok pótlásáról szól. Ezen ideiglenes törvényeket azon biztos reményben alkotta az országgyűlés, hogy a legközelebbi törvényhozás által — tehát igen rövid idő alatt — a megyék véglegeseu fognak reudeztetni. Azonban 18 év folyt le azóta, s közbejöttek az 1861. évi események is. Ha tehát a minisztérium csak az 1848-dik évben megválasztatott megyei bizottmányi tagokat akarná összehívni, sok helyütt nem volna képes a megyei bizottmányt, a közbejött hézagok miatt, kellő számmal megalakítani. Ezenkívül fontos és figyelmet igénylő körülmény az is, hogy ez esetben azok, kik 1848-ban i még teljeskoruak nem voltak, s igy mindazok, kiknek életkora !-T A R Farsang után. Elmúlt ez is, tovarepült, Mint egy rövid, kedves álom. — Hja, hiában, nincs állandó E változékony világon ! — Tegnap, háh, még szólt a zene, S örült mindaz, ki tehette: tyfa a „circum dederunt“-ot Énekelhetjük nagy búsan Múlt öröminknek felette! Szólt a zene viharosan, Mint mely érzé rövid létét; A vidámság még a búnak, Bánatnak sem hagyott békét. Álarczosbál, — bál, — batyubál, Csak úgy űzte, fűzte egymást. — Elkopott a báli czipő, Most hát a p a p u c s veszi át Az alkotmányos kormányzást. — Elmúlt mindez, vissza sem jő Egy keserves hosszú évig. Le hát már az álarczokkal, Csak nem szineskedünk végig ? Félre már a vidám arczczal : Elmúltak a szép remények, A talp alá húzott nóták Más hangoknak adnak helyet: Gyermeksirás . . . böjti ének ! ma a 42 évet túl nem haladja, a megyei bizottmányokból kizárva maradnának. Ugyanazért felhatalmazást kér a minisztérium az iránt: 1- ör. Hogy e részben a törvény betűitől némileg eltérve, az 1861-dik évben alakított bizottmányoknak még meglévő tagjait hivathassa össze, ezek gyakorolván a megyék végleges rendezéséig mindazon jogokat, melyeket az 1847—48. 16. tcz. a megyei bizottmányokra ruházott. 2- or. Elrendelhesse továbbá a minisztérium, hogy az 1861. évi megyei bizottmányok az egész tisztikart a főispán kijelölése mellett szabadon választhassák. A kijelölésnek ezen jogát régi törvényeink njomán azért véli fenntartandónak a minisztérium, mert az 1848. 17-dik t. ez. azon intézkedése, hogy a tisztikarban előfordulható hézagok betöltését a főispán a bizottmánynyal egyetértőleg teljesítse, részint hiányos, a mennyiben azon esetekre, a midőn ily egyetértés nem jőne létre , semmi zsinórmértéket nem nyújt, — részint pedig az oly választásnál, mely az összes tisztikarra kiterjed, súrlódások nélkül nem is igen volna kivihető. Kimondatni kéri továbbá a minisztérium azt is : 3- szor, hogy a főispán alkalmatos egyéneket, különösen pedig a bírói hivatalokra a jogtudományban jártasakat jelöljön ki. 4- szer. Hogy a megyei törvényszékek rendes elnökei, a megyék végrendezéseig az alispánok legyenek, s többi tagjai szintúgy tisztujitás alá tartozzanak, kivéve azonban a telekkönyvi rendes előadókat s átalábau a telekkönyvi hivatalok kezelő személyzetét, kiket a megyék végleges rendezéséig tisztujitás alá vonni a birtok- és hitelviszonyok megzavarása nélkül azért nem lehetne, minthogy a szolgálat ezen ága folytonosságot és különös szakképzettséget igényel. 5- ször. Hogy a megyei törvényszékek működése folytonos, vagyis az állandó törvényszékek eszméjének megfelelő legyen. 6- szor. Hogy a megyei bizottmányok s tisztviselők csak a megyék végleges szervezetének tettleges életbeléptetéseig maradnak állásukban s hivatalaikban, akkor pedig a bizottmányok és tisztikar újabb megalakulása akként fog történni, a mint ez iránt a törvényhozás intézkedni fog. Végre, hogy addig is, mig a nemzetiségi kérdés törvényhozási utón elintéztetik, minden félreértésnek s aggodalomnak, mely ezen kérdés méltányos megoldását csak nehezítené, eleje vétessék, — szükségesnek találja a minisztérium : C Z A. §*Vigasztaljuk magunk azzal, A mi elmúlt, a mi nincs már ! Volt még tegnap fagylalt, liqueur, Pezsgő, thea, puncs és —• kosár. Mindez bőven, mint özönvíz, S mind élveztük — ha lehetett! De hány volt, ki csupán nézte ?! . . . Most hát legyen egyenlőség: Ok is, ti is böjtöljetek! Elemér. Duzzoghy Harpia levelei a női emancipatióról. III. Eger, febr. 27. Kedves barátnőm ! Ha én nemünk emancipatióját sürgetem, természetesen azt akarom mindenekelőtt, hogy a nők minden ki- I gondolható életpályára és foglalkozásra alkalmaztassanak, épen úgy, mint a férfiak. És miért nem ? Azt hiszed talán, hogy mi nem vagyunk mindenre alkalmasak ? Nagy csalódás, hidd el, nagy csalódás, ezt hinni. Ezt is a férfiak fogták ránk, ők gondolták ki, pedig mindaz, a mi férfiaktól jő, már csak azért is, mert töltik jő , rósz , vagy legalább gyanús (kivéve természetesen azt, a mi előttünk kedves, és ránk nézve kedvező). Utolsó levelem óta sokat gondolkoztam, végigmentem elmémben valamennyi életpályán az uralkodástól kezdve föl egész a rongyszedésig; de egyet sem találtam, melyre nemünket képesnek és alkalmasnak ne tarthatnám. E tárgy fölötti vizsgálódásaim eredményét itt mind le nem Írhatom, azért csak egy-két életpályára fogok szorítkozni, melyeket csupán példakép hozok föl. Legelső, a mire nemünket kivétel nélkül alkalmasnak tartom, s a mire magam is kiváló képességet és nemes hajlamot ér-
