Eger - hetilap, 1867
1867-09-19 / 38. szám
311 promittált egyéneknek, ha lakhelyeikre visszatérnek, és a fegyverek kiszolgáltatása után békésen viselik magukat, teljes biztonság és oltalom garantiroztatik. Az idegen önkéntesek október 20-ig tetszésük szerint akár török, akár idegen hajókon elhagyhatják a szigetet, hasonlóan a benszülöttek is családaikkal, azon feltétel alatt, ha javaikról lemondanak. A visszétérés a szultán engedélye nélkül tiltatik. A szultán csapatai az általuk megszállott pontokon fentartandják a nyugalmat; a fennérintett határidő alatt minden hatósági lépés úgy az idegenek, mint a belföldiek ellen felfüggesztetik, feltéve, hogy támadólag nem lépnek fel; kik ellenben a határidő leteltéig e kedvezményt fel nem használják, később megfosztatnak annak élvezetétől. Időközben a zárlat szigorúan fentartatik. — A kivándorlás nagy mérvben foly ; a menekülök száma eddig már meghaladja az 50,000-et. — Azonban a krétai fölkelés elnyomásával még korántsem szűntek meg a Porta bajai. Konstantinápolyból szept. 16-ról távsürgönyzik, hogy „Epi- rusban nyugtalanságok törtek ki, valamint Thessaliában is, hol nagymérvű előkészületek tétettek a fölkelésre.“ Úgy látszik, az orosz kormány bölcsen gondoskodott, hogy a keleti kérdés valahogy el ne aludjék, mig el nem érkezik a cselekvés ideje. A genfi úgynevezett béke-, de helyesebben forradalmi con- gressus egy pár ülés után nevetséges véget ért. E congressusban Európa sok nevezetes demokratája és republikánusa vett részt, köztük Garibaldi is. Mazzini és Prim is Genfben voltak ezalatt, de a congressusban nem vettek részt. Garibaldi, ki roppant lelkesedéssel fogadtatott, a genfiek üdvözlő beszédére többi közt ezt mondá: „Fogadjátok köszönetemet a menhelyért, melyet az európai demokratának, jogai tárgyalása alá vételére nyújtottatok. Tőletek függ, Rousseau és Teli fiai, hogy a pápaság szörnyeteg- ségét megsemmisítsétek. (!) Ha bátorságtok valaha fenyegettet- nék is, valamennyien karabinok után fogunk nyúlni, hogy védelmezzünk benneteket.“ — A congressus tagjai közt a legnagyobb nézetkülönbség uralkodott, sőt némelyek közt teljes meghasonlás állt be. Garibaldi Géniből, pár napi ott időzése után váratlanul elutazott; valószínűleg nem volt megelégedve a dolgok menetével. E congressus ellen némely, különösen franczia félhivatalos lapok igen hevesen keltek ki. A „France“ többek közt ezeket írja: A valódi czél a fennálló rend felforgatása, az eszköz a forradalom. A régi rendet meg kell semmisíteni! ez a genfi békealapitök jelszava. Mely utón? Polgár- és népháboru, az elnyomott nemzetiségek fölszabadítása, a monarchiák s az elnyomásra szolgáló eszközük megsemmisítése által sat. Levelezés. Verpelétit, szép. 9. T. szerkesztő ur ! „Nos humiles parvo Untre secamus aquas,“ nincs mit dicsekedni vele; de bizony nekünk nagy mulatságaink nincsenek. A nép a dohánynyal kínlódik. Alig hiszem, hogy képzeli ön, mily tömérdek munkát, szorgalmat, utánjárást kíván e termesztés, mig az aprilban melegágyon abajgatott palánta jan. vagy februárban végre beváltás alá kerül. De ugy-e akkor megvan a fáradság gyümölcse? Legalább tavaly sokan sírva jöttek Kápolnáról haza, nem azért, mert kevés dohányuk termett, erre nézve már itthon kibékültek az Istennel, hanem mert felette mostohán classifíkálták — és e miatt már nem tudtak megbarátkozni ama jó fináncz urakkal. Ez idén — daczára a Medárd-nap körüli esőzésnek, mi a dohánybeállitással összeesik — a termés kisebb; a napsugaras idő azonban kedvezvén az úgy sem felette buja levelek száradásának — átalában azt hiszik, hogy szebb dohányokat fognak be- szállithatni. És ez felette fontos, lévén az osztályok szerint igen különböző, 16 írttól talán 5—7-ig egy mázsa dohánynak ára — és a dohány itt a legfőbb termelési czikk. E vidéken ugarföldek nincsenek, a legsivárabb homokoson egyremásra termesztik a dohányt — és fizetnek, már a kik t. i. haszonbérelnek — egy holdtól 20, mondd: busz o. é. frtot, sőt többet is. Ez évben a verpelétinek úgynevezett előpénzül kaptak mintegy 16,000 frtot, ebből adóul, úgy tudom , azonnal lemaradt mintegy 8000 frf, egész évi termelésükért pedig, azt gondolom, kaphatnak 60—70,000 frtot. A mi az aratást illeti: a rétföldeken termett tiszta búzák nagyon hiányosak, szorult szeműek , sőt üres kalászuak voltak, mig a dombon termettek nagyon teljesek, és igy mindent összevéve, az aratás középszerűnek mondható. Egyéb termesztmények: knkoricza, krumpli szintén ilyenforma arányban állanak. Nem tudom , tetszik-e tudni, hogy Verpeléthen nagyon jó, úgy mondhatnám, classikus borok teremnek ; fájdalom, hogy átalában nem sok, de az idén meg épen nem sok. Pedig én mindig úgy nézem a sima, kenyértermö mezőhöz a kiemelkedő szőlőhegyet — mint komoly, termékeny prosához a csapongó költészetet. És jó ez együtt. Mint egy geniális német iró mondja Jean Paul fölötti emlékbeszédében: „a szív mindeu ütése egy sebet üt rajtunk, és az élet folytonos elvérzés lenne, ha nem volna a költészet.“ De ennek bővében is vagyunk. Soha annyi dalolást, és any- nyi dalt, a mennyitt itt vasár- és ünnepnapokon hallani! Ha egy ügyes, és hozzá szenvedélyes embernek azon eszméje támadna itt egykor, hogy dalárdát alakítson, azt hiszem, sokra vihetné. Részemről, annyira nem vagyok musikális tehetség, hogy a nagy harangot is bajosan tudom szólása után megkülönböztetni a kicsitől; — mégis felette örvendenék, ha a mostani zsivaj, kevert lárma, és hamis sípolás helyett szép, eredeti népdalainkat — szép, eredeti melodiájokon hallhatnám énekelni. Alig lehetne ugyan kitalálni a dohánytermesztés calamitá- saiból, hogy vetődtem a népköltészetre, hanem annyi bizonyos, hogy a most megpendített eszme igen sok irányban hatna jótékonyan a népre. Mert hogy rövid legyek, minden egyebet mellőzve, egy oly dalárdaszerü institutió kiküszöbölné nemcsak az éktelen ordítást — de meg vagyok róla győződve, az ily erkölcstelen dalokat is mint: „Loptam én már, lojpok is még eleget,“ — a közszemérmet sértő czTinboráíváT együtt. -■ És hogy az egész nem valami képtelen gondolat, az bizonyítja, mert én már láttam egy falusi úgynevezett chorust, mely csupa pörfiakból egy jeles református rector által betanítva, 1861-ben Kis-Várdán, egy a honvédek segélyzésére tartott műkedvelői előadáson oly szépen, oly correct énekelt, hogy Felsö- Szabolcs ott levő díszes és értelmes közönsége nemcsak elismerésére, tapsaira tartotta érdemesnek — de forma szerint gyönyörködött rajta. És ha ezt tehette egyref. rector, a kiről közbevetöleg legyen mondva — nem tudok másként, csak tisztelettel és elismerőleg megemlékezni — miért ne tehetnék a kath. énekész urak, kiknek úgyis szakjokba vág a zene. De elég erről most ennyit. Ha valaki méltónak találná a hozzászólást — akkor majd, többet is, tüzetesebben is. Egyébiránt pedig haladuuk, emelkedünk, városiasodunk. Szept. 1-jétől fogva, pőstakiadó-hívatalunk van , Kápolnáról való naponkénti járattal. A Pesten reggel megjelenő lapot tehát, miután Kápolnára a posta megy d. u. 3 órakor, s jő y28-kor, — már este olvashatjuk, s igy hát az „Egert“ is kelte napján, ha idejében elindittatik. S ez még nem minden, múlt hóban Sz. K. orvostudor ur Bécsből haza jővén, most már orvosunk is van. De különös, azóta mennyivel több és mennyi a beteg ! Hogy lehet az? Sz. K. ur egyelőre in optima forma ingyenkurát nyitott — s most boldognak, boldogtalannak hol itt fáj, holott fáj . . . Szóval, az ifjú orvos urnák reggeltől estig nincs megállapodása, diagnos- tisál, operál, praescribál . . . s bizonyosan több paxist szerez igy „ingyen“ egy hónap, mint amúgy „pénzért“ tán egy év alatt lehetne. A többire: az idő őszre fordult, a levél még nem hull ugyan, de a kukoriczaharaszt nagyon csörög már, mikor sovány reménynyel kutatjuk benne az idén gyér foglyokat. r. I. Egervárosi és vidéki hírek. — Érsek ő nagyméltósága, a jászói prépostválasztásról, múlt kedden d. e. ll'/a órakor székvárosába szerencsésen visszaérkezett. — (Z en e U n n ep é 1 y.) A Szász Weimar ezred zenekara, Hajek Ignácz karmester vezetése alatt, jövő vasárnap az érsekkertben jótékonyczélu nagy zeneelőadást rendezend, mely tűzijátékkal és tánczmulatsággal lesz összekötve, Illés Alajos népzenetársasága közreműködése mellett. A zeneelöadás müsorozata: 1) Ünnepi induló, egyveleg. 2) Nyitány a „Hunyady László“ opcf
