Eger - hetilap, 1867
1867-12-12 / 50. szám
404 I. ur, áll vállalata élén; másodszor, mert egy oly üzlet, melyben naponkint 356 köböl búzát őrölnek föl, mi egy éven át 130,000 j köblöt tenne ki, melyben az évi örledék értéke majdoem 2 millió I forintra rúg, — ily nagyban dolgozó intézet nem áll oly gyenge J alapon, hogy puszta verseny, mely legfölebb Eger és vidékére ■ terjed ki, azt megbuktathatná; s végre, a mi a legfontosabb, i Schwartz I. ur üzletének súlypontja nem a belhoni elárusitásra, ! banem a külfölddeli kereskedésre van alapítva, s ez utóbbi pont- ; ban a már fönálló gőzmalom tulajdonosa oly elönynyel dicseked- ! hetik, melyet uj társulatunknak még előbb el kell érni, s ez más I szavakkal abban áll, bogy Schwartz ur gyártmányainak a legelső európai piaczokon annyi hitele van, miszerint már nagy mérvben állandó elárusitás számára dolgozhatik a nélkül, hogy félhetne attól, bogy gyártmányait bizton el nem fogja tudni adhatni. Mindezen okokból a két gőzmalom közti viszonyra nézve : kimondhatom, hogy azok egymás mellett teljes épségben virágozhatnak, a nélkül, hogy egymásnak legkevésbbé is ártanának, lcgfölehb, hogy Egerben, Gyöngyösön, Miskolczon s más helye- ! ken a belföldi lisztkereskedés terén a két gőzmalom között egy kis verseny fog kifejlődni, a mi mind a gőzmalmok tulajdonosai- : ra, mind s főleg a közönségre jótevő hatással leeud. Befejezem végre czikkem azon óhajjal, bogy bárcsak már j akár Egerben, akár Dormándon mielőbb fölállittatnék a tervezett ! gőzmalom, mely Hevesmegye helyes gazdászati irányzatának, mely az anyagi állapot javítását ilyetén vállalatok által tűzte I czéljául, állandó tanúsága és emlékéül szolgáljon. Megmérhetlen ! a becse egy ilyetén végrehajtott vállalatnak a részben is, hogy ! annyi ezer meg ezer köböl búza nem mint nyers termény, hanem már átalakítva, tehát mint gyártmány, kerül a külkereskedésbe, szóval, gyáriparunk e vállalat által hatalmas lépést tesz, melyet csakhamar mások köveíendnek. — Ez is egy mozzanata hazánk nemzetgazdászati haladásának, mely bennünket egy lépéssel azon nagy czélunkhoz szintén közelebb vitt, melynélfogva Magyarország a csupán nyers terményeket előállító nemzetek sorából lassankint kilépve, a gyártó nemzetek sorába lépni igyekezzék. Saary Ferencz. Országgyűlési tudósítás. Pest, decz. 9. A közös költségek hányada iránti törvényjavaslat három napi vitatkozás után, melyben a jobb- és baloldal vezérszónokai résztvettek, f. hó 5-én részleteiben is elfogadtatott, azon csekély stylaris módosításokkal, melyeket a központi bizottság tett. E törvényjavaslat mellett 214, ellene 85 képviselő szavazott, 103 pedig nem volt jelen. A baloldalnak a vitatkozásban kedvező álláspontja volt, és szónokai ezt fel is tudták használni. Kétségtelenül a képviselöház többsége is örömmel járult volna Ghy- czy Kálmán indítványához, harmincz millió helyett szívesebben fizetne huszonnyolezat, ha ezt a helyzet és viszonyok megengedik vala, mert meglehetünk győződve, bogy a minisztérium és vele a többség, midőn a harmincz milliót elfogadja, nem a magyar nemzettel született nagylelkűséget, hanem azon szoros hazafiui kötelességet teljesiti, mely önmegtagadással is kész a haza megmentéséhez, jövője és jólléte biztosításához járulni. Számolt a többség a rideg számokkal; de számolt azon kötelességekkel is, melyeket a törvény kivan, a helyzet és viszonyok parancsolnak. E törvény elfogadása és életbelépte után, a kormány és nemzet tisztában lesz az iránt, mit kell a közös költségek fedezésére fizetni, s a meggazdálkodandó részleteket annál nagyobb biztossággal fogja a haza javára, szellemi és anyagi érdekeinek elömozditá- j sára befektethetni. Eddig fizettük a közös költségeket csaknem ^ végtelenig, a nélkül, hogy a többlet az ország javára aránylago- san felhasználtatott volna! Nem kevésbbé fontos az államadósságok kérdése. Az ez iránti törvényjavaslat átalános tárgyalása f. hó 7-én kezdetett meg. A pénzügyminiszter ur röviden indokolta e törvényjavaslatot, és elfogadását ajánlá. Tisza Kálmán a balközépről, elismeri az államadósságok iránti méltányos viszonyunkat, nem is szól határozottan ellene, mint Madarász József a szélső baloldalról, ki államadósságot nem ismer, csupán a törvényjavaslat tárgyalását akarja akkorra elhalasztani, ha majd a költségvetés elő lesz terjesztve, s látni fogja, hogy hazai szükségeink kielégítése után, mennyi marad az államadósságok törlesztésére. Különben szerette volna, ha az államadósságok kamatai leszállittatnak; ha az ország által fizetendő államadósság tőkéje elklilönittetik. Tisza ezen indítványa ellenében, melyet Yáradv Gábor pártolt, a törvényjavaslat védelmére báró Eötvös József szólalt fel, és azt az ékesszólás egész hatalmával védelmezé. Kifejté azon politikai szükségességet, mely minket, ha valaha, a jelen európai politikai viszonyok között Ausztriához köt. Mint nyereményt állitá fel a szabadságot, melyet hazánk bir, s mely teremt és éltet. A mai ülésben az átalános vita folytattatok. Bánó József hosszasan és szép előadással támogatta a törvényjavaslatot. Hivatkozott Belgiumra, mely midőn önállóságát visszanyerte, sok adósságot vállalt el Hollandtól, még többet csinált, de csakhamar szabadsága és önkormányzata mellett Európa azon első állama lön, hol átalános jólét uralkodott; az ipar és földművelés fölvirágzott. Bónis Samu Tisza indítványát védve, különösen a cul- tusminiszter állításai ellen fordult, üdvözölte őt a szabadság terén, osztja véleményét, de azt hiszi, a szabadság jótékony hatásait akkor remélhetnők csak biztosan élvezhetni, ha az államadósságokkal le nem lánczoltatnék. Természetes, hogy ez elvet a cultusminiszter is tudja és osztja, de az a kérdés jelen helyzetünkben : akarunk-e szabadságot és önállóságot bizonyos mennyiségű adósság elvállalása mellett; vagy akarunk-e államadósságot, mint eddig volt, szabadság nélkül! Tertium non datur; vagy ba datur, az oly örvény, mely vért, vagyont, nemzeti létet, s mindent kíván, s melytől azért minden gondolkozó hazafiu visszaborzad. Különben a mai többi szónoklatok között átalában kitűnt Bujanovics Sándor rövid és velős beszéde, melyben főleg a Várady Gábor által használt mezitiábos gyermekrőli hasonlatot fényesen megczáíolta, kimutatván, hogy a nemzet többsége nem könnyelműségből járul az államadósságok fedezéséhez, mint azon apa cselekszik, ki saját mezitiábos fiát elhagyja, és a szomszédra pazarolja kincseit. Nem — mondá; — a nemzet többsége igen is megfontoltan cselekszik, járul az államadósságokhoz, hogy védje ön magát, védje fennállását, védje függetlenségét, védje jóllétét, melyet a szomszéd házának leomlása rommá tenne, megsemmisítene. A mai ülés kezdetén a honvédelmi miniszter Csiky Sándor által az iránt interpelláitatott: hogy mily alapon adta ki rendeletét a jövő évi ujonczkiállitás összeírása iránt, miután erre a törvényhozástól felhatalmazva nem volt! Gróf Andrássy Gyula ez interpellatióra holnap fog válaszolni, azon oknál fogva, mert az e részben kiadott rendelet nincs kezénél, melynek pedig egyszerű felolvasása által az interpelláló ur minden felhozott okait meg- czáfolni hiszi; de már ezúttal megnyugtatta az interpelláló urat, bogy a kérdéses rendelet a haza függetlenségét nem veszélyezteti. Meg kell még itt említenem a múlt héti ülésből a miniszterelnök feleletét Perczel Mór s társai interpellatiójára az önálló magyarhadsereg iránt, e válaszában a miniszter ur kijelenté, hogy a honvédelmi rendszer a kormány élénk gondjait képezi, és ez iránt annak idejében törvényjavaslatot terjeszteni elő. Perczel Mór és társai e felelettel ez idöszerint megelégedtek. Egei*, decz. 9. Városunk hölgyköreit szokottnál élénkebben foglalkoztatja azon kérdés: hogy vájjon az Eger várának Dobó általi hős védelmét és vele az akkor „egri nevet“ kivívott hölgyek dicsőségét megörökítendő, s a nemzeti múzeumba elhelyezendő képre évekkel ezelőtt gyűjtött pénz ezen, — vagy pedig a nőegylet által alapszabályilag kitűzött saját jótékonysági czéljaira legyen-e fordítandó? Néhány évvel ezelőtt t. i. nőegylet alakult Egerben, melynek kettős czélja: az irodalom pártolása és a szenvedők Ínségének enyhítése, egész lelkesedéssel foglalkoztatta hölgyköreinknek a jó és szép iránt fogékony tagjait. Amit az akkori körülmények közt tehetett, tett is kettős czélja elérhetésére a nőegylet, mely kezdeményezőjének, Nánásy-Csernyus Amália, a lelkes honleány, mint elnöknek fáradhatlan munkássága mellett, már- már virágzásnak is indult volna, ha a még árnyékától is rettegő absolut kormány nem lát vala a szelíd jótékonyság terén működött gyengéd hölgyek tevékenységében is saját fennállása elleni rémhatalmat, és el nem tiltja a könyvek szorgalmas olvasóit és a szegények könyeinek gondos felszáritóit ártatlan müködésöktől. Mielőtt azonban még a hatalom hallatta volna tiltó szózatát : a nőegylet tagjai, részint saját kebelökben támadt eszméjök szerint, részint másoktól jött felhívás folytán, felkaroltak egyéb ezélokat is, melyek nem voltak egyletök elé kitűzve, — ha azokat női hivatásukhoz illőnek találták, s általuk valami közügyet elő- mozdithatónak véltek ; de a melyeket már nem mint a nőegylet tagjai, — mert ennek czéljai alapszabályilag ki voltak jelölve 1
