Eger - hetilap, 1867
1867-11-28 / 48. szám
389 határban Gyöngyös városához a lehető legközelébb állapíttassák meg. 36. Jelen jegyzőkönyv hitelesítésére az alapszabályok értelmében : Fökövy Antal, és Jeszenszky Sándor urak kérettek föl. Kelt mint fenn. Hitelesiték : Fökövy Antal. Jeszenszky Sándor. Jegyzetté : Rigó Antal titkár. Gyöngyös nov. 19. A pe8t-misko!czi vasút kiépítése érdemében a munkálatok a magas közlekedési ministeriumnál a legnagyobb erélylyel folynak, s a kiépítés hihetőleg a legrövidebb idő alatt kezdetét veen- di; de hogy ezen vonal fogja-e Gyöngyös és Eger városát érinteni ? ez a jövő titka. Tennünk kell tehát; hatnunk kérvényeinkkel a magas kormányra s az országgyűlésre; igyekezzünk meggyőzni mindkettőt, hogy ezáltal létünk vagy nem létünk forog kérdésben! Buzdításul szolgáljanak Kováeh László országgyűlési képviselő urnák a „Pesti Napló“ 254. és 255. számaiban megjelent czikkei, valamint azon válasza, melyet Gyöngyös város vasúti bizottmányának, az említett czikkek megjelenése alkalmából hozzá intézett üdvözlő iratra adott; mely válasz következőleg hangzik : „Mélyen tisztelt vasúti bizottmány! A tisztelt bizottmánynak november 4-én kelt, hozzám intézett becses soraira a midőn tiszteletteljes köszönetem mellett válaszolnék, kikeli jelentenem, miszerint a t. bizottmánynak szives irata kétszeresen jól esett lelkemnek ; kétszeresen azért, mert Gyöngyös városában, mely apám, nagyapám szülővárosa, nekem pedig szerény polgári tevékenységemnek legkedvesebb anyahelye, oly roszakaratú igaztalan rá- fogások hozattak forgalomba, melyek csak öntudatom tisztaságának érzetében voltak eltűrhetek, és magamba fojthatók. Tiz éve múlt, tisztelt bizottmány! midőn a pest-miskolezi egyenes vasútvonal érdekében az agitátiót megkezdettem, faluról falura, városról városra, házról házra jártam akkor, midőn közérdekű tárgyban, az akkori kormányzattal szemben erélyesebben felszólalni, és személyes szabadságával játszani, egyértelmű dolog volt. Becsig jártam s keltem, abban törekedve, hogy legyen vasút e vonalon. Az országos gazdasági egylet örökemléke- zetü felszólalásában activ részt vettem, s e vonal szószólója voltam, emlegetve mindig Egert és Gyöngyöst. Mindig nyilvánosan szólottám és írtam, s mégis akadtak egyének, kik azt álliták, hogy saját birtokomra akarom vezetni, elvonva Gyöngyös és Egertől a vonalozást. Igaz, voltak és pedig számosán, barátaim és polgártársaim, kik e híreket visszautasiták; de az alkalom, a valódi alkalom ezeknek megczáfolására csak most érkezett el. A tisztelt bizottmány meg fog győződni, hogy ezúttal minden szerénységet félretéve kijelentem, hogy e vonalnak első viadora valék, úgy annak létesüléséig mindig azon leszek, hogy az Gyöngyöst és Egert vagy érintse, vagy lehetőleg közelítse. Fogadja a tisztelt bizottmány hazafiui köszönetemet szives nyilatkozatáért, mely legerősebb buzdítás gyanánt fog nekem arra szolgálni, hogy ez ügyben mindenütt és mindenkor erősen, erélyesen és úgy nyilatkozzam, mikép a tisztelt bizottmánynak bennem helyezett szives bizalmát valóban megérdemeljem. Fogadja a tisztelt bizottmány mély tiszteletem kifejezését, melylyel vagyok a tisztelt bizottmánynak, Pesten 1867. nov. 8. alázatos szolgája, Kováeh László.“ Nem szükség a levél tárgyalása és taglalásába bocsátkoznom ; meglátszanak ezen a tiszta, minden önzéstől ment és saját érdekét megvető hazafiságnak legnemesebb vonásai, fényes meg- czáfolása rejlik ebben mindazon nemtelen ráfogások s gyanúsításoknak, mikkel Kováeh László urat némely egyének illetni nem átallották. Tartsa meg az ég az ily jeles hazafiat sokáig hazánk s megyénknek, hogy a nemzet s haza boldogságára tehetsége szerint még sokáig működhessék ! Szalag Pál. Politikai hetiszemle. A római ügyben tervezett conferentia kérdése még mindig | előtérben van. A különféle oldalról érkező tudósítások mindin- j kább megerősítik azon nézetet, hogy a conferentia terve halva született. Mint bizonyost írják, hogy a pápa legközelebb határo- | zottan kijelentette, hogy „az egyház tárgyalásába bocsátkozha- tik azon eszközöknek, melyek jogai fentartását garantirozzák, de nem engedheti meg, hogy jogai kérdés tárgyává tétessenek.“ Ebből kitűnik, hogy a pápa csak úgy hajlandó a confereutiába beleegyezni, ha világi hatalmának fentartása eleve kimondatik. Poroszország mindenekelőtt ismerni akarja a tanácskozás alapját, a pápa és Olaszország dispositióit s a meghivott kormányok neveit. Angliában attól tartanak, hogy a conferentia nemcsak hogy kielégítő eredményre nem vezet, de igen komoly s végtelen nehézségeket fog előidézni, mint ezt Derby lord a felsőházban kijelentette ; az alsóházban pedig Stanley lord ekkép nyilatkozott: „Nem várhatni eredményt a conferentiától, ha nem terjesztetik elő oly meghatározott tervezet, mely remélni engedi, hogy a fö- részvevök által el fog fogadtatni.“ A dolgok ily állása mellett nem igen remélhető, hogy a conferentia létre fog jöni. A franczia külügyminiszter állítólag egy uj körözvényt terjesztett a császár elé, mely szerint a tanácskozási programm a kölcsönös ajánlatok s követelésekből fogna fejlődni. De ha e körözvény kibocsáttatik is, alig hihető, hogy kielégítse azon hatalmakat, melyek előre megállapított programmot kivánnak. A római hivatalos lap szerint, a pápai határokon újabban ismét sok garibaldista öszpontosul, kik habár fegyvertelenek, uj támadásra készülnek. Két ponton be is törtek, s kihágásokat követtek el. Egyébiránt Rómában és környékén a nyugalom helyreállt. Az örök városban számos befogatás és házkutatás eszközöltetik. A titkos forradalmi bizottmány összes tagjai fölfedeztettek ; e bizottmány összes papírjait is sikerült kézrekeriteni. Rómában és környékén óriási hadikészletet is találtak, melyet a garibal- disták csempésztek be. Ezen hadiszerek közt van 800 uj puska, 400 fejsze, több mint 100,000 töltény, egy nagy láda Orsini-bom- ba, számtalan revolver sat. A „Courier Francais“ úgy hallja, hogy a viszonylat Pária és Flórencz közt oly feszült, hogy a közeli szakítást nem tartják lehetlennek. Nigra lovag állítólag titkos küldetéssel Berlinbe utazott. — A római megszálló franczia sereg egyik hadosztálya legközelebb vissza fog szállíttatni Francziaországba ; párisi távirat szerint, e végett az egész touloni hajóhad elindult már. Francziaországhan forrongás mutatkozik. Összeesküvést is fedeztek föl, minek következtében a befogatások és házkutatások napirenden vannak. Hírlik, hogy ezúttal nem a köztársasági irányzat jellemzi a forrongást, hanem az orleansi királyi ág hívei esküdtek össze, kikkel a mérsékelt köztársaságiak is egyetértenek. A törvényhozó-testületben az ellenzéki tagok száma erősen szaporodik. A nyáron a baloldal s az úgynevezett középpárt körülbelül csak 40 tagot számláltak, most pedig számuk 82-re emelkedett. Favre Gyula, hires ellenzéki tag, egyszerre három interpellate nyújtott be, melyek elseje a külpolitikára, a második a belpolitikára s a harmadik a római expeditióra vonatkozik. Az első és utolsó interpellátióra a kormány válaszolni fog, miután azokat a 9 osztály közül 8 helybenhagyta; a belpolitikára vonatkozó interpellate azonban 6 szavazattal 3 ellen visszautasittatott. Az angol parlament is megnyittatott f. hó 19-én. A királynő sajnálja, hogy az abyssiniai ügy miatt a parlamentet rendkívüli időben kellett egybehívnia. Közli, hogy az idegen hatalmakkal való barátságos viszonylatok iránt biztosításokat kapott; minélfogva nem lát okot arra, hogy az általános európai béke meghá- boritásától kellene félni. Minthogy Rómát önkéntes csapatok fenyegették — úgymond a trónbeszéd, — a francziák császára kényszerítve látta magát az egyházfő oltalmazása végett beavatkozni, de mihelyt ezen baj el leend hárítva, — a lehető balmagyarázatok megelőzése végett — remélhetőleg visszavonandja csapatait. Miután a trónbeszéd még a féniekről, az iskolaügyröl, a kereskedelmi tengerészeiről, és a be és kiviteli kereskedésben való könnyebbitésekröl szól, — azon szavakkal végzé, hogy a királynőnek legbensőbb fohásza az, vajha a tanácskozások a nép általános jólétére és megelégedésére áldásos behatással legyenek. Keleten az ügyek ismét fenyegető alakot kezdenek ölteni. A „Germania“ hajón török részről elkövetett kihágás komoly vi- szálylyá fejlődhetik a Porta és Szerbia közt. A szerb fejedelem állítólag kijelenté, hogy ha a Portától elégtételt nem kap, ezt maga fogja magának megszerezni. Ez nyílt fenyegetőzés. A belgrádi „Svetovid“ is fenyegetőzik: „Ha, úgymond, a szerbek jogos követeléseinek eleget nem tesz, az esetben borzasztó zivatar fog Törökországban kitörni, melyben Szerbiának kell játszani a főszerepet.“ Azonban a Porta nem hajlandó elégtételt szolgáltatni. Anglia a viszály kérdésében felajánlta közbenjárását, de a szerb kormány visszautasította azt, kijelentvén, hogy Oroszország már
