Eger - hetilap, 1867
1867-02-14 / 7. szám
52 két a kamarák szabják meg; szabálykép 100,000 ember vau megállapítva; az ekként megmaradó 60,000 ember a mozgó nemzetőrségbe lép. Olaszország. Florenczböl Írják a „Sachs. Ztg.“-nak, hogy jan. 25-én franczia-olasz osztrák szövetségi szerződés Íratott alá. E szövetség híre már régóta járta a lapokat, s nem is épen valószínűtlen, ámbár nem hiszszlik, hogy az már bevégzett tény volna. E tárgy különben természeténél fogva olyan, hogy egyelőre fölvilágositását sem remélhetjük, miután az ilynemű szövetségeket nem szokták mindjárt dobra iitni; be kell tehát várnunk, mig maguk a tények vagy megerősítik, vagy megczáfolják az említett hirt. — Scialoja pénzügyminiszter terve az olasz egyházi javakat illetőleg majdnem megbukottnak tekinthető; nemcsak Rómában, hanem az olasz képviseloházban is tökéletes ellenzésre talált az. Az „Italie“ szerint, a parlament azon specialis bizottmánya, mely az egyházi javakra vonatkozó törvényjavaslattal foglalkozik, ellenjavaslatot fog kidolgozni. — Persano tengernagy perbefogatása valószínűleg el fog maradni, miután most már a közvélemény is ellene van vád alá helyezésének. Poroszország. Berlin, febr. 9. A „Staatsanzeiger“ jelentvén, hogy a szövetség-alkotmányi tervezet minden oldalról helyben- hagyatott,megjegyzi, miszerint az egyes kormányok készséggel ruházták át külön jogaik egy részét a német közügyre, mely a nemzeti kifejlődés biztosságáért kezeskedik. Poroszország a szövetség vezetéséért csak a legnélklilözhetlenebb jogokat igényelte. — A porosz országgyűlés febr. 9-én záratott be. A király beszéde köszönetét fejezett ki azért, hogy az ezen ülésszakhoz kapcsolt remények teljesültek. — Az indemnitás megadása által egy elvi vita lön kiegyenlítve; a hadseregi szükséglet fedezésére való eszköz-megajánlás által a kamara azon elhatározást fejezé ki, hogy a mi megszereztetett, meg is oltalmaztassék ; a trónbeszéd köszönetét mond a keresetképtelen harczosok, az elesettek özvegyei és árvái gyámolitására megajánlott összegekért; reméli a király, hogy az uj tartományok lakossága a nagy közös birodalomban otthonosnak érzendi magát, és képviselőknek az uj tartományokból! meghívása elösegitendi az egyiivétartozóság érzetének megerősödését. A trónbeszéd előszámlálja ezen ülésszak munkálatait, s az észak-német szövetségi alkotmány-tervezetnek a szövetséges kormányok által lett elfogadása alkalmából megjegyzi, miszerint az egységes szervezet alapján a német nép oly áldásokban fog részesülni, melyekre hatalomérzele és műveltsége folytán a Gondviselés által hivatva van, mihelyt a békét benu és kifelé megőrizni tudandja. — A trónbeszéd igy végzi: Koronám legnagyobb dicsőségének tartandom, ha Istentől arra leszek hivatva, hogy népemnek hűség, vitézség és képzettség által szilárd erejét a német törzsek és azok fejedelmei tartós egyesülésének helyreállítására használjam. Duna fejedelemségek. Bukarestből jelenti a távirda, hogy Stirbey klilligyminister rendkívüli küldetésben Bécsbe utazott. Amerika. New-Yorkból jelentik jan. 29. A tanács elfogadta a törvényjavaslatot, mely uj korlátokat tűz az elnök hatalma elé a kinevezésekre nézve. — A „Journ. Washington,“ mely Johnson orgánumának tartatik, ezt mondja: „Ha a radicálok magaviseleté folyvást oly irányú marad, mikép azt árulásnak kell nevezni, — a kormány fel fogja fegyverezni az ő híveit. Az elnök nem feledi azon esküt, melyet az alkotmány védelmére tett, s a hadsereg s a tengeri erő követni fogják fölhívását.“ — A déli államokban titkos társulatok keletkeznek Johnson érdekében, ki állítólag el van határozva a dél államok által választott senatorokat és congressus- tagokat Washingtonba összehívni, és egy kiáltványt bocsátani ki, melyben a congressus minden tettét érvénytelennek nyilvánítja mindaddig, mig az államok háromnegyede abból kizárva tartatik, sőt mig csak egyetlen állam is hiányzik a nemzeti képviseletből, a jogeljátszás tanát alkalmazó congressusi majoritás miatt. — A „New York Herard“ jelenti, hogy a jogi bizottmány nem talált támpontot Johnson elnök vád alá helyezésére, s azért sem a tanukat ki nem hallgatta, sem bizonyítékokat nem gyűjtött, s munkálatait csak azon esetre kezdendi ismét meg, ha az egyes események miatt már előbb kinevezett bizottmányok olyast puhatolnának ki, mit az elnöknek büntil lehetne felróni. — Washingtoni lapok azon birt közük Mexicóból, hogy 18,000 köztársasági katona Juarez és Porfirio Diaz vezérlete alatt Mexicó fővárosa előtt áll. Miksa császár, előrelátván a nemzeti congressusba helyezett reményének meghiúsulását, valószínűleg még a francziák visszatérése előtt utazik vissza Európába. — New York, jan. 31. Az elnök vétót emelt azon bili ellen, mely Nebraska és Colorado területeket államoknak nyilvánítja. Természetesen mindenekelőtt a női emancipatio fogalmával kell tisztába jönünk. A női emancipatio, kedvesem, abban áll, hogy a nők mindenben, de mindenben ám! egyenlőkké tétessenek a férfiakkal. Ha meggondolom, hogy mi nők mennyire mögöttük állunk a férfiaknak, úgy elszomorodik lelkem, hogy szinte óhajtóm : vajha halálomig se kellene élnem. Hát mi okból állunk mi a férfiak mögött? Talán mert erősebbek? No bizony, mintha a jogok mértéke a nyers, durva erő volna ! Egyébiránt nem is mindig a férfi az erősebb ; hány asszony verte meg már az urát ? Úgy kellett nekik! megérdemelték, mert bizonyosat) uetu ok nélkül kaptak ki. Vagy talán azért állnak fölöttünk a férfiak, mert okosabbak, mint mi ? Ezt ugyan soha el nem ismerem. Azt a „hosszú haja, rövid esze“-féle közmondást, melyet azok a csáf férfiak reánk alkalmaznak, ők maguk találták föl a csúnya párák, azért semmit sem bizonyít. Vannak a nők közt is kitűnő tehetségek, élesen látó furfangos elmék, mint a mindennapi tapasztalás bőségesen bizonyítja; mig viszont vannak a férfiak közt is százával, ezerével szamarak, kik csak annyiban állnak névrokonaik a csacsik mögött, hogy valamivel rövidebbfülöket nem tudják mozgatni,s nem tudnak oly szivrebatólag ordítani, mint ezek. —Megengedem,hogy a férfiak közt több tudós van, mint miközttink, de miért ? mert a nőket nem iskoláztatják 15—20 esztendeig, hanem alig hogy szivök, eszök ébredni kezd, azonnal odaállítják őket a varróasztal vagy a fazekak és mosóteknő mellé, részint azért, hogy maguk az ily kellemetlen dolgoktól mentesek legyenek, részint pedig azért, hogy ben nünket tovább is járom alatt tarthassanak; attól félnek ugyanis, hogy ha mi velők hasonló oktatásban részesülünk, elvesztik fölöttünk uralmukat. Úgy tesznek a férfiak velünk, mint némely kormányok alattvalóikkal. — De ha én loyalisan kész vagyok elismerni, hogy a mondott okból a férfiak közt. több tudós van, mint köztünk; másrészt a férfiaknak is el kell Í3merniök, hogy nincsenek is ám köztünk oly ferde, kificzamodott esztt tudósok, mint öközötttik. Te nem képzeled kedvesem, hogy mily bolondokat össze nem imák némely úgynevezett tudósok. Csak egy példát hozok fel hirtelenében a sok ezer közül. E napokban egy német könyv akadt a kezembe, melyben forgatás közben a „Liebe“ szón akadt meg szemem. Kiváncsi voltam rá, mit mond a szerelemről egy német bölcs (bölcsnek kellett lennie, mert philosophiai munkát irt.) Képzeld csak, kedves barátnőm, a szerelemről szóról szóra ezt irta: „Die Liebe ist die Idealität der Realität eines Theilsder Totalität des unendlichen Seins, verbunden mit der Cupidität und Carnität zwischen Ich und Du, denn Ich und Du ist Er. Das ist die Liebe“ — Das ist die Dummheit, gondoltam magamban, midőn e csodasorokat elolvastam. Lásd kedvesem, ilyen sok férfi tudóssága. Addig tanulnak, mig végre kificzamodik az eszök. Van-e oly nő a világon, ki a szerelem fogalmát ily szörnyeteg módon határozná meg? „Idealität, Realität, Totalität, Carnität, Cupidität“ — lauter Stupidität! Azt hiszem, kedves barátnőm, kétségbevonhatlanul bebizonyítottam. hogy mi a természettől nem vagyunk alárendelve a férfiaknak, s ha tényleg máskép van, az csak bűnös visszaélés a férfiak részéről nemünk gyengeségével. A jogtalanságot, melyet a férfiak rajtunk elkövetnek, napról napra súlyosabban érezi nemünk, én például rettenetesen érezem, mióta zsarnokom a kaszipóbálba el nem vitt; azért a dolog sokáig igy nem maradhat, valaminek kell történnie. Nem akarok fenyegetőzni, de nem nyomhatom el azon aggodalmamat, hogy ennek rósz vége lesz. Ha mi egyszer úgy Isten igazában össsze- szedközünk, reszkessetek akkor ti zsarnok férfiak! Oly forradalmat, minőt mi csinálunk, még nem látott a világ. Először is passiv ellenállásunkkal fogjuk őket gyötörni: nem fogunk főzni, sütni, kötni, varrni, mosni, vasalni; majd meglátom aztán, hogy mire mennek a férfiak nélkülünk. Ha ez nem használ, akkor az activ térre lépünk : minden férfi szemét kikaparjuk, arczaikat ösz- szekarmoljuk, hajukat kitépjük, minden fazekat fejőkhöz vágunk, minden főzőkanalat hátukhoz verünk, azután megvasaljuk, hogy rajta a kolbászokat elsimítsuk, szájukat bevarrjuk, sőt még kötőtűinknek is lesz rajtuk teendöjök. Talán azt szeretnéd ellenvetni,