Eger - hetilap, 1867
1867-12-26 / 52. szám
423 közvetett adókat még az 1868. három első hónapjában az eddigi módon szedhesse. E törvényjavaslat azon módosítással fogadtatott el, hogy a kért indemnity nem 3, hanem 4 hónapra adatott meg a ház által. A másik az izraeliták egyenjogúsításáról szóló törvényjavaslat, mely ugyanez ülésben, csaknem minden vita nélkül, egyhangúlag lön elfogadva. Az államadóssági törvény iránt tegnap a főrendeknél zárt s később nyilvános ülés volt. A magyar és a bécsi minisztérium f. hó 20-án egy egyezményt kötött; ennek értelmében az államadóssági törvényjavaslat 5-ik pontja némi módosítást szenvedett. A pénzügyminiszter a zárt ülésben e módosítást nagyon ajánlotta és indokolta. E szerint Magyarország a már megajánlott összegen kivtil még 100 millió iránt vállal erkölcsi felelősséget, erkölcsit, a mennyiben az adósság anyagilag biztosítva van. A hir úgy tartja, hogy gr. Apponyi, b. Sennyey Pál és gr. Szécsen Antal a zárt ülésben az ügy érdemére nézve behatólag és nagy szakava- tottsággal nyilatkoztak; de engedtek a körülményeknek, s a módosítás elfogadtatott. A képviselőházban ugyanezen tárgyban tegnap délelőtt zárt ülés volt, este 7 órakor pedig nyilvános ülés tartatott, melyben a módosítás el lön fogadva. Ellene szavazott 89, mellette 150, nem volt jelen 150 képviselő. Eger, decz. 18-án. Ma délutáni 4 órakor tartotta meg, a megyeház nagy termében, alakuló gyűlését azon nagy bizottmány, mely részint Eger város, részint Hevesmegye közönsége által lön megválasztva, hogy Egerváro8 szives meghívása folytán, jövő 1868. évi augus- tus hava utolsó harmadában a Xlll-dik nagygyűlésükre városunkban összejövő magyar orvosok és természetvizsgálóknak illő elfogadására a kellő előmunkálatokat megtegye. Az egybegyült bizottmányi tagok közkívánatára kettős megyénknek főispáni helytartója, gróf Szapáry Gyula úr ő mlga foglalta el az elnöki széket, míg a jegyzői tollal dr. A 1- bert Ferenc* bízatott meg, mint azon egyén, ki már a természettudósoknak f. évben Rima-Szombatban tartatott Xll-ik nagygyűlése által az Egerben tartandó XIII dik nagygyűlés első titkárának lett megválasztva. Ipolyi Arnold kanonok ur javaslatára egy rendező al- bizottraány lett megválasztva, melynek feladatául az tűzetett ki: hogy a uagy bizottmány nevében és megbízásából mindent előkészítsen, mi a magyar orvosok és természetvizsgálóknak városunkban megtartandó XlIl-dik nagygyűlése sikerét biz - tositani képes. Ezen rendező albizottmányba megválasztattak: Elnökül Ipolyi Arnold kanonok ur, j e g yz ö ü 1 dr. Albert E’erencz; tagokul: Babies István, Boroviczényi Gyula, dr. Dob- rányi Ignácz, Erdélyi József, Fekete Emil, dr. Fekete Károly, dr. Frantz Alajos, Fülöp József, Horváth Zsiginond, Isaák László, Kovách László, Lejtényi Ferencz, Lipcsey Imre, Mártonffy Károly, Plank Ferencz, Schaffner János, dr. Schönberger Soma, Szabó Ign'ácz, Tavasy Antal, és Vochler Alajos urak. A magyar orvosok 6s természetvizsgálóknak Pesten székelő központi bizottmánya részéröl a XIII dik nagygyűlés ügyében kidolgozott, és az Egerben megalakult nagy bizottmánynyal közlött elöleges tervrajz pontonkint felolvastatván, Hevesmegyének e tervrajz szerint kidolgozandó leírását illetőleg, e munkának szerkesztésével dr. Albert Ferencz és dr. Frantz Alajos bízattak meg ; egyes részeinek megírására pedig a következő urak lesznek a nagy bizottmány határozata folytán fölkérendök: a történelmi rész kidolgozására ft. Balássy Ferencz és Pázmán Alajos, a régészeti rész szerzésére Ipolyi Arnold, a parádi fürdő leírására dr. Losteiner, az egri és gyöngyösi fürdők leírására, valamint Hevesmegye lakossága néprajzi, népmozgalmi és kórtani viszonyainak előadására dr. Frantz Alajos, geographiai, légtUnet- és csillagfám viszonyainak előadására dr. Albert Ferencz, az ásvány- és növénytani rész kidolgozására ft. Horváth Zsigmond és Vrabélyi Márton, a rovarászai rész előadására Kempelen Rezső és ft. Schill Athanáz, a gazdászati és borászati osztály megírására Mártonffy Károly, az erdészeti viszonyok kidolgozására Li- gethy é3 Langhamer főerdészek. A többi részekre nézve az albi- zottmány bízatott meg, lelkes és szakértő urakat fölkérni. Továbbá elhatároztatott, hogy őslénytani tárgyak gyűjtésére és a nagygyűlés tartama alatt EgtíPbüh"’Elállítására a megye fő- és alszolgabirái és a tiszamelléki birtokos urak, a nagygyűlés tartama alatt szintén Egerben rendezendő gazdászati kiállítás eszközlésére és valósítására pedig a szolnoki és gyöngyösi gazdasági egyletek, illetőleg azok elnökei lesznek fölkérendök. A többi intézkedésekkel, jelesen a szükséges sok albizott- mány életbehivásával és mindennel, mi a nagygyűlés fényes si- | kerülése tárgyában előkészítendő, a rendező albizottmány biza„kezét csókolom“-ot mondva vagy gondolva, mely beszédmód akkor Ausztriában még jobban dühöngött, mint most. A királynő egyszer hátrafordult, s Haydn atyusnak nehány dicsérő szót mondott szerzeményeiért. Haydn a gyönyör könyei- ben úszott. Azonban elragadtatása még magasabb fokra hágott, a mint Mária Terézia megjegyzé, hogy arcza neki oly ismerős, valahol már kellett öt látnia. „Igen, fölséges asszonyom!“ hebegé a szerencsés Haydn, „akkor volt az, midőn hazám legkegyelmesebb anyja vesszőt rendelt számomra.“ „Vesszőt?“ ismétlé a királynő „hiszen ezt rósz fiúnak rendeltem. Hogy történt ez? — Kedves Eszterházy, karmestere majd el fogja ezt beszélni.“ Hebegve kezdé Haydn atyus elbeszélését, s oly lassú hangon, hogy a királynő bátorító hangon kiáltó : „No ne legyen oly félénk, hanem beszéljen bátran, hiszen Dem az Isten, hanem egy öreg nő előtt áll, ki esetleg királynője.“ „Fölséged boldogító kormányának kezdetén történt — kezdé a zenész újra — „hogy mint tiz éves gyermeket Reichel karmester Scbönbrunnba vitt, hogy a pünkösdi ünnepekre a karban együtt énekeljek. A várban az udvari kápolnában még nem voltak készen a földiszitéssel. Az állványok még a templomban benn valának. Ekkor jutott fölséged legalázatosabb szolgájának eszébe, hogy a gyermekek módjára társaival az állványokon ides oda mászkáljon; az éo csekélységem volt legelői. — Egyszerre, mintha villám sújtott volna bennünket, meglepetve ál Iánk meg, mert legkegyelmesebb királynőnk állott a templom közepén, s fennhangon kiálta föl hozzánk. Eleinte a tisztelet és meglepetés miatt szólni sem bírtunk. Végre hallók, amint a királynő a karmestert hivatá. Ki azon szőke kis gazficzkó amott? Milyen bátor! Valóban csak Isten örzé, hogy már régen ki nem törte a Dyakát. — „Bizonyosan a kis Jóska, fölséges asszonyom,“ feleié a karmester. „Jól van — monda erre fölséged, a gazficzkó vesszőt fog kapni. Ha megkapta, ön elfogja hozzám rapportra hozni. — A rendelt vesszőt megkaptam , s még ma is legmélyebb köszönete- met teszem ezért fölséged lábaihoz. Még ma is megilletődve gondolok azon jó tanításokra, miket fölséged a végrehajtott vesz szőzós után saját szájából adott nekem.“ „Lássa, kedves Haydn,“ mondá mosolyogva a királynő, „ha ön kötéltáuczait tovább is folytatja, talán már régen kitörte volna a nyakát, s meg lettünk volna fosztva szép zenéjétől. No most szippantson egyet a beszéd után,“ tévé hozzá Mária Terézia, egy arany burnótszelenczét tartva eléje, „csak nyúljon erősen oda, s tartsa meg a szelenczét, mint fájdalomdijt a vesszőért, vagy mint emléket a mai estére, a hogy akarja !“ Haydn térdre akart ereszkedni, hogy a királynő ruhájának szélét megcsókolja. „Ej, hagyja ezt Haydn! adja ide inkább azon tálat ott a fá- czánynyal. Hogy is mondjátok ti magyarok latinul, midőn hazátokat a többié fölé emelni akarjátok ? Valami extrá val kezdődik 1“ A herczeg mondá: „Extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita!“ „Osztom véleményeteket urak ! Azért köszönet a megven- dégelésért, s hála Istennek, áldásáért hazátokon. De én fáradt vagyok, s nyugalomra van szükségem. Haydn, fogja a kargyertya- tartót, s kisérjen alvószobámig.“ Hadd Írjuk le befejezésül e szobát. Falai fehérek valának, aranynyal födve. Az aranynyal gazdagon hímzett, égszinii meny- nyezetes ágyra négy fehér kóesagtoll volt feltüzve, fölötte egy óra volt servés-i porczellánból, az asztalon egy más franczia óra állt aranybronzból, egy kereszt merő aranyból s Jézus szive egy rendkívül nagy keleti gyöngyből készitve. A mosdó asztalon, mely mozaik volt, mosdómedencze s egy hegyikristály- kancsó állt tömör aranyba foglalva. B. J.
