Eger - hetilap, 1867
1867-01-03 / 1. szám
6 melyről a darab czimét nyerte (ellenmondási viszketeg,) távolról sem hiba, hanem valóságos erény, még pedig a javából. Auch gut! Bánom is én! Magáról a darabról csak azt jegyzem meg, hogy ha valaki 500 ftot kér kölcsön, s a nö megtagadja; ha a cselédek félévi béröket előre kikérik sat. és a nő a kérelmet nem teljesiti; ha egy sehonnai léhiitő a nőnek szerelmet vall, s a nő visszautasitja: az még nem amaz ellenmondási viszketeg, melyet a férj nejének szemére vet. Tehát az egész mtí alapja hibás. Aztán a színpadi idő távéiról sem felel meg a történeti időnek. A mi egy egész nap történik, az a színpadon egy jó félóráig tartó egy felvonásban játszatik le, igy aztán az a furcsaság fordul elő, hogy a reggeli után tiz perez múlva elérkezik az ebéd, ujab'o 10 perez múlva pedig a vacsora ideje ; pedig csak az egyszeri czigánynapszámos tette meg azt a tréfát, hogy egy huzamban megette a reggelit is, meg az ebédet és vacsorát is, más becsületes embernek az ily rendetlen étkezés elrontaná a gyomrát; azért már félteni is kezdtem azokat a szegény színészeket, de szerencsére reggelire csak egy csésze levegőt ittak tej és ezukor nélkül, az ebédet pedig a szakács elhordta a nagyságos asszony engedelmével keresztkomájához, igy aztán nem árthatott meg nekik a vacsora, melyet csak a darab vége után főztek — valószínűleg a kaszinói vendéglő konyhájában. Magát a darabot is, úgy látszik, konyhán, fazékban főzte a szerző. Talán jobb lett volna megsütni. — Az operetteben Susannet Kézs- márki Mari, Rózát Aradiné, Ducroquet Flóriánt Hegyessi jól adták. Visegrádi (férj az ajtó előtt) a színfalak mögött szerepelt, róla tehát sem jót, sem roszat nem mondhatok, ha azonban valakit nagyon bántana a kíváncsiság, utasítom őt azon fiatal urakhoz, kik minduntalan a színfalak mögé futkosnak, kétségkívül fontos okból. A kéményseprőt Szabolcsi személyesítette; fehér zsebkendőjét ezúttal nem lógatta ki, nehogy bekormosodjék. — Közönség nagyon, nagyon mérsékelt számmal volt. Ián egy-egy pár koszom siklott tova az e czélból kifeszitett sodronyon ; az egyik koszorupár tiszteletteljesen épen fejem fölött ! állapodott meg, miként a csillag a betlehemi istálló fölött. Mind- | járt tudtam, hogy a színészek engem akartak ünnepélyesen megkoszorúzni, hogy Kacsaközit, a kérlelhetlen kritikust lekenyerez- | zék.!) Dejszen nem oda Buda! Elismerem ugyan, hogy teljesen méltó vagyok a megkoszoruztatásra, de azért ezután is gáncsos- kodni fogok, valahányszor okom lesz rá, a mint a következőkből is kitűnik. Mindenekelőtt a görögtüzet jövőre elhagyatni óhajtanám, mert füstje, mely az egész termet betöltötte, majd megfojtott. Ezután, ha a szinlap görögtüzet igér, otthon maradok, s a bírálatot csak úgy találomra fogom megirni, ők lássák aztán, hogy elégesznek meg vele. — A „Szigetvári vértanuk“ első felvonása jól adatott. Kömivesné (Zrínyi húga) igen szépen szavalt. Szirmai (Zrínyi Miklós) is nekimelegedve declamált. Kézsmárki i Mari (Mária) terebélyes krinolinja minden kétségen fölül helyezte, bogy a nők már Zrínyi idejében is krinolint viseltek. Hanem nagyon kiváncsi vagyok tudni, hogy mit súghatott férjének Jura- nicsnak szereplése közben. Aligha azt nem súgta neki, hogy csó- kolja meg, mert a suttogást közvetlenül egy csók követte. Ha I úgy van, szégyelje magát Juranics uram (Szabolcsi), hogy férj létére ilyesmire még figyelmeztetni kell. — A „Háladatosság örömünnepe“ is jól adatott elő, a szereplők közül dicséretre méltók: Aradiné, Tar, Aradi és Kőmives; de én, megvallom, sem örömet nem ünnepeltem, sem háladatosságra nem éreztem magamat disponálva azért, hogy ilyen ódonsággal kezdték meg az uj | évet. Talán a fölötti elégedetlenségében nem szállt le azon angyal ; is, mely a színpadi égből egyik lábát egész előadás alatt con amore lelógatta.* * Képzelem, hány nö irigyelte annak a láthatatlan angyalnak piczi lábacskáját! — Közönség a rút idő daczára csaknem szép számmal volt. Kacsaközi. Decz. 29. Erezi jutalomjátékaul, igen szépszámú közönség jelenlétében adatott: „E 1 j e gy z é s 1 á m p a f é n y n é 1,“ vig Operette 1 felv. Ezt megelőzte: „8-ik pont,“ vígjáték 1 felv. Mindkét darab jó, mulattató, hanem azért még sem helyeslem, ha a sziulapou az áll, hogy „közkedvességü," hagyják annak megítélését a közönségre és — énrám. Mindkét darab előadása jól ment, mindegyik szereplő igyekezett legjobb tehetsége szerint megoldani feladatát, mindnyájukkal megelégedtem tehát (legjobban mégis Aradiné és Kézsmárki Marival), kivéve a hegedűst és fuvolást, kik az operette kezdetén (talán a fölötti bámultokban, hogy a jutalmazott egy pár koszorút is kapott) késedelmesked- tek hangszerük használatával. Az operetteben nagyon furcsának tűnt föl előttem az, hogy a kincsásási jelenetnél a két özvegynö külömkülön, lámpával jelenik meg, s mégis csak akkor veszik észre egymást, midőn egymásba ütköznek. Sokáig töprenkedtem a dolog fölött, mig végre abban állapodtam meg, hogy bizonyosan tyúkhályog van szemeiken. Szinte megesett a szivem rajtok. Decz. 30. „A leien ez,“ Szigligeti megaranyozott népszínműve 4 felvonásban. Bizony szomorú egy darab! Ha tudtam volna, nem is mentem volna a színházba. Az egész előadás alatt folyvást fenyümagot rágtam erősítőül, félvén, hogy eltörik a mécses, no mert tetszik tudni, az ég oly lágy szívvel áldott meg, hogy menten kályhát lehetne vele tapasztani, a nélkül, hogy előbb be kellene áztatni; lágy szivemről ragyogó tanúságot tesznek eddigi színi bírálataim is. Az előadásról szívesen szolgáltatok ki elismerő bizonyítványt. Kézsmárki Mari művészileg személyesítette Julcsát, minden szavából, minden mozdulatából kitűnt, hogy tökéletesen át van hatva szerepétől. Az oroszlánrész tagadhatla- nul neki jutott. Ara diné (Erzsi), Hegyessi (falusi rektor), Tar (Bertók) szintén jól játsztak. Megemlitendöknek találom még Marosit (falusi jegyző), Aradit (Bokori) és Borziknét (Toncsi). A kis Hegyessi Terka kedves kis Pali volt. Gyulai folyvást a súgóra pislogatott, pedig hiba nélkül tudta szerepét, egész mondókája abból állván, hogy „az ám!“ Hanem mosónéja megrovást érdemel, hogy nem mosta ki lábravalóját. A karzaton valami részeg emberek annyira rakonczátlankodtak, hogy az előadást többször megzavarták. Másutt az ilyen embereket a rendőrség szokta atyai gondjai alá venni. Jan. 1. „A szigetvári vértanuk“ első felvonása, és „A háladatosság örömünnepe“ czimü 2 felv. népszínmű Í. felv. Közben Kézsmárki Mari a lengyel hymnust igen szépen énekelte el. Az előadást megelőzőleg pedig : újévi üdvözlet, allegóriái képletben; Kölcsey hymnusának eléneklése, nemzeti szinti görögtliz világítása mellett, mi közben a szinterem mindkét oldaVegyes hírek. — A Sylvester estéjén tartott hálaadó istenitiszteletre az : ájtatoskodók roppant száma gyűlt össze székesegyházunkban, | hogy az egek Urának a vett jókért hálát adjanak, s a jövőre uj | áldásai és mennyei segélyéért esedezzenek. Ngos és főt. Perger i János prépost-kanonok ur remek szent beszéde, melyet ez alka- I lommal tartott, méltó volt a kitűnő szónokhoz s a nap nagyjelen- ! tőségéhez. — Az egri jogászok által január 16-án rendezendő i tánczvigalomra erősen folynak az előkészületek. A házinői tiszt elvállalására, mint halljuk, b. Orczy Felixné szül. gr. Vass Emma ő mlga kéretett föl. A tánczvigalom alatt végbemenendő sors- | játékra már is nagyszámú nyeremény tárgyak küldettek be a rendező választmányhoz. — Az egri érseki-lyceumi nyomdából épen most került ki: i „E g r i D a 1 n o k,“ válogatott komoly és vigdalok gyűjteménye, a honi tanuló ifjúság használatára, vegyes férfi-, és gyermek- I karra átírva kiadták Zsasskovszky Ferencz és Endre, j egriképezdei s gymnásiumi zene-és énektanárok, II. füzet 50 dal ! tartalommal, ára 30 kr. — Ezen figyelemre méltó vállalatot — nem csak honunkban, hanem külföldön is müveikről ismert szerzők — az elmúlt évben inditák meg, még pedig oly eredménynyel, hogy annak I. füzete változatos és gazdag tartalom, czél- szerü berendezés, átgondolt kidolgozás, és hallatlan olcsósága miatt, nemcsak a szakértők figyelmét magára vonta, hanem országos pártolás, és kelendőségben részesült, mi arra mutat, hogy I az tankönyvi irodalmunkban eddig nagyon is hiányzott. — Ezen H. füzet több illetékes oldalról kifejezett óhajnál fogva— az l-ső füzet előszavában megalapított programm szerint kidolgozva — jelenvén meg, nemcsak méltó párja az elsőnek, hanem a felett még azon előny nyel is bir, a mennyiben e füzetben a magyar | zene legkitűnőbb régi s újabb népdalai, legkedveltebb operák | egyes töredékei, s világhírű nemzeti dalok mellett, még Haydn, Spohr,Mendelson hírneves oratóriumaiból is j egyes, — hatással előadható — részletekkel találkozunk. Az illető ] szerzők az ifjúság igényei kielégítése körül példás gondoskodással szoktak eljárni, s a mennyiben e füzetben foglalt dallamok könnyen folyó, változatos, és mégis hatásos irmodorban — az ifjúságnál leginkább feltalálható erő-és hangterjedelemre való tekintettel — öszhangositva lévén, minden nehézség nélkül énekelhetők, mi azt bizonyítja, hogy a szerzők kiadványaiknál mindig gya*) Hát ismerik önt a színészek ? !) S z e r k. *) Aligha, de a koszorúk azonnal rám ismertek. Kacsaközi. 1
