Eger - hetilap, 1867

1867-09-05 / 36. szám

296

költségeinek fedezésére. Közön ég, a tornaegylet gyakorlatai daczára, roppant számmal jelent meg. A honvédegylet kivánatára Kisfaludy Károly „Kemény Simon“ czimü drámáját adták, mint melynek szövege az ünnepély tárgyával leginkább találkozott. Játsztak a nők közöl: Kis Mária és Kahle Bellakisasz szonyok. A férfiak részéről pedig: Lengyel József, Ováry László, Szabó Ödön, Lengyel Lajos, Lengyel Gusztáv, Bozsik Aladár és Pásztor Sándor urak. Az előadás, tekintve, hogy Szabó Ödön kivételével, mind műkedvelői erők léptek a küzdtérre, sikerültnek mondható. Hanem a végén H. ur által elszavalt s helytelen taglejtésekkel kisért rímes chaosz bátran elmaradhatott volna. E szavalat a műkedvelői előadást mintegy behomályosiiotta, úgy, hogy e homályt a felállítandó szobor mintájának a színpadon görög tüzzeli megvilágítása sem volt képes szétoszlatni.

Az anyagi eredményt még nem tudjuk, de a megjelent közönséget s a felemelt árakat figyelembe véve, nagynak kell mondanunk.

Szept. 2-án történt meg a zsolczai Sajóhidnál felállított honvédszobornak ünnepélyes le leplezése. A kiadott programm szerint d. u. 3 órakor indult meg a szép számmal egybegyült volt honvédés nagy sokaságu közönség, a megyeháztól a zsolczai kapuig gyalog, onnét pedig nagyrészt kocsikon az ünnepély színhelyére. Nem csalódom, ha az összegyűltek számát 7—8000-re teszem. A Sajó balpartján mintha Rákóczy kuruczai keltek volna föl sírjaikból, egész szekértábor tanyázott. Az ünnepély a Hymnusz elének- lésével vette kezdetét, mely után a szent-tamási hős F ö 1 d v á r y S. rövid, lelkesítő beszéde következett. Utána Ördögh István egyleti jegyző eg y hosszú emlékiratot olvasott fel, mely a sok ismétlést s a nap égető sugarait tekintve, rövidebb is lehetett volna. Most Horváth Károly sajó-szentpéteri plébános ur állott fel. Gyönyörűen szerkesztett s lelkesen elmondott engesz- telékeny beszédével mindenkit meghódított, s nem egy könyet csalt ki a szemekből. r Szónoklata, nézetünk szerint, az ünnepélynek fénypontja volt. Ót követé Futó Sámuel bocsi helv. vall. lelkész ur. Férfiasán imposant alakja jó benyomást tett a hallgatóra. Kidolgozott beszédében azonban bizvást kimaradhattak volna a közel múltat érdeklő recriminátiók. Ha egyszer kimondottuk, hogy fátyolt vetünk a múltakra, vessünk igazán, s fogjunk egyesült erővel e sokat szenvedett haza fölemeléséhez. Recriminátiók- kal nem fogjuk a még vérző sebeket begyógyitani, hanem csak jobban elmérgesitjük azokat. Egyetértés legyen jelszavunk, nem pedig szakadás; mert örökigaz a classicus Írónak eme mondata: Concordia resparvae crescunt, discordia autem dilabuntur. Végül a Szózattal fejeztetett be az ünnepély. Megemlítendő, hogy minden egyes beszéd után a fiatalemberekből alakult dalárda énekelt, és zúgtak a taraczkok. Sajó.

Jász-Ái'okszállás, aug. 26.

T. szerkesztőség ! A jászsági községek legvigabbika Apáti után Árokszállás. — E kis városban, mely a 65-iki képviselő-választáskor függetleníteni merte magát az összes Jászság felett uralgó s Berényből diktáló Pethes-uralomtól; — mely daczára annak, hogy e miatt két éven át, de különösen a legújabb időben egy, — csak a jász községek autonom és még sem autonom, absurd szervezete mellett lehető üldöztetésnek van kitéve, rendit hetlenül megtartá szabadelvű, a haza érdekeit féltékeny gonddal megóvni igyekvő, de mérsékelt pártállását; és sehogy sem bir az itt elhatalmasult, se erkölcsi tekintélyt, se tudományt vagy képzettséget figyelembe nem vevő, a Jászságban döntő befolyású köznép legképtelenebb, legveszélyesebb vágyainak simogatására, biztatására épített irányzathoz csatlakozni, mely egy magát kizárólag liberálisnak nevező, s minden neki magát alá nem vető elem terrorizálására törekvő clique uralomvágyában öszpontosul; ultra vörös a néppel szemben, s kimerithetlen a hatalom iránti hódolatkészség és loyalitásban; — ezen, a Jászságban, mondhatni, izoláltan álló városban, hol már a Hevesmegyéhez csatoltatás eszméje is megpendült olykor-olykor, midőn még Heves higgadtabb s pardon! consequensebbnek ismertetett: —mindig otthonos a mulatás iránti hajlam.

Már több éven át alakítottak itt a szünidőkre hazajött s az itthon tartózkodó ifjak műkedvelői színi előadásokat, s meglehetős gyakorlottságot s otthoniasságot szereztek maguknak e színpadon, ugyaunyira, hogy e vidéken valódi hírnévre tettek szert, s volt eset, midőn egy előadásra több mint busz községből jelentek meg látogatók Az előadásokat táncz követi, s e mulatságok hasznosak is, mert a fiatalság társalgás, színjáték s előkészületek által elvonatik a dorbézolástól, s előmozdítja a közművelődést. Szép összeget osztottak ki e műkedvelők minden évben jótékony czé- lokra, mert az egyes előadások jövedelme egyelőre soha sincs meghatározott czélra szánva, de mindig jótékony czélból történvén azok, a cyclus befejeztével a társulat előre megválasztott pénztárnoka számadásait az összes tagok megvizsgálják, s a jövedelem a körülményekhez képest osztatik szét. Így tavaly a gyöngyösi tüzkárosultak, a helybeli szegények, s a „tanítói és iskolai könyvtár“ — czim alatt a helybeli* tanítók által több év előtt alapitott, de magánosok adakozásaiból igen szépen felgyarapodott nyilvános és kölcsön-könyvtár részesültek adományozásban, mig a jövedelem egy része a színházi díszítmények előállítására szükségelt anyagok szerzésére fordittatott.

Kicsi, de díszes a színpad; háromféle szoba, ezenkívül kert és erdő, — végre sziklás vidék ábrázolására alkalmas színfalakkal, fő és két oldalajtóval, s műkedvelő-társulatoknál szokatlanul csinos elöftíggönynyel bir; — minden a legszilárdabban, nagy pontossággal összeállítva, — sajátkezőleg ingyen készitve a legutolsó csavarszögig egy ezerféle mesterséget értő műkedvelő koros úriember által.

Tegnap is volt egy ily színi előadással egybekapcsolt táncz- mulatság, melyet, esetleg Árokszállásán mulatván, az „Eger“ kiadótulajdonosa, nt. Dessewffy Sándor ur is megtekintett. — A „Csikós“ adatott, s műkedvelőktől elég jó sikerrel, csakhogy az egy pár gyönyörű szemtől elbűvölt Bandi csikós játék közben a néző közönség közé tévedt, s kissé tovább ott felejtette magát, mint jelenetéhez képest szabad lett volna, csak akkor kerülvén elő, midőn a rendezők már befutkosták érte a házat kétségbeesetten.

A terem — mely közönségünk számára még eddig mindig kicsi volt, most is zsúfolásig megtelt, s még a tánczmulatságra is annyian maradtak, hogy, kivált eleinte, nagyon mérsékelni kellett lábaikat a tánezosoknak. — Jellemző, s az ország más vidékein nem igen lelhető már fel azon fesztelenség, mely e tánczmulat- ságok egyik fősajátsága. A nőtlen urak s a nők egész kedvvel tánczoltak reggeli három óráig, az el nem álmosodó mamák, apák, nénik és bácsik gyönyörűségére. — A díszes női koszorúban eredetileg, de igen jól vettékki magukat az aranycsipkefökötős, nemes arezvonásu s termetű, — csinosan öltöző jász menyecskék, úgy a kurta viganós, és leeresztett hajú, de krinolinos, karcsú, nyalka lánykák, kikkel itt bevett szokás szerint az úriemberek is örömest mulatnak s viszont, — mig a mellékszobákban, s az udvaron oly tarka vegyületü közönség járt kelt, beszélgetett, ült és iddogált, minőhöz nem mindenki van szokva. — Ugyanegy asztalnál igen jól összefértek az esperes, katonatisztek, báró, altiszt, ügyvéd, paraszt, tanár és tanító, a nélkül, hogy valaki magát kisebbítve vagy mások leereszkedése által feszélyezve érezte volna. — A mesterember és földművelő, tisztviselő és bármely állású egyén, ha kedve jő, sans géné koczczint együtt, s iszik egymás egészségéért, mely democraticus sajátság itt nem szin, de oly valóság, mely a társadalmi életet általában jellemzi. S daczára mindezeknek, e mulatságnál nem fordult elő legkisebb illemsértés, legkisebb összezördülés sem, — nem volt ott egy részeg ember sem látható. — A szomszéd községek közül — mint mindig — úgy most is Apáti, a Jászságnak műveltség tekintetében egyik kitiinőbb városkája, volt leginkább képviselve.

Szeptember 4-én újabb színi előadás lesz: „A hasznosi kincskeresők,“ vígjáték 3 felvonásban, melyet Fáy András ha- sonczimü regénye után szabadon irt Nagy János, ugyanazon jó ur, kinek a színpadi diszitmények kiállítása körüli érdemeit fentebb kiemeltem. — A darab ügyesen, s a szereplők egyéni tehetségeinek figyelembevételével van írva; meglehetős látványos, úgy hogy a legjobb sikert reméljük, — a forró nyári időjárás daczára is örömmel nézve elébe e kedélyes és eredeti mulatságok ismétlődésének. — r. — l.

Egervárosi és vidéki hírek.

— A jászói praemontreiek boldogult praelátusa, Répássy József helyett f. hó 8 és 9-én fognak uj praelátust választani. E választáshoz elnökül egri érsek ö nagyméltósága lévén O Felsége által kinevezve, e végből érsek ö exja f. hó 6-án Jászóra fog utazni, s igy alkalmasint 10—12 napig székvárosától távol leend.

— (Tűzvész Egerben.) Múlt szombaton városunkban ismét megkondultak a vészharangok. A tűz a Hatvan III. negyedben, a tótsoron volt, hol egy ház a lángok martaléka lett.