Eger - hetilap, 1867
1867-09-12 / 37. szám
- 304 Politikai hetiszemle. Ismeretes már azon körsürgöny, melyet a franczia kormány a salzburgi találkozás alkalmából, külföldi képviselőihez intézett. Ezen átalánosságban tartott diplomatiai okmány tartalma lényegileg következő : Napoleon császár utazása egyedül és kizárólag azon gondolat szüleménye volt, hogy az osztrák császári családnak rokonszenve legszivélyesebb bizonyítékát nyújtsa. A két nagy birodalom uralkodói nem tölthettek több napot bizalmasan a nélkül, hogy egymással kölcsönösen ne közöljék benyomásaikat és gondolataikat oly kérdések fölött, melyek az általános érdeket illetik. A beszélgetések semmi olyféle combinatiók megállapítása által nem vezéreltettek, melyek Európa jelenlegi helyzetére vonatkoznának. A két uralkodó már rég a salzburgi találkozás előtt kijelentette békés érzelmeit, s azért a beszélgetéseknek nem lehetett oly jellegök, minőt azoknak egynémely ujságvadász tulajdonított. A fejedelmek találkozásának nem lehetett más czélja, mint békésen várni be az eseményeket, s minthogy conversatió- jok ilyen kölcsönösen adott biztosításra szorítkozott, a salzburgi találkozás is csak újabb okot szolgáltathat arra, hogy bizzunk a béke fentartásáb?n. — Állítólag a bécsi kabinet is hasonló jegyzékkel értesítette képviselőit a salzburgi találkozás jelleméről, mely azonban még eddig közzé nem tétetett. Sőt berlini hírek szerint Poroszország is követte a két kabinet példáját, s körirata, mint jelentik, az üzletre kedvező hatást gyakorolt. Szent volna tehát a béke, ha ugyan az ily diplomatiai nyilatkozatoknak föltétlenül hitelt lehetne adni. De sokan vannak, kik még most is kétkedöleg rázzák fejőket, s a Francziaországból érkező harczi- as tudósításokra utalnak, melyek hanem túlzottak, vagy épen koholmányok, valóban némi aggodalomnak adnak helyet. Nevezetesen a „Köln. Ztg.“ párisi levelezője a többek közt Írja: „Hallomás szerint a keleti megyékben nagy buzgalommal folytatják az önkéntes lövészcsapatok szervezését. E tájakon szorgalmasan dolgoznak egyúttal a magaslatok és hegyszorosok megerősítésén, és pedig oly buzgalommal, mintha már az ellenség betörésétől kellene tartani.“ A „Mess. de Toulouse“ pedig Írja, hogy a cha- lonsi táborban a hadügyminiszter a tábor feloszlatása alkalmával igy szólt: „Uraim! Tanulmányozták a háború elméletét; nemsokára majd a gyakorlati részt is próbálni fogják.“ A mi a fran- cziaországi hangulatot illeti, Párisból azt írják, hogy mind a nép, mind a hadsereg óhajtja a Poroszország elleni háborút, s hogy ezt a kormány sem tartja kikerülhetönek, mivel forradalomtól kell tartania azon esetre, ha az utóbbi időben vallott kudarczait valami fényes fegyverténynyel mielőbb el nem mossa. A spanyolországi fölkelési mozgalom koránt sincs teljesen elnyomva. Erre mutatnak egyéb tudósításokon kívül azon újabban érkezett madridi távsürgönyök, melyek jelentik : hogy a sza- badságos katonák zászló alá hivattak; hogy a középtengeri spanyol bajóraj Cadixba rendeltetett; s hogy egy e hó 7-én kelt kir. rendelet megparancsolja úgy a szabadságos, mint a nyugdíjazott i tiszteknek, hogy e hó Í4-ig személyesen jelentsék magukat saját 1 ezredöknél. Ez intézkedésekből kitűnik, hogy a forradalom vagy uj lendületet nyert, vagy hogy legalább a kormány annak uj kitörésétől tart. Prim tábornok hollétét, kit a mozgalom lelkének tartanak, még most is homály fedi. A „Times“-nek f. hó 7-ről azt távirják, hogy Prim Valencziában volt, de már elhagyta a spanyol földet, s jelenleg Genfben tartózkodik, hol most „békecon- gressus“ tartatik, melyben az európai mozgalmi párt több cori- pheusa, s ezek közt Garibaldi is részt vesz. Azon körülmény, hogy Prim holléte ismeretlen, igen sokat ártott a mozgalomnak. Némelyek árulónak tartják a hires tábornokot, s párthívei közül sokan elpártolnak tőle. Keletről kevés újat közölhetünk; mindössze is két konstantinápolyi távirat érdemel említést. Az egyik szerint ott azon hir van elterjedve, hogy a Porta a nagyhatalmaknak Krétára vonatkozó jegyzékére tagadó választ adott, s igy a krétai ügyre nézve ajánlott nemzetközi bizottmány nem fogna összeülni. A másik távsürgöny tudatja, hogy a Szerbiában jelentkező izgatások folytán, a redifek Rumeliába való indulásra kaptak parancsot, mivel a szerbek betörésétől lehet tartani. Pétervárról jelentik, hogy egy ezári ukáz különös kiváltságokkal ruházza fel azon orosz hivatalnokokat, kik a lengyel királyságban, hol a hivatalos nyelv ezentúl az orosz lesz, szolgálatot vállalnak. — Azon hirt, mintha a czár veszélyes agyvelöbaj- ban szenvedne, megczáfolják. Levelezés. Szolnok, szept. 2. Vidékünkön a nyomtatás, illetőleg géppel való cséplésnek maholnap vége lesz; a tiszta búza meglehetősen sikerült, főkép a székes talajú földeken, melyek terménye piros színe mellett 90—92 fontot is nyom, — ellenben a kukoricza és dohány a folytonosan tartó száraz idő és nagy hőség miatt silány termést igér. — A szőlőtermés, mely az idén, a hol a töke megmaradt, szép termést hozott, az eső hiánya miatt szintén szenved, mert kellőleg ki nem fejlődhetett — és annyira érik, hogy e hó közepe táján szüretelni lehet. — A vaspályán, úgy a Tiszán a forgalom különösen élénk és jelentékeny, kereskedők nagymennyiségű gabonát szednek össze, mely áruk azonban a vasúti állomásokon, a teherszállító vaggonok hiányában rendkívüli összetorlódás miatt a tovaszál- litásnál fennakadást szenvednek, — ehhez járul a Tiszahátról'és Tokajból talpakon és hajókon lebocsátott több millió dongaszál- litmány, mely a vasút helyiségein és a Tisza partján lerakva az Adriai tengerhez leendő elszállíttatását várja. A közlekedésről lévén szó, nem csekély figyelmet érdemel az itteni zagyvái hid roskadozó állapota, annyival is inkább, minthogy az a várost az úgynevezett várbeli városrészszel összeköti, mely hidon egyszersmind Szentivány , Süly, Kőtelek, Nagykörű sat. községek, úgy számos nagy kiterjedésű puszták lakói közlekednek, és a mely hídnak, a mint látszik, sem ura, sem gazdája nincsen ; — kívánatos volna tehát, ha az illető járási szolgabiró vagy megyei mérnök ur a kérdéses hidat megvizsgálná, és annak mielőbbi helyrehozására nézve a kellő intézkedéseket megtenni szíveskednék.-------------- r. I. Kacsaközi levél. Eger, szept. 10. T. szerkesztő ur! Azon fölszólitásának, hogy írjak már valamit az „Eger“-be, annál szivesb készséggel engedek, mert félek, hogy ha még tovább is késném, egy és más mondanivalóm a könyökemen is kitörne, s kilyukasztaná ingemet s kabátomat, pedig egyiket sem biztosítottam sem tűz-, sem jég-, sem egyéb kár ellen. Ilyen mondanivalóm volna mindenekelőtt a zajos és poros Széchenyi-utczáról. Quem dii odere, ezen utcza lakosává fecere. A ki nem hiszi, próbálja meg csak egypár hétig, és ha ezen pár hét alatt kedve nem kerekedik onnan megszökni, úgy kész vagyok részére saját költségén ott emeletes házat építtetni. Ezen utczában esténkint késő éjig, főkép vasár- és ünnep- s ezeket megelőző napokon, a csoportosan fel s alá kószáló parasztlegények oly éktelen ordítást és bögést visznek véghez, hogy az ember hajlandó azt hinni, miszerint kötöfékeiket elszaggatva, valamely istállóból szabadultak ki ezen bögönczök. Egy jól rendezett városban ilyesmi nem történhetik; mivel pedig városunkban történik, ergo — a többi magától foly. Pedig nem volna nehéz, a bajon segíteni. Mindenekelőtt közhírré volna teendő, hogy a ki éjenkint az utczán ordítozva jár, s ezáltal az alvó lakosok nyugalmát zavarja, ez s ez lesz a büntetése; s a tilalom foganatosítása végett egy pár fegyveres hajdú volna az utczára kirendelendő, kik a rendetlenkedőket rendre utasítanák, s ha ez nem használna, a hűvösre kisérnék. Én azt hiszem, hogy ily eljárás pár hét alatt megteremné gyümölcsét, s a lakosok egy nagy kellemetlenségtől megmenekülnének. Ha jól emlékszem, írtam én már egyszer e dologról, de csak annyi haszna volt, mint a kecskeméti malomnak. Vájjon több haszna lesz-e most? Nem hiszem; de mindaddig fogom emlegetni, mig czélt nem érek, és elbírom a tollat. — Másik igen nagy árnyoldala a Széchenyi-utczának a rendkívüli por, mely kivált a nehány hét óta uralgott szárazságban már csaknem elviselbetlenné vált. Azt hiszem, e bajon is lehetne, legalább némileg, czélszerü intézkedés által segíteni, csak komolyan akarni kellene. Hanem persze mi jó egriek arra várunk, hogy a sült galamb szájunkba röpüljön, pedig bizony a mai világban legfölebb légy röpül az ember szájába, az is nyersen. — Akartam szólni a roppant szemétről is, mely ez utczában hetek, sőt hónapok lefolyása alatt összegyülekszik; de szerencsére, a rabok múlt szombaton elkotorták orrom elöl, legalább annyira, hogy meg ne botolhassam benne. Valóban meglepett, midőn láttam, hogy söprik az utczát. Vájjon e ritka szerencsét nem a rövid ruhának köszönhetjük-e, mely divat az egri nők között is meglehetősen lábra kapott ? mert köztudomású dolog, hogy eddig a hosszú női ruhák végezték a söprűk tisztes feladatát. — A sok szemét közt, mely a Széchenyi-utczát rendszint borítja, viruló oázként tűnik föl a szemnek azon sok elegantiával fölszerelt s I
