Eger - hetilap, 1867

1867-01-31 / 5. szám

36

az angolok, hollandok, francziák ; nagy vagyonra pedig, és ennek folytonos emelkedésére csak az utóbbiak számíthattak — s igy ennek tudatában más hatalmas országok is még fejletlen állapotukban mindenekelőtt ipart igyekeztek maguknak teremteni, vagyis oda törekedtek, hogy nagyobb legyen bevételük, mint kiadásuk; mig mi ellenkezőleg máig is ott állunk , hogy pénzkiadásaink a külkereskedésre sokkal nagyobbak, mint a mennyit onnan beveszünk.

íme, az iparuk és kereskedésükre büszkélkedő országok és honunk között minő nagy a különbség, s hol állanak azok fejlettség tekintetében , hol állunk mi, kik annyit termelünk , hogy gyáriparunk anyagszükségét magunk fedezhetnök, mig amazok idegen anyagok földolgozása mellett is jólétnek örvendenek! Vájjon ilyetén kedvező körülmények közepett iparunk fejlesztése, s igy emancipált kereskedésünk által nem küzdhetnök-e föl mielőbb mi is magunkat a jólét azon fokára, miért a külföld az „extra Hungáriám non est vita“ közpéldabeszédünket viszhangoz- tatná, megnyugtatásául az annyi századon keresztül zaklatott nemzeti öntudatnak. Hány külföldi capacitás s mennyi tourista vetette már szemünkre azt, hogy minő áldott ország honunk, s mi mégis visszaélünk a természet adományaival azáltal, hogy azokat saját érdekünkben nem biztosítjuk, vagy tenni nem akarunk csupa indolentiából.

Igyekezzünk tehát a mü- és gyáripar előállításán, melynek megszülemlését egyedül az iparegyesület hatásától várhatjuk; mert ezáltal kifejlett külkereskedésünk nem csupán nyugat, hanem kelet felé is utat tör iparczikk-kivitelünknek, s méltó helyet foglal el a világkereskedésben azon lobogó alatt, mely, hazafiui érzületünk méltó fájdalmára, túl határainkon e téren még nem lengett, s mely hirdetné törekvésünket s azt, hogy „él nemzet e hazán,“ küzdve nagyságaért.

Laurenchik János.

Eger, jan. 30.

A francziaországi belügyi reformok, melyeket Napoleon császár legújabban egy decretumával eszközölt, a hirlapirodalmi discussiók egyik legfőbb tárgyát képezik. A független franczia lapok, a mennyire a sajtóviszonyok megengedik, kedvezőtlenül nyilatkoznak a császár ezen újabb sakkhuzásáról. A felirati viták eltörlése valóban alig kevesebb, mint az absolutismus proclamá- lása, mert ezáltal a nemzet megúsztatott azon egyetlen módtól is, mely szerint panaszait elmondhatta, és a kormány tetteit bírálat alá vehette. Hogy á császár port hintsen a nemzet szemébe, az eltörölt felirási jog helyébe az interpellatio jogát állította, mely szerint a képviselők és senatorok kérdéseket intézhetnek a minisztériumhoz; de e jog annyira korlátozva van, hogy alig lehet neki valami jelentőséget tulajdonítani; mert a senatusban, mely 5 — harmincz tagú osztályból áll, legalább két osztálynak, tehát 60 senatornak, a törvényhozó-testületben pedig, mely 9 ily osztályból áll, legalább 4 osztálynak, tehát 120 képviselőnek kell az interpellatiót jóváhagyni, hogy e joggal élni lehessen. Ha már most p. o. Favre Gyula interpellálni akarná a minisztériumot, legalább 120, vele hason gondolkozásu képviselőre volna szüksége, kik azt jóváhagyják, s honnan vehetné azokat, midőn az ellenzék alig számlál nehány tagot ? Világos tehát, hogy az interpellatio csak akkor sikerülhet, ha a kormány azt magára nézve alkalmatlannak nem találja. És a császár ezen reformot a nemzeti akarat által emelt épület betetőzésének, a mü megkoronázásának nevezi! Vannak, kik azzal vigasztalják magukat, hogy a kormánykörökben uralkodó nézetek szerint, a mostani rendszer csak átmeneti, s hogy később a Parlamentarismus életbe fog lepni. A szabadság érdekében kívánjuk, hogy e remény teljesüljön, de bajosan hiszsztik, legalább az ügy nem úgy indul.

— A keleti kérdést a legújabb franczia belügyi reformok némileg háttérbe szorították ugyan, de azért még folyvást érdekes és kimerithetlen tárgyát képezi a hírlapi tudósításoknak. Konstantinápolyiján. 25-iki távsürgöny szerint a candiai fölkelés véget ért volna. 440 önkéntes a Pyraeusba szállíttatott, kik letették a fegyvert. Ez fontos .hir volna, ha hitelt lehetne neki adni, de egy athenei tudósítás szerint, azon 440 egyén, kik capi- tulálvajajPyraeusba szállíttattak, rósz magaviseletök miatt a krétai nemzetgyűlés által kitaszittattak, mi azonban a fölkelésre legcsekélyebb befolyással sincs. Azonban ha a candiai fölkelés még véget nem ért is, remélhető, hogy a Porta engedékenysége által le fog csillapittatni, kivált ha igaz az „Etendard“ azon tudósítása, hogy a nagyhatalmak erőfeszítéseinek sikerült végre a Portát rábírni, hogy a candiaiaknak autonom kormányzatot adjon. Konstantinápolyból is hasonló tudósítás érkezett, mely szerint Candia közigazgatása újra fog szerveztetui, e czélból Server effendi miniszteri tanácsos már el is utazott a nevezett szi getre. — A mi a szerb várak kérdését illeti, a Porta állítólag Belgrád kiürítésébe is beleegyezett volna, de e hir alkalmasint még korai, mert belgrádi tudósítások szerint a szerb kormány erélyesen folytatja hadi készületeit, s más hírek szerint a Porta

O-Szerbiában hadtestet von össze, melynek vezénylete a belgrádi várparancsnokra ruháztatik. E készülődésből azt lehet következtetni, hogy a szerb kérdés még koránt sincs elintézve, habár Francziaország, valamint Ausztria is mindent elkövetnek, hogy a Portát engedékenységre bírják, s ekkép a keleti kérdést egyelőre háttérbe szorítsák.

Politikai hírek s események.

Ausztria. 0 Felsége Larisch grófot saját kérelmére a pénzügyminiszteri állástól — a Lipöt-rend nagykeresztjével való föl- diszitése mellett — fölmenteni s a pénzügyminisztérium ideiglenes vezetésével báró Beke al-államtitkárt megbízni méltóztatott.

— Pust, az állítólagos merénylettel vádolt prágai szabó, vizsgálati fogságából, hol 3 hónapot töltött, f. hó 19-én szabadon bocsáttatott, miután bizonyítékok hiányában a vizsgálat meg lön szüntetve.

— A rendkívüli birodalmi tanács még mindig élénk discus- sio tárgya a bécsi lapokban. A februári alkotmány hívei még mindig remélik, hogy ezen újonnan octroyált testület nem fog teljesen egybegyülni, miután a németek vonakodnak abba bemenni. A kik a németek e részbeni összetartásában bíznak, alkalmasint csalódni fognak.

Anglia. Az angol kormány, az „Army“ és „Navi Gaz.“ szerint, szaporítani akarja hajóhadát. A jövő ülésszak alatt a parlamenttől pénz fog kéretni nyolez pánezélos hajó, húsz különböző hadihajó s busz ágyunaszád építésére. A parlament megnyitása szokott módon a királynő által személyesen fog megtörténni.

— A reformkérdés fontos szerepet játszik, s megoldást követel, úgy hogy átalánosan azt hiszik, hogy a tory minisztérium kénytelen lesz, mindjárt a parlament megnyitásakor reform-bilit terjeszteni elő.

Francziaország. Párisból a következő feltűnő sorokat ir- 1 ják az „Independance“ nak: „Az ösztön és józan ész sugallja, hogy az 1867-ik év döntő befolyással leend Európa politikai és földrajzi helyzetére. Magas állású, higgadt jellemű férfiak részéről haliám egész határozottsággal azon meggyőződést nyilvánítani, miszerint ha a franczia császárnak nem sikerül congressust létrehozni, és ettől azon változtatások jóváhagyását kieszközölni, melyeket Európa egyensúlyának és Francziaország biztonságának fentartására szükségeseknek tekint, úgy az 1867-ik év nem ér véget a nélkül, hogy világrészünket legközelebbi komoly események el ne homályositanák. Megélhetjük, hogy a nemzetiségi