Eger - hetilap, 1867
1867-08-01 / 31. szám
256 A gyógyfürdői idény május elejétől szeptember végéig tart. j Hat gyógyforrása van; íeghatbatósabb a Const antin-for- r ás; egy oszlopzatos fedél alatt, hol a vendégek poharai is le- rakvák, két leány bámulatos emlékezö-tehefséggel az előszabott viz- és savómennyiséget kinek kinek kiszolgáltatja. Vize mintegy 14 foknyi meleg, főtartalma szénsavany vas nélkül; ezt iszszák a gyógyvendégek, ki tisztán , ki savóval, ki tejjel lágyítva , közönségesen uncia-számra, minta gyógyszereknél szokás. Az ivás és a közbeni sétálás reggeli hat órától nyolezig történik, mely időben a gyógyhelyiség három orvosa is a kútnál tartózkodik ; ugyanez órákban a fürdői — meglehetős rósz karban álló zenekar is egy kősziklára épített, úgynevezett zenecsarnokban játszik. E forrás vize nem csak czukorral és czitrommal pezsgő, limonádé gyanánt, hanem borral is iható. Ehhez hasonló vizet ad a Johannisbrunnen kevesebb savanynyal és meglehetős vastartalommal, használtaik italul és gyógyszerül, kiváltképen a nőknek ajánltatik. — Harmadik a Klausner forrás, ez a meggyengült idegrendszert, és általában az életerőt legjobban emeli; tartalma szénsavas, és vas, ize olyan, mint a tentáé. A többi három forrás is egymástól különböző tartalommal bir. Glei- chenbergnek ezen különféle nemű vizei nagy mennyiségben vitetnek mindenféle irányban. Van egy csinos fürdőháza 32 — káddal ellátott — szobával, a fürdésre használni szokott viz is igen ásványos. Hogy mennyire felkapott e gyógyhely, leginkább számok igazolják; 1837-ben még csak 118 ra ment a vendégek száma, ezen szám évről évre szaporodván, a legutóbbi években már 1400-ra rúgott fel; különösen ez évben nagy szükség mutatkozott itt szállások dolgában, úgy hogy számosán kénytelenek voltak a szomszédfalukban egyidőre szállást fogadni, daczára annak, hogy ezen gyógyhelynek 26 kisebb, s nagyobb villái és vendéglőiben 500 csinosan bútorozott szoba álla a vendégek rendelkezésére. A szállások eléggé jutányosak ; egyes szobák ára 50 kr-tól egész 1 frt 60 kr-ig van megalapitva. Ez idén már 1200-ra megy az Európa minden részéből itt megfordult vendégek száma; honunkból szép számmal voltak és vannak még most is itt, a többi között láttuk Lónyay pénzügyminisztert nejével, itt van nak gróf Csáky Manó családjával Sopronból, Murányi Ignácz temesi főispán, és több dunántúli földbirtokos. — A vendégek szórakozásáról is gondoskodva van. A tcrrassal összekötött gyógy teremben kávéház, olvasó-s tekéző-ter- mekben 32-féle újság található fel, ezek közt 3 magyar t. i. a Pesti Napló, Hon és Bolond Miska. Van egy zongora, kölcsön- könyvtár és színház, hol a német Thalia papjai működnek. Minden 14 napban reunio is szokott tartatni, ily reuniónk volt tegnap este az Annák tiszteletére, kezdődött 8 órakor, vége lön pontban 11-kor. Igen szép kirándulásokat is tehetni, különösen Riegersburg és Gleichenberg várakba. Az étkezés az itteni restauratiókban nem table d’ haute, hanem pusztán étlap szerint megy végbe; az igen lassú felszolgálat mellett, a nem igen ízletes — habár nem épen drága — ételeket a magyar gyomor nem igen tudja megszokni, még legjobb itt a tejeskávé, s egyéb tejfélék. A közlekedést illetőleg, személy- és levélszállitás naponkint kétszer történik; a levelekhez egy érdekes külsejű s mulattató egyéniség által juthatni. Van itt távírda is. Általában az egész gyógyfürdői idény itt csaknem minden zaj nélkül szokott lefolyni; este 9'/%, legfelebb 10 órakor már síri csend állván be, tniuden ember nyugalomra indúl, hogy a következő reggel 6 óra körül annál pontosabban a rendes — ivás- sal egybekötött—két órai sétát megtehesse; ezen séták alkalmával a vendégek közt leginkább tűnik fel egy angol nagy fekete kutyával, egy olasz mókussal a hátán, és egy törpe, alig 3 lábnyi magas, teljes férfikorban levő emberke. A női vendégek, egy szerb nőt kivéve, krinolin nélkül járnak , legnagyobb fényűzés az oláh nők közt tapasztalható. — Ez idén általános a panasz Gleichenbergben az idő ellen, úgy hogy májustól kezdve jul. közepéig alig 2—3 nap múlt el eső nélkül, sőt e hó elején csak 4—5 foknyi meleg volt reggelenként; most már meleg és szép napjaink lévén, tartós jó időhöz van reményünk, mert ha valahol, ezen felette kies, és a vendégeknek egész napon át árnyékos helyekkel kedveskedő gyógyhelyen a vizivás, sétálás , szabadbani lét, nemkülönben az egyik orvosunk által különösen ajánlott „otium cum d i g n i t a t e“ csak is jó idő beálltával válhatik igazán élvezhetővé és hasznossá. — ss — y. Párád, jul. 25. T. szerkesztő ur! Igaza van a tudós Somogyinak : „legjobb kezdet a kezdet“, tehát azonnal, „in médiás res.“ A cseviczénél — mint ön is tudja, 25 én bál volt — de hogy milyen bál volt, azt már nem tudja, és épen ezért megírom önnek. A csevicze-fürdő kétségtelenül egyike a legkiesebb és kellemesebb helyeknek, erdejével, lombjával, tölgyével, csöndességével és azon kimagya- rázhatlan bájjal, mivel a szép természet bir. Estenden rándultunk csak a kúthoz. Az ég csakhamar beborult fekete felhőkkel, a nappali olvasztó hőség kezdette veszíteni élét, és most a távolabbról sötétlő hegyek, lombok, felhők közt gyönyörűen vette ki magát a fürdői főépület; kivilágított folyosói, teremablakai, magasan nyúló sudár jegenyéivel és mozgó alakjaival, kik le s fel hullámoztak, félig megvilágítva, félig hotnálylyal takarva. Itt egy pai hí ez leány virágcsokrokkal, ott egy dajka kis gyermekkel, — j kocsi, kocsis, hajdú, urak és nők, szóval, azt hiszi az ember, hogy I népes, és érdekes bál lesz. Mint a hattyúk a tavon, midőn tollai- | kát simogatják, a fehér, fátyolfelhőben megjelenő hölgyek is egy ( kissé lavíroznak még a folyosón, kieresztik szalagjaikat, lesimi- tanak minden redöt — ruháról, — lehet a szívről is, — és bemennek. Én is bemegyek azonnal; de e perspectivából nézve,engedje, hogy még egy gondolatomnak kifejezést adjak. Születésem helyén, meglehetős magas hegyek lévén, még gyermekkoromban láttam, midőn a havas, síkos meredekről gya- logszánakon húzzák, — illetőleg eresztik a fát, — a szán után egy egész galyerdőt kötnek, hogy az közvetlen a hó és kiálló kövekbe aggatózván, mérsékelje a szán veszedelmes iramlását. Különös, igaz, — hogy erdő közt, de ily forró nap estéjén, a tél, — ily mulatsággal szemben, a fahordó szegény nép hogy juthat eszembe? Ott látok a folyosó kövezetén hosszan, szépen elnyúlni két sleppet . . . tán ez is azért van, hogy mérsékelje a sebes menést, és tovább láthassa az ember, vagy tán épen azért, hogy lefelé tartóztatván, föl ne röpüljön az angyal ! Mindegy, „ö hí, én megyek,“ mint Dalmady mondja. Tudniillik engem a bál hí. Igaza van Lamartinenak: semmit sem kell ragyogó világosságnál nézni, ebben a szomorú világban nincs semmi oly tökéletes szép, mint az ideál, a csalódás pedig egyik eleme a szépnek. — S mint müértök állítják, Correggio az által lett a kellem kiváló mestere, mert alakjait utánozhatlanul tudá amaz ábrándos félhomályba meríteni; mi ép oly nevezetessé teszi öt, mint Angelót az alakítás, Rafaelt a képein elővarázsolt szenvedély és mozgás. Szóval: nem volt a bál sem oly népes, sem oly fényes, — mint a külső, félhomályban Ígérkezett. Összesen mintegy 50-en lehettünk. A bált tudvalevőleg szép nők, tánezos ifjak és a czigányok teszik ki. Ez utóbbi, egyiknél sem lényegtelenebb pontnál mindjárt viszály fejlődött ki. A közönség nagyon szívesen osztá két előkelő fiatal ur azon kívánságát, hogy a bálban a jeles aszódi czigányok játszszanak, kik az idényre a timsósnál lévén szerződve, említett két ur által innen föl is hozattak. A cseviczénél tartózkodó gyöngyösi czigányok azonban ezt nem akarák megengedni, és ők kezdék meg a bált. Végre is úgy dőlt el a dolog, hogy járulékukat ezek megkapván, eltávoztak ... és akkor megzendült hatalmasabb erővel a zene, és megindult hatalmasabb kedvvel a táncz. Haj, de hogy csak semmi nem állandó az ég alatt! Midőn ráereszkedünk a jó aszódi banda fölvert hullámaira, az illetők nekikerekedő kedvvel a terem sima pallójára — hogy a ragyogó szemekből, piruló arczokból, pihegö keblekből már azt kezdem gondolni, hogy még is csak: nem bolondság a táncz — az én Lajosom kapja, hóna alá fogja azt a csudálatos szárazfát, mit úgy hínak, hogy: „hegedű“, — fejére teszi a kalapot (sic!).. és elindul. Szerencsére útját állják, és maradni kényszerítik. Hosszú lenne elbeszélni az egész históriát — de röviden csak oda megy ki a dolog, hogy egy fiatal gavallér T. Gy. egy százassal hatott Lajosra: hogy menjen neki muzsikálni------de akadt e mber, 0. E. — a ki a másik százast is kikebelbelitette — és itt maradt. De később uj 2 százas újólag megtántoritotta Lajos állhatatosságát, a melyeket Sz. S. nyomott a markába. Hogy legtöbb haszna e viszályból a czigányoknak volt — de a bálból is, nem kell többé mutogatni. Mert biz ezután megle- i hetösen forcirozva ment a dolog, elannyira, hogy a cotilliont i szünóra után csak 5 pár tánczolta. De ezeknek jó kedvök volt. j Adja Isten egészségökre! Úgy! majdnem elfeledem, bizonyosan érdekelni fogja önt, ' hogy ki volt a bálkirályné? De sajnálom, hogy kiváncsiságát nem
